kiemelt címkével jelölt bejegyzések

Ujj Béla: Bekezdések a rendszerváltásomról – 11. Megfigyelés, 12. Szigorúan titkos-2

Almási Lajos alkotása

11. Megfigyelés. Végzettségem szerint informatikus vagyok. Meglehetősen korán, még az internet elterjedése előtt, igaz először csak ösztönösen, tisztába lettem azzal a ténnyel, hogy az elektronizált információk nem, vagy csak rendkívüli erőfeszítésekkel – ha ugyan egyáltalán – titkolhatók el. Ezt a tényt, különösen a humán értelmiségiek, mai napig nem igazán fogták fel. Annak, hogy soha nem lettem „fészbukos” ez is oka, de nem ez a fő. A fő az, hogy nem gondolom, hogy el lehet tekinteni kapcsolatok azon antropomorf sajátosságától, hogy az ember véges számú kapcsolat kezelésére képes. Az afeletti interakció kezelés puszta látszat, vagy ha úgy tetszik, a viszonyok marketingje. A megfigyelés, legyen a megfigyelő akár személy vagy szervezet, mindenképpen koncepcionális, vagyis célirányos. Bár technikailag, ma már, totálissá tehető, ezen a területen nehezen értelmezhető a teljesség. A tudomány a gondolatok fürkészése felé halad. Nekem, mint egyénnek, nem marad más, mit tudomásul vennem ezt az átvilágíthatóságot. Tudatában vagyok, hogy megfigyeltek és megfigyelnek. Azt elvárom, hogy megfigyelőim velem is tudassák, ha megértettek.

Almási Lajos alkotása

12. Szigorúan titkos-2. „Az MDF gödöllői szervezete a közgyűlés (aug. 25.) során olyan határozatot hozott, hogy az MDF-hez tartozás politikailag ellentétes bizonyos pártok, szervezetek vezetőségében vállalt funkcióval (MSZMP, HNF, SZOT). Ezért azok a személyek, akik ilyen funkciót betöltenek, választani kell, hogy az MDF tagjai kívánnak-e maradni.”

A Gödöllői Ellenzéki Klub 1989. szept. 22-én 18 h-kor megtartott rendezvény keretén belül előadást tartott Roszik Gábor lelkész. Elmondta, hogy a szept. 26-án kezdődő országgyűlésen Király Zoltánnal közösen fognak interpellálni a pártvagyon ügyében. Követelni fogják a pártvagyon azonnali zárolását, ill. a magyar nép felé történő elszámolását.”

1989. szeptember 25-én tudomásunkra jutott, hogy az elmúlt hetekben a gödöllői MDF, SZDSZ és FIDESZ tagjai ún. „Ellenzéki Klubbot” hoztak létre, amelynek otthont a művelődési központ ad. Ennek létrehozásával lehetőségük nyílt arra, hogy a Soros Alapítványtól anyagi támogatást kapjanak a klub működéséhez. Megbízható adataink szerint a már így befolyt, illetve a jövőben átutalásra kerülő összegeket saját céljaik: pl. választási előkészületek stb. megvalósítására fordítják.”

Bojár Cassino: Vakri

Az Irka sok szeretettel vár minden érdeklődőt

2019. október 4-én pénteken 18 órakor

Bojár Cassino: Vakri című kötetének bemutatójára.

Részlet az Irka alapító tagjának kötetéből:

“…ha írni kell, hát írni kell. Senki ne fogja vissza magát. De tudnia kell, hogy annak számtalan feltétele, útkacskaringója, fel és leszálló, kedvező és kedvezőtlen áramlása van térben és időben. És nem is mindig kívánatos nagynak neveztetni. Mondják, a papír mindent elbír. És milyen igaz. Hitler is írt könyvet… Kell-e hát ácsingózni a nagyság, az ismertség nimbuszára? Lehet-e ez mércéje a jónak, örökkévalónak? Dőreség!

