Galló Kovács Zsuzsanna bejegyzései

Kedélyem és szemüvegem töretlen. Családi indíttatásból fran​cia rajongó, az utóbbi években trópusokra utazó lettem. Minden, amit Réunion szigetről tudni érdemes - írásaim a Bienvenue! rovatban olvashatóak. Az élet tartogatott számomra valamit, ami egyszerre mámor és borzongás, gyógyír és áldás, ez az írás. Negyven év várakozás után most boldogan lubickolok benne.

In memoriam

Enid
Kati
lóri

„Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: „Hol volt…”,
majd rázuhant a mázsás, szörnyű mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: „Nem volt… „
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.”

(Kosztolányi)

Galló Kovács Zsuzsanna: Hozzánk nem!

Nem hiszem el, hogy már megint Ági hív. Nem veszem fel. Úgyis tudom mit akar. Ezerszer megmondtam, hogy nem hozhatják hozzánk Magdát. Két hétre sem. Nem tudjuk vállalni, nincs helyünk a három gyerek mellett. Meg különben se. Klári a lánya, vigyék hozzá, tavaly is ott volt. Különben is nem hinném, hogy Magdának tetszene a mi lakótelepi lakásunk.Tudom, hallottam már elégszer, ezt is neki köszönhetjük. Ha András halála után nem fizetnek ki, ez se jött volna össze. Maradtunk volna a tízemeletesben. És akkor mi van, most örök életre legyek hálás? Különben is hagyjuk, hogy ki mennyit kapott. Magda özvegyen nem akart egyedül élni a pasaréti, hatalmas családi házban, de megválni sem akart tőle. Senki nem csodálkozott, hogy Bandiék költöztek oda. Bandi volt mindig is a libling, a jó gyerek, orvos, mint az apja. Ágival, a tipp-topp feleségével, és a két jólnevelt gyerekükkel ők a tökéletes család. Állítólag Magda velük olyan, mint egy kezesbárány. Ezt mi Tomival nem hisszük el. Klári a tavalyi két hét után azt mesélte, hogy Magda mindenbe beleszólt, számonkérte mikor, mit csinált, hova ment, kivel találkozott, mikor ért haza, miért késett. Az is kiborító lehetett, hogy folyamatosan rakodott, állandóan keresett valamit, sose volt jó helyen semmi. Pokol volt így az a két hét, szó se róla. De Klári is jócskán kapott az örökségből, egy lakáscserére a budai luxus társasházban nem futotta volna még közgazdász fizetésből sem. Nem is értem minek neki három szoba? Gyereke már úgysem lesz, szingli marad örökre. A nagy seggével, kinek kellene. Meg az ellentmondást nem tűrő modorával. Tomit mindig is lenézte, hogy nem tanult tovább, és fiatalon kénytelen volt elvennie engem, mert jött Bence. Zsófika után meg képzelem milyen gúnyosan vette tudomásul, és újságolta az ismerőseinek, hogy Ildi már újra terhes.

Ági kitartó, még mindig nem tette le. Klárival már biztos beszélt, Tomit meg nem tudta elérni, mert az építkezésen csak ebédidőben mobilozhatnak. Nekem se szokta felvenni, nemhogy Áginak. Nincs nagy kapcsolatuk egymással. A családi ebédeken se beszélgetnek. Jobb is, ha Tomival még nem beszélt. Ő, amilyen jószívű, elvállalná Magdát.

Na végre! Abbahagyta. Fogadni mernék, hogy Balira mennek nyaralni. Most az dívik elitéknél. Vigyék magukkal Magdát. Hogy ez eddig nem jutott eszembe! Legközelebb halál komolyan ezt fogom mondani. Vagy még jobb ötlet, hagyják itthon vigyázni a házra. Két hét nem nagy idő, el lesz a takarítónővel.

Az Irka áprilisi házi feladata volt a fotó alapján belső monológot írni.

Galló Kovács Zsuzsanna: Amikor a főnök kérdez

Szubjektív beszámoló az Elejétől a végéig c. könyvbemutatóról.

