Ujj Béla: Bekezdések a rendszerváltásomról – 5. Kétségeim, 6. Rendszerváltás

Almási Lajos alkotása

5. Kétségeim. Sokáig hezitáltam, hogy belefogjak-e az alábbiakban publikálandó szöveg megalkotásába. Azért nevezem szövegnek, mert tulajdonképpen se nem történet, se nem történelmi munka – itt rögtön jelzem, “miheztartás végett”, hogy szerintem a „történelem” az élet butító mestere –, de még csak nem is visszaemlékezés. Gödöllő, mint helyszín, korántsem egyetlen, de ható színtere életemnek. De azért is érdekes lehet, mert ez a város adta az első „szabadon választott képviselőt”. Ami következik, az bekezdések egyfajta gyűjteménye – igény esetén rendezhető halmaza –, azoknak a gondolatoknak írásba foglalása, amelyek a rendszerváltással kapcsolatban most vagy már régebben, de máig maradandóan megfogalmazódtak bennem. Itt, joggal, mondhatná bárki, „ki nem szarja le”, mit gondolok én, a szerző, a címben megjelölt tárgyról. Például én nem ezt gondolom, és remélem az sem, aki legalább beleolvas írásaimba. Ez nem érvénytelenít fikarcnyit sem abból az igazságból, hogy a vélemény, az enyém is, olyan, mint a széklet, valamilyen mindenkinek van. A tények azok, amikért meg kell küzdeni.

Almási Lajos alkotása

6. Rendszerváltás. A rendszerváltás (rendszerváltozás, vagy rendszerváltoztatás) azon korszak, amikor a magyar állam a szocialistának nevezett berendezkedéssel kulturális és ideológiai értelemben is szakítva, újra kapitalista állammá vált, s felszámolva az egypártrendszert, békés úton próbált demokratikus, pluralista, európai köztársasággá válni. A rendszerváltás – én ezt a terminológiát részesítem előnyben – évének az 1989-es évet szokták nevezni, amikor újratemették Nagy Imrét, meghalt Kádár János, időközi választáson ellenzéki képviselőt választottak Gödöllőn, kikiáltották a Magyar Köztársaságot. De az előző és következő években is történtek jelentős események. A rendszerváltás szükségessége akkoriban elég pontosan megfogalmazódott:„Többpártrendszeren alapuló parlamentáris demokrácia és a magántulajdonra épülő, a tulajdonformák szabadságát biztosító gazdasági rendszer megteremtéséhez ugyanis nem elegendő a jelenlegi viszonyok »megújítása«.” Az persze nem volt még világos, hogy ez hogyan lehetséges, ha egyáltalán az most, és volt bármikor.

Semmiért egészen borítótervező pályázat

Lezárult a Semmiért egészen c. új regényemhez hirdetett borítótervező pályázat. Íme az eredmény:
 
Rengeteg pályázat érkezett, amit ismételten köszönök nektek. Akárcsak korábban, most is nagyon nehéz volt választanom. Nagyon örültem azoknak a terveknek, melyeket saját fotóból, grafikákból szerkesztettetek, és kifejezetten kellemes meglepetés volt, amikor régi ismerősök, barátok küldtek pályázatot. Összesen 142 változatból kellett néhányat kiválasztanom, ami nem volt könnyű. Több esetben is azért engedtem el döntős terveket, mert akármilyen szuperek voltak, egyszerűen nem illettek ennek a könyvnek a hangulatához, mondandójához. Az én elképzelésem egy olyan borító, mely ad egy többletjelentést. Amit csak akkor értesz meg, ha végigolvasod, becsukod a könyvet és ránézel a borítóra, és felkiáltasz, hogy Áááááá!

Szóval ilyen borítót kerestem, és nem volt könnyű dolgotok, hogy kitaláljátok, amit nem mondhattam el a kiírás során spoilerezés nélkül. És még így is voltak többen is, akik hihetetlen módon ráéreztek arra, hogy mit kell sugallnia a képnek. Nézzük a döntős terveket, összesen 8 (10) munkát szeretnék a kiadó vezetőjének figyelmébe ajánlani.
Sümeghy Csillag terve

7. lett Sümeghy Csillag terve. Nagyon szeretem a rajzolt terveket, jobban, mint a fotókat, a fekete háttér a sárga színnel nagyon jól mutat, és persze utal a regény komolyabb mondanivalójára. Egyszerűségében is nagyon megfogott a látvány, a legjobban a cím játékossága tetszett.