Ma már tudjuk, a világegyetem sem örökkévaló, idővel semmivé lesz.  Erre persze sokan mondanák: jó rendben van, vállalom, csak legalább addig ne felejtsenek el. Pedig csak azt nem felejtik el, akit soha nem is ismertek. Menj a könyvtárba, nézz végig a könyvek sokaságán. Hány olyan van ott, amit soha, senki nem kér ki, nem olvas el?  Csak ott van. Mert valaki megírta, valaki kiadta.

Kriminek is rosszt azt remélni: valamikor a földi élet végeztén meglátogatja a maradványokat egy idegen bolygó szülöttje, aki már csak az én könyvem tépett, szélfútta példányát találja. Az meg egyenesen tragédia lenne, ha ebből akarna következtetni az elpusztult civilizációra…”

A belépés ingyenes!

Az esemény nyilvános, melyen kép-és hangfelvétel készül.

Ujj Béla: Bekezdések a rendszerváltásomról – 9. Írásmesterségem, 10. Kettős tagság

Almási Lajos alkotása

9. Írásmesterségem. Felmerülhet a kérdés, hogy az íráshoz magához „honnan veszem a kopasz bátorságot”. Azt tudom, legalább magamnak, rögzíteni, hogy az elmúlt tizenöt évben, igaz meglett korban kezdve, megfelelő mennyiségben és időfelhasználással tanulmányoztam és állítottam elő szövegeket ahhoz, hogy legalább annyira „felsőfokú végzettségű szöveggyártónak” nevezhessem magam, mint ahogy egy huszonéves hívja magát bármilyen területen „diplomásnak”. Igaznak tűnik a vélekedés, hogy egy átlagos műveltségű és képességű ember tízezer óra – ezerkétszázötven munkanap –, vagyis öt munkaév alatt bármilyen szükséges emberi feladatra való képességet felsőfokon el tud sajátítani. Nem lesz zseni, csak profi, ami elég akár életcélnak is. Nem tudom, mi az „írástudók felelőssége”, sőt már az is nehezen megfogható, mit jelent és mit nem ma az írástudás. Azzal is tisztában vagyok, hogy ma több az író, mint az olvasó. Mint ahogy azzal is, hogy az olvasók többsége nő, aminek örülök. Egyébként: az író a tejföl köpülésekor, a vaj kiválása után visszamaradó savanyú folyadék. Hommage à EP – hogy még jobban elássam magam egyeseknél.

Almási Lajos alkotása

10. Kettős tagság. A gödöllői pártalakulás egyik sajátossága, hogy voltak olyanok, akik több párt alapításában is szerepet vállaltak. Ezt akkoriban még nem tartottam furcsának. Azt a tényt, hogy lehetőség nyílt a többpártrendszer kialakulására, egyértelműen szabadságom növekedéseként éltem meg. Számos próbálkozás kellhet, hogy megtalálja valaki az igazit. Szomorú tény, hogy a lehetőségek mellett is, mára sokan maradtak- és vannak ma is egyedül. Én magam, aki az akkor uralkodónak nevezett MSZMP tagja voltam, az MDF tagkönyvére is korán szert tettem. Olyan volt a helyzet, hogy még egyik szervezet sem zárta ki a másik tagságát. Kettős tagságom időszakában sokféle hatás ért. Sokakkal találkoztam, akik MDF alapítónak mondták magukat. Tanulságos élményekkel gazdagodtam. Ez vezetett oda, hogy úgy döntöttem, abból a szervezetből lépek ki, amelyik először kifogásolja, hogy a másikban is tag vagyok. Ez az MDF volt, ahol – talán – én voltam az első, aki ellen etikai vizsgálat indult a nyilvánosan vállalt kettős tagság miatt. Így már szabadon, a közben megalakult MSZP-t választottam.

 

F. Szabó Luca: Dávid és Góliát

illusztráció: pixabay.com

III. Richardra is
a te szeplőidet rajzolom két év múlva
megtalálják a tartóskönyvesek addig
sem kell lebuknom.

én szemhéjam szabadságában
szeplőtlen szeretkezem a szeplőiddel.

te meg. csak köpd ki
a hupilila felhőszavaidat, hadd foszoljanak
rózsaszín köddé, fullasztó. valahogy
nem tudlak se megölni se megölelni.
mert már mindegy neked.
és a széthasadt éjszakában csak azért
imádkozom, hogy ne legyenek szeplőid.

