Bojár Cassino bejegyzései

Bojár Cassino: Lajos

A Lajos apám régi társaságából való behemót termetű, igen csendes, visszahúzódó ember volt. Mondanám, hogy a baráti köréből, de ebben nem vagyok biztos. Apám korán meghalt, hét éves se voltam, alig-alig emlékszem rá. Azért sem, mert előtte, ha éppen nem hívták be a seregbe, gyakran feküdt szanatóriumban a tüdejével. Szóval jobbára csak fényképekről ismertem, amiket sok évvel később megtaláltam. Anyám nem sokat beszélt róla, rövid ismeretség és még rövidebb házasság volt. Épp csak összehoztak engem, talán hogy majd anyám ne maradjon egészen egyedül. Kellettem neki, jó nagy púpnak a hátára. Háború volt, a férfiak jó része odaveszett, ő pedig tizenkilenc évesen már dajkálhatott. És persze valamiből meg kellett élnie, munkába is eljárt, gyakran két műszakot vállalva. De mázlija volt, mert ’49-ben talált egy fickót magának (életem megkeserítőjét), aki aztán kitartott mellette haláláig. Nekem ez volt az egyetlen jó benne. De az egy másik történet. Nos, ez a Lajos az ötvenes évek elejétől néha meglátogatott minket. Gyanítom, korábban gyengéd reményeket táplált (mint a brancsból való régi ismerős), és fájlalta, hogy anyám özvegysége után máshoz ment férjhez. Bojár Cassino: Lajos bővebben…

Bojár Cassino: Háromszorszáz

illusztráció: pixabay.com

Színház a világ.

Madáchos gimnazistaként színész akartam lenni. Eljártam az Egresi Klubba Surányi Ibolya szavalókörébe és minden pesti tánciskolába, hogy majd ne valljak szégyent a felvételin. Áriáimmal esténként a szomszédok idegeit csiszolgattam fürdőszobánkban. Szóval, én készültem. Szünidős diákként a Ganz-vagongyárban találkoztam Dégi Pistával, leckéket vettem tőle. Ötvenötben iskolatársam Lengyel Gyuri rendezte Bánk Bánban az „Az őr” szerepében kiálthattam: állj, kivagy, mi jelszavad? Később a ranglétrán emelkedve Solom mesterként kardot emeltem II. Endrét játszó Kézdi (Krausz) Gyurira. Aztán eljött ötvenhat tavasza és Major Tamás a felvételi második fordulójából kirúgott. A sunyi föld pedig forgott tovább. Ma már tudom: én is, a pálya is, jól járt.

Pesti szerelem.

1960-ban, egy körúti tánciskolában ismertem meg Juditot. Szőke volt, kék szemű, jó alakú és okos. Nővér gyakornokként dolgozott a Kútvölgyiben. Ózdról jött és egy Egri barátnőjével béreltek albérleti szobát, a Szentkirályi utcában. Megtetszettünk egymásnak és nemsokára, amikor a szobatárs éppen hazautazott, nála töltöttem az éjszakákat. Szép szerelem volt, sok vidám kalanddal és pár hónap után eljegyzéssel szentesítve. Egy napon váratlanul mentem elé a Lánchídon, és megláttam amint egy fiúval összebújva csókolózik. Ő is észrevett, azonnal otthagyta a srácot, futott felém.

Eddig volt és látni sem akarlak többet – üvöltöttem rá. Fél év múlva volt az esküvőnk. Másfél évvel később a válóperünk.

Az élő város.

A város megszületik, érez, nevet, szomorú, boldogságos és fájdalmas, mint a gyermekei sorsa. Emlékszem, negyvenötben, amikor a túlélők feljöttek a pincékből, mindenki mosolygott, ismeretlenek ölelkeztek össze. Az első szabad május elsején a budai hegyekből és külvárosi kertekből kitépett orgonabokrokkal díszítették fel a házak kapuit. A város újra élt és nevetett, boldogan szívta be a remény orgonaillatát.

