Galló Kovács Zsuzsanna bejegyzései

Kedélyem és szemüvegem töretlen. Családi indíttatásból fran​cia rajongó, az utóbbi években trópusokra utazó lettem. " Minden, amit Reunion szigetről tudni érdemes " írásaim a fiókban kiadóra várnak. Az élet tartogatott számomra valamit, ami egyszerre mámor és borzongás, gyógyír és áldás, ez az írás. Negyven év várakozás után most boldogan lubickolok benne.

Galló Kovács Zsuzsanna: Aranyköpenyben

illusztráció:pixabay.com

Oly erősen ragadta meg mindkét lábát, hogy maga is elcsodálkozott a kezében lévő erőtől. Éppen elindultak, amikor a kislány megbotlott, és előre bukott a meredek lejáraton. Ez már a harmadik esése volt aznap délután biciklizés közben. Az elsőnél a bukósisak védte meg, az, amit  csak hosszas rábeszéléssel lehetett ráerőszakolni. A másodiknál nagyot koppant ahogy az arcára esett, csoda, hogy nem tört ki egy foga sem. A fejjel lefelé lógást nem látta senki. A nagypapa elöl ment szapora léptekkel, nem nézett hátra. A szülők lemaradtak a kicsivel, kedélyesen beszélgettek a szomszédokkal. A nagymama közvetlenül a kislány mögötti lépcsőfokon állt, szédelgett a meleg trópusi szélben, amikor meglátta a zuhanást. Nem akart pánikot, ezért a mi történt? kérdésre csak annyit mondott: semmi, csak egy kicsit megbotlott. Úgyse hinnék el neki, hogy a gyerek életveszélyben volt, és ő tartotta meg a gyenge, vékony csuklójával, amíg újra egyensúlyba nem került. Azt sem kell tudnia senkinek , hogy a kislány védőangyala erős szárnyaival átölelte őket, majd aranyköpenyében elsuhant az óceán fölött.

Ocsovszky Zsófia: call stack

ismét
valami közösről álmodom,
ne maradjak magamra a következményekkel
számolj te is.

vagyunk a tér egy általunk jól ismert pontján:
presszó a keleti parton,
dübörgő szél ponyva alatt,
a fényreklámok teste szétfolyó festék a nedves aszfalton.
mind utókép a szemben,
a ponyva alatt üres verem a tér.

és én ismét
valami közösről álmodom,
ne maradjak magamra.

vagyunk a tér egy általunk alig ismert pontján:
kopott bérház, őszi eső,
körfolyosóján tőlünk fut körbe,
hozzánk tér vissza a csend.

Számolj velem utoljára
mielőtt együttállásunkat fuvallat fújja el-
emeket egymás mellől elsodor oda,
hol többé nincs
re
rekur
rekurzivitás.

– nem.
nem tűnhetsz.
tűnhetsz el nyomtalanul.
nem tűnhetsz el nyomtalanul.
kérdezem nyüszítem, legközelebb
nem lehetnék boldog prím?
egyedülállásom egyértelmű jeleként.

tessék, könny helyett itt csak számok.
számolj te is.

{ session_destroy(); }

Megjelent a Tiszatáj folyóirat 2018. decemberi lapszámában.

illusztráció:pixabay.com

Galló Kovács Zsuzsanna: Évadzárás Bélánál Coelho nyomán szabadon

Amit Isten el akart mondani az emberiségnek, azt mind odatette az orra elé, hogy észrevegye.

Azt, hogy Béla ismeri-e a fenti Coelho idézetet nem tudom, mindenesetre terülj, terülj asztalkát varázsolt az orrunk elé július 10-én, az Irka évadzáró partiján. Amíg szorgalmasan és nagy-nagy élvezettel sütögette a több napja pácolt tarját, marhahúst, kolbászt és zöldségeket, addig Panni elégedetten összegezte az I. félév örömteli eseményeit: két nagy terv vált valóra. Öt év várakozás után februárban megjelent Enid „Felkapkodott gyöngyök” c. kötete, júniusban pedig megnyílt közös kiállításunk a GÖMB alkotócsoporttal „Artjárás” címmel. Az itt látható művek szerepelnek majd verseink, prózáink mellett az őszre tervezett kötetünkben, amihez egy új művészeti alkotóközösség, a Gödöllői Fotós Kör segítségét kértük. Az Irka II. féléve igencsak bővelkedni fog könyvbemutatókban, nemsokára János, Julika és Panni új regényét köszönthetjük és csodálhatjuk majd meg. Galló Kovács Zsuzsanna: Évadzárás Bélánál Coelho nyomán szabadon bővebben…

Ocsovszky Zsófia: Becsapódás

A becsapódó kő zaja riaszt.
De nem is a zaja,
az idő;
míg leér, hat nap, nyugodtan várom.
De nem is az idő,
a becsapás szelídsége.