A vers megjelent az Olvasók Diadala 2019 honlapon, a Pusztítók csapat könyvhöz készült antológiájában:

https://www.gvkik.hu/olvasokdiadala2019/jenny_han_a_fiuknak_akiket_valaha_szerettem_

Ujj Béla: Bekezdések a rendszerváltásomról – 7. Világlátásom, 8. Szigorúan titkos-1

Almási Lajos alkotása

7. Világlátásom. Életemben elég sok időt töltöttem külföldön ahhoz, hogy legyen tapasztalatom a népek és országok különbözőségéről. Tudom mit jelent az idegenség, és tisztában vagyok vele, hogy létezik megváltoztathatatlan másság. Saját fejem épsége bánta, amikor megtapasztaltam az alkalmazkodás lehetőségeinek határán álló falakat. Ma már azt is tudom, hogy – bár már egyáltalán nem gondolom, hogy az „osztályhelyzet” determináló – viszonyulásaimat befolyásolják felmenőim. Bár érdekes módon éppen az ettől a determinációtól való megszabadulás ígérete volt a szocializmus egyik vonzóereje számomra, mégis érzem református jobbágyparaszt anyai és polgárosodott ács mesterember apai felmenőim bennem maradt hatását. Talán ez az, ami alapvetően plebejussá teszi világlátásomat. A plebejusok harcok árán lettek szabad emberek, akik rendelkeznek polgárjogokkal, anélkül hogy előkelő születési kiváltságokkal bírnának. Egyik legfontosabb értéknek ezt az egyenlőséget tartom. Plebejus az, aki nem is akar megkülönböztetést. Vonz a kívülállás, de nem vagyok kívülálló

Almási Lajos alkotása

8. Szigorúan titkos-1. Már jóval később, előkerültek a titkos iratok. „A Gödöllői Ellenzéki Kör 1989. szept. 2-án és 3-án konferenciát rendez: „Politikai stratégia – választási taktika” címmel a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen. A konferencián előadást tartanak: Roszik Gábor országgyűlési képviselő és az MDF, az SZDSZ, valamint a FIDESZ felkért előadói. A szept. 2-i program szerint Roszik Gábor nyitó előadása után plenáris ülésen a választási stratégia és taktika, valamint a választójog témakörben terveznek előadásokat. Szept. 3-án három szekcióban üléseznek a résztvevők. „A” szekció témája: választási stratégia és taktika. „B” szekció témája: kampányszervezés- és menedzselés. „C” szekció témája: a választások jogi kérdései, kampányetika. A Gödöllői Ellenzéki Kör vezetői szept. 3-án beszámolnak a gödöllői választási tapasztalatokról, valamint dr. Raffay Ernő és dr. Debreczeni József országgyűlési képviselők is felszólalnak. Az információ forrása által részünkre továbbított fénymásolat szerint 125 db névre szóló meghívót készített a Gödöllői Ellenzéki Kör, amelyeket az MDF gödöllői szervezetének bélyegzőjével adtak postára.”

Kerék Rebeka: Napáldozat

illusztráció: pixabay.com

a nevetéseid is napfelkelték voltak

külön-külön

lassan, ömlesztve borítottak el

fényükkel túl örömön…

egyre erősödve és egyre jobban fájt,

ahogy sötéthez szokott szememmel,

megbűvölve imádtalak

ahogy elkaptak a nevetéshullámok

élesen és megállíthatatlanul

aztán ha már nem a pulzáló

fénynyalábodba néztem

szédültem és kékes derengésű volt minden.

