Ujj Béla: Bekezdések a rendszerváltásomról – 15. Átalakulás, 16. Kísértő múlt

Rigó József alkotása

15. Átalakulás. Sorra jöttek létre a helyi pártok, többségükben ugyanazok a figurák tűntek fel alapítóként. Mindenki kereste a “helyét”. Egy kisvárosban a közéletben aktív emberek akkoriban ismerték egymást. Nem voltak nagy meglepetések. A született helyzetkihasználók később jelentek meg, mikor már megtörténtek a változások. Amikor a fővárosban lezajlottak a nemzeti kerekasztal tárgyalások – amelyeken a résztvevők összetétele és a témák súlyozása a mai napig nem mondható egyértelműen érthetőnek –, felgyorsultak az események. 1989. október elején az addigi állampárt önszántából, belső harcok következtében „megszüntette magát”, de az ezt megszavazó küldöttek rögtön létrehoztak magukból egy új pártot, ami a demokratikus szocializmus és a versengő többpártrendszer hívének deklarálta magát. Én, miután aktívan képviseltem a reformok igényét a megszűntben, tagja lettem az új pártnak. A régi párt tagjainak túlnyomó többsége felszívódott. Az új helyi szervezetben nagyon kevés régi elvtárs, még kevesebb régi vezető maradt, és jöttek néhányan olyanok, akik addig nem voltak párttagok. Nem voltak illúzióim, de abban azért reménykedtem, most senki sem érdekből csatlakozik.

16. Kísértő múlt. Az akkoriban gyakori ellenzéki gyűlések egyikére az akkor még Gödöllői Agrártudományi Egyetem aulájában került sor. A mindenkori meghívott vendégek és a helyi aktivisták lelkesedéstől fűtötten beszéltek a fennálló rendszer anomáliáiról, főleg arról, ami nem tűrhető, amin mindenképpen változtatni kell. Én is a felszólalók között voltam. A zsúfolt sorok mellett elhaladva két idős hölgy beszélgetésére lettem figyelmes. A társadalmi helyzetüket – akkor már szabadon kifejezhető módon – jelezni kívánó, elegánsan öltözött idős dámák észrevehetően engem néztek. Akkor értem hallótávolságra, amikor az egyik azt kérdezte a másiktól, “ez (így!) nem annak a cselédlánynak a fia?”, mire a másik azt válaszolta, “de, azé.” Az elcsípett párbeszéd-foszlány megdöbbentett. Harmincharmadik évemben jártam akkor, több diplomásként egyetemi doktori címmel rendelkeztem. Negyven év szocializmus után, egy “demokrata” politikai rendezvényen, valaki azt tartotta rólam fontosnak megjegyezni, hogy cselédlány volt az anyám. A tény maga igaz, a Horthy-rendszerben megárvult anyám cseléd lett, de a beszélgetés idején, már harminc év gyári munkás múlttal, nyugdíjas volt.

 

Feketéné Bencsik Julianna: Vízió

illusztráció: pixabay.com

A városba indult. Miután átment a felüljárón, meghallotta a HÉV sípoló jelzését, és ebből tudta, azonnal indul a szerelvény. Szaladni akart, de a lába nem engedelmeskedett. Integetni szeretett volna, hogy várjanak, de nem volt képes megmozdítani a karját. Kiabálni akart, de nem jött ki hang a torkán. Nem értette, mi történt vele. Amikor elment a HÉV, végtagjai lassan megmozdultak. Úgy gondolta, majd a parkon át besétál a város központjába. Elindult. Átment a zebrán, majd elhaladt a mozaikkövekkel kirakott kis tér díszes padsora mellett, mélyen beszívta az erdei fenyők mézgás illatát. Élvezte ezt az illatot, mely olyan üde és tiszta volt, mint a növények leveleit beborító hajnali harmatcsepp. Úgy érezte magát, mint a madár, amelyik kirepült a város zajából, és egy faágon megpihent. Leült az egyik padra, és elvarázsolta a csend. Csak a park rezdüléseit figyelte, megleste a kopácsoló harkályt, feketerigókat, csuszkát, pintyet, sőt még a verebeket is, amint repkedtek, vagy csőrükkel felcsipegették az apró magvakat. Szerette a természetet, az egyszerűt, a szépet. Feketéné Bencsik Julianna: Vízió bővebben…

Ujj Béla: Bekezdések a rendszerváltásomról – 13. Visszahívás, 14. Képviseleti demokrácia

Almási Lajos alkotása

13. Visszahívás. Gödöllő 1966-ban városi rangot nyert. A város lakossága növekedni kezdett. A pest megyei 4. választókerületnek, amibe Gödöllő tartozott, az országgyűlési képviselője a korszak kevés országos jelentőségű női politikusainak egyike, egy idős elvtársnő volt. A vele kierőszakolt „választógyűlésen” sokan voltak. A rendezvény az ellenzék politikai akciója volt. Az akkoriban, a választott képviselők esetében, alkalmazott kötött mandátumhoz kapcsolódott a visszahívás intézménye. Ezt az addig soha nem alkalmazott jogi eszközt választotta fegyvernek az ellenzék. Akkor már kettős, MSZMP és MDF tag voltam. A fórum-tagok és helyi MSZMP- és egyéb vezetők nagyjából azonos arányban vettek részt a gyűlésen. Én az ország és a város gazdasági helyzetéért érzett felelősségéről kérdeztem a képviselőt. A gyűlés végén hangzott el a képviselőnő akkor sokat idézett kijelentése, hogy ő az országgyűlésben nem a népet, hanem a pártot képviseli. Azóta a „jog” bevett politikai fegyver, a visszahívhatóság megszűnt, és a képviselők pártokat képviselnek. A számonkérő szeánsz mindkét oldali résztvevői közül sokan futottak be olyan életpályát, ami ott még, sem maguk, sem a többiek által nem volt elképzelhető.

14. Képviseleti demokrácia. A szocializmus egyik jellegzetes vicc-motívuma volt, hogy a munkásosztály képviselői útján – értsd nem saját maga – fogyasztja a konyakot, maga inkább pálinkát iszik. Az áhított parlamentáris demokráciában a nép által választott képviselők hozzák meg a közügyekkel kapcsolatos döntéseket. Ehhez a kereteket alkotmány rögzíti, meghatározva a képviseletek hatáskörét, működési módját, hierarchiáját. A képviselő tehát nyilvánvalóan az őt megválasztókat, a népet képviseli. A demokrácia legfontosabb eleme a jog a választásra. Szavazni lehet egyvalakire is, de választani csak alternatívákból lehet. A képviseleti demokrácia feltétele az ellenzék szabadsága, vagyis az aktuális rendszer alternatíváinak létezése, beleértve a közvetlen demokráciát és intézményeit is. A képviselet a nagy közösségek működéséhez szükséges technikai elem. A demokrácia – vagy másképpen népuralom – olyan rendszer, amelynek feltétele minden ember közügyekben való részvétele. Az, hogy maga döntsön: konyak, pálinka vagy egyéb mellett, és tisztában legyen azzal is, hogy mások döntései számára is korlátot jelentenek majd.

Galló Kovács Zsuzsanna: Amikor cukornádat vágtunk a trópusokon

Reunion sziget Madagaszkár és Mauritius között található az Indiai óceánban. Franciaország tengerentúli megyéje, ahol Úniós szabályok érvényesek. A magas hegyek között megbúvó kis települések, az ezernyi vízesés, a türkizkék óceán egzotikus nyaralóhelyei és a világ ma is működő vulkánjainak egyike, a Piton de la Fournaise teszik változatossá ezt a trópusi szigetet. 2010-ben vulkáni csúcsait, völgykatlanait és sziklafalait az UNESCO a Világörökség kincsei közé választotta.

A sziget dél-keleti részét Sud Sauvage -nak, Vad Délnek nevezik. Saint-Philippe, Saint-Joseph, Saint-Pierre városok, a Cascade de Langevin vízesés, és a kissé keletebbre eső láva folyások útja tartozik ehhez a vidékhez. Pár napot itt töltöttünk egy gazdaságban, hogy jobban megismerjük a kreol emberek életét. Galló Kovács Zsuzsanna: Amikor cukornádat vágtunk a trópusokon bővebben…

Ujj Béla: Bekezdések a rendszerváltásomról – 11. Megfigyelés, 12. Szigorúan titkos-2

Almási Lajos alkotása

11. Megfigyelés. Végzettségem szerint informatikus vagyok. Meglehetősen korán, még az internet elterjedése előtt, igaz először csak ösztönösen, tisztába lettem azzal a ténnyel, hogy az elektronizált információk nem, vagy csak rendkívüli erőfeszítésekkel – ha ugyan egyáltalán – titkolhatók el. Ezt a tényt, különösen a humán értelmiségiek, mai napig nem igazán fogták fel. Annak, hogy soha nem lettem „fészbukos” ez is oka, de nem ez a fő. A fő az, hogy nem gondolom, hogy el lehet tekinteni kapcsolatok azon antropomorf sajátosságától, hogy az ember véges számú kapcsolat kezelésére képes. Az afeletti interakció kezelés puszta látszat, vagy ha úgy tetszik, a viszonyok marketingje. A megfigyelés, legyen a megfigyelő akár személy vagy szervezet, mindenképpen koncepcionális, vagyis célirányos. Bár technikailag, ma már, totálissá tehető, ezen a területen nehezen értelmezhető a teljesség. A tudomány a gondolatok fürkészése felé halad. Nekem, mint egyénnek, nem marad más, mit tudomásul vennem ezt az átvilágíthatóságot. Tudatában vagyok, hogy megfigyeltek és megfigyelnek. Azt elvárom, hogy megfigyelőim velem is tudassák, ha megértettek.

12. Szigorúan titkos-2. „Az MDF gödöllői szervezete a közgyűlés (aug. 25.) során olyan határozatot hozott, hogy az MDF-hez tartozás politikailag ellentétes bizonyos pártok, szervezetek vezetőségében vállalt funkcióval (MSZMP, HNF, SZOT). Ezért azok a személyek, akik ilyen funkciót betöltenek, választani kell, hogy az MDF tagjai kívánnak-e maradni.”

A Gödöllői Ellenzéki Klub 1989. szept. 22-én 18 h-kor megtartott rendezvény keretén belül előadást tartott Roszik Gábor lelkész. Elmondta, hogy a szept. 26-án kezdődő országgyűlésen Király Zoltánnal közösen fognak interpellálni a pártvagyon ügyében. Követelni fogják a pártvagyon azonnali zárolását, ill. a magyar nép felé történő elszámolását.”

1989. szeptember 25-én tudomásunkra jutott, hogy az elmúlt hetekben a gödöllői MDF, SZDSZ és FIDESZ tagjai ún. „Ellenzéki Klubbot” hoztak létre, amelynek otthont a művelődési központ ad. Ennek létrehozásával lehetőségük nyílt arra, hogy a Soros Alapítványtól anyagi támogatást kapjanak a klub működéséhez. Megbízható adataink szerint a már így befolyt, illetve a jövőben átutalásra kerülő összegeket saját céljaik: pl. választási előkészületek stb. megvalósítására fordítják.”

Bojár Cassino: Vakri

Az Irka sok szeretettel vár minden érdeklődőt

2019. október 4-én pénteken 18 órakor

Bojár Cassino: Vakri című kötetének bemutatójára.

Részlet az Irka alapító tagjának kötetéből:

“…ha írni kell, hát írni kell. Senki ne fogja vissza magát. De tudnia kell, hogy annak számtalan feltétele, útkacskaringója, fel és leszálló, kedvező és kedvezőtlen áramlása van térben és időben. És nem is mindig kívánatos nagynak neveztetni. Mondják, a papír mindent elbír. És milyen igaz. Hitler is írt könyvet… Kell-e hát ácsingózni a nagyság, az ismertség nimbuszára? Lehet-e ez mércéje a jónak, örökkévalónak? Dőreség!

Ma már tudjuk, a világegyetem sem örökkévaló, idővel semmivé lesz.  Erre persze sokan mondanák: jó rendben van, vállalom, csak legalább addig ne felejtsenek el. Pedig csak azt nem felejtik el, akit soha nem is ismertek. Menj a könyvtárba, nézz végig a könyvek sokaságán. Hány olyan van ott, amit soha, senki nem kér ki, nem olvas el?  Csak ott van. Mert valaki megírta, valaki kiadta.

Kriminek is rosszt azt remélni: valamikor a földi élet végeztén meglátogatja a maradványokat egy idegen bolygó szülöttje, aki már csak az én könyvem tépett, szélfútta példányát találja. Az meg egyenesen tragédia lenne, ha ebből akarna következtetni az elpusztult civilizációra…”

A belépés ingyenes!

Az esemény nyilvános, melyen kép-és hangfelvétel készül.

Ujj Béla: Bekezdések a rendszerváltásomról – 9. Írásmesterségem, 10. Kettős tagság

Almási Lajos alkotása

9. Írásmesterségem. Felmerülhet a kérdés, hogy az íráshoz magához „honnan veszem a kopasz bátorságot”. Azt tudom, legalább magamnak, rögzíteni, hogy az elmúlt tizenöt évben, igaz meglett korban kezdve, megfelelő mennyiségben és időfelhasználással tanulmányoztam és állítottam elő szövegeket ahhoz, hogy legalább annyira „felsőfokú végzettségű szöveggyártónak” nevezhessem magam, mint ahogy egy huszonéves hívja magát bármilyen területen „diplomásnak”. Igaznak tűnik a vélekedés, hogy egy átlagos műveltségű és képességű ember tízezer óra – ezerkétszázötven munkanap –, vagyis öt munkaév alatt bármilyen szükséges emberi feladatra való képességet felsőfokon el tud sajátítani. Nem lesz zseni, csak profi, ami elég akár életcélnak is. Nem tudom, mi az „írástudók felelőssége”, sőt már az is nehezen megfogható, mit jelent és mit nem ma az írástudás. Azzal is tisztában vagyok, hogy ma több az író, mint az olvasó. Mint ahogy azzal is, hogy az olvasók többsége nő, aminek örülök. Egyébként: az író a tejföl köpülésekor, a vaj kiválása után visszamaradó savanyú folyadék. Hommage à EP – hogy még jobban elássam magam egyeseknél.

10. Kettős tagság. A gödöllői pártalakulás egyik sajátossága, hogy voltak olyanok, akik több párt alapításában is szerepet vállaltak. Ezt akkoriban még nem tartottam furcsának. Azt a tényt, hogy lehetőség nyílt a többpártrendszer kialakulására, egyértelműen szabadságom növekedéseként éltem meg. Számos próbálkozás kellhet, hogy megtalálja valaki az igazit. Szomorú tény, hogy a lehetőségek mellett is, mára sokan maradtak- és vannak ma is egyedül. Én magam, aki az akkor uralkodónak nevezett MSZMP tagja voltam, az MDF tagkönyvére is korán szert tettem. Olyan volt a helyzet, hogy még egyik szervezet sem zárta ki a másik tagságát. Kettős tagságom időszakában sokféle hatás ért. Sokakkal találkoztam, akik MDF alapítónak mondták magukat. Tanulságos élményekkel gazdagodtam. Ez vezetett oda, hogy úgy döntöttem, abból a szervezetből lépek ki, amelyik először kifogásolja, hogy a másikban is tag vagyok. Ez az MDF volt, ahol – talán – én voltam az első, aki ellen etikai vizsgálat indult a nyilvánosan vállalt kettős tagság miatt. Így már szabadon, a közben megalakult MSZP-t választottam.

 

F. Szabó Luca: Dávid és Góliát

illusztráció: pixabay.com

III. Richardra is
a te szeplőidet rajzolom két év múlva
megtalálják a tartóskönyvesek addig
sem kell lebuknom.

én szemhéjam szabadságában
szeplőtlen szeretkezem a szeplőiddel.

te meg. csak köpd ki
a hupilila felhőszavaidat, hadd foszoljanak
rózsaszín köddé, fullasztó. valahogy
nem tudlak se megölni se megölelni.
mert már mindegy neked.
és a széthasadt éjszakában csak azért
imádkozom, hogy ne legyenek szeplőid.

A vers megjelent az Olvasók Diadala 2019 honlapon, a Pusztítók csapat könyvhöz készült antológiájában:

https://www.gvkik.hu/olvasokdiadala2019/jenny_han_a_fiuknak_akiket_valaha_szerettem_

Ujj Béla: Bekezdések a rendszerváltásomról – 7. Világlátásom, 8. Szigorúan titkos-1

Almási Lajos alkotása

7. Világlátásom. Életemben elég sok időt töltöttem külföldön ahhoz, hogy legyen tapasztalatom a népek és országok különbözőségéről. Tudom mit jelent az idegenség, és tisztában vagyok vele, hogy létezik megváltoztathatatlan másság. Saját fejem épsége bánta, amikor megtapasztaltam az alkalmazkodás lehetőségeinek határán álló falakat. Ma már azt is tudom, hogy – bár már egyáltalán nem gondolom, hogy az „osztályhelyzet” determináló – viszonyulásaimat befolyásolják felmenőim. Bár érdekes módon éppen az ettől a determinációtól való megszabadulás ígérete volt a szocializmus egyik vonzóereje számomra, mégis érzem református jobbágyparaszt anyai és polgárosodott ács mesterember apai felmenőim bennem maradt hatását. Talán ez az, ami alapvetően plebejussá teszi világlátásomat. A plebejusok harcok árán lettek szabad emberek, akik rendelkeznek polgárjogokkal, anélkül hogy előkelő születési kiváltságokkal bírnának. Egyik legfontosabb értéknek ezt az egyenlőséget tartom. Plebejus az, aki nem is akar megkülönböztetést. Vonz a kívülállás, de nem vagyok kívülálló

8. Szigorúan titkos-1. Már jóval később, előkerültek a titkos iratok. „A Gödöllői Ellenzéki Kör 1989. szept. 2-án és 3-án konferenciát rendez: „Politikai stratégia – választási taktika” címmel a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen. A konferencián előadást tartanak: Roszik Gábor országgyűlési képviselő és az MDF, az SZDSZ, valamint a FIDESZ felkért előadói. A szept. 2-i program szerint Roszik Gábor nyitó előadása után plenáris ülésen a választási stratégia és taktika, valamint a választójog témakörben terveznek előadásokat. Szept. 3-án három szekcióban üléseznek a résztvevők. „A” szekció témája: választási stratégia és taktika. „B” szekció témája: kampányszervezés- és menedzselés. „C” szekció témája: a választások jogi kérdései, kampányetika. A Gödöllői Ellenzéki Kör vezetői szept. 3-án beszámolnak a gödöllői választási tapasztalatokról, valamint dr. Raffay Ernő és dr. Debreczeni József országgyűlési képviselők is felszólalnak. Az információ forrása által részünkre továbbított fénymásolat szerint 125 db névre szóló meghívót készített a Gödöllői Ellenzéki Kör, amelyeket az MDF gödöllői szervezetének bélyegzőjével adtak postára.”

Kerék Rebeka: Napáldozat

illusztráció: pixabay.com

a nevetéseid is napfelkelték voltak

külön-külön

lassan, ömlesztve borítottak el

fényükkel túl örömön…

egyre erősödve és egyre jobban fájt,

ahogy sötéthez szokott szememmel,

megbűvölve imádtalak

ahogy elkaptak a nevetéshullámok

élesen és megállíthatatlanul

aztán ha már nem a pulzáló

fénynyalábodba néztem

szédültem és kékes derengésű volt minden.

 

A vers megjelent az Olvasók Diadala 2019 honlapon, a Pusztítók csapat könyvhöz készült antológiájában:

https://www.gvkik.hu/olvasokdiadala2019/jenny_han_a_fiuknak_akiket_valaha_szerettem_

 

Az IRKA blogja. Gödöllő és irodalom.