Istók Anna bejegyzései

Csiki Krisztina: A Walk by the Sea – interjú

A Walk by the Sea címmel jelent meg első regényed, melynek témája az emberi kapcsolatok bonyolultsága. Több éve ismerjük egymást, az Irka tagja vagy, mindig is szerettem a krisztis novellákat, melyekben összesűrítetted azt, amit a fenti témáról gondolsz. Miért és hogyan jutottál el oda, hogy magyar nyelv helyett angolul írd meg első regényedet?

Tetszik a „krisztis novellák” elnevezés! Külön dicséretnek veszem, ugyanis éveken keresztül féltem attól, hogy nincs saját írói hangom. Sok szerző stílusa hatott rám, illetve örülnék, ha hatott volna rám. Hazai pályán Szabó Magda a példaképem, mind a tartalmat, mind a stílust illetően; emlékszem arra, mennyire letaglózott „Az ajtó”, de még inkább a „Pilátus”… A kortárs és élő szerzők közül mindenféle fényezés nélkül téged emelnélek ki, mert az írói nyelvezetedtől el kell alélni, a tartalom pedig agytornás, mégis szórakoztat, olvasmányos, de aki akar, az elmélyülhet a mindenféle rétegekben. A külföldiek közül az angol realista, Thomas Hardy és az ausztrál posztmodernista, Patrick White hatottak rám leginkább. Hardy úgy csinálja ki lelkileg az embert, hogy közben gyönyörködtet a leírásaival, Patrick White-ot viszont egyszerűen képtelenség magyar nyelven visszaadni. Egyszerre abszurd és realista, a szereplői esendők és nagyon gyakran szimbólumként bolyonganak a lapokon. A nyelvezete úgy adja vissza a tartalmat, mint egy mangós csiliszósz vagy egy fokhagymás fagylalt, tele van váratlan képekkel és szerkezetekkel. (A fokhagymás fagyit még nem kóstoltam…)
A regényem gondolata tizenhárom évvel ezelőtt született, pár évvel az angol szak elvégzése után, amikor még bitang jól tudtam angolul. Valahogy adta magát, és ugyan lefordítottam magamnak az első fejezetet magyarra, de annyira idegenül hatott, hogy eldöntöttem, ezt angolul kell befejeznem.

Miben más angolul írni, melyek az előnyei, hátrányai?

Magyarul jól írni sokkal nehezebb, mint angolul. Ez persze sarkítás, ráadásul bizonyos tartalmakhoz jobb a magyar nyelv, másokhoz pedig az angol. A magyar mondatszerkezet bonyolultabb számomra, és mivel érettségi után azonnal következett egy ötéves angol nyelvű „agymosás”, gyakorlatilag pont a magyar nyelv finomságairól maradtam le, amiket utólag vagyok kénytelen pótolni. Angolul írni sok előnnyel jár, a férjem perfekt angolos, hiszen ő is az ELTÉ-n végzett, és így remek szerkesztői tanácsokkal tud ellátni. Ezen kívül nemrég találtam rá egy szövegszerkesztő szoftverre, ami a nyelvtani hibáktól kezdve a szóismétléseken át mindenféle stílusbeli finomságokig bezárólag kielemzi a kéziratot és változtatásokat javasol. Ez (vagy ehhez hasonló szoftver) tudtommal csak angol nyelven létezik (még). Végül pedig sokkal több olvasóhoz eljuttathatom a regényt, persze ha a promóció meg mindenféle kapcsolati tőkézés sikeres lesz.

Kaptál-e már olvasótól visszajelzést a regény nyelvezete kapcsán?

Igen. Három lektorom volt, egyik a férjem, aki felbecsülhetetlen férfi szemszögből javította át a regényt, másik az Irka megbecsült tagja, szintén volt angol szakos és jelenleg is két nyelven író, publikáló Sütő Fanni, és végül anyanyelvűként egy ötvenes értelmiségi amerikai hölgy, aki végtelenül intelligens és kíméletlen módon cincálta meg a regényt. A javasolt változtatásokon túl kiemelte a regény nyelvi gazdagságát, aminek örültem, mert az átírások nagy része az elmúlt két-három évben történt meg, és mostanra rengeteget romlott a nyelvtudásom.

pixabay.com

Miért magánkiadásban jelenik meg, hogyan működik egy angol nyelvű regény eljuttatása az olvasóhoz?