 

A vers megjelent az Olvasók Diadala 2019 honlapon, a Pusztítók csapat könyvhöz készült antológiájában:

https://www.gvkik.hu/olvasokdiadala2019/jenny_han_a_fiuknak_akiket_valaha_szerettem_

 

Ujj Béla: Bekezdések a rendszerváltásomról – 5. Kétségeim, 6. Rendszerváltás

Almási Lajos alkotása

5. Kétségeim. Sokáig hezitáltam, hogy belefogjak-e az alábbiakban publikálandó szöveg megalkotásába. Azért nevezem szövegnek, mert tulajdonképpen se nem történet, se nem történelmi munka – itt rögtön jelzem, “miheztartás végett”, hogy szerintem a „történelem” az élet butító mestere –, de még csak nem is visszaemlékezés. Gödöllő, mint helyszín, korántsem egyetlen, de ható színtere életemnek. De azért is érdekes lehet, mert ez a város adta az első „szabadon választott képviselőt”. Ami következik, az bekezdések egyfajta gyűjteménye – igény esetén rendezhető halmaza –, azoknak a gondolatoknak írásba foglalása, amelyek a rendszerváltással kapcsolatban most vagy már régebben, de máig maradandóan megfogalmazódtak bennem. Itt, joggal, mondhatná bárki, „ki nem szarja le”, mit gondolok én, a szerző, a címben megjelölt tárgyról. Például én nem ezt gondolom, és remélem az sem, aki legalább beleolvas írásaimba. Ez nem érvénytelenít fikarcnyit sem abból az igazságból, hogy a vélemény, az enyém is, olyan, mint a széklet, valamilyen mindenkinek van. A tények azok, amikért meg kell küzdeni.

Almási Lajos alkotása

6. Rendszerváltás. A rendszerváltás (rendszerváltozás, vagy rendszerváltoztatás) azon korszak, amikor a magyar állam a szocialistának nevezett berendezkedéssel kulturális és ideológiai értelemben is szakítva, újra kapitalista állammá vált, s felszámolva az egypártrendszert, békés úton próbált demokratikus, pluralista, európai köztársasággá válni. A rendszerváltás – én ezt a terminológiát részesítem előnyben – évének az 1989-es évet szokták nevezni, amikor újratemették Nagy Imrét, meghalt Kádár János, időközi választáson ellenzéki képviselőt választottak Gödöllőn, kikiáltották a Magyar Köztársaságot. De az előző és következő években is történtek jelentős események. A rendszerváltás szükségessége akkoriban elég pontosan megfogalmazódott:„Többpártrendszeren alapuló parlamentáris demokrácia és a magántulajdonra épülő, a tulajdonformák szabadságát biztosító gazdasági rendszer megteremtéséhez ugyanis nem elegendő a jelenlegi viszonyok »megújítása«.” Az persze nem volt még világos, hogy ez hogyan lehetséges, ha egyáltalán az most, és volt bármikor.

Semmiért egészen borítótervező pályázat

Lezárult a Semmiért egészen c. új regényemhez hirdetett borítótervező pályázat. Íme az eredmény:
 
Rengeteg pályázat érkezett, amit ismételten köszönök nektek. Akárcsak korábban, most is nagyon nehéz volt választanom. Nagyon örültem azoknak a terveknek, melyeket saját fotóból, grafikákból szerkesztettetek, és kifejezetten kellemes meglepetés volt, amikor régi ismerősök, barátok küldtek pályázatot. Összesen 142 változatból kellett néhányat kiválasztanom, ami nem volt könnyű. Több esetben is azért engedtem el döntős terveket, mert akármilyen szuperek voltak, egyszerűen nem illettek ennek a könyvnek a hangulatához, mondandójához. Az én elképzelésem egy olyan borító, mely ad egy többletjelentést. Amit csak akkor értesz meg, ha végigolvasod, becsukod a könyvet és ránézel a borítóra, és felkiáltasz, hogy Áááááá!

Szóval ilyen borítót kerestem, és nem volt könnyű dolgotok, hogy kitaláljátok, amit nem mondhattam el a kiírás során spoilerezés nélkül. És még így is voltak többen is, akik hihetetlen módon ráéreztek arra, hogy mit kell sugallnia a képnek. Nézzük a döntős terveket, összesen 8 (10) munkát szeretnék a kiadó vezetőjének figyelmébe ajánlani.
Sümeghy Csillag terve

7. lett Sümeghy Csillag terve. Nagyon szeretem a rajzolt terveket, jobban, mint a fotókat, a fekete háttér a sárga színnel nagyon jól mutat, és persze utal a regény komolyabb mondanivalójára. Egyszerűségében is nagyon megfogott a látvány, a legjobban a cím játékossága tetszett.

