Bojár Cassino: A kandúr éji dala

illusztráció: pixabay.com

fenn a kémény szűk peremén
ülök s farkam lógatom
azt ígérte jár majd felém
várjak rá e balkonon

el is jött a szép kis vörös
rám se nézett a pimasz
nem vagy te már elég tökös
mondta s vágott egy grimaszt.

később jött egy festett szajha
kihívóan nézett rám
meg sem állt csak elment balra
bandzsi volt szegény cicám

hej nem így volt hajdanában
ha feljött a teli hold
jöttek elém garmadában
a falka nekem dalolt

dörgölőzve hízelegtek
mindegyik engem akart
szép volt de mind tovatűntek
lógathatom farkamat

régen elmúlt már az éjfél
kedvem farkam lelohadt
borzongat az északi szél
átjárja a csontomat

így talált rám ma a vénség
görbe hátam roskatag
magam vagyok minden rémség
tűzre való rossz kacat

 

Rébb Terézia: Azt hittem a comb miatt

illusztráció: pixabay.com

Azt hittem a comb miatt volt,
hogy úgy elriasztottam magamtól Őt,
Zuhany előtt egy szál törölközőben

flangáltam merészen az orra előtt.

A két combom ugyanis más-más,

furcsa, de alig hajazzák egymást:

a bal feszes, a jobb teljesen fesztelen,

de ez nem derül ki, csak tiszta meztelen.

Ráadásul a fesztelent többet dolgoztatom,

a másik tán azért jobb, mert szabadon lógatom.

Késő, de most szép egyformán lazít, s pihen,

a két buja részem hol kezdődik a két végtagom.

Sosem hittem, hogy ez valaha fontos lehet,
hogy az ember combja löttyedt, vagy feszes.
A löttyedtség valójában a rugany hiánya,
s  pont a feszkó okozza ez evidens, de hiába.

És azt is gondoltam, nem vagyok mai csirke,

nézze csak a szárnyamat, azt többet használom

mostanság, minden bizonnyal fitt maradt.

Mint ijedt hím strucc, kinek izmos combja van, úgy futott,

úgy sejtem azért, mert meglátta, hogy repülni tudok.

 

 

 

Szolnoki Irma: Az első aktus

illusztráció: pixabay.com

Feritől kért tanácsot, mit, hogyan csináljon. Ez lesz az első, nem akarta elrontani. Feri nagyszájú, beképzelt és felvágott a sikereivel, ő biztosan tudja, mit kell tennie.

– Simogatod, rádobod az ágyra, betolod és kész. – intézte el pár szóval az aktus leírását Feri.

– Nem, nem lehet, hogy csak ennyi – töprengett, és még jobban elbizonytalanodott.

– Figyelj, – sajnálta meg Feri, és egy kis üvegcsét nyomott a markába. – Mielőtt betolod, kend be ezzel, de vigyázz, nem kell belőle sok. – azzal faképnél hagyta. Szolnoki Irma: Az első aktus bővebben…

Sütő Fanni: Átváltozás

illusztráció: pixaby.com

Nyári hőségben olvad a számon a rúzs,
mint a hátsómon a zsír.
Már vagy két hete edzek.
Nincs már más rajtam, csak a csont meg a hús,
a flabélos, zumba meg sok
basmati rizs áldásos hatása
Norbival olvad az úszógumi, s a haspárna
És a hasábra vágott burgonyát,
Áramvonalaim zsíros zátonyát,
Egy kick-box mozdulattal sutba vágtam,
Cukorgyantázott lábam
Jól mutat forrónadrágban,
mert addig masszírozták
combomon a hájat,
míg vándorlásra adta fejét,
s az új lakhelyét
dekoltázsomba ágyazva találta meg.
Kész is a mestermű, eldobod az agyadat
Íme, én a bombanő,
és csak félig műanyag!

