A megnevezés felismert korlátai és a szemérmetlenség határtalan szabadsága – Istók Anna A szemérem határai

Csak a könyvbemutatón fogtam először kezembe a még nyomda szagú, szépre sikerült kötetet. Belelapozva néhány novella már ismerős volt. Belekezdtem és gyakorlatilag egy szuszra faltam be. Nagyon tetszett.

Fontos tapasztalat, hogy a szerző nemének az írásokban nincsen jelentősége. Az író nőként és férfiként egyformán Ember, aki mint olyan ugyanúgy hánykolódik kapcsolatai tengerén, próbálva nem belefulladni. A siker reménye nélkül is próbálja saját tartalommal megtölteni a valóság megnevezésére készen kapott fogalmakat. Ez a törekvés, a dologba belenyugodni-nem-tudással párosulva tud olyan (igazi!) prózát teremteni, mint Istók Anna ebben a vékony, de velős kötetben.

Az emberi együttélés reménytelensége nem ment föl attól, hogy sziszifuszi makacssággal, folyton – újra meg újra – megpróbáljuk. Mert az ember társas lény. A viszonygubancot tovább bonyolítja a szerelemnek nevezett többletkín, amit a zabolátlanul ható evolúciós ösztönök tesznek kezelhetetlenné. Csak a tudatosság segít, az meg nem jön létre magától. Dolgozni kell rajta. A szeretet az egyik megoldást ígérő gondolati konstrukció. De azzal meg az a gond, hogy nincs a gyakorlatára örökölhető ösztönkonstrukció. Mindenkinek magának kell kiszenvednie a módját. Ezt a szerző már tudja, mint ahogy azt is, hogy a megválaszolatlan kérdések éltetnek.

A novellákban lelepleződik az a várakozás, hogy a jólét biztosította anyagi eszközök tudnak segíteni az együttélésben. Kiábrándító látni, hogy az anyagiak hiánya, mint magyarázat, mennyire hamis, de ugyanakkor a kapott tudás kijózanító, segít megszabadulni az illúzióktól. Kendőzetlenül kiderül, hogy a megszerezhető dolgok nem képesek javítani viszonyainkon. Közvetlenül nekünk embereknek kell (együtt) cselekednünk. 

Lehet kísérletezni szerekkel, de ha összeadjuk az aznapot a másnappal, mindig negatív eredmény jön ki. Bármitől le lehet menni sertésbe. De a szerző is tudja, bár  “Láttam a boldogságot én, lágy volt, szőke és másfél mázsa.”, hogy a disznólét csak disznókat tud boldogítani. A függőségek választékába való belekóstolás sem látszik segíteni. Mindig kiderül, hogy aki függ, az nem szabad, hiába tetszetős magyarázat a függés, úgy is mint betegség.

Minden tudattal áldott/vert ember sajátos viszonyba kerül saját testével. Ennek női “plusz” járuléka egy másik test a tiédben, amihez külön (is) viszonyulni kell. Fel kell tenni a kérdést, vajon csak a test sejtjei cserélődnek folyton? Vagy a lélek sem marad ugyanaz? Az előbbi keretét hívjuk életnek, amiről tudható, hogy a vége a halál. De hogyan nevezhető meg az utóbbi és meddig tart?  

Nehéz megbirkózni a felismeréssel, hogy a kapcsolatok alapvetően életidő üzletek. Azt sem könnyebb belátni, hogy az együttlét az adás/nyújtás és a kapás/elfogadás harmóniája nem jön létre magától. Meg kell küzdeni érte magunkkal és a másikkal. Az még keserűbb tapasztalat, hogy a szeretet, maga természetellenes. Nem teremti meg (magától) az evolúció, csak tudatosan alkotható meg, ha egyáltalán.

A szövegekben sok a filozófia. Ez nem erőszakolt, mert a szerzőnek sikerül szembenézni az elvek természetével. A felismeréstől, hogy azokat nem a rézfaszú bagoly szellenti, egészen addig jut el, hogy elvek maguk is okoz(hat)nak függőséget. És jobb kábulat nélkül.

Mikor elolvasás után újra lapozgattam a könyvet, magam számára is meglepően a Névházasság című novellán időztem el legtöbbet. Talán azért, mert az írás a legkendőzetlenebb megjelenítése mai “együttélési intézményeink” vigasztalan válságának. Jobb diagnózist nagyon nehéz lenne felállítani. Be kell vallanom, hogy van hiányérzetem a terápiát illetően, de ez túlmutat egy recenzió keretein. 

A szerző szövegeiben megnyilvánuló szemérmetlensége nem azonos a szemérem hiányával, hanem egy rá jellemző, különleges létmód. Természetességgel tud viszonyulni a világ dolgaihoz, annak ellenére, hogy a különböző (hatalmi) érdekek teremtette tabuk szisztematikusan kiirtották ezt a képességet az emberekből. Ez a nyitottság lényegi jellemzője a kötet novelláinak.  

A szövegek (talán leg)fontos(abb) közös üzenete, hogy nincs tanulság, a dolgok állásának rögzítése maga a tett. A szemérem határai nem receptgyűjtemény. Azoknak való, akik amikor éhesek abból főznek, ami van, és  azt próbálják élvezni, amit maguk létrehoztak. Van rosszabb a nem tudásnál: a feladás. Saját időnket mi teremtjük. Don’t give up!

Még nem dugom be a vékonyka kötetet egy a könyvespolcon még néhol fellelhető hézagba (a szerző regényei mellé sem teszem), mert olykor szükségem van a lét elviselhető nehézségeinek felidézésére, amiben olvasása segít.

„Vajon lehet-e valakit kevésbé szeretni attól, ha nem számolom a napok múlását.”

Könyvbemutató sárgában

Június 13-án Istók Anna: A szemérem határai c. novelláskötetének bemutatójára többen, köztük én is, komolyan vettük az írónő dresszkód felhívását, és az új könyv színéhez illően, sárgába öltöztünk. A tavaly sikeresen debütáló igazgatónő, Fóthy Zsuzsanna újra vállalta a beszélgetést, a „miért lett most novelláskötet” kérdéssel kezdve. Megtudtuk Pannitól, hogy a negyedik regénye egy idő óta félkészen várakozik, köszönhetően a Magyar Könyvtárosok Egyesülete főtitkári tisztséggel járó elfoglaltságának. Viszont jött az ötlet, legyen novelláskötet, hiszen az évek során rendszeresen publikált a Műút Nőtérfél rovatában, az Élet és Irodalomban, Tiszatájban, Apokrif kiadónál, és a Mozgóvilág folyóiratokban.

Panni szerint nem könnyebb novellát írni a regényhez képest, hiszen itt is bele kell ásnia magát az írónak egy-egy témába, mint például a kvantumelméletbe vagy a homeopátiába.

Mindezek illusztrálására Zsuzsa megemlített egy olvasói véleményt az Érints meg! antológiában 2017-ben megjelent Frissen pigmentált bűneink c. novelláról:

„Ebből egy büdös szót nem értettem… Ha valaki megkérdezné, mi volt ebben a novellában, elkezdenék neki hablatyolni a talplenyomatokról meg valami kiállításról, meg a totális baromságról…. Ez nekem magas.”

Az érthetőség kedvéért meg is hallgathattuk a művet. Érdekesség, hogy a témát Panni versben is feldolgozta. Íme, pár mondat a műből:

“A víz őrzi a test emlékét, persze. És tudom azt is, hogy a testünk nagy része víz, de ne hidd azt, hogy nem múlsz el rólam hamarosan. Hiszen mindig új test merül belénk, új rezgések keletkeznek, és újabb mintázatok olvadnak ránk és rajtunk keresztül az anyagba.”

Mit gondolnak, három kulcsszó alapján felismeri az író saját írását? Panni munkatársai feladták a leckét, néha nehéz volt a megfejtés.

Koronavírus, védőoltás, burok – Senki sem üresebb

Éhség, függőség, szerelem, kinyílik az ajtó – Böjt

Kívülállás, feszültség, nők – Családi ünnep

A szemérem határai könyv három részre tagozódik: anya, felnőtt nő, gyerekkor. Érdekes, hogy ezt a szokatlan beosztást tartotta jónak a szerkesztő is. Panninak a Mindig ezek a politikusok cím tetszett volna. Kedvencei a Flash, és a Blurred lines. Nagyon szereti a neves novelláit is: Hírnév, Becenév, Mindegy mi a neve, Csak neve volt. (Ez utóbbiról szerényen elhallgatta, hogy 1. helyezett lett az Irodalmi Jelen Novella 2015 pályázaton.)

Gratulálok az első novelláskötethez, és a derűs könyvbemutatóhoz. Mintha egy teadélutánon csevegtünk volna Pannival és Zsuzsával, a barátnőkkel, melyet Zsuzsa saját készítésű málnás-csokis muff tortája koronázott meg.  

Köszönjük a remek fotókat a könyvtár dolgozóinak.

Az MI, mint munkaerő

“…a mesterséges intelligenciára épülő megoldások vállalati bevezetése során egy holisztikus szemléletmódot célszerű alkalmazni, aminek a középpontjában az emberi erőforrás áll. A technikai megvalósíthatóság mellett nagyon fontos az MI-nek az emberek mindennapjaira gyakorolt hatásainak felmérése, mert a technológia elterjedésének komoly társadalmi hatásai lesznek.” *

(mondatértelmezés)

A fenti mondat nagyon általánosan hangzik, de rendkívüli mértékben aktuális. A mai gazdaságban/társadalomban, ahol a termelés fő célja nem az igények kielégítése, hanem azok teremtése (a profit maximalizálás érdekében), a mesterséges intelligenciát (mint általános munkaerőt) a munkavállalók ellen lehet fordítani. Nem az MI léte a probléma, hanem működésének/működtetésének módja. A mesterséges intelligenciának mint munkaerőnek azonban az a tulajdonsága, hogy lényegét tekintve klasszikus, embert helyettesítő gép, ami egyúttal azt jelenti, hogy nem jogalany, nem vonható felelősségre, nem fogyaszt és nem fizet adót. Az MI alkalmazása azt eredményezi, hogy az általa kiváltott, munkához nem jutó állampolgárt saját államának kell(!) támogatnia. Fontos figyelembe venni, hogy ez az új munkanélküli tömeg már nem a legképzetlenebb, magát képviselni nem képes rétegből kerül ki.

*https://www.portfolio.hu/uzlet/20240413/fenekestul-forgatja-fel-a-munkahelyeket-az-ai-hogyan-lehet-elkerulni-a-kaoszt-679695

A szemérem határai

Istók Anna új kötetének bemutatójára várjuk az érdeklődőket 2024. június 13-án csütörtökön, 17 órakor a gödöllői városi könyvtárba. A szerzővel Fóthy Zsuzsi fog beszélgetni, könyvtárunk igazgatója. A novelláskötetet Grecsó Krisztián így ajánlja az olvasóknak:

“Istók Anna humora, ahogy Mészöly mondta egykor Esterházyra, ontológiai derű. Kíméletlenül őszinte próza az övé, de ez nem jelenti azt, hogy kíméletlen lenne. Mindig van benne megengedés, elengedés, alázat. Nem akar kioktatni, bölcs és nem bölcselkedő, nem oktat, csak csodálkozik. Ezért jó olvasni. Istók Anna nem rajzol nagy tablókat, mert tudja, hogy nincsenek olyanok, legtöbbször közel megy, érezni az illatokat, látni a ráncokat, és nagy élvezet vele menni.”Istók Anna humora, ahogy Mészöly mondta egykor Esterházyra, ontológiai derű. Kíméletlenül őszinte próza az övé, de ez nem jelenti azt, hogy kíméletlen lenne. Mindig van benne megengedés, elengedés, alázat. Nem akar kioktatni, bölcs és nem bölcselkedő, nem oktat, csak csodálkozik. Ezért jó olvasni. Istók Anna nem rajzol nagy tablókat, mert tudja, hogy nincsenek olyanok, legtöbbször közel megy, érezni az illatokat, látni a ráncokat, és nagy élvezet vele menni.”

A helyszínen a kötet kedvezményes áron megvásárolható!

Az estére wc-ben maradt lányokat…

2024. június 7-én mutattuk be Kolozs Kitti Anna könyvét, mely a Honlap Magazin pályázatán nyert kiadást. Az urban fantasy zsánerbe tartozó regényről Szabó Fruzsi és Istók Anna beszélgetett a szerzővel. Az est különlegessége az volt, hogy mind Kitti, mind Fruzsi a Pusztítók nevű diák írókör tagjai voltak, Istók Anna tanítványai. Ahogy elhangzott az este, a tanítványok közül elsőként Kitti jutott el saját regény megjelentetéséig, a művet a gödöllői könyvesboltok árusítják.

Amire MI kell

“… manapság már nem az a kérdés, hogy bízhatunk-e az MI-ben hanem hogy megtehetjük-e egyáltalán azt, hogy nem bízunk meg benne.”*

(mondatértelmezés)

A huszonegyedik században a “mesterséges környezet” a tudományos-technológiai fejlődés következtében olyan bonyolultsági fokot ért el, hogy az egyes emberek számára átláthatatlan és teljes részletességgel megismerhetetlen. Ez igaz ősidők óta a természetre is, de annak kezelésére, az evolúció révén, létrejöttek az ösztönök, amelyek megértés nélkül segítenek a komplex viszonyok közötti (túl)élésben. Hasonló emberi funkció a tudat vezérelte, tudományos-technológiai fejlődés létrehozta “második természet” kezelésére, annak sebessége miatt eddig nem tudott létrejönni. E mechanizmus megalkotása égető feladatként jelenik meg a társadalom (vagyis az evolúció egyénnél magasabb szerveződési szintje) számára. Nyilvánvaló, hogy az egyre összetettebb rendszerek biztonságos “uralása” sürgető feladat. Eszközként kínálkozik erre alkalmas intézmények/szervezetek kialakítása. Ezekben lehet megoldás a Mesterséges Intelligencia alkalmazása. Az MI mély-tanulási képessége gyorsíthatja bonyolult rendszerek felügyeletéhez szükséges, ösztönökhöz hasonlóan gyors (bár sokszor részleteiben nem ismert) döntési mechanizmusok evolúcióját.

*https://www.portfolio.hu/uzlet/20240422/felul-tudja-mulni-a-mesterseges-intelligencia-a-termeszetes-hulyeseget-681951

A nő nem férfi

“A női lét nem egy misztikus létállapot, és nem is azon mérhető, hogy az adott ember mennyire képes azonosulni a nemi sztereotípiákkal. Nem az, amit a pornó vagy a Biblia sugall. A nőiesség nem ‘tátott száj, várakozó hüvely és üres szemek’, ahogy azt Andrea Chu Long transznő állítja, de nem is Isten másodlagos teremtménye, aki Ádám oldalbordájából vétetett.”*

(mondatértelmezés)

Egy átlagos nőnek születéskor egy-kétmillió petesejtje van, amelyek a menopauzáig kb ötszáz ciklusban érnek. Húszévesen kétszázezer, harmincasan százezer, negyven felett pedig kétezer van belőlük. Biológiai értelemben az tesz nővé, hogy az ember olyan testben született, amely – ha élete egészségben zajlik – végzi a petesejtek termelését, alkalmas a megtermékenyítő sperma fogadására és a szülésre. Ez a képesség független attól, hogy akarja-e, megteszi-e ezeket a dolgokat bármikor vagy nem. Tehát a nő olyan ember, aki képes petesejteket termelni. De női minőségének meghatározásában nincs jelentősége, hogy “ivarsejtjei megtermékenyültek-e valaha vagy sem, hogy kihordott-e egy kisbabát vagy sem, nem számít, ha bármilyen olyan szexuális fejlődési eltéréssel született, amely a fentiek egyikét sem teszi lehetővé, vagy ha már idősebb annál, hogy képes legyen életképes petéket termelni.”

*https://twitter.com/jk_rowling/status/1776616861888655835

A személyes kommunikáció létszükséglet

“… keverednek a tudáselit buborékjai a tudatlanok buborékjaival. De akár egyik, akár másik tagja vagy, ugyanaz a cipő szorít: ha nem menekülsz a vallásba, akkor hiába az evilági tudományos tudás vagy áltudás, az életed szorongással teli.” *

(mondatértelmezés)

Baj, ha csak a hit olyan eszköz, ami valamiféle támpontot képes adni az “idegenségben”. Ez a helyzet előrevetíti egy vallásosnak mondott, de félelmekre és hiedelmekre alapuló elidegenült, szétszakadt világ rémképét. Ma a családban és a még létező közösségekben, már egészen kis kortól, a látszat vette át a hatalmat a tényleges összefüggések megismerésétől. A szorongás ellenszereként a feladat éppen az, hogy a társadalom készítse fel ifjú polgárait a hamis logikák, a hazugságok leleplezésére. Nem az emlékezeti reprodukciót kell az iskolának szolgálnia, hanem a kreativitást, a kritikai gondolkodást, az önállóságot, az együttműködést, a csoportmunkát, és a képességet, hogy egyénileg és csoportként tolerálják a másságot. Ha nem tudják kihámozni az igazat a töméntelen hamisból, nem tudják megkülönböztetni a lényeget a lényegtelentől, ha fecsegnek ahelyett, hogy párbeszédet folytatnának egymással, ha nem az élet értelmét keresik – nem csak boldogok nem lesznek, hanem életképesek sem.

*https://24.hu/belfold/2024/03/25/csepeli-gyorgy-nagyinterju-az-elet-ertelme/

A korlátok nem akadályoznak, hanem megmentenek

“Az ökoszisztéma … egy önfenntartó, reciklizáló rendszer, mivel az együtt élő élőlények kölcsönhatásban vannak, egymást kordában tartják, például nem tud semelyik nagyon elszaporodni. Ez egy kölcsönös kontroll, körülbelül ez az ökológiai egyensúly lényege. Ebből elvileg senki nem tud kiugrani, na de nekünk, embereknek mégis sikerült, mert kiiktattuk a minket limitáló tényezőket.” *

(mondatértelmezés)

Az átlagember abban a tévhitben él – mert abban tartják -, hogy a(z anyagi) növekedés megoldás. A hatalom megszerzésére törekvők mindig jövőbeli megoldással szédítenek, pedig az nincs, csak az van, amit ma teszünk. Az emberi társadalomnak nincs más útja, mint az önkorlátozás. Mindenképpen korlátozni kell az ember szerepét az ökoszisztémában. Ennek két – párhuzamosan is működő – megoldása lehetséges: a túlnépesedés kezelése és a meglévő lakosság környezetterhelésének mérséklése. Az előbbihez tudatosítani kell, hogy néhány százezer ember is elég egy gazdag és sikeres kultúra fenntartásához. Az utóbbira példa a húsmentes étkezés és a jóval környezetkímélőbb életmód. Fontos az is, hogy a mérnökök és a jogászok ne ignorálják az ökológusokat. Nem kellene megvárnunk, hogy maga a természet nélkülünk oldja meg az általunk okozott problémát.

*https://index.hu/tudomany/2024/03/31/jordan-ferenc-okoszisztema-zold-balaton-globalis-felmelegedes-fogyasztas-fenntarthatosag/ 

A szex fontos életfunkció

“A legtöbb ember életében a szexuális intimitás kritikus tényező. Meghatározó a kapcsolatok minőségében és az élettel való elégedettségben. Nem csak arról van szó, ami a hálószobában történik. A dolognak több dimenziója van, mint bárki gondolná. A szexuális diszfunkció összefügg a mentális problémákkal, olyanokkal, mint a depresszió és a szorongás, de kapcsolatban van a fizikális egészség problémáival és a gyógyszer-használattal. Azoknak is vannak szexuális aggodalmai, akik problémái nem olyan mérvűek, hogy az nemi diszfunkciónak minősülne.” *

(mondatértelmezés)

Az anya nő, az apa férfi, ezért együttélésükből nem csak gyerekek következ(het)nek, hanem ösztöneik folyamatos “konfrontációja” is. A szexualitás megélése “veszélyes üzem”, ezért minden társadalom próbálja meghatározni tagjai számára “normalitásának” határait. A szabályozás fő területei az erkölcs és a jog. Az előbbi eszközei a tabuk, az utóbbié a törvények. A tudatosság nehezen terjeszthető ki a szexualitásra, az többnyire megmarad az alig kezelhető ösztönök uralma alatt. Ezért a tabuk és törvények tiltásai, büntetései helyett/mellett, az emberi létezésminőség javítása szempontjából alapvető, hogy a szexualitás, mint téma, része legyen a nevelésnek és legyen róla folyamatos diskurzus.

*https://www.medscape.com/viewarticle/1000229?ecd=a2a

Az IRKA blogja. Gödöllő és irodalom.