Almási Lajos bejegyzései

Almási Lajos: 9. nap

Almási Lajos rajza

9.nap

kegyeltként ébredtem
mégis dermedt vonaton utazom
várom a célállomást
ahol számít a nap folytatása
kételkedő hajnal szunnyadásával
tél szorongat újra
füstölgő lehelet mindenfelé
aggódásom elsuhan
mert a lét ösztöne
örömtáncban várakoztat
imára kulcsolt kézzel
néma szájjal reggel
köszönetet mondok
és a feloldozó napfény
egy fűtött irodában talál
örökké képes vagyok szeretni
látom a csend melegét
megszületett a vágy
hogy új útra induljak
köszönet mindenért
elcsomagolom szenvedésemet

 

Megjelent az Irka 10 jubileumi kiadás c. antológiában.

Megvásárolható a Gödöllői Városi Könyvtár regisztrációján.

Ára: 2 000 Ft

Almási Lajos: Vitába szállunk

windmill-384622_960_720

illusztráció: pixabay.com

érvek röpködnek
Pro és kontra küzdelem
hatással van ránk egy esemény
pedig ez szélmalomharc
megtesszük emberként
majd talán felismerjük
hogy minden száll
Isten kezében fut össze
hasztalan érveink
engedelmes élet
fényre kerül
folytonos hit szükség
nincs több ármány
utazók vagyunk
ha hajlandók vagyunk
csendes időt erre szánni

 

 

 

 

 

Almási Lajos: Senki pillanatai

Akik nem félnek szembenézni a viharral

Vörös Eszter Anna: Akik nem félnek szembenézni a viharral

Almási Lajos: Senki pillanatai

Kecses karodon csoda a karkötő,
Álmot láttam csípőd ringásaiban.
Napfény komor felhőkből bukkant elő,
Késő őszt szellők jelezték finoman.
Gondolataidon kaptam szárnyamat.
Csodáink lehetőségei íme,
Tenger hulláma hatalmas áradat.
Mosoly az arcon nem lesz már senkié se.

Föld moraja, a világunk kacaja,
Viharban állunk kétkedve nézzünk föl.
Zeusz bosszankodott, remegett pálcája,
Szökésem világ minden szögletéből.
Arra gondolok hol ma fejed pihen,
Nem jött még fagyos szeleknek fuvalma.
Szebb pillanatról álmodom szüntelen,
Tova libben-e gondjaimnak szárnya.

Ott a senki földjén nincs még rokona,
Messziség mezőin várhatsz még engem.
Nyár melegét a látóhatár tartja,
Reménységeink ott vannak kezedben.

Almási Lajos: Panasz

bujócska a holddal

Vörös Eszter Anna: Bújócska a Holddal

Almási Lajos: Panasz

Megfeszített izom
hadakozó Isten
morajló tenger
csak elsodort szándék
fent a hegytetőn
egyedül a bosszúval
az mondtad én vagyok
a győztes
aki a világ lábához
leteríti ezüst talárját
nem leszek varázsló
sohasem kértem
csak a küzdelem szívét
szeretem örökké.

Almási Lajos: Szabadulás

vándorlás

Vörös Eszter Anna: Vándorlás

 Almási Lajos: Szabadulás

Leránt a föld
érzed a sárbolygó porát
elgyengülve élsz
álmaidban repülsz
eléred a csillagokat
határtalan bolondság

ne mondj le
csak szabadulj meg
a vonzás hatásától
a létezés megszületik
gyötrődés a részed
ha elindulsz messzire
engedd meg magadnak.
mert a válaszok léteznek.

Almási Lajos: Sokadik nap és még egy

Fotó: Braun Katalin
Fotó: Braun Katalin

Kilépek házadból

nézek vissza

megértheted

arcomon látom majd

elszánni kész mozdulattal

szorítod még kezem.

 

Hajnal fényét látom

visszafog az indulat

nem létezett a szándék

amitől a békém odalett

dobog még a szíved?

 

Leporolt válaszokkal

csoszogok előtted

szakadt a cipőm orra

elveszett emlék leszel

az eszmélő felejtésben.

 

A látható valóságban

szorít a távolság

ez már rég a szép idő

a tegnapi néma

mozdulat megfagyott.

Almási Lajos: Veled először olyan közel

Tomkó Ádám: Black and White
Tomkó Ádám: Black and White

Be lehetett állni a tető alá, itt nem érhetett minket az eső, a szürkepala tetőn most is álmosan ereszkednek le az esőcseppek. Megkedveltem ezt a helyet. Nem túl szép mégis praktikus, sokat gondolkodtam azon, milyen módon lehetne felújítani. Mindig attól félek, ha megteszem, akkor elvesztem örökre azt a piciny illatot, amit még néha megsejtek, a hosszú tavaszi estében miközben hallgatom a madarak énekét. Még hallani a kapu záródását, ahogy lassan távolodsz. Azóta évek teltek nyomasztó magányban. Tudom a búcsú órái ezek, már csak kis időm van hátra, az asztalt az idén elő sem veszem, csak egy magányos széken helyezkedem el. Most lassú mozdulatokkal ezt is elteszem egy időre, már hallom a munkások zaját. Az idő elérkezett, búcsúzom. A szürke palatető emlék marad csupán.