Egyrészt a türelmetlenség, másrészt a szerzői egoizmusom vitt rá. Pár éve elküldtem a kézirat első 50 oldalát egy neves angliai irodalmi ügynöknek, visszautasították, de azóta a kézirat sokat változott, szikárabb lett, igyekeztem minden túlírtságot kihúzni belőle, kábé 30%-át kukáztam az eredeti szövegnek, és a megmaradtnak a 70%-a átírásra került… szóval, megpróbálkozhattam volna ismét, de nem akartam kivárni a több hónapos visszajelzési időt, arról nem beszélve, hogy szinte biztos, hogy át akarták volna íratni a regényt. Az Amazon mindenki számára lehetővé teszi a magánkiadást. Ezt egy hosszú és bonyolult procedúra előzi meg, mert a tördelésen és formai elvárásokon túl rengeteg mindent el kell végezni ahhoz, hogy az embernek akár csak esélye legyen bárminemű sikerre. Tengernyi könyv jelenik meg rendes kiadókon keresztül és még több magánkiadásban, ezért mindenképpen ki kell tűnni valahogyan. Erre vannak trükkök, amiket a férjem a maga alapos kutatói módszereivel feltérképezett és hosszú listáról kezdte kipipálni, amikor valamit elvégeztünk. Nem csak, hogy nem voltam tisztában a folyamat bonyolultságával, de elég gyakran el is vesztettem a türelmemet. A párom pedig türelmesen végig noszogatott, húsz éve volt kiismerni a rigolyáimat.
Az olvasókhoz közösségi hálós hirdetésekkel fogjuk eljuttatni a könyvet, továbbá számos olyan szolgáltatás révén, ahol az adott könyv digitális könyvtárba kerül, és a szolgáltatásra előfizető tagok célzott hirdetéseket kapnak attól függően, hogy milyen zsánert szeretnek olvasni.
De persze a promótálás előtt be kell gyűjteni néhány Amazon-os könyvértékelést, aminek szintén megvannak a buktatói… egyelőre itt tartunk.
A hagyományos és a magánkiadás közti legnagyobb különbség, hogy az előbbi esetében a szerző kényelmesen hátradőlhet, az utóbbi esetében pedig a könyv megírása után is vért kell izzadni. Nem bánom, hajlandó vagyok megfizetni a szerzői szabadság árát. Igyekeztem a mostani tudásom legjavát beletenni a könyvbe, biztosan nem tökéletes, de a mostani Kriszti java benne van.

Kinek írtad a regényt? Voltak benne valóságos személyek, vagy teljesen fikció?

Elsősorban magamnak. Merielt, az idősödő festőnőt érintőlegesen az anyukám ihlette, de a jellemrajza teljesen más. Egy idő után azt vettem észre, hogy elég sok megnyilvánulása, gondolata tőlem származik, vagy saját magamra emlékeztet. Azt hiszem, minden író akaratlanul is, vagy tudat alatt becsempészi magát valamelyik szereplőbe, hiszen az írás valamilyen szinten – terápia. Samuelt, a harmincas zenészt pedig egy ma is alkotó előadóról mintáztam; persze igyekeztem a lehető legjobban elrugaszkodni tőle, és azt hiszem, sikerült Samuelt úgy megírnom, hogy az illető (remélhetőleg) nem ismerne magára. Különösen azért nem, mert a kiadás előtti utolsó pillanatban jogi megfontolásból megváltoztattam a keresztnevét. A harmadik szereplő, a festőnő fia, Philip teljes mértékben fiktív alak, és a visszajelzések alapján ő a legszerethetőbb. Merielre a férjem azt mondta, hogy módfelett izgalmas és érdekes, mint könyvszereplő, de nem feltétlenül „lógna vele” – ezt azért emésztenem kellett! Az amerikai lektorom kifejezetten unszimpatikusnak érezte, neki Philip volt a kedvence. Fanni volt az egyetlen, aki Merielt is szerette, amiért nagyon hálás voltam.
Most, hogy elengedtem a szereplőim kezét, elsősorban nők visszajelzésére számítok, harminctól felfelé. Mivel Meriel 68 éves, a határ a csillagos ég, illetve az olvasók kognitív és látási képessége…
Nagy bánatom, hogy anyukám már nem olvashatta. Mivel idős korban elkezdett angolul tanulni, nyelvgyakorlásnak akarta használni, illetve nagyon büszke volt rám… Elkéstem a könyvvel, pedig ő szerette volna a regényt.

pixabay.com

Milyen konkrét veszteségeket, problémákat dolgoz fel a regény?