Te minden gyanú felett álló,
túlpartról fürkészed a lapos ívet,
hogy sikerült e gyönyörű dobás.
Libbenve száll, ellent sem állok,
nem számítok rá, hogy fájni fog.
Végül, hetedik napon
a becsapódás csendje ünnepi,
isten bennem teremti hiányod.
Hagyom, de meglep.
Úgy tudtam, rád már nem emlékezem.

és még csak nem is a szelídsége
hanem, hogy egyedül állok
a zuhanó kő alatt,
mindig egyedül.
ne tudnám, ki dobta.

Megjelent a Tiszatáj folyóirat 2018. decemberi lapszámában.

illusztráció: pixabay.com

 

Galló Kovács Zsuzsanna: GÖMB-IRKA közös kiállítás megnyitó

Az IRKA (IRodalmi KerekAsztal) és a GÖMB (Gödöllői Művészbarátok) alkotóinak közös kiállítása a művészetek átjárhatóságának méltó bizonyítéka. Festett szavak, írott festmények, közös inspiráció jellemzi a két művészeti csoportosulás közös tárlatát.

Váraljai-Bátki Margit zeneművész megnyitó beszédében a művészetek átjárhatóságágának evidenciáját bizonygatta. A kiállított alkotások megmutatják, hogy „a kapcsolódási pontok működnek, az ihletből és az egymásra ható szellemi energiából izgalmas eredmények, kiváló művek születhetnek. Köszönet az IRKA és a GÖMB tagjainak azért, hogy bármilyen evidens is ez az átjárhatóság, felhívták rá a figyelmet ezzel a kiállítással.”

Az IRKA szerzőinek verseiből Csorba János és Kővágó Éva olvasott fel, Maros Ottó jazz zongorista hangulatos improvizációja kíséretében. A könyvtár zöld teraszán fogadás várta az érdeklődőket. A tárlat tüzetesebb megismeréséhez nagyban hozzájárult az IRKA vezetőjének, Istók Annának a keresztrejtvénye, amit az egyes alkotások beható tanulmányozása után lehetett megfejteni. A kiállított művek jól érezték magukat a vidám hangulatban, amit a Múzeumok éjszakáján ki-be áramló tömeg teremtett.

A kiállítás egész nyáron megtekinthető. A szervezők kíváncsian várják a közönség észrevételeit, gondolatait a művek mellett felfüggesztett színes noteszekbe.

Az alkotók:

Ízelítő a művekből:

Az Irkások saját kézírásos verseit és a Gömbösök alkotásait szerkesztette Lőrinc Ferenc

Dercsényiné Horváth Gabriella: Különböző változások

a keretben az Irkások novellái, versei

Sz. Jánosi Erzsébet több Irka műből válogatott

Szentiványi – Székely Enikő selyem szövése

Balla Vera festménye

Nádašpétër: Álom c. versére

Márvány Miklóst Ujj Béla verse ihlette

Rehák Julianna tálkái

Istók Anna REM versét örökítik meg

Szinvai Pál: Mérleg

Posztobányi Péter festménye

Ocsovszky Zsófia versére

Fóliára írt versek Pirók Irén szemével

videó a megnyitóról

Artjárás – a GÖMB és az IRKA közös, interaktív kiállítása a könyvtár megújult udvarán.

Közzétette: Godollonettv – 2019. június 22., szombat

 

A GÖMB alkotócsoportról és az IRKA-ról bővebben itt olvasható:

https://www.gvkik.hu/wiki/index.php5/G%C3%96MB_Alkot%C3%B3csoport

https://www.gvkik.hu/irka/rolunk

Az Irka könyvbemutatóinak plakátjai:

 

 

 

 

 

Galló Kovács Zsuzsanna: Engedjetek elmenni!

illusztráció: saját fotó

kiemelt kép: pixabay.com

 

„A szeretetnek nincs színfoka, mint a gyöngédségnek, nincs hőfoka, mint a szerelemnek. Tartalmát nem lehet szavakban közölni: ha kimondják, már hazugság. A szeretetben csak élni lehet, mint a fényben vagy a levegőben.” (Márai)

Engedjetek elmenni!

Gyermekkorom nagymamámnál eltöltött nyaralásairól rétesek és kelt kalácsok, kacsasültek és kacsamájak fenséges ízei jutnak eszembe.

A nagymamával az otthon dagasztott és kelesztett kenyeret hetente egyszer a pékhez vittük kisütni. A kenyértésztából a kemencében lepény is készült, s az erre ráolvadó kacsazsír íze egyet jelent számomra a gyermekkorral.
A nagymamám gyakorlott mozdulatai természetessé tették a kacsa tömését is. A sült kacsamáj nemcsak nekem volt kedvencem, hanem a falusi búcsúra meghívott vendégeknek is.
Galló Kovács Zsuzsanna: Engedjetek elmenni! bővebben…

Anyák napjára

illusztráció: Bernardino Luini, 1532

Szabó T. Anna:

Mária mondja

Nézi egymást anya és gyermek.
Így csak a kisbabák figyelnek:
kíváncsian, mohón, merõn,
mindent értõn és ismerõn,
de végtelenül naivan –

Isten hozott, Isten küldött,
édes fiam, kisfiam.

Milyen a világ? Meg nem mondom:
dúdolok inkább, õsanya-módon,
megsimogatlak, megszoptatlak,
szívdobogással elringatlak.

Szeretet. Nem kell elmagyarázni.
Történhet veled és velem akármi:
én még tudom, te már tudod –
szemed nyugodtan lecsukod.

Remsey Benjámin: Megfigyelések

illusztrációk: pixabay.com

Családomban mindig fontos volt a természet szeretete. A természetközeli élet a nagy- és dédszülők kertjére is igaz volt. A gondozott kerekágyás, és a kertkapu közti keskeny telekrészen ültetett gyümölcsfák mellett a vadon termő növényzet az idő múlásával madárbarát kertté változott. Az ide beröppenő, fészkelő és inni járó madarakat nagyapám és testvérei lelkes örömmel figyelték meg, sőt a kipottyant, magukra maradt fiókákat etették-nevelték. Bár én sosem lettem olyan gondos ismerője, megfigyelője a madaraknak, mint az ősök, de gyerekkoromból nekem is maradt hozzájuk kapcsolódó élményem. András nagybátyám rendszeresen utánozta a rigók füttyét, hol fütyülve, hol énekelve, sőt még zongorán is leképezte a dallamokat. Én viszont azt figyeltem meg gyerekként, hogy a rigók nem csak az emberi fül számára kellemes dallamokat trilláznak, hanem kellemetlen, idegesen cserregő hangot is ki tudnak adni. Rögtön tudtam, hogy ezt a rigók félelemből csinálják, bár kezdetben azt hittem, hogy én vagyok az, akitől félnek. Azután rájöttem, hogy nem az ember, akitől tartanak, hanem a ragadozóktól, főleg a rájuk és fiókáikra vadászó macskáktól. Egy alkalommal, amikor meghallottam a kertben a rigók cserregő figyelmeztetését, észrevettem, hogy a bokrok között lassan, a földhöz közel lapulva egy macska sompolyog. Amikor a macskát elkergettem, kis idő múltával a madarak elhallgattak. Ezt a megfigyelést többször is megismételtem. Rájöttem, hogy a rigók figyelmeztetése nem csak fajtársaiknak, hanem minden élőlénynek szól, akire a ragadozó veszélyt jelenthet. Sőt, sokszor hívó funkciója is van a jelzésnek, melyre összegyűlnek a környékbeli rigók, és egységesen támadnak rá a betolakodóra, hogy azt elűzzék.

A folytatás olvasható az Irka 10 jubileumi kiadás c. antológiában.

A kötet megvásárolható a Gödöllői Városi Könyvtár regisztrációján.

Ára: 2 000 Ft

Szabó Fruzsina: Akarsz-e játszani?- 21. század

 

Illusztráció: Almási Lajos

 

Boldogabb ember, mond, akarsz-e lenni,
akarsz-e végre, végre váltani,
akarsz-e új csomagot venni,
ájfón héttel fontosnak látszani,
élettelen a mekbúk elé ülni,
lájkból, disből jobb kattal küldeni,
posztot dobálni, kommentnek örülni,
bájcsetelve az időt tölteni?
Akarsz-e játszani mindent, ami filter,
kutyafejet, virágkoszorús szűzt?
Miközben fut még a háttérben a tinder,
és élvezed, ahogy ezer „pasi” fűz.
Akarsz-e teljes virtéletet élni,
a hazug valótól hallgatólag félni,
wazén át fázni a kora novembert,
jutyúbon nevetni minden olyan embert,
aki még fütyörész ablakok alatt?
Akarsz-e játszani rájdört, kendikrast,
májnkraftot, lolt, klesofklenst, pijánót,
fifa tizennyolcat, ket máriót,
rialitit, ami valóra vált?

S akarsz-e játszani kékbálna-halált?

Megjelent az Irka 10 jubileumi kiadás c. antológiában.

Megvásárolható a Gödöllői Könyvtár regisztrációján.

Ára: 2000 Ft

 

Pecze István: csak te

illusztráció: Horváth Piroska

csak te

 Áthallatszik a fény a másik szobából.
Tükrözi a csókod hiányát.
A másik szobában te vagy.
Közöttünk szivárvány.
Kopp-kopp.
Jön a megszokott mozdulat:
A kéz ökölbe, ököl a falhoz.
Kopp-kopp.
De válasz sehol.
 
Megjelent az Irka 10 jubileumi kiadás c. antológiában.
Megvásárolható a Gödöllői Városi Könyvtár regisztrációján.

Ára: 2000 Ft