Március 17-én, a könyvtár újranyitásának másnapján, Istók Anna legújabb könyvének bemutatását Karsai Gizella handpan hangszeren elővarázsolt zenéje nyitotta meg. Ez a meditatív hangulat illett az eseményhez, hiszen Panni harmadik könyve, az Elejétől a végéig a zene regénye. Fóthy Zsuzsanna igazgató asszony köszöntőjében elárulta, nem kellett sokat törni a fejüket, hogy kivel kezdjék a könyvtári programokat, adott volt Panni, az író-kolléganő. A sors úgy hozta, hogy betegség miatt az igazgató asszony lesz a moderátor, aki Rettegj Panni! felkiáltással kezdte a debütálást, s egyben azon örvendezett, hogy végre kedvükre beszélgethetnek. Erre, bármennyire is hihetetlen, a mindennapokban nem sok idejük adódik.

 – Hogy lehet az, hogy a regény csak most jelent meg, pedig emlékszem, már két-három éve mesélted, hogy írod? – kezdte az érdeklődést Zsuzsa.

 – Akkoriban home officeban voltunk, ráértem – kacsintott Panni a főnökére, s elmesélte, hogy a covid időszak alatt minden kiadónál leállt az élet, sajnos csak tavaly nyáron szóltak, hogy elkezdődhet a szerkesztés. Tulajdonképpen a téma, a bántalmazás azóta már idejét múlttá is vált. A lektor kesztyűs kézzel bánt a művel, Panni jobban szereti a kritikusabb szerkesztést. Feketéné Bencsik Julianna szerint, aki már a kéziratot is elolvasta, jót tett a regénynek a javítás, főleg a befejezésben. Ebben egyetértettek a fiatal irkások is, szerintük letisztult a kamaszhang.

Zsuzsa kitért Panni írói munkásságára is, versei, novellái országos folyóiratokban való megjelenésére, rákérdezett, hogy készül-e a negyedik regény, és elismerően szólt arról, hogy Panni folyamatosan képezi magát, kurzusokra jár, mert szüksége van a feladatokra, az értő visszajelzésekre, kritikákra.

Azt, hogy mit jelent a regény címe, a da capo al fine zenei kifejezés, a kedves kolléganőjük, Győri Krisztina és zenekara, a Győri Band szemléltette. A hangulatos zenei betét után a regény egyes fejezeteinek QR kódja közül három dalt ismerhettünk meg. Megtudtuk, hogy a finn The Rasmus – In the Shadows az utolsó előtti fejezetben mindent megold, a The Offspring – Want You Bad szerint nem tudunk jól szeretni, és a pszichedelikus rock Red Hot Chili Peppers – Sick Love dalát Elton John is nagyra értékelte. Ennyi kulisszatitok után következett a kvíz, immár hagyományosan mobilon. Panni sokrétű kérdésekkel készült, nemcsak a regény kapcsán. Pl: mi a kedvenc itala mostanában, vagy: kinek a véleményét fogadja el? Ez utóbbin sokan elvéreztek, mert a senkiét gondolták evidensnek.

A fogadáson Panni kedvencével, a padlizsánkrémes szendvicsekkel, mákos és citrom tortával, és Gizinek az isteni krumplis pogácsájával kedveskedtek nekünk a szervezők. Köszönet érte!

Gratulálok a könyv megjelenéséhez és a szórakoztató könyvbemutatóhoz. Fóthy Zsuzsa igazgató asszony sikeresen debütált. Közte és Panni között érződött a sokévi harmonikus baráti viszony. Az időnként tettetett főnöki szigorral feltett kérdések és a válaszokban felcsillanó humoros élcelődés még inkább szórakoztatóvá és különlegessé tette az egész beszélgetést: Elejétől a végéig.