És emlékszem, ötvenhatban, amikor a lánctalpak már a budai oldalon csikorogtak és a szétlőtt város vérző utcái sötétben zokogtak, a Népszínház utca minden ablakában gyertyák égtek. A gyász döbbenete ülte meg a szíveket. Ezen a novemberi halottak napján, a város önmagát, édes gyermekeit siratta.

https://budapest.in100words.eu/hu#1

Bojár Cassino: Párbaj

a szerző fotója

A bajt gyökerestől kell kiirtani, megfogadtam, hogy megölöm. Megteszem. Kivágom, kitaposom, a helyét is felszántom és beszórom sóval, mint Karthágót. Ez a legkevesebb.

2002-ben kerültem Gödöllőre. Szokványos, hétköznapi történet, jöttem a család után. Bár máig mondom, én Pesti srác vagyok, azért éltem én korábban is vidéken, oda nősültem. Egyébként meg, ha lenne „ki költözködött többet” vetélkedő, jó eséllyel indulhatnék. Így hozta a sors. Azon a télen éppen Csepelről tettem át székhelyemet e kies kisvárosba. Hova máshova, hiszen a gyerekem márt itt élt a párjával. Felszámoltuk a csepeli panelt, fel a feleségem nagymarosi szülőházát és már is itt voltunk a csendes, nyúlfarknyi, romantikus nevű, Galagonya utcában, ahol alig 15 házszámot kellett megjárnia a postásnak, ha arra volt dolga. Később megtudtam, hogy valamikor a hetvenes években az utcánk még vasúti töltés volt, rajta pöfögött, kanyarodott Szada felé a Kismukinak nevezett gőzmozdony. A ház kétszintes volt, csak néhány éves és egy közepes kert is tartozott hozzá. Hanem a majdnem új falakon kívül nem sok minden volt benne, és a kert is inkább csak gazos, tarackos homok. Sok évbe, sok munkába és még több pénzbe került otthonná varázsolni. De aztán mégis ez lett a csodapalota, mert itt cseperedhettek később az unokák. Bojár Cassino: Párbaj bővebben…

Bojár Cassino: Titkok háza

Balla Vera alkotása

 

 

 

 

 

 

 

 

Most varázsolok neked egy palotát, ha behunyod a szemed, megláthatod. Nagyon szép palota, van emelete, ajtaja és ablakai is. Mellette kis tó és fasor, benne pedig sok-sok meleg, simogató érzés. Ez a ház hatszögletű, és minden szögletében lakik egy korsóba zárt titok. A te féltve-őrzött titkaid. Ott bent a korsóban nagyon hideg és sötét van,  és félnek. De minden boszorkányos éjszakán, amikor az emlékezés szürke felhőit áttöri a nagy, fehér felismerés, te gyorsan ragadd meg az egyik korsót és öntsd ki az ablakon. Majd meglátod, egy kicsivel mindig könnyebb lesz…

(A GÖMB alkotócsoport képeihez írt sorozatból)

Bojár Cassino: Az agy

Illustráció: pixabay

 

 

 

 

 

 

 

 

Amikor belépett a terembe, szinte késsel vágták el a várakozás megszokott zsongását. Minden szem rátapadt, és őszinte kíváncsisággal nézték, amint fellépked a pódiumra. A stáb tagjai a felvevők REC gombjait nyomogatták és keresték a premier plán legjobb szögét. Mr. Tom Hardy elégedetten nézet körül, lerakta a hóna alatt hozott iratköteget a pulpitusra, és minden előzmény vagy köszönés nélkül belekezdett előadásába. Mr. Hardy agykutató volt, és új felfedezéséért kapott Nobel díját alig egy hete vette át.