 

Szerelemmagány kiállítás

Márai Sándor szerint:

Ahhoz, hogy egy emberi alkotás remekbe sikerüljön, s időtlen ragyogással kápráztassa és gyönyörködtesse az embereket, a tehetség, a téma, a kivitel tökéletessége mellett kell valami más is. A remekműben van valamilyen tündéri elem is, mely csodálatos fényével átsugárzik az egészen, oly gyöngéden és megejtően, mint ahogyan az északi fény világít a nyári éjszakában, valószerűtlenül s mégis fényszerűen, mert látni és olvasni is lehet mellette. A remekmű legyen valóságos, pontos, okos, céltudatos, arányos, gondosan megmunkált, hűségesen kivitelezett – s legyen még valami más is. Tündéri is legyen.

Azt, hogy a tündéri elem jelen volt-e Braun Katalin: Szerelemmagány című kiállítás megnyitóján, kiderül Szolnoki Irma  beszámolójából.

Mindenkinek!

Köszönöm ezt a csodálatos estét!

Nehezen szántam rá magam. Kati kiállítandó képei alá pár sor? A sok versíró mellett, én, egy novellás, hogyan írhatnék pár sorban valami értékelhetőt? Mégis nekifogtam egy kis gondolatot papírra vetni, de csak azért, mert nem szerettem volna kihúzni magam a közös munka alól egy ilyen mondvacsinált indokkal. És milyen jól tettem!

Öröm volt részese lenni ennek az egésznek. A kezdeti, lassan induló, sehogyan sem összeállni akaró, később egyre jobban kibontakozó valami, amiről még sejtésem sem volt, mi lesz majd belőle. Azután szépen rendeződni látszottak a dolgok, megszülettek a versek, Csiki Kriszti gyönyörű meghívót tervezett, Galló Kovács Zsuzsa és Istók Panni összefogta és egybefonta a sokszálas költőcsapatot. Az áprilisi IRKA lázas csapatmunkája, hogyan álljon össze a műsor, ki olvasson fel és mit, jó lesz-e így mindenkinek? Jó lesz, vágta rá mindenki a választ és vártuk a megnyitót. Szerelemmagány kiállítás bővebben…

Szolnoki Irma: Dundinella

illusztráció: pixabay.com

Nem tudta felhúzni a cipzárat, bármennyire is próbálta behúzni a hasát. Még egy utolsó kísérletet tett, majd szomorúan nyúlt a régi, kopottas farmer után. Sírva fakadt. Először randizott a fiúval, csinos, lehengerlő akart lenni, de győzött a háj, mely rendíthetetlenül terpeszkedett a pocakján.

Hányszor kérték a szülei, hogy kevesebbet egyen, tizenhat évesen, lánylétére, nem szabad így kinéznie. Az osztálytársai csúfolták, kinevették, gúnynevet is akasztották rá: Dundinella. Szolnoki Irma: Dundinella bővebben…

Bojár Cassino: Pajzán próbálkozás (két tételben)

illusztráció: pixabay.com

I. tétel.

– Szép Hölgy! Jön-e hát játszani velem?

– De uram, hisz férjem van (s négy apró gyermekem)!

– Ne értsen félre, kérem, krikettezni hívom! Csak azt kérem cserébe: gömbölyded labdáit hozza. Bízza csak reám, én értük nyúlok nyomban…

– Kikérem magamnak, micsoda ajánlat! Ha labdákra vágyik, hát szerezzen magának! (Vadállat!)

–   És a golfhoz mit szól, a sok apró lyukkal, Mikbe ki-be bújni, mint méh a virágba, (mohó nyelvecskékkel fürgén matatva)…

– Javára nem válik, ez rossz metafóra.

– Hisz ezt csak úgy mondtam… hasonlatnak szántam. Nos, nem baj, ha nem eszes, ki tanulni vágyik. Ha a golf nem tetszett, legyen inkább torna. Az ám a szép sport, már abból is látszik: nincs szebb mikor a nő két forró combjával kötelemre mászik…

– Netán arra gondol (hogy mert nem vagyok doktor) bedőlök magának? Ne nézzen madárnak!

-Tiltakozhat nékem, én mégis úgy érzem (és forrón lüktet ám a vérem), hogy míves szavaim szívébe találnak, s végső célom mégiscsak elérem.

– Nyilván téved, kérem, és veszít e téren.