Galló Kovács Zsuzsanna: szürreális múltidézés

a hegycsúcsokon felkelő nap

melege voltam számukra

nem kaptam lónyálat és

nem ettek csokitortát

halotti torodon

üvegpohárból csöpögött

újszülött arcomra a hűs jelen

a múlt krizantémjai

mint a szájápolás kopott

fogkeféi kísértek

ködfátylas autóutakon

a hegycsúcsokon felkelő nap

melegének tótükrében

Az írás órai műhelyfeladatra készült: 8 adott szó felhasználásával kellett egy tájleírást adni egy választott képhez. A nyolc szó: szájápolás, krizantém, köd, autó, lónyál, újszülött, csokitorta, üvegpohár

Galló Kovács Zsuzsanna

Kedélye és szemüvege töretlen.
Családi indíttatásból fran​cia rajongó, az utóbbi években trópusokra utazó lett.
Az élet tartogatott számára valamit, ami egyszerre mámor és borzongás, gyógyír és áldás, ez az írás. Negyven év várakozás után most boldogan lubickol benne.

Csodák és egyéb hétköznapi dolgok könyvbemutató, amikor én lettem az egyik helyes válasz

December 20-án, a könyvtár rendezvénytermében az IRKA kilencedik könyvének bemutatójára gyűltünk össze nagy-nagy lelkesedéssel és megelégedéssel, hogy az idén is sikerült új kötetet létrehoznunk.

Az adventi hangulatot fokozta Karsai Gizella pszichedelikus zenéje, melyet egy különleges, handpan elnevezésű hangszeren adott elő. A handpan egy acélból készült ütőhangszobor. Ámulva hallgattam Gizi varázslatos dallamait, és az egyre kellemesebb meditatív állapotban szinte már el is felejtettem hol vagyok, amikor Istók Anna, az IRKA vezetője köszöntötte a közönséget. Heltai Zsófia moderátor egy szomorú eseménnyel kezdte a beszélgetést. Miért ajánlottuk a kötetet a nemrég, tragikus hirtelenséggel elhunyt kabai lóránt költő emlékének?

Lóri, 2013-tól öt évig volt az IRKA mentora. Kurzusaival, a nyári táborainkkal és egyéb rendezvényekkel felejthetetlen pillanatokat éltünk át vele, aki szerteágazó tárgyi tudásával, fanyar humorával és kitűnő pedagógiai érzékkel egyengette írói, költői ambícióinkat. Én konkrétan neki köszönhetem, hogy verseket írok. Az előszóban igyekeztünk méltóképpen megemlékezni a lórival eltöltött pillanatokról, versben, levélben, vagy csak szavakban.

Zsófi témaválasztás kérdésére Mersdorf Ilona elmesélte, hogy most az előző kötetekhez képest könnyedén megegyeztünk a csodában, ami nagyon szerteágazó, bármit jelenthet. Lehetőséget kaptak a hétköznapi dolgok és egyéb írások is. Az írókör költőitől pedig a semmi minden lírai fejezetben olvashatunk. Panni szerint ez utóbbi lett most hangsúlyosabb. Teljesen véletlenül a versek ívet alkotnak, a megszületéstől, gyermekkoron, kamasz-szerelmen, felnőttkoron át az elmúlásig. Szinvai Dániel grafikus, a kötet illusztrátora nagyon személyesnek érezte a műveket, érdekes, hogy zömében E/1-ben íródtak, emiatt választott hozzájuk portrékat. A borítón szereplő gyufaskatulya a kötet méretére is utal, kicsi, de annál csodásabb.

A kvízhez mobiltelefon applikáció kellett, így csatlakozni a mai világban már gyerekjáték. A közönség többségének sikerült is. Sose gondoltam volna, hogy egyszer én leszek az egyik helyes válasz, miszerint nekem van a legtöbb művem a kötetben.

A fogadás csemegéivel mint már eddig is, most is kitettünk magunkért. Rengeteg zakuszkás és májas szendvics, krumplis pampuska, pisztáciás süti, a tipikus Bordeaux-i canelé és egyebek kínálták magukat kóstolásra.

Az estet a Könyvtári Angyalok kórusának karácsonyi koncertje zárta, megkoronázva az adventi hangulatot a kivilágított, kályhákkal fűtött udvarban. Még sok ilyen kellemes hangulatú könyvbemutatót kívánok magunknak! Jövőre veletek ugyanitt!

Galló Kovács Zsuzsanna: Dávod 1970

(Borítókép: Szinvai Dániel)

A falu szélén a töltésen
futottunk a kopott sínek között
Pajtás, gyere katonának
énekelted nekem.