Simon Tünde terve

6. lett Simon Tünde terve, aki több variációt is küldött a mobiltelefon-nárcisz témára. Teljesen tökéletesen nem találta el, ami az én agyamban benne van, de közel jár hozzá (leginkább a lány kinézete nem megfelelő, de ez részletkérdés). Itt már működik az Aha élmény, valóban ad egy többletjelentést a műnek.

Braun Csilla terve

5. Braun Csilla terve szintén a mobilos-nárciszos megoldása miatt fogott meg, igaz, itt a jelentés kicsit más irányba tart, mint amit a regény sugall. A jobboldali képernyőn nem igazán tudtam kitalálni, mi is az a kerek, sárga folt, illetve biztosan változtatnék a betűtípuson, és a szöveg elhelyezésén, de maga a koncepció nagyon tetszik.

Csiki Krisztina terve

4. Csiki Krisztina terve szintén a grafikája miatt fogott meg. Nagyon szeretem a színeit, a régi görög festmények alakjaira emlékeztető fekete emberalakokat, a tengert a háttérben. Tetszik a cím betűtípusa, a nagybetű hiánya, az egyetlen fura benne a nárciszok között tekergőző szál, ami nem tudom, mi lehet. Bár nem igazán hozza az Aha élményt, és talán nem is utal a történet mai jellegére, nem bírtam elengedni ezt a tervet.

Kolozs Kitti terve
Kolozs Kitti terve

3. Kolozs Kitti küldte a legtöbb tervet az idei pályázatomra, és nagyon jól ráérzett arra, (ismételten) mit is akarok sugallni a borítóval. Lehetetlen volt tőle egyet választanom, végül emellett a kettő mellett döntöttem. Az első képe szinte tökéletes, egyetlen hibája, hogy a cím nagyon belecsúszik a nárciszba. Én talán más betűtípust is használnék, de ezen kívül a tükröződés, a törött üveg, a fekete háttér, mely leginkább egy képernyőre utal, telitalálat. Fogalmam sincs, honnan jött neki a törött üveg, de Kitti szerintem egy boszorkány igazából, aki még azt is tudja, mi az, ami a regény után játszódik J. A kékes árnyalatú terve szintén kedvenc. Egyszerű, kifejező, kicsit talán komor, de az már az eddigiekből is látszik, hogy szeretem a fekete hátterű borítókat.

Ambrus Renáta terve
Ambrus Renáta terve
Ambrus Renáta terve

2. Ambrus Reni terve rögtön az elején érkezett, és nagyon sokáig az első helyen szerepelt nálam. Az egyszerű, sápadt borító, a rajzolt nárcisz, és a tükörképbe forduló cím nagyon finoman sugallja azt az Aha élményt, amit kell. Az egyetlen bajom volt vele, hogy, bár én szeretem az ilyen színtelen borítót, nem biztos, hogy ez marketing szempontból jó választás. Ezért megkértem Renit, próbáljon játszani a színekkel. Először kiszínezte a nárciszt, aztán bevágta mögé a fekete hátteret. Természetesen a fekete nálam a nyerő, de még azt is el tudnám képzelni, hogy elöl fekete, hátul fakó háttérrel jelenjen meg a könyv. Mindenesetre megosztom mind a 3 képet, nekem mindegyik tökéletes.

Frittmanné Petrekanics Angéla terve

1. Frittmanné Petrekanics Angéla terve lett nálam az első, (milyen meglepő, ez is egy fekete alapú kép), és erre igazából csak azt tudom mondani, hogy fogalmam sincs, hogyan talált rá a sakk motívumra, mely a regény vége felé kerül elő, és szimbolizálja mindazt, ami történik. Mikor megláttam, megnéztem a kiírást, hogy benne volt-e a sakk. Nem volt benne, Angéla egy látnok, és bár a képen egyetlen nárcisz sincsen, mégis tökéletesen megjeleníti azt, amit szerettem volna, sőt még annál is többet.