– És mit lép majd arra, mikor öntől balra, a vízipóló meccsen, egy markos legény (mint harkály a fatörzsben), keresve-kutatva, kíváncsi ujjával valamit akarna?

– Ne hozzon zavarba, hogy lehet ily bamba!

– No, de ez a fickó nem lenne ám durva! Épp ellenkezőleg: olyan szelídes, sőt kedves, fürge ujjával módfelett figyelmes…

– Tudja milyen alak maga? Megmondhatom: tetves!

– Nem tud megbántani! Már látom, hogy esélyem nem csekély, sőt növekszik e téren… csak várjuk ki, míg leszáll az éj, s ketten, eltévedvén egy sivatagi győztes Dakaron, Ön lesz a mitfárerem… járatlan utakon, ezt akarom.

– Jó ötlet, bízza rám, a térképhez értek (mint tyúk az ábc-hez) s az eltervezett útról, majd szépen eltérítem, mint tevét a kúttól. Bojár Cassino: Pajzán próbálkozás (két tételben) bővebben…

Víg Dóra: Feszes combok

illusztráció: pixabay.com

Szokásos kuponengedményes tömeghétvégén vetettem magam a bevásárlóközpont küzdőterére, mint gladiátor a Colosseumba. Ahogyan megannyi önképzavarban szenvedő nőtársam, a még csak gondolatban csírázó tavaszi fogyókúra minden hájat elsöprő eredményében bízva céloztam meg a 38-as méretű göncöket. Előtte kamaszlányomtól alapos kiképzésben részesültem a menő cuccokról. Szemérmetlen őszinteségű felvilágosításában gyors egymásutánban röpködtek a trendi dizájn-kifejezések, amelyekhez buzgón bólogattam, hogy 20 évvel ezelőtt átlagon felülinek mondott IQ-m mára leamortizálódott maradékát pajzsként használva leplezzem teljes divat-analfabétizmusomat. A nagynak hirdetett divatcégek diadalívet formázó ajtó nélküli bejáratán vonultam be elszántan és vérszomjasan. Ide nekem minden virágos top-ot, testre simuló body-t, ceruzavonalú szoknyát, op-artos jegginget, de még púderszínű envelope táskát is!

Bőszen próbáltam a feltűnőbbnél feltűnőbb, testhez simuló darabokat, nem törődve itt-ott kikandikáló, általam szexi gömbölydedségnek becézett, köznyelven hájnak mondott súlyfeleslegemmel. A nagyritkán mutatkozó eladók döglötthal-tekintete se nem biztatott, se le nem beszélt az éppen aktuális szupertrendi S méretű ruhadarabról. A mélyben kritikusan figyelő önbecsülésem azonban mindig visszarántott attól, hogy eljussak a kasszáig a karomon roskadozó textil-tömeggel. Teljes tanácstalanságban és kimerültségben estem be a fogadkozásom szerinti utolsó üzletbe. Kellemesen őszes, középkorúnak tűnő úriember őszintének látszó mosolya csalogatott egyre beljebb és beljebb a ruha-birodalomba. Amikor itt is lecsaptam egy korallpiros overallra, bársonyos bariton állított meg a próbafülke felé vezető úton.

  • Ha meg nem sértem, hölgyem, az ilyen feszes combokra szívesen ajánlanám ezt a fűzöld A-vonalú szoknyát, próbálja fel, nem bánja meg.

Mint aki mély bódulatból ébred a hajnal csípős józanságára, úgy hatott rám a hang, a szín, a forma. A-vonal! Szoknya! Fűzöld! Nem bántam meg. Kisimulva fizettem a pénztárnál a magabiztossá tévő tudatban: van olyan ruhadarab, amelyben feszesnek mondott combokkal is jól mutatok.

 

Pályázati sikerek

illusztrációk: a kötet előlapja Nyul-Donka Judit – Krisztus, virágunk, szép termő águnk  www.irodalmiradio.hu

 

a kötet hátlapja: Nyul-Donka Judit – Nyitnikék

Örömmel értesítjük az irodalmat kedvelőket, hogy az Irka két szerzője sikeresen szerepelt az Irodalmi Rádió pályázatain.