Philip mindent elveszített, a kislányát, a feleségét és az anyjával is megromlott a viszonya. Meriel élete alkonyához közeledve döbben rá arra, hogy sem alkotóként, sem családanyaként, sem nőként nem teljesedett ki. Samuel pedig azért menekül az Államokból az angliai kisvárosba, mert egy trauma következtében elveszíti az önkifejezési eszközét, a hangját. A három sors rövid ideig összefonódik, és a szereplők találkozásai révén kicsúcsosodnak a problémák, a szereplők pedig valamilyen szinten feldolgozzák a veszteségeiket.

Hogyan fog eljutni a magyar olvasókhoz?

A Facebook-os és más hirdetések által a magyarországi, angolul olvasó közönséghez is el fog majd jutni. Legalábbis remélem! Ami a könyv magyar nyelvre történő lefordítását illeti, már van fordítójelöltem. Aki ismeri az Irkát, az sejti, hogy ki az… de még rá kell szánnom magam, illetve vele is egyeztetnem kell. Az elsődleges megkeresés megtörtént.

Tervezed-e, hogy magyarul is fogsz írni regényt?

Igen, a jelenleg futó három ötletből egy – magyar nyelvű, a szereplők és a motivációik már egész jól összeálltak a fejemben. A témát egy megtörtént eset ihlette, de még alaposan ki kell dolgoznom a struktúráját, viszont sokat foglalkoztat, úgyhogy azt hiszem a következő angol regény és a magyar nyelvű versenyt fognak futni az ezüstért. Az elmúlt pár év alkotói ténykedése viszont egyértelműsítette számomra, hogy írni akarok, és a második regényemet nem fogom olyan sokat húzni, mint az elsőt.

Hogyan lehet hozzájutni a könyvedhez?

Készítettünk egy honlapot, rövid angol nyelvű szerzői bemutatkozással, amin elolvasható a regény első három fejezete. A honlap címe www.awalkbythesea.com Innen link vezet az Amazon-hoz, ahol a könyv megrendelhető Kindle olvasóra illetve papírkötésben is, saját tervezésű borítóval. Bárki megrendelheti, aki szeret angolul olvasni és van e-olvasója. Bármilyen visszajelzésnek örülni fogok, ugyanis az irkának köszönhetően megtanultam értékelni a konstruktív kritikát, illetve azt, hogy a visszajelzéseket nem a személyes, hanem az írói szűrőmön keresztül kell megvizsgálnom.

Csiki Krisztina

Azt mondják, az ember már nagyon fiatalon tudja, mit szeretne kezdeni az
életével, de aki nem elég tudatos, az nem követi a gyerekkori álmait. Csiki
Krisztina korán megsejtette, hogy író szeretne lenni, de sokáig butuska
hobbinak tekintette és nem vette komolyan. A gödöllői Irodalmi Kerekasztal
tagjaként elkezdte kitanulni az írás technikai oldalát és végre megfelelő
visszajelzés birtokában befejezte első, angol nyelven íródott regényét. A
következő regényei angol, illetve magyar nyelvűek lesznek, és eltökélt
szándéka, hogy sokkal kevesebbet kell majd rájuk várni.