Simon Tünde terve

6. lett Simon Tünde terve, aki több variációt is küldött a mobiltelefon-nárcisz témára. Teljesen tökéletesen nem találta el, ami az én agyamban benne van, de közel jár hozzá (leginkább a lány kinézete nem megfelelő, de ez részletkérdés). Itt már működik az Aha élmény, valóban ad egy többletjelentést a műnek.

Braun Csilla terve

5. Braun Csilla terve szintén a mobilos-nárciszos megoldása miatt fogott meg, igaz, itt a jelentés kicsit más irányba tart, mint amit a regény sugall. A jobboldali képernyőn nem igazán tudtam kitalálni, mi is az a kerek, sárga folt, illetve biztosan változtatnék a betűtípuson, és a szöveg elhelyezésén, de maga a koncepció nagyon tetszik.

Csiki Krisztina terve

4. Csiki Krisztina terve szintén a grafikája miatt fogott meg. Nagyon szeretem a színeit, a régi görög festmények alakjaira emlékeztető fekete emberalakokat, a tengert a háttérben. Tetszik a cím betűtípusa, a nagybetű hiánya, az egyetlen fura benne a nárciszok között tekergőző szál, ami nem tudom, mi lehet. Bár nem igazán hozza az Aha élményt, és talán nem is utal a történet mai jellegére, nem bírtam elengedni ezt a tervet.

Kolozs Kitti terve
Kolozs Kitti terve

3. Kolozs Kitti küldte a legtöbb tervet az idei pályázatomra, és nagyon jól ráérzett arra, (ismételten) mit is akarok sugallni a borítóval. Lehetetlen volt tőle egyet választanom, végül emellett a kettő mellett döntöttem. Az első képe szinte tökéletes, egyetlen hibája, hogy a cím nagyon belecsúszik a nárciszba. Én talán más betűtípust is használnék, de ezen kívül a tükröződés, a törött üveg, a fekete háttér, mely leginkább egy képernyőre utal, telitalálat. Fogalmam sincs, honnan jött neki a törött üveg, de Kitti szerintem egy boszorkány igazából, aki még azt is tudja, mi az, ami a regény után játszódik J. A kékes árnyalatú terve szintén kedvenc. Egyszerű, kifejező, kicsit talán komor, de az már az eddigiekből is látszik, hogy szeretem a fekete hátterű borítókat.

Ambrus Renáta terve
Ambrus Renáta terve
Ambrus Renáta terve

2. Ambrus Reni terve rögtön az elején érkezett, és nagyon sokáig az első helyen szerepelt nálam. Az egyszerű, sápadt borító, a rajzolt nárcisz, és a tükörképbe forduló cím nagyon finoman sugallja azt az Aha élményt, amit kell. Az egyetlen bajom volt vele, hogy, bár én szeretem az ilyen színtelen borítót, nem biztos, hogy ez marketing szempontból jó választás. Ezért megkértem Renit, próbáljon játszani a színekkel. Először kiszínezte a nárciszt, aztán bevágta mögé a fekete hátteret. Természetesen a fekete nálam a nyerő, de még azt is el tudnám képzelni, hogy elöl fekete, hátul fakó háttérrel jelenjen meg a könyv. Mindenesetre megosztom mind a 3 képet, nekem mindegyik tökéletes.

Frittmanné Petrekanics Angéla terve

1. Frittmanné Petrekanics Angéla terve lett nálam az első, (milyen meglepő, ez is egy fekete alapú kép), és erre igazából csak azt tudom mondani, hogy fogalmam sincs, hogyan talált rá a sakk motívumra, mely a regény vége felé kerül elő, és szimbolizálja mindazt, ami történik. Mikor megláttam, megnéztem a kiírást, hogy benne volt-e a sakk. Nem volt benne, Angéla egy látnok, és bár a képen egyetlen nárcisz sincsen, mégis tökéletesen megjeleníti azt, amit szerettem volna, sőt még annál is többet.

Gratulálok minden pályázónak, nagyon köszönöm a terveket, a munkátokat, most már a kiadó vezetőjén múlik minden. Angélának pedig küldöm a tiszteletpéldányt dedikálva, amint megjelenik a könyv.

 

Ocsovszky Zsófia: Ősz

Utolsó búcsú előtt-

maradója a nyárnak-
kapkodva, izgulva
melyik gyümölcsét, zárnám üvegbe
mind, mi itt marad utánad.

Negyvenegy év hetvenkét napja,
talán már ezt is untad:
gyermeked voltam, tehát rabló.
Vidd hát magad, vidd el
miden vakondtúrását a múltnak.

Tenyeremre teszlek,
mutatod nekem a világot.
Szóródó fényedben
figyelem apát, kicsi prizma,
megtörik-e rajta vajon az átok.