Húsvét kategóriában Szolnoki Irma 3. helyezést ért. Novellája megjelent a Zsongó tündöklés antológiában.

Valahol Barabást kiáltottak

A hosszúra nyúlt szertartás kifárasztotta Jóságost. Nővére férjét temették, eljött az egész család. A család, melynek sohasem volt igazán a tagja. Két lánytestvérét önzetlenül szerette, de ők csak kihasználták a jóságát, bántották, és megalázták. Alig várták, hogy megnősüljön, elűzték a szülői házból, és kijelentették, hogy ott többé, semmi keresnivalója nincs. Férjhez mentek, gyermekeket szültek, akik ugyanolyan lelketlenek lettek, mint a szüleik. A sógorai sem voltak különbek a testvéreinél. Az egyiket magában csak Kapzsinak hívta, harácsoló, zsugori, természete miatt. Őt temették most. A másik, a húga férje, Dölyfös, így nevezte el a tanult, de öntelt és erőszakos alakot, aki makacs felsőbbrendűséggel uralkodott az egész család felett.

A halotti tort a szülői házban tartották. Nem akart odamenni, ahonnan elűzték, de győzött a kötelességtudata. Meg kellett adnia a végtisztességet az elhunytnak, a közös megemlékezésen. Viszolyogva lépte át a küszöböt. Veszélyt érzett az ismerős falak között. A szíve hevesen zakatolt: itthon van, újra itthon.

A szoba felől hangos, jókedvű zsivaj hallatszott. Bekopogott. A hirtelen támadt csendben az ajtó nyikorgása félelmetesen hatott. Belépett. A hatalmas asztal megterítve, rajta bőségesen étel és ital. Körötte ültek a testvérei, a sógora Dölyfös és az unokatestvérek. Hidegen fogadták. Nem néztek rá, kerülték a tekintetét, mindenki a tányérja fölé hajolt, csak a sógora méregette, dühösen:

– Mit akarsz itt? – kérdezte Dölyfös.

– Megemlékezni, ahogy illik, a szeretet törvénye szerint. – válaszolta halkan Jóságos.

– Nem igaz – kiáltotta Dölyfös. – Mit akarsz itt, ahol már nincs helyed?

– A szeretet vezérelt, szeretnék méltón megemlékezni az elhunytról – felelte ismét Jóságos.

Dölyfös egyre ingerültebben lett:

– Vissza akarsz költözni? – mondta ki véletlenül, a legbelsőbb félelmét.

– Nem. Engem a szeretet hozott ide – ismételte harmadszor is Jóságos.

Dölyföst bosszantotta Jóságos csendes szava, becsületes, ártatlan tekintete. Féltette a nehezen megszerzett egyeduralmát, sürgősen el akarta távolítani Jóságost, a család közeléből.

– Nem hiszek neked! Jobban tennéd, ha elmennél! – fenyegette Dölyfös.

Jóságos nem szólt, kérdően nézett az asztal körül ülőkre, marasztalja-e valaki?

A nővére megszeppenve bámult maga elé. Ő orozta el annak idején a szülői házat Jóságos elől. Titokban a saját nevére íratta, de a családnak azt hazudta, hogy Jóságos önként mondott le róla. Most félt, hogy a testvére számon kéri tőle tettét, de Jóságos hallgatott.

A húga sem merte felemelni a fejét, sápadtan matatott villájával a húsok között. Hosszú éveken át megcsalta Dölyföst és hazudott neki. Titkáról csak Jóságos tudott, aki előtt egyszer elszólta magát. Jóságos akkor sem árulta el a húgát, most is hallgatott.

Az unokatestvérek idegesen mocorogtak a székeken. Mennyi csínytevésüket vállalta magára Jóságos, és védte meg őket szüleik haragjától. Mi lesz, ha most beszélni kezd? De Jóságos szerette őket, és hallgatott.

Kínos lett a csend. Senki nem állt ki Jóságos mellett, a család némasága önmagáért beszélt. Dölyfös biztos volt a dolgában. Ismerte Jóságost, tudta, hogy sohasem árulná el a szeretteit. Elérkezettnek látta a pillanatot, most végleg megszabadulhat tőle.

– Miért hallgatsz? Nincs semmi mondanivalód? – dörgött Dölyfös hangja és diadalittasan fordult a családtagok felé. – Döntsetek ti! Menjen vagy maradjon?

Az eddig ijedten lapító családnak azonnal megeredt a nyelve. Megkönnyebbülten, egymás szavába vágva szidták Jóságost.

– Látni sem akarunk! Menj el! Tűnj a szemünk elöl! – záporoztak a kegyetlen szavak.

Jóságos némán megfordult és lassan az ajtóhoz lépett. Sejtette, amikor ide indult, hogy ez történik majd. Mégis eljött, mert szerette őket és lelkében még ott élt egy halvány remény. De hiába minden! A pénz, a hatalomféltés, a zsarnokság nagyúr, nem tűri meg az igazi szeretetet maga körül.

Nem nézett vissza. A szíve sajgott a fájdalomtól. Szédült, úgy érezte, ezer tüske szúrja a homlokát. Háta meggörnyedt, súlyos keresztként nyomta vállát a lelketlen család összes bűne, a sok titok, melyet mindvégig némán magában hordozott.

A felesége semmit sem kérdezett, amikor letörten, fáradtan hazaért. Jól ismerte már a család minden szennyesét. Sietve fürdővizet készített és megágyazott az urának, majd halk szavakkal nyugtatva, lágyan simogatta férje arcát, míg súlyos terhét feledve, Jóságos végre álomba szenderült.

Eljött a Húsvét ünnepe. Dölyfös és a képmutató család templomba készülődött. Nem hitték az Istent, de a jó erkölcsi megítéléshez, az előmenetelhez ez is hozzátartozott.

A tüneményes napsütésben langyos szél dúdolt kettőst a templomi orgona hívogató hangjával. Hirtelen a semmiből teremve, fergeteges zápor zúdult az istentiszteletre igyekvők nyakába. Dölyfös, magából kikelve, dühösen káromkodott:

– Mi ez? Felhő sincs az égen, mégis szakad az eső? Tönkremegy a drága ruhám, az istenit neki!

Egy pöttöm öregasszony lépdelt mögöttük, szívéhez szorítva védte zsoltáros könyvét az eső elöl. Mikor melléjük ért, végignézett rajtuk, majd csendben azt suttogta:

– Valahol Barabást kiáltottak, Jézus könnyezik.

 

A Tavaszi szél kategóriában Galló Kovács Zsuzsanna haikui megjelentek az Irodalmi Rádió Zsongó tündöklés kötetében.

Tavaszi hangulat haiku csokor

Magnóliának
koronáját kertembe
hozta április

Sziromkelyhekbe
könnyeit gyűjti május
aranyat érnek

Ködfátylas reggel
tavaszt varázsló napfény
harmatban mosdik

Ékszerkönnycseppek
medalionja csillog
tündér kezében

Pillanatindák
átölelnek harmatos
fátyoltáncunkkal

Egy szál gyöngyvirág
lepréselt találkozás
örök emléke

Mindkét szerzőnek gratulálunk, és további sikeres műveket kívánunk.

Sütő Fanni: 75. Szonett – A Bundáskenyérhez

illusztráció: pixabay.com

Sütő Fanni: 75. Szonett – A Bundáskenyérhez

Az vagy nekem, drága Bundáskenyér,
mint tavaszi zápor éhem sivatagán.
Gyomrom miattad örök harcban él,
Hisz veled sosem lehetek divatsovány.
Erős vagyok ugyan, de van pár hibám:
Ha megérzem lágy illatod a konyhán,
vonzó lankáid rögtön bejárja fantáziám
míg senyvedek a diéta poklán.
Szagod varázsa csordultig betölt,
S egy harapásodért is sorvadok.
Nem szabad! vagy mégis… az éhség úgy gyötör
Egy falatot… vagy kettőt bekapok…
Betojásaranyoztad az életem,
Felfaltalak, de mégis éhezem.

(Elhangzott a Feszes combok irodalmi borkóstolón)

Az IRKA blogja. Gödöllő és irodalom.