Papp Csanád: Elveszve egy vízsugárban

Fotó: Által Anikó (Gödöllői Fotós Kör)

Most, ahogy megmosom a kezem, túl hangosnak érzem a csapból folyó vízsugarat. Elveszek a hangjában, már nem a fürdőszobában vagyok, hanem egy vízesés közvetlen közelében. Szúrnak a bőrömre hulló vízcseppek, mégse leszek vizes. Átsétálok a víz falán. Az esőfüggöny túloldalán egy jégfalat találok, elsőre tükörüvegnek tűnne, de sugárzik belőle a hideg (és az élet hiánya). Tudom, nem fogy a jég, mégis olvad. Csupasz a tükörképem, pedig van rajtam ruha. Testem hibáit semmi sem takarja, mégis az emberi harmónia és egység a szembetűnőbb. Vérem súrlódásának a hangja felerősödik az ereim falán, a rekeszizmomban felszabadul az ATP energiája. A jégfalon egy papucsállatka pihen, ő az egyetlen élőlény itt rajtam kívül. Elkezdem hallani, majd érezni az egysejtű lüktető űröcskéjének működését. Várom, hogy a kis csillag alakú sejtalkotó összegyűjtse az állatban megrekedt vizet és kilökje magából, ezzel megakadályozva a felrobbanását. Már csak erre az egy sejtre koncentrálok, kizárom a vízfüggöny és a vérem zúgását, az olvadó jég szagát, csak a sejthártyán belüli tér van előttem, csak az számít. Órákig, vagy másodpercekig figyelem a sejtet minden érzékszervemmel, amikor elkezd egyre vörösesebbé válni. Körbenézek, és minden a piros sötétebb árnyalataiban tündököl,  félelmetesen hat. Kizökkenek ábrándozásomból – féltem, hogy erre már sosem leszek képes – a hosszú és erős vízsugártól a sebem felszakadt, és vérzik. Elzárom a csapot, és miközben kimegyek az ajtón, hogy bekötözzem a kezemet, meglátom a tükörben az orromat – olyan piros, mintha épp most jöttem volna be a hideg utcáról.

Papp Csanád egy álmodozó, aki akarata ellenére már kezd felnőni. Imádja a (rajz)filmeket.  Szabadidejében olvas, ír vagy zenét hallgat, miközben kézműveskedik.

Kerék Rebeka: Ballonkabát

Fotó: Csősz-Rada Beáta (Gödöllői Fotós Kör)

a széken hagytad a kabátod

zsebében még maradt pár szál a hiányod

pulzál a helyeden

ott áll még a kávéscsészéd üresen

benne kihűlt hosszúkávéd maradéka

csönded hiánya beleolvadt

a sárga kanapékba

a borravaló néhány apró és a magányod

a széken hagytad a ballonkabátod.

 

Kerék Rebeka, 2002-ben született Budapesten, jelenleg is ott tanul. Szereti a regények első és utolsó mondatait, a hosszú sétákat, a kliséket és a napfelkeltét.

 

Szabó Fruzsi: Osztályrész

Fotó: Juhász Tamás (Gödöllői Fotós Kör)

foglalom a helyet
a fogalom helyett
csak lejegyzett sejtés
egy eljegyzett sejt és
a kancsal törpeszervezet,
mit kan csal tőrbe. szervezett.

rendszerekben áll ott
a rend. szerekbe állott
időt tölt ő, s fojtott
időtöltő foltot
hagy a mára. én foglak,
és a hagymára foglak

ki végeztet sírást,
kivégzettnek sírt ás
a padok között
apadok: közöd
kiégett minőség
kiéget, mi nőség,

mert elkövettem érted,
e követ te mérted
mint a sértőn késett
minta. s értő késed
halvány útján a nyúl
halván utánad nyúl.

Szabó Fruzsi (ötvennyolcadik ezen a néven) felemás zoknikban kergeti a jövőképeit baráti kajaszünetekkel, és ha már végképp nincs mi tennie, kujtorog egyet, vagy napokat rajzol.

D. Tóth Norbert: After karantén

illusztráció: pixabay.com

Az óra csörgése előtt ébredek,
még csend simogatja a nappali falait.
Hamarosan felbolydul a ház,
rajzfilm előtt álmos gyerekek pislognak.

A mai nap hosszú hetek után más
Öltözködés töri ketté a fetrengő rutint.
Újra kinyitja kapuit az ovi és bölcsi,
és bekebelezi a ház ricsajait.

Bánnom kéne?
Igen, nagyon.
Hiányozni fognak a reggeli veszekedések,
a kakaótól ázott kanapé.

A szőnyegbe taposott piskóta,
a falra fröcskölt szörp.
Hallani akarom a tányér, szék, asztal törését,
a sikító hiszti remegését az ablak üvegén.