Hiányzol, apró iránytű.
Mintha nem is én lennék.
Kopik a szín,
szúrni kezd, majd finoman
csonthéjat növeszt minden emlék.

Megjelent a Tiszatáj folyóirat 2018. decemberi lapszámában.

illusztráció: pixabay.com

Ujj Béla: Bekezdések a rendszerváltásomról – 3. Indíttatásom, 4. Beszervezési kísérlet

 Almási Lajos alkotása

3. Indíttatásom. Nyilvánvaló a felelősségem azért, ami ma itt van. Nem azért, mert hibáztam, hiba nélkül nincs élet, hanem azért, mert többnyire kényelmességből tudomásul vettem mások elkövetett hibáit, anélkül hogy megfelelően reagáltam volna. Így válhattak a hibák bűnökké. Nem új dilemma a vétkesek közötti hallgatás értelmezése. Én magam szándékosan nem követtem el erkölcsi bűnöket, és az írott törvényeket is igyekeztem megtartani. Biztos, hogy az én etikámat nem mindenki fogadja el, ahogy sajnos az is, hogy születtek és érvényesek betarthatatlan törvények. Már nem gondolom, hogy mindenkinek azonosan kellene működnie, és azt sem, hogy a cselekvés mindenképpen haladás. Rengeteg gond és baj oka a meggondolatlan tett. Most, hogy már tudjuk, hogy tetteink nagy része ösztönös, még nagyobb a tudatosság fontossága saját magunk irányításában. Felelősségemet a mostért abban érzem, hogy nem voltam elég aktív – bár volt idő, amikor igyekeztem – a bűnök megakadályozásában. A megbocsátásban nem hiszek, csak a felejtésben. De elfelejteni csak azt szabad, ami elmúlt, azt nem, ami van.

Almási Lajos alkotása

4. Beszervezési kísérlet. Még bőven a „szocializmusban” éltünk, amikor a művelődési központban az előző igazgatóhelyettes a helyi múzeum első számú vezetőjévé lépett elő. Úgy alakult, hogy informatikus mérnök létemre elvállaltam ezt a pozíciót. Akkor már több éve dolgoztam ott mellékállásban, szakköröket és tehetséggondozó alapítványt vezettem, de a fő ok, amiért vállaltam, az igazgató személye volt, aki egy rendkívüli ember. Nagyon rövid ideje voltam a pozícióban, amikor találkozóra hívott egy elvtárs a szomszédos presszóba. Azt ajánlotta, hogy legyek informátor. Mikor azt kérdeztem tőle, miért tenném ezt, azzal győzködött, hogy ugyan, most már!, nem tudnak fizetni, de olyan idők jönnek, amikor a jól informáltság nagyon jelentős előnyökkel fog majd járni. Gondolkodás nélkül azt válaszoltam neki, hogy köszönöm nem, azt is hozzátéve, hogy már az a mennyiségű információ is sok nekem, amit magamtól megtudok. Nem kerestek meg többet. Igaz később, már az „új rendszerben”, amikor néhányszor lehetőség adódott, sem kaptam jelentősebb állami megbízást. Akkor bosszantott, de ma már örülök ennek.

Galló Kovács Zsuzsanna: Aranyköpenyben

illusztráció:pixabay.com

Oly erősen ragadta meg mindkét lábát, hogy maga is elcsodálkozott a kezében lévő erőtől. Éppen elindultak, amikor a kislány megbotlott, és előre bukott a meredek lejáraton. Ez már a harmadik esése volt aznap délután biciklizés közben. Az elsőnél a bukósisak védte meg, az, amit  csak hosszas rábeszéléssel lehetett ráerőszakolni. A másodiknál nagyot koppant ahogy az arcára esett, csoda, hogy nem tört ki egy foga sem. A fejjel lefelé lógást nem látta senki. A nagypapa elöl ment szapora léptekkel, nem nézett hátra. A szülők lemaradtak a kicsivel, kedélyesen beszélgettek a szomszédokkal. A nagymama közvetlenül a kislány mögötti lépcsőfokon állt, szédelgett a meleg trópusi szélben, amikor meglátta a zuhanást. Nem akart pánikot, ezért a mi történt? kérdésre csak annyit mondott: semmi, csak egy kicsit megbotlott. Úgyse hinnék el neki, hogy a gyerek életveszélyben volt, és ő tartotta meg a gyenge, vékony csuklójával, amíg újra egyensúlyba nem került. Azt sem kell tudnia senkinek , hogy a kislány védőangyala erős szárnyaival átölelte őket, majd aranyköpenyében elsuhant az óceán fölött.