Előadása elején leszögezte, hogy téves az a nézet, miszerint két különböző személyiség lakik a fejünkben. Nincs külön verbális és művészi terület, amint ezt korábban a Harvard Business Review és a Psychology Today állította. Bizonyított tény, hogy bizonyos agysérülések esetén a terület funkcióját képes átvenni az agy más területe. Különben nem lehetne rehabilitáció. Az agy tehát tanulóképes, és ez a folyamat meg is tudja változtatni. Ezt hívjuk agyi plaszticitásnak vagy neuroplaszticitásnak. Saját kutatási eredményeit a világ legrangosabb idegtudományi folyóiratában, a Nature Neuroscience-ben ismertette. Ebben leírta az emberi- és az egéragyban megfigyelt alapvető fontosságú mozgásokat. Ez pedig gyökeres szemléletváltozást eredményezett az agyvelővel foglalkozó különféle ágazatok, mint az anatómia, a fiziológia, a biokémia vagy pszichológia addigi felfogásában. Az elektroenkefalográfia (EEG) kimutatta az ébrenlét alfa- és béta-hullámait, az elalvás és a mélyalvás teta- és delta-hullámait, valamint az ún. paradox (álomlátási) szakasz újbóli béta-görbéit. Vagyis a Mismatch Negativity: MMN (illesztési negatív hullám) eltérő impulzusait az agyvelő képes felismerni. Ezzel, és az agyi képalkotás módszereivel (a PET és az MRI, valamint a MEG kombinációjával) kimutathatóvá vált az agyi kognitív képviselet unilaterális féltekéinek jellege. Végezetül rátért az eredmény hasznosulásának területére. Kifejtette, hogy nyomon lehet követni a végtagamputált betegek már nem létező végtagjának jól ismert fantomérzését, fantommozgását, vagy fantomfájdalmát. Ezek a fantomjelenségek az amputált kéz vagy láb még meglévő, a PET+MRI fényképen jól látható, aszimmetrikus, agyvelői rögzület képviseletéből indulnak ki és egyre gerjesztődnek. Ezt kihasználva pedig túl van az ezredik sikeres beavatkozáson, amelyben pl. az egér amputált végtagjai a stimulált agyi reakció következtében újra kinőnek, és teljes értékűek lesznek.

Előadását azzal fejezte be, hogy ma már elmondhatjuk, a protokoll teljesen biztonságos és bármikor megismételhető. Persze a kutatás-fejlesztés nem állt le, ezen a területen is van még néhány apró megoldatlan folt, de teljes kapacitással folytatják a megkezdett munkát.

Mr. Hardy a közönség óriási tapsvihara közepette hóna alá csapta jegyzeteit és ruganyos léptekkel távozott a teremből.

Mintegy fél év telt el az említett előadás óta, amikor felkereste egy fiatal hölgy. Mutatta, hogy bal karja hiányzik, és kérte a tudóst, segítsen rajta. Elmondta, hogy ott volt azon az előadásán, és azóta csak arra az ezer sikeres beavatkozásra tud gondolni. Mr.Hardy ekkor emlékeztette a hölgyet, hogy már az előadásában is jelezte, van néhány nem teljesen kimunkált tennivaló, ami majd teljessé teszi a felfedezését. Ugyanis ahhoz, hogy a beavatkozást embereken is biztonságosan elvégezhesse, előbb egérré kell változtatni őket. Most ezen a projekten dolgoznak.

Bojár Cassino: A fává vált fiú története

Hallottam én, hogy Somogyban van nekünk egy rokonunk, készültem is mindig a vizitálására, de anyám nem tartotta jó ötletnek. Oka volt rá. A hatvanas években senki nem akart dicsekedni felkent pap rokonnal. Különösen nem, ha a fia egyetemre készült. Aztán diplomaosztás után már nem ellenezte, sőt, ő küldött. Bojár Cassino: A fává vált fiú története bővebben…

Bojár Cassino: A kandúr éji dala

illusztráció: pixabay.com

fenn a kémény szűk peremén
ülök s farkam lógatom
azt ígérte jár majd felém
várjak rá e balkonon

el is jött a szép kis vörös
rám se nézett a pimasz
nem vagy te már elég tökös
mondta s vágott egy grimaszt.