Most itt ülünk mi szülők,
a csendestiszta délelőttben.
És próbáljuk magunkra erőltetni a hiányérzetet,
de nem megy, nem sikerül.

Filep-Pintér Eszter: Összeragadt percek

Illusztráció: Csősz-Rada Beáta (Gödöllői Fotós Kör)

Én tartós hullámot akartam
te tartós boldogságot.
A boltok ajtaja berozsdásodott:
nem vehettük meg, amire vágytunk.
Így hát a hokedlin ülve
kortyoltuk a tartós tejet
s mákszemeket válogattunk
a vöröslő lencsék közül.
– Most van időnk – suttogtuk:
újrakerekíteni a világot.
Te földgolyókat formálva,
mint játszó gyermek,
álomdarába forgattad
az összeragadt perceket.
Már a délután is ránk unt,
én csak szemelgettem a mákot,
s mire beesteledett,
szánkban megalvadt a boldogság:
– majd holnap –
vagy azután
kikerekítjük a világot.

Csudapest világvége – interjú Sütő Fannival, a könyv szerzőjével

Évekkel ezelőtt ismertünk meg a Gödöllői Irodalmi Díj kapcsán, ahol több alkalommal is értél el helyezést verssel, novellával. Az Irka munkájában is részt vettél/veszel, igaz már inkább csak online módon, hiszen Párizsba költöztél. Írásaidban mindig is vonzódtál a fantasztikumhoz, sajátos sütőfannis stílusod van, most megjelenő kötetedben, a Csudapest Világvégében is ennek a szenvedélyednek hódoltál. Hogyan jött az ötlet, hogy kötetbe rendezd ezeket az írásokat és milyen tematika mentén alakulnak a fejezetek?

Már tavaly összeraktam a kötetet, csak különböző okok miatt késett a megjelenése. A kijárási korlátozás bevezetésével aztán úgy döntöttünk, eljött az idő. Szerencsém volt egyébként, mert még viszonylag az elejét csíptem el az ingyentartalom-dömpingnek, így talán több figyelmet kaptam, mint az ezután megjelent művek. Csudapest világvége – interjú Sütő Fannival, a könyv szerzőjével bővebben…

Istók Anna: REM GÖMB-IRKA – egy kiállítás lenyomata

Rehák Julianna: Hétalvók

fotó: Juhász Tamás

Istók Anna: REM

Keljek váratlan ébresszen illúzió
hintázzanak ideges neuronok
a szúnyogháló résein
legyek egymagam
oldódjak fel lassan a valóságba
szemtelen rutinok végezzék helyettem a reggelt
igyam a hétköznapok
dupla fekete kényelmét
vezesse kezem a megszokás
lakásban csend untasson
kertben darázs
keresse tegnapi illatok nyomát
a fák mögött szülessen tompán a reggeli csúcs
ne kelljen megszólalnom
egy félbetört REM fázis után

 

Elhangzott dec. 2-án az Artjárás könyvbemutatón

Semmiért egészen – könyvbemutató Gödöllőn

Az Irka sok szeretettel vár mindenkit Istók Anna második regényének bemutatójára

2020. február 7-én pénteken 18 órakor a Gödöllői Városi Könyvtárba.

A szerzővel Ocsovszky Zsófia Irka tag beszélget, az est végén pedig játék is lesz, ahol a Semmiért egészen, vagy a Gyöngyfüzér antológia egy-egy példányát lehet megnyerni! (Ez utóbbiban a szerző egy gasztronovellája olvasható az első regényéhez kapcsolódóan).

A belépés ingyenes!

Mindenkit szeretettel várunk!

Filep-Pintér Eszter: Poéme

A város, amelyet a helyiek egy évtizede még falunak neveztek, kényelmetlenül viselte új keletű, díszes rangját, igaz a régi köpönyöge már sehogy sem jött fel rá. A régi kukoricások helyére sorházak nőttek a földből, a kakasszó zavarni kezdte a városlakókat. A külterületen idegen hangzású szupermarketek csábították a vevőket. Néhány hősies faluvédő még állta a frontot, és viseletben vonult ki az ünnepnapokra, de új idők új dalai már ott visszhangzottak a parasztházak tornácain. A szerény főutcán havonta más vállalkozó kezdett reményteli üzletet. Bevétel helyett legtöbbször adósság várt rájuk.