Zeffirelli Rómeó és Júliája
kézen fogva veled
a dávodi olajszagú moziban.

Hazafelé a temetőn át
a fák mentén a sírok közt
sütött a Hold
a sokszínű csendben.

Szemüvegünk összekoccant
a suta csóknál a kapualjban
tizenhét éves vágyam
átölelte patakszagú inged.

Pajtás, gyere katonának
jobb dolgod lesz mint apádnak
nekem énekelted
szép volt a hangod
hallom ma is
a sokszínű csendben.

A vers a Csodák és egyéb hétköznapi dolgok című Irka antológiában olvasható. Megvásárolható a Gödöllői Városi Könyvtár regisztrációján.
Könyvbemutató: 2022. december 20. kedd, 18 óra, Gödöllői Városi Könyvtár

Galló Kovács Zsuzsanna
Igyekszem megtalálni a hétköznapi csodákat. Gyerekkoromban elhittem, hogy a Jézuska visszahozza a kézzel ragasztott karácsonyi papírfüzért, mert jó kislány voltam. A nagymamáról és a dávodi nyarakról írt verseim bizonyítják Márai Sándor gondolatát: néha csak sokkal később értjük meg, mi volt a csoda, hogyan avatkozott életünkbe, s mi volt e beavatkozásban a természetfölötti és csodálatos.

Bella István: Falevélen talált sanzon

Igen, és egyszer meghalok 
és nem leszek, csak puszta név, 
vagy az se, falevélvacok 
résekből egy szín visszanéz, 
nem lát meg ember, se madár, 
te sem, pedig súgom: „vagyok”, 
– bár torkom sincs, s hangom, akár 
az augusztusi csillagok, 
elég a lombbal, mielőtt 
szólhatnék… Fű, hamu dadog. 
Simítsd meg majd a levegőt 
testeddel, s tudd, hogy az vagyok.

Bella István (1940-2006) Kossuth és József Attila díjas költő, műfordító

In memoriam

egészen hétköznapi szombatnak indult.

felkeltem, kávét főztem, a fészbukon láttam, eltűntél,

keres a rendőrség, lóri, hol vagy, írták a barátok

óránként néztem a mobilom, elhinni vágytam

ez csak performansz tőled, fricska a világnak,

eljött a másnap, és hétfőn se találtak,

megérzek dolgokat, élni láttalak,

ez nem vers, vázlat, mondtad félszeg mosollyal

és kihúztad legjobb mondatomat.

te vagy a költő, sose tudtam dicsérsz vagy kritizálsz

írj bátran, terelgettél tovább,

kedd reggel már tudtam, nem vagyok boszorka,

élni láttalak, s nem vettem észre

te már lehúztál gyűrűt, órát, ruhákat, címeket,

köszönök mindent lóri. Isten veled!

(dőlt betűvel részletek kabai lóránt verseiből)

kiemelt kép: kabai lóránt

A megérkezés

A kora reggeli időpont (5.40) ellenére mindhárom gyerek sugárzó arccal várt, nem is kellett őket ébreszteni, tudtam meg. Az ismerős reptéri pálmák vidáman hajlongtak a szélben, büszkén néztem őket. Sikerült! Újra itt vagyok. Kimondani is hihetetlen, tizenhatodszorra.

Kíváncsian léptem be az eddig felülről csodált házba. A két teraszt tolóajtó választja el egymástól, praktikus és látványos. A panoráma mindenhonnan elbűvölő. Ismerős, hiszen csak annyi a változás, hogy most kicsivel lejjebbről látjuk az óceánt, a házak tetejét, és a rózsaszín naplementét. Közelebb csodálhatjuk meg a kórházra leszálló helikoptereket, és az óceán felett időnként felbukkanó repülőgépeket, ahogy lassan landolásra ereszkednek.

Az ajándékok közül telitalálatok lettek a gondosan kiválasztott plüss dinók. Minden gyereknek az tetszett amit megkapott. Cipelték magukkal és vele aludtak. Egyik este feldobták a szekrény tetejére, s kétségbeesve várták, amíg én a függönypálcával lelöktem onnan. Ezen hahotáztak, és napokig emlegették. Az ilyen pillanatokért egyértelmű a válasz a tegnapi kérdésemre: egy nagymama nem ülhet otthon, ha így hozta a sorsa, az unokákért át kell repülnie a fél világot.