Gratulálok minden pályázónak, nagyon köszönöm a terveket, a munkátokat, most már a kiadó vezetőjén múlik minden. Angélának pedig küldöm a tiszteletpéldányt dedikálva, amint megjelenik a könyv.

 

Ocsovszky Zsófia: Ősz

Utolsó búcsú előtt-

maradója a nyárnak-
kapkodva, izgulva
melyik gyümölcsét, zárnám üvegbe
mind, mi itt marad utánad.

Negyvenegy év hetvenkét napja,
talán már ezt is untad:
gyermeked voltam, tehát rabló.
Vidd hát magad, vidd el
miden vakondtúrását a múltnak.

Tenyeremre teszlek,
mutatod nekem a világot.
Szóródó fényedben
figyelem apát, kicsi prizma,
megtörik-e rajta vajon az átok.

Hiányzol, apró iránytű.
Mintha nem is én lennék.
Kopik a szín,
szúrni kezd, majd finoman
csonthéjat növeszt minden emlék.

Megjelent a Tiszatáj folyóirat 2018. decemberi lapszámában.

illusztráció: pixabay.com

Ujj Béla: Bekezdések a rendszerváltásomról – 3. Indíttatásom, 4. Beszervezési kísérlet

 Almási Lajos alkotása

3. Indíttatásom. Nyilvánvaló a felelősségem azért, ami ma itt van. Nem azért, mert hibáztam, hiba nélkül nincs élet, hanem azért, mert többnyire kényelmességből tudomásul vettem mások elkövetett hibáit, anélkül hogy megfelelően reagáltam volna. Így válhattak a hibák bűnökké. Nem új dilemma a vétkesek közötti hallgatás értelmezése. Én magam szándékosan nem követtem el erkölcsi bűnöket, és az írott törvényeket is igyekeztem megtartani. Biztos, hogy az én etikámat nem mindenki fogadja el, ahogy sajnos az is, hogy születtek és érvényesek betarthatatlan törvények. Már nem gondolom, hogy mindenkinek azonosan kellene működnie, és azt sem, hogy a cselekvés mindenképpen haladás. Rengeteg gond és baj oka a meggondolatlan tett. Most, hogy már tudjuk, hogy tetteink nagy része ösztönös, még nagyobb a tudatosság fontossága saját magunk irányításában. Felelősségemet a mostért abban érzem, hogy nem voltam elég aktív – bár volt idő, amikor igyekeztem – a bűnök megakadályozásában. A megbocsátásban nem hiszek, csak a felejtésben. De elfelejteni csak azt szabad, ami elmúlt, azt nem, ami van.

Almási Lajos alkotása

4. Beszervezési kísérlet. Még bőven a „szocializmusban” éltünk, amikor a művelődési központban az előző igazgatóhelyettes a helyi múzeum első számú vezetőjévé lépett elő. Úgy alakult, hogy informatikus mérnök létemre elvállaltam ezt a pozíciót. Akkor már több éve dolgoztam ott mellékállásban, szakköröket és tehetséggondozó alapítványt vezettem, de a fő ok, amiért vállaltam, az igazgató személye volt, aki egy rendkívüli ember. Nagyon rövid ideje voltam a pozícióban, amikor találkozóra hívott egy elvtárs a szomszédos presszóba. Azt ajánlotta, hogy legyek informátor. Mikor azt kérdeztem tőle, miért tenném ezt, azzal győzködött, hogy ugyan, most már!, nem tudnak fizetni, de olyan idők jönnek, amikor a jól informáltság nagyon jelentős előnyökkel fog majd járni. Gondolkodás nélkül azt válaszoltam neki, hogy köszönöm nem, azt is hozzátéve, hogy már az a mennyiségű információ is sok nekem, amit magamtól megtudok. Nem kerestek meg többet. Igaz később, már az „új rendszerben”, amikor néhányszor lehetőség adódott, sem kaptam jelentősebb állami megbízást. Akkor bosszantott, de ma már örülök ennek.