Ujj Béla: Bekezdések a rendszerváltásomról – 1. Bekezdésértelmezésem 2. Létező szocializmus

Ujj Béla: Kirajzás- mínusz-plussz

1.Bekezdésértelmezésem. A bekezdések önálló gondolati egységek, amelyek összességükkel közelítik a felvázolni kívánt, teljességre nem törekvő rendszerváltás képemet. A szövegek folyamatosan születnek és tetszőleges sorrendben olvashatók. A szövegekben nincsenek tulajdonnevek. Ez alól a szabály alól csak bizonyos helynevek, szervezetek, intézmények, és az országos ismertségű politikusok nevei kapnak felmentést, őket néha szándékom ellenére néven nevezem. Az ő nevüket az érthetőség és az időbeli tájékozódás miatt használom, vállalva az egyébként kézenfekvő látszatot, hogy a névteleneket nem tartom megnevezendőnek. Ez azért van/lesz így, mert a személyek – a szerzőt is beleértve – egy tömegtársadalomban lényegtelenek. A bekezdések hossza ezer karakter körüli, ennek oka egyrészt az, hogy ennyi egyszerre elolvasható, másrészt az, hogy a szerző ezt a hosszat kedveli. Miután, nagy igyekezettel, kellő mértékben beloptam magam az olvasó szívébe, bele is kezdek. Sorjázhatnak, mostantól kezdve az időben előre haladva, gyarapodó számban a bekezdések.

2. Létező szocializmus. A magyarországi szocialista berendezkedés még üzemeltetői számára sem volt „minden világok legjobbika”. Erre az a legfőbb bizonyíték, hogy állandóan reformálni akarták. Arról nem is beszélve, hogy csak átmeneti megoldásnak szánták, amíg meg nem valósul a „kommunizmus”. Amikor én friss diplomásként dolgozni kezdtem, a rendszer már több mint féltucat évvel idősebb volt nálam. Az csak érdekesség, hogy az ötvenhatos „rendszermódosítási kísérlet” alig több mint egy tucat napjának egyikén születtem. Nem azért nem lázadoztam a rendszer ellen, mert megfelelőnek találtam, hanem azért, mert azt gondoltam, hogy nekem jobban megfelel, mint az előző rendszerek, amelyekről korántsem annyi információm volt csak, amennyit az iskolában tanultam. Akkori változtató szándékomnak az is megfelelt, hogy úgy tűnt, a reformálásban nekem is lehet szerepem. A szocializmust működtető egypártrendszer vezetője, Kádár János, nem volt hős. Mivel nekem nem igényem az „államférfi”, csak az engem szolgáló, feltételbiztosító állam, nem érdekel, az volt-e. Egy biztos, nem volt büszke arra, hogy „suttyó”, sőt támogatta, hogy mások se legyenek azok.

Ujj Béla: Előítéletmentesen

 

(borönbeszély)

A napokban hallottam egy filozófustól, hogy nem én vagyok impotens isten nélkül, inkább ő az nélkülem. Belegondoltam a dologba, én tényleg akármit megtermékenyítek, legalábbis gondolatban, miközben a teremtett világ tele van terméketlenséggel. Elmélkedésem oda vezetett, hogy kivettem az alföldi kövidinkát a hűtőből. Kortyolgattam a hirtelen jött melegben. Miközben határozottan élvezhetőnek találtam, apám jutott eszembe, aki szerette a bort, de a kövidinkára azt mondta, üveges fröccs, amiben túl sok a víz. A múlt század végén dán barátom elvitt kedvenc bor áruházba, ahol több mint száz országból származó bort lehetett kapni. Magyar csak tokaji és és egri volt. Akkor és ott ő hívta fel figyelmemet a kövidinkára, mint hiányra és általa kóstolt legérdekesebb borra. Itthon próbáltam találni neki minőségit. Magam is meglepődtem, mennyire más élvezet ez a bort.  Azóta keresem, néha olcsó, sokszor drága, amit találok. Nagyon potensnek érzem magam, ha elérhető áron veszem a jót.

Elhangzott 2019.  május 3-án a Bor-Sajt-Irka esten.

illusztráció: pixabay.com

Bojár Cassino: Háromszorszáz

illusztráció: pixabay.com

Színház a világ.

Madáchos gimnazistaként színész akartam lenni. Eljártam az Egresi Klubba Surányi Ibolya szavalókörébe és minden pesti tánciskolába, hogy majd ne valljak szégyent a felvételin. Áriáimmal esténként a szomszédok idegeit csiszolgattam fürdőszobánkban. Szóval, én készültem. Szünidős diákként a Ganz-vagongyárban találkoztam Dégi Pistával, leckéket vettem tőle. Ötvenötben iskolatársam Lengyel Gyuri rendezte Bánk Bánban az „Az őr” szerepében kiálthattam: állj, kivagy, mi jelszavad? Később a ranglétrán emelkedve Solom mesterként kardot emeltem II. Endrét játszó Kézdi (Krausz) Gyurira. Aztán eljött ötvenhat tavasza és Major Tamás a felvételi második fordulójából kirúgott. A sunyi föld pedig forgott tovább. Ma már tudom: én is, a pálya is, jól járt.

Pesti szerelem.

1960-ban, egy körúti tánciskolában ismertem meg Juditot. Szőke volt, kék szemű, jó alakú és okos. Nővér gyakornokként dolgozott a Kútvölgyiben. Ózdról jött és egy Egri barátnőjével béreltek albérleti szobát, a Szentkirályi utcában. Megtetszettünk egymásnak és nemsokára, amikor a szobatárs éppen hazautazott, nála töltöttem az éjszakákat. Szép szerelem volt, sok vidám kalanddal és pár hónap után eljegyzéssel szentesítve. Egy napon váratlanul mentem elé a Lánchídon, és megláttam amint egy fiúval összebújva csókolózik. Ő is észrevett, azonnal otthagyta a srácot, futott felém.

Eddig volt és látni sem akarlak többet – üvöltöttem rá. Fél év múlva volt az esküvőnk. Másfél évvel később a válóperünk.

Az élő város.

A város megszületik, érez, nevet, szomorú, boldogságos és fájdalmas, mint a gyermekei sorsa. Emlékszem, negyvenötben, amikor a túlélők feljöttek a pincékből, mindenki mosolygott, ismeretlenek ölelkeztek össze. Az első szabad május elsején a budai hegyekből és külvárosi kertekből kitépett orgonabokrokkal díszítették fel a házak kapuit. A város újra élt és nevetett, boldogan szívta be a remény orgonaillatát.

És emlékszem, ötvenhatban, amikor a lánctalpak már a budai oldalon csikorogtak és a szétlőtt város vérző utcái sötétben zokogtak, a Népszínház utca minden ablakában gyertyák égtek. A gyász döbbenete ülte meg a szíveket. Ezen a novemberi halottak napján, a város önmagát, édes gyermekeit siratta.

https://budapest.in100words.eu/hu#1

Ocsovszky Zsófia: call stack

ismét
valami közösről álmodom,
ne maradjak magamra a következményekkel
számolj te is.

vagyunk a tér egy általunk jól ismert pontján:
presszó a keleti parton,
dübörgő szél ponyva alatt,
a fényreklámok teste szétfolyó festék a nedves aszfalton.
mind utókép a szemben,
a ponyva alatt üres verem a tér.

és én ismét
valami közösről álmodom,
ne maradjak magamra.

vagyunk a tér egy általunk alig ismert pontján:
kopott bérház, őszi eső,
körfolyosóján tőlünk fut körbe,
hozzánk tér vissza a csend.

Számolj velem utoljára
mielőtt együttállásunkat fuvallat fújja el-
emeket egymás mellől elsodor oda,
hol többé nincs
re
rekur
rekurzivitás.

– nem.
nem tűnhetsz.
tűnhetsz el nyomtalanul.
nem tűnhetsz el nyomtalanul.
kérdezem nyüszítem, legközelebb
nem lehetnék boldog prím?
egyedülállásom egyértelmű jeleként.

tessék, könny helyett itt csak számok.
számolj te is.

{ session_destroy(); }

Megjelent a Tiszatáj folyóirat 2018. decemberi lapszámában.

illusztráció:pixabay.com

Szolnoki Irma: Cím nélkül (az a bizonyos kékfrankos)

illusztráció: pixabay.com

Furcsa, szokatlan hangok törték meg a szeptemberi reggel csendjét. Az álmából ébredező egri domboldalt vidám gyerekzsivaj köszöntötte. Fürgén futkároztak a traktorok körül és kíváncsian várták a nagy kalandot, a szüretet. A borász hívta meg őket a szőlőjébe, összekötve a kellemeset a hasznossal. A gyerekeknek tanulságos játék, a felnőtteknek nagy segítség a sok apró gyermekkéz a hirtelen megérett szőlő szüreteléséhez. Szolnoki Irma: Cím nélkül (az a bizonyos kékfrankos) bővebben…

Az IRKA blogja. Gödöllő és irodalom.