Amíg a gyerekek igénylik, és amíg a nagymama bírja szuflával.

Este lefekvésre készülődve koppant valami a földön. A Notre-Dame-ban vett kedves kis Szűzanya medalion esett ki a ruhámból. Ezek szerint végig velem utazott. Megvédett, hisz szerencsésen megérkeztem.

(Nagymama Napló 2022. részlet)

Az idei Réunionra utazás viszontagságos kezdete

a szerző felvétele

Babonás vagyok. Utazásaimkor kabalaként mindig egy Szűzanya medált veszek fel, amit évekkel ezelőtt a Notre-Dame-ban vettem. Máskor nem is hordom, de ilyenkor ez nyugtat meg, bízom benne hogy megvéd és szerencsét hoz. Július 10-én, vasárnap reggel addig forgattam, kapcsolgattam a láncot, míg a Szűzanya medalion leesett róla, és szőrén-szálán eltűnt. Rám tört a pánik. A kabala nélkül hogy fogok szerencsésen utazni? – néztem a szőnyegre. Lányomék sürgettek, hogy induljunk, így bele kellett törődnöm, hogy egy másik ékszerrel kell most utaznom, nem a kedvencemmel.

– Ez a QR-kód a 3. oltást igazolja, a többi is kellene – közölte a fiatal reptéri alkalmazott becsekkoláskor. Értetlenül néztem rá, de hiába bizonygattam, hogy mindhárom oltásom Pfizer volt, megmutattam az Air France visszaigazolását a Ready2Fly (utazásra kész) besorolásról, a hölgy kötötte az ebet a karóhoz és félreállított. A magyar oltási kártyám elég lett volna, de nem hoztam el, és az ügyfélkapum jelszavára sem emlékeztem, aminek segítségével a mobilon behozhatóak az igazolások.

Hogyan történhet ez meg velem, aki minden szabályt napra készen tudok és betartok? – tettem fel a költői kérdést önmagamnak. A patthelyzetet lányom barátja oldotta meg. Informatikusként neki gyerekjáték volt az “elfelejtett jelszó” lehetőséggel, új kóddal előhívni a kért okmányokat. Nekem ez a feszült pánik állapotomban nem biztos, hogy sikerült volna.

Akinek nincs okostelefonja, internete vagy nem ért hozzá, azt nem engedik felszállni? Vagy gyorstesztet kell csináltatnia, miközben már nem kötelező, maszkot sem kell viselni, és nincs 1,5 méteres távolságtartás az emberek között – zsörtölődtem magamban. Fáradtan, erős fejfájással vártam a felszállást. Izgultam, hogy a gép időben megérkezzen Párizsba, mert csak két órám volt az átszállásra. Hála istennek, félelmem alaptalan lett: hamarabb érkeztünk, nem volt tömeg, húsz perc alatt átsétáltam a másik terminálra, feltöltöttem a mobilomat, hogy tudjam mutatni az oltási igazolásokat, (a továbbiakban sehol nem kérték), s aránylag elviselhető közérzettel foglaltam el a helyemet.

A tizenegy óra repülés alatt próbáltam aludni, hallgattam Chopin mazurkákat, noctürnöket, Maria Callas albumot, és néztem utazási filmeket. A nagymamámra gondoltam, akinek, mint oly sokszor, most is igaza lett: a baj nem jár egyedül. Vajon a Szűzanya medál-csere és a reptéri szigor után mi vár még rám? Nagymamám büszke lenne rám, vagy felelőtlennek tartana, hogy az unokáimért kiteszem magam veszélynek, izgalmaknak, átrepülöm értük a fél világot, ahelyett, hogy otthon lógatnám a lábamat és a hintaágyon nyugodtan pihennék a gyönyörű teraszomon? Hova tűnt el a Szűzanya medálom? Megtalálom-e, vagy örökre nyoma veszett?

(Nagymama Napló 2022. részlet)