Ruhatár kategória bejegyzései

Akaszd be kabátodat a ruhatárba és lapozz bele a programfüzetbe.

Úton önmagadhoz – kamasztábor kreatívan

Kreatív kamasztábort szerveztünk fiataljainknak június 23-25 között. A tábor során előkerültek a könyvek, a rendhagyó irodalmi szerelmek, számos kreatív írásgyakorlat és vendég is várta a diákíró és olvasókörös fiataljainkat, akikhez néhány új tag is csatlakozott. A tábor kreatív része kiegészült egy kis környezetvédelmi programmal is.

A kreatív írást elsősorban a tudatfolyam technika megismertetésére alapoztam, mivel egész tanévben a prózaírás szabályait nyűttük a táborozók egy részével, úgy gondoltam, itt az ideje egy kis szárnyalásnak. Először irányítottan dolgoztak, mindenkinek hoznia kellett egy személyes tárgyat, és a feladat a tárgy leírásával indult. Majd 5 percenként szóltam, és kértem, mi jusson eszükbe írás közben a tárgyról, így jutottunk el egy emberhez, egy emlékhez, egy helyhez, majd egy újabb tárgyhoz. Bensőséges alkotások születtek, volt, aki egészen mélyre ásott önmagában, volt aki humorral oldotta meg, csak ámultunk a sok jó szövegen.

Második nap Totth Benedek, a Holtverseny szerzője volt a vendégünk, akinek egy nehéz feladattal készültünk, a diákok egy mai szlengkvízt készítettek neki, amit elismerésre méltón oldott meg, nem jelentett gondot neki sem a crush, sem a flex, sem a laterális, talán a shippelés okozott némi fejtörést. Utána egy jót beszélgettünk a regényéről és a regényírás titkairól is, megtudtuk, hogy a szabályok csak gúzsba kötik az embert, és ő például a kreatív regényírásban hisz, nem tervez meg előre semmit. (Még jó, hogy a tudatfolyam technikát választottam a diákoknak a táborra.) A végén ünnepélyesen olvasónkká avattuk Benedeket, és még egy kreatív feladattal is ellátta a csapatot: írj egy rövid szöveget, aminek az a vége, hogy “A kulcsot pedig a folyóba dobta.”

Fischer Panni már át is küldte az ő megoldását, szeretettel küldjük Benedeknek:

A lányt érdekelte, a fiút nem. A lány szerelmes volt, a fiú nem. A fiú él még, a lány… Mikor a lány lenézett, végiggondolta, mit veszített. Őt. Mindent. Nem volt semmije, miért akart volna maradni? A titkait, bánatát egy ládába sűrítette, a ládát pedig életével zárta le. Milyen egyszerű volt így. Csak egy mozdulat, és nem kell többé őriznie a ládát. Csak egy apró mozdulat és a láda örökké zárva marad. Elhatározta magát, nem akart tovább várni. A kulcsot pedig a folyóba dobta. (Fischer Panni)

Az est folyamán még számos program várta a kamaszainkat, még egy beszélgetés egy fiatal íróval, (Könyves Karolina), majd gyilkosoztunk, társasoztunk, volt gótikus kvíz fantasztikus nyereményekkel, végül mozizás. Nagyjából hajnal háromig bírták energiával, majd aludni tértek a könyvtárnyi könyv között, hogy másnap délután, a Múzeumok éjszakáján folytassák a tábort.

Az utolsó nap a Vászonzsákoslánnyal indult, majd jött a könyvtári szabadulószoba és végül a kreatív írás. Mivel Totth Benedek regénye kapcsán előkerült a bántalmazás, mint fontos regénytéma, ezért szerettem volna, ha egy kicsit foglalkozunk az írásgyakorlatokban is ezzel. A komoly témát humorral oldottam fel, rengeteget nevettünk, és ez volt az a pont, amikor a polgármesteri különítmény is ránk talált 🙂

Az utolsó kreatív feladat Marcel Proust és madeleine süteményének ismertetésével indult. Minden fiatal feltankolt a büfében, és beleszagolt az előtte heverő limonádéba, kávéba, muffinba, és gondolkodás nélkül írta, ami az eszébe jutott, és ahogy azt az igazi tudatfolyam-technika megköveteli. Hogy mennyire tetszett ez a gyerekeknek? Kivétel nélkül mindenki remekművet alkotott, nagyon büszke vagyok rájuk. Sajnos eddig csak Király Dorottya küldte el a szövegét, de ígérem, amint megkapom a többit, máris töltöm fel a blogba.

Király Dorottya szövege

A végén egy kis társasozással zártuk a vidám 3 napot. Jövőre ismét kamasztábor, de addig is szeptembertől folytatjuk a kreatív írást!

 

Sokat kell változtatni, hogy ne legyen így (úgy?)

Szubjektív kritika: PINTÉR BÉLA ÉS TÁRSULATA: VÉRVÖRÖS TÖRTFEHÉR MÉREGZÖLD c. előadásáról

(Szophoklész: Oidipusz király c. drámája nyomán írta: Pintér Béla)

Utoljára még jóval a pandémia előtt láttam Pintér Bélát színpadon. Most az Újpesti Rendezvénytér ad helyet társulatának. A neten csak távoli időpontokra volt jegy. Mivel én impulzív színházlátogató vagyok, nem előre tervező, jegy nélkül mentem el az egyik “előadás blokk” utolsó eladására. A pénztárnál azt mondták, nincs jegy, de hét órakor esetleg vehetek a megrendelt, de fel nem vett jegyekből, ha lesznek olyanok. Körülbelül tíz percig nézegettem az előtérben felhalmozott “hozz egyet, vigyél egyet” könyveket, majd visszamentem a pénztárhoz. A pult előtt, egy úriember állt.
Megszólított, jelezve, hogy neki van egy felesleges jegye. Amikor ki
akartam fizetni, azt mondta, hagyjam, örül, hogy nem vész kárba a jegye. Mellette ülve – a második sorból – néztem végig az előadást.

Még nem jártam az UP-ban.  Az épület piac részével nincs bajom, de
rendezvénytér steril üzleti jellege tőlem idegen. A multifunkciós konyhai robotgépeket is kerülöm. A kávédaráló daráljon kávét, vagy újra aktuálisan “a krumplileves legyen krumplileves”. Jobb lehetőség híján nyugtáztam: ez egy “játszóhely”, de nem színház.

A darab – általam látott – előadásra nem volt egyenletes színvonalú. Voltak benne meglehetősen laza (néha már-már széteső) és nagyon tömör (akárkatartikusnak is nevezhető) jelenetek. Nem tudom mennyire köszönhető ez a színháztalan környezetnek. A társulat eddigi teljesítménye és népes közönsége alapján megérdemelne egy saját állandó színházat.

Az előadás “egy Oidipusz-parafrázis”, amiben Oidipusz – vagyis Leonardó – akit Pintér Béla játszik, a fergeteges, abszolút történés központ. A többi szereplő “csak” hozzá viszonyul. Ez az értelmezés már maga is a napi aktualizálás része.

Az előadásmód korántsem “klasszikus görög tragédia”, hanem “mai magyar irónia”. A használt gúny nem bántó annak, aki követi a mindennapi valóságot. A megjelenített „uralkodó” és “udvar” ábrázolását egyaránt lehangolóan reális. Az eredeti szöveg elferdítése és a külsőségek eltúlzása egy létező tragikus helyzet megjelenítésének adekvát eszközeként működik. Az önkénnyé váló hatalom mindenkori sötét múltját – mint szükségszerű eredetet – ugyanúgy plasztikusan ábrázolja az előadás, mint a kicsinyes,
pitiáner ügyeskedést nagypolitikává hazudó manipulációs mechanizmusokat.
Láthatjuk ahogy a politikai entrópia törvénye mennyire akadálytalanul hat. Ahol bármit lehet, ott minden elsilányul és mindenki lealjasul. Akit elkap, annak nincs menekvés, semleges kívülállás nem létezik. Az utópikus történet roma többség dominálta környezetbe helyezése nem valamiféle duplafenekű rasszista csel, hanem éppen magának a rasszizmusnak kegyetlen görbe tükre.

Már a szereplők nevei is beszédesek. Az “uralkodó” Köteles Lábán Leonárd (Pintér Béla) ellentmondást nem tűrve alakítja az előadás ívét. Lábán Köteles Chiara (Roszik Hella) felesége, lányai anyja, Jónás János (Adorjáni Bálint) a túlmozgásos külügyérje, dr. Kalányos Anna (Fodor Annamária) a lojális, szolgálatkész fődoktora, dr. Slamovits Szilárd (Enyedi Éva) a mindenes, bennfentes zsidója, és a telhetetlen, kapzsi vallási vezetői Krasnyánszki Rafael (Jankovics Péter) és Mága Zinedin (Szabó Zoltán) készséges alázattal játszanak alá a főnöknek. A felejteni valóra emlékező “gond okozó” rendőr Terézi Asztrid (Takács Géza), természetesen a fehér kisebbségből való, ő a megtestesült bűnbak. A további szereplők: Sztojka
Szvetlana (Fodor Annamária) és Patrick Mistoklaides (Takács Géza)
megbízhatóan hozzák, ami rájuk van osztva.

A színpadi külsőségek lehetőségeit a hely adottsága korlátozta. Ez nem vonatkozik a remek jelmezekre (Benedek Mari) és a maszkokra (Gergely-Farnos Lilla). Az élő zenét játszó zenészek (Kéménczy Antal és Kerényi Róbert) színpadi jelenléte nagyban hozzájárul a kialakuló hatáshoz.

“Reméljük, a kétségbeesett kiáltásunk nem hal el, az akasztófahumort pedig senki sem veheti el tőlünk”, nyilatkozta Enyedi Éva, aki nem csak játszik az előadásban, hanem dramaturgként a darabot (át)író és rendező Pintér Béla
alkotótársa is.

Én nem tudom és nem is akarom megválaszolni a kérdést, hogy mi a színház (feladata). A kézenfekvő általános válaszok, mint a problémafelvetés, a valóság feltárása, a tükör tartás maguk is elégséges célok ahhoz, hogy a színháznak, mint intézménynek helye legyen a támogatott közszolgáltatások között. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy a szabadság egyik lehetséges megnyilvánulási formája is, akkor mindenképpen örülni kell élni akarásának,
olyan formában is, amellyel nem tudunk teljesen azonosulni.

Az előadás szünet nélkül játszott másfél órája lekötött. Jól szórakoztam. A közönség hasonló elégedettségét hosszú taps jelezte. A ruhatár nem igazán ennyi nézőre készült, de amíg vártam a kabátomra, megettem az utolsó pogácsát a még nyitva tartó büfében. A működtetők láthatóan profin kezelték a keresletet, semennyi nem maradt a “friss” készítményekből. Amikor ezt
megjegyeztem, a kiszolgálónő, mosolyogva megjegyezte, “kellett idő hozzá, de mára pontosan belőttük az igényeket”. Mire elmajszoltam a még ropogós pékárut, a sor is elfogyott a ruhatárban.

Gyökértelenül – Ébred a város – könyvbemutató

Feketéné Bencsik Julianna szinte a kezdetektől tagja a gödöllői írókörnek, az Irkának. Most egy különleges könyvbemutatóra készülünk vele, ahol egyszerre két kötetét is megismerhetik az érdeklődők.
A Gyökértelenül egy több szálon futó családregény, melyben a korabeli és jelenkori szereplők más-más indítékból, de hasonló élethelyzetbe kerülnek: hazájuk elhagyására. Az otthontalanság, hazátlanság, kivándorlás és magyarság kérdéseit boncolgató regény aktualitása sajnos egyre nagyobb.
Az Ébred a város egy novellás és verseskötet, melyben az író eddigi kiadatlan munkái szerepelnek. Köztük jó pár írás az Irka műhelytalálkozóin született, így igazi Irkás könyvnek tekinthető.
Az íróval az Irka vezetője, Istók Anna beszélget.
Az est során a kötetek megvásárolhatók.
Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
A program ingyenes.

Feketéné Bencsik Julianna – Gimnazista korában megjósolták neki: sokat fog utazni, több földrészre is eljut. Az öregasszonynak igaza lett!  Nem csak Európát utazta be, de Kubában is eltöltött négy évet. Jön-megy a világban, sőt fia is követte útját, aki több éve külföldön él.

Ujj Béla: Még sincs más út, csak a “teremtés” (“Teremtmények” a Katona Kamrában)

Egy ideje azoknak a bécsieknek, akik kutyát szeretnének tartani, egy
tanfolyamon kell részt venniük. Sokan rossz néven veszik ezt a szabályt, mondván, hogy nekik erre nincs szükségük, elboldogulnak egy kutyával. De akadtak olyanok is, akik belátják, hogy nem alkalmasak kutyatartásra. Gyereke – Bécsben is – mindenkinek korlátozás nélkül lehet. Ujj Béla: Még sincs más út, csak a “teremtés” (“Teremtmények” a Katona Kamrában) bővebben…

Florárium & Esőnap – GIM & GÖMB kiállítások Gödöllőn

A “művészet” (is) keresi a helyét.

Jó hétvégém volt. Két kiállítást is meg tudtam nézni úgy, hogy csak néhány száz méterre mozdultam ki a házamból. Már jó ideje foglalkoztat az egyediség és tömegesség viszonya, de csak most a két tárlat egymás utáni és egymást kiegészítő, teljessé tévő hatása után derengett fel bennem, hogy ez a “kérdésfelvetés” a mai művészet talán legalapvetőbb dilemmája.

Mai valóságunk jól látható sajátossága, hogy a tömegember tömegtermékeket fogyasztva éli tömeges, szinte teljesen egyforma és azonos mindennapjait. Már csak egy kisebbség törekszik arra, hogy valahogy különbözzön. De ez a csoport sem azonosítható már elitként. Egyre növekszik azok száma, akik a nyáj-meleg, másság-mentes azonosság-identitásban vélik megtalálni maguknak a
legfőbb értékként kezelt biztonságot.

A Florárium kiállítás alkotói – mind (fiatal) nők – arra vállalkoztak, hogy a helyi művészeti egyediség tradícióiból hozzanak létre színvonalas, tömegesen alkalmazható iparművészeti formákat, motívumokat. Ezt nagyon meggyőzően tették. A GIM ház (Gödöllői Iparművészeti Műhely) puritán, de példásan igényes környezete kiváló helyszínnek bizonyult.

Az Esőnap kiállításon a GÖMB (Gödöllői Művészbarátok) csoport

különböző műfajú és korú alkotói, kihasználva a kiállítótér – a Nagy Sándor Ház – adottságait, az amúgy is sokféleképpen egyedi műtárgyakat egyénítik még tovább a varázslatos atmoszférájú épület enteriőrjeibe helyezve el őket. Az alkotói megközelítések és eszközök kavalkádja inspiráló volt, bizonyította a különbözés élmény és általában élet gazdagító voltát.

Mindkét kiállítás koncepcióban tetten érhető a törekvés arra, hogy
helyet találjon a művészi létezésmódnak a mindennapokban. Én még azt az üzenetet is felfedezni véltem, talán függetlenül a rendezők közvetlen szándékától, hogy művészet nélkül lehet élni, de nem érdemes.

Mindkét tárlat – bár gyökeresen más módon – felhívja a látogató
(betévedő?) fenntarthatatlan anyagi felhalmozás kulisszái között rohanva botladozó, elmélyedésre egyre alkalmatlanabb ember (néző?) figyelmét arra, hogy csak a minőség felé van kiút. És az a tanulság is bátran levonható, hogy ha túl akarunk élni, sokkal több teret kell biztosítani az életünkben a művészetnek. Ehhez az alkotást magát kell – egyszerre alkotói és befogadói gesztusként – a mindennapok szerves részévé tenni. Az életben és nem a piacon kell egymásra találnia a művésznek és a műélvezőnek, nota bene akár
önmagunkban. Ez a viszony az, ami értő és építő továbbvitele lehet a
gödöllői művészeti tradícióknak is.

Kabai Lóránt: Moaré

Sok szeretettel várunk mindenkit 2021. október 1-jén pénteken 18 órakor a gödöllői városi könyvtárba.

Az Irka mentora, Kabai Lóránt lesz a vendégünk az Országos Könyvtári Napok nyitórendezvényén. Beszélni fogunk a legújabb kötetének, a Moaré születéséről, az el sem kezdett versekről, a fotózásról, a #mosthallottamakocsmában sorsáról, és még egy csomó mindenről.

 

Írótábor beszámoló 2.0

Előzmények: https://irkave.gvkik.hu/gallo-kovacs-zsuzsanna-spanyol-lepcso/

Az idei Irka tábor kicsit nehezen indult, sokan az utolsó pillanatban mondták le, mert közbejött valami, de a végére kialakult a kemény mag, és igazán tartalmas és vidám együttlétre sikeredett ez is, ahogy azt már megszokhattuk az irka találkozókon.

Az első giccses (talán inkább közhelyes) feladathoz a házigazda, Ujj Béla várt minket egy fantasztikus installációval, ami meg is adta az alaphangulatot az íráshoz:

A giccses feladat során keletkezett giccstelen kifejezéseket a frottázs szöveg megírásához használtam fel.  Ez egy igazi csapatmunka volt, jól szórakoztunk, és végre tanultunk egy kiváló módszert arra, hogyan lehet kikerülni a közhelyeket.

A frottázs szöveg írásától kicsit tartottam, nem tudtam, mennyire fogják nehéznek találni, ezért egy szíverősítő elfogyasztásával vágtunk neki a feladatnak. A frottázsvers másnéven halandzsavers (Frottázs azaz átdörzsölés, a francia “frotter, frottez” szavakból jön. Képzőművészeti technika, melynek során érdes vagy térbeli kiterjedéssel rendelkező felületre helyezett papír felületén grafittal, szénnel, zsírkrétával, krétával stb. végzett dörzsölés hatására a felületi egyenetlenségek leképződnek.) jeles hazai képviselője Tandori Dezső. Mi mégis egy Kiss Judit Ágnes frottázsverset választottunk műfordításra:

Kiss Judit Ágnes: Kajmontara

 Ajha kajmontara, szikhaszami ráki,

ajha lái moszten kalkheszúmi vái,

Ajha khalle szonten? Ajha kajmontara?

Ráki mosszelúen vái laj mosztera.

 

Kan allún ráki szún, lúen te odrai,

Lúen te, trami te, szikkena lotrai.

Szikkena vitemon, lúen szala meton,

Szekhe kajmontara mossze. Ráki. Telon.

És akkor következzenek a fantasztikus műfordítások:

Filep-Pintér Eszter: Kajmontara variáció:

Ejha pacsirtalány, zengőhangú madár,
Ejha szépen dalolsz, aranyhangú vágy
Ejha merre lépdelsz, ejha pacsirtalány?
Madár voltál mindig, magasba felszállsz.

Ha madárként újra jössz, ne hozz nádat,
vádat se, esküt se, csókoddal itass át,
csókoddal ölelj, vádat messzire vesd el
Édes pacsirtalány, madárkám úgy szeress!

 

Winter-Karsai Gizella: Kajmontara

Ajjaj Kajmontara kősziklámnak éke,

Ajjaj nem jöhetsz már hozzám ölelésre.

Ajjaj, hova szálltál? Ajjaj Kajmontara!

Kincsem, üdvösségem, boldogságom ára?

 

Bár az Úr elszakít, megyek én utánad.

Szeretlek, becézlek, átölelem vállad.

Követlek utadon, el nem hagylak soha.

Ha te halálba mész, elrepülök oda.

 

Ujj Béla: Bajnokpara

Akkor, ha a bajnokpara elkap engem.
Akkor, ha a bronzéremért kell tekernem.
Akkor majd mit tegyek? Kihez fohászkodjak?
Mi képesít, hogy győzelemről álmodjak.

Húsz éve, hogy engem győzni dresszíroznak.
Edzéssel, szerekkel, sok mással kínoznak.
Ha nem nyerek olimpián egy aranyat,
Még nekem kell majd eltartanom magamat.

Istók Anna: Kajmánszív

Mily hős kajmánszív, mit tesztoszteron éget.

Mily tűztől okádik miattad a lélek.

Mily hagymázas lobogás ez? Mily kajmánszív?

Parazsak szunnyadó tüzén fakuló szín.

 

Édes pácokban puhára főzve pulzál.

Puha is, álmos is, arra kér, hogy púzzál.

Púzzál hangosan, a puha csend beterít.

Tüzes kajmánszívtől ánuszom sikít. Nyerít.

(Reméljük, a költőnek tetszenek majd a lefordított változatok).

A teljes programot nem tudtuk befejezni, inkább kötetlen társasozással zártuk a napot, és megtanultunk négyszeresen összetett szavakat gyártani a Fedőnevekben.

Az est nem végződhetett zene nélkül, a seregnyi finom falat mellett Winter-Kassai Gizella gitározott és énekelt nekünk egy saját musicelből.

Jövőre reméljük,  ismét találkozunk!

Galló Kovács Zsuzsanna: Gyászversek és Spanyol lépcső – szubjektív beszámoló az Irka napról

Könnyű Katót, jelen esetben Zsuzsát, táncba vinni, ha maga is akarja – jutott eszembe ez a régi magyar szólás, amikor Ilona kedvesen telefonált augusztus 7-én délután, hogy ne hagyjam ki az idei Irka napot.

Jó lesz kizökkenned a mindennapokból, és főleg felvidulnod közöttünk – biztatott, s ennek nem lehetett ellenállni. Amikor kicsit késve megérkeztem, Panni éppen Závada Péter második, a 2015-ben megjelent Mész című gyászverses kötetét ismertette. Az idézett sorok megérintettek. Egyszerűek voltak, és különlegesek. Külön érdekes, hogy a vers fölötti hívószavak oda-vissza irányuló nyilakkal jeleznek. A címkéket nézve többféleképpen is sorba állíthatók a versek.

nap » szem « kút

Remíz

Nem tudom elfogadni, hogy lassan
véget ér ez a nyár is, és aztán már
nem lehet változtatni rajta.
A jövő ott van valahol a szerelvény
csuklóján túl, puha, sötét kanyar: beláthatatlan.

süllyed » rés » űr

Bűnjel (1)

Leválasztom magamról
a hiányodat, mint egy foghíjtelket.

báb « fagy

Bűnjel (3)

Reggelre kihűlt a helyed,
belepte valami nyirkos és hideg,
mint a hó azt a szürke foltot,
amit az autók hagynak. Nem tudom,
te hiányzol-e, vagy csak az,
hogy eszembe juss

A versekben sok a személyes motívum, de ezekből semmi nem történt meg, vagy nem úgy történt meg. A szövegbe néhol utólag beleírt anya szó konkretizálja a gyászt, de sokszor keveredik a kedves elvesztésével.

A feladat adta magát: írjunk úgy gyászverset, amiben sokáig ne derüljön ki, hogy kinek az elvesztéséről szól.

Nesze neked felvidulás! – kezdtem összeszedni a gondolataimat. Anyukám velem volt, fiatalon és vidáman, ugyanúgy mint 1974 nyarán Rómában, az egyik legszebb helyszínen, a Spanyol lépcsőn. Az emlék gyönyörű volt, megszületett a mű, és az Irka nap végére, köszönhetően a Fedőnevek társasjátéknak, sikerült felvidulnom is.

Galló Kovács Zsuzsanna: Spanyol lépcső

Már nem rezzenek
össze minden
harangzúgásra
mint nyolc éve
vasárnaponként
este fél hétkor
magányosan
búcsú nélkül
hagytál el
álmomban
még visszajársz
színes ruhában látlak
a Spanyol lépcsőn
zúgnak a harangok
vajszínű táskád
horgolt csipkéjén
megcsillan a római nyár
ez volt a kedvenced
őrzöm a fiókban
a többi kacattal
porladó raffiabetéte
ujjaimra ragad
ha néha hozzáérek
 

Galló Kovács Zsuzsanna: Új életünk kezdete: vidám könyvbemutató maszk nélkül

Már a készülődés is üdítő érzés volt. A találkozás lehetősége, a várakozás izgalma mindenkit boldoggá tett. Lelkesen terveztük, szerveztük, hogy a könyvbemutató utáni fogadásra az adott ország melyik ételével, süteményeivel, italával kedveskedjünk. Hosszú hónapok bezártsága után végre eljött a Nagy Nap: június 11-én, 17 órakor a könyvtár hangulatos Zöld Udvarában kellemes nyár fogadta az érdeklődőket. Furcsa volt lenge, színes ruhában látni egymást, és furcsa volt a maszknélküliség.

Minden könyvbemutató ünnep, de ez a mai különösen az, hiszen egy éve nem találkozhattunk nyitotta meg a rendezvényt Istók Anna, az írókör vezetője, majd ismertette a programot: Maros Ottó dzsesszzongoristával a zene hullámhosszán repülünk Finnországba, Skóciába és Franciaországba. L. Péterfi Csaba, az est moderátoraként a kötet kulisszatitkairól kérdezi majd őt, az írókat és a fotósokat is. Karsai W. Gizella pedig szicíliai dalokkal fog minket közös éneklésre buzdítani.Maros Ottó virtuóz előadása hol elandalított, hol szárnyakat adott. Képzeletben újra átrepültem