A férfi itt nyitotta meg üzletét. Nem ez volt az első. Már jó néhány vesztes vállalkozás fűződött a nevéhez. Mivel a kudarcra volt berendezkedve, ez a bolt remekül illett a sorba. A férfi régi kapcsolatai révén jutott az apró üzlethelyiséghez, amely már jó ideje üresen állt, s az önkormányzat nem tudta hasznosítani. Először a cégtáblával bajlódott: agyagból formázta meg a betűket, és cseppet sem zavarta a betűk kancsalsága.

POÉME – ez állt rajta.

Néhány bátor és kíváncsi városlakó már az első napon beleskelődött, s mivel nem értették, mit is árul a tulajdonos voltaképp – a boltba betérve – zavartan nézegettek körbe.

A férfi, akinek kalapjai, könyvei, és saját gondolatai voltak, szívélyesen tájékoztatta a potenciális vásárlót:

– Verseket árulok. Higgye el, csakis a legjobb minőséggel dolgozunk.

– Verseket? – ámult a belépő.

– Jól hallotta.

– De hát az van odahaza is.

– Teljesen igaza van. Ebédhez való is van odahaza, mégis igénybe vesszük időnként az éttermi szolgáltatást. Vagy ha újabb példára vágyna: Asszony is van odahaza, mégis eljárnak a férfiak ide-oda.

Ez elgondolkodtatta a kérdezőt, és tovább kíváncsiskodott:

– Mit ajánl?

– Amint látja, a polcokon téma szerint sorakoznak az alkotások: versek állatokról, barátságról, türelemről, nőkről, sötétségről, félelemről. Kiválaszthatja a formátumot is: kérheti díszes lapra, vagy simára, szaténzacskóba, vagy lenvászonba, üvegburába, vagy bögrébe a reggeli kávé mellé. Árulunk hangos verset is, vagy olyat, amit a költő olvas fel. Természetesen ez a lehetőség csak azokra a kortárs írókra vonatkozik, akik élnek.

– De hát otthon is el tudom olvasni a verset, minek fizessek magának?

– Legyen őszinte önmagához: előfordult a mai nap, hogy elolvasott egy verset az otthonában?

– Természetesen nem – így a vevő.

– Természetesen – az eladó hangjában felfedezhető volt némi irónia. – Na látja, most megteheti. Soha vissza nem térő alkalom. Az első verset féláron kapja. Hétfőn Adyt árulom olcsóbban, kedden Kosztolányit, szerdán Csoórit, pénteken pedig a kortársakat. Néhány százasért az öné lehet. Csak egy kávé ára.

A bolt tulajdonosa elképzelte, ahogy nyitás előtt egy órával már sorban állnak a legújabb Kemény versért. Reménykedett benne, hogy Reményiket is viszik majd, mint a cukrot. Mosolygott, mikor arra gondolt, hogy hajnalban kel, mint a pékek, mert a városlakók nála kezdik a napot, hogy egy kis útravalót gyűjtsenek a reggeli csúcsforgalomhoz. Karácsony és húsvét előtt az istenes verseknek jól felmegy az ára, Valentin napon a szerelmeseké. Elképzelte, hogy a boltban árul majd verses bögrét, verses kötényt, verses naptárt, és pajzán versrészletekkel női alsóneműt.

Ha Amerikában nyitott volna meg a POÉME, ki tudja, talán a férfi megszerezte volna már első millióját, és újabb vállalkozáson törné a fejét. De a levegőben szálló kóros mennyiségű panasz-szmog hazájában máshogy alakult a történet.

Két hónap múlva a férfi elkezdte leszerelni a betűket a bejárati ajtó fölül.

Mégis valami különös jelenség indult el a lakosság körében. Előkerültek a poros kötetek a polcok hátsó sorából, és a helyi könyvesbolt elmondása szerint soha még annyi verseskötetet nem vettek, mint abban az évben.

– A francba. Már megint másnak csináltam jó üzletet – mondta a verses férfi, és bajsza alatt egy cinkos mosoly indult útjára.

Elővett a zsebéből egy lenvászonba csomagolt Pósa Lajos verset, és olvasni kezdte.

”Dalolj remény, dalolj aranyszívű madár, szegények dalnoka”.