később jött egy festett szajha
kihívóan nézett rám
meg sem állt csak elment balra
bandzsi volt szegény cicám

hej nem így volt hajdanában
ha feljött a teli hold
jöttek elém garmadában
a falka nekem dalolt

dörgölőzve hízelegtek
mindegyik engem akart
szép volt de mind tovatűntek
lógathatom farkamat

régen elmúlt már az éjfél
kedvem farkam lelohadt
borzongat az északi szél
átjárja a csontomat

így talált rám ma a vénség
görbe hátam roskatag
magam vagyok minden rémség
tűzre való rossz kacat

 

Bojár Cassino: Vasárnapi Jézuska

Illusztráció: pixabay.com

Ez az év nem jól indult. Bandi barátom a váci pszichiátrián feküdt már hetek óta és a felesége hívott, hogy talán ideje elbúcsúznom tőle. Sokáig halogattam, mert féltem így viszontlátni. Aztán egy hétfői napon, január harmincadikán, közös születésnapunkon mégis rászántam magam. A kórterem előtt kisebbik lányával találkoztam, aki apja születésnapját jött köszönteni, de őt sem ismerte fel. Persze engem se. Kerekes tolószékben ült, keze-lába hozzákötözve, üres tekintettel meredt maga elé, a semmibe. Leültem egy székre szembe vele, és félhangosan búcsúzkodtam. Tudtam, hogy erre nem lesz már több alkalmam. Együtt megélt, régi kalandokról beszéltem, a gimnáziumi bulikról, barátokról, akik már várják abban a másik világban.  A kövesbérci titkos bandatanyánk említésekor váratlanul rám emelte tekintetét, és alig érthetően motyogta: „vasárnap… a vasárnapig …” Szólni akartam valakinek, hogy megismert, hogy beszél, de mire fordultam volna, már megint csak egy üres tekintet meredt rám.

Szombaton halt meg.

A következő napokban sokszor eszembe jutott, próbáltam magyarázatot találni utolsó szavaira. Végül is arra jutottam, talán addig, vasárnapig akart élni. Valamiért fontos lett volna Neki.

Bojár Cassino: Vasárnapi Jézuska bővebben…

Bojár Cassino: Rémálom Bugacon…

kutya2

Vörös Eszter Anna: Vörös éjszakák

Csavargásaim során sok kalandot megéltem, sokat elmeséltem. Talán most már ideje van ezt is kiadnom magamból, még ha fájdalmas sebeket szaggatok is fel.

Én mindig is szerettem az állatokat, de nem mindig volt alkalmam hol tartani őket. Párizsban a kezdeti időkben magamat sem mindig tudtam alkalmas helyen elhelyezni. Később, amikor már önálló egzisztenciám lett, hozzá új feleségem, ez is megoldódott, mert Kriszti rajongott értük. Én meg érte. Sok kedves kalandot megéltünk velük.

Talán Árival kezdeném.

Erik Nikorowiczot már korábbról ismertem. Először ötvennyolcban találkoztam vele a Sorbonne-on. Ő egy osztrák tisztviselő árvájaként, én ötvenhatos menekültként próbáltam megkapaszkodni a szigorú elvárások grádicsán. Én a kapott segélyen tengődtem, amíg kezembe nem vehettem építészmérnöki diplomámat, ő viszont az első év végén feladta. Azt mondta, erre most nem ér rá, pénzt kell keresnie.

A nyolcvanas évek közepén láttam viszont Eriket, ő keresett meg egy igen zsíros megbízással. Már tehetős embernek számított, vagyonát a jól ismert kávé- és üdítő automaták üzemeltetéséből szerezte. És ez igen tekintélyes vagyon volt. Akkorra már nekem is volt nevem a szakmában, így talált rám. Egy Bécs környéki parasztház palotává alakításával kívánt megbízni.

De volt egy feltétele: vállaljak el helyette egy gyilkosságot.

A teljes novella elolvasható a Darwin parázik c. Irka antológiában. Megvásárolható a Gödöllői Városi Könyvtár regisztrációján.

Ára: 2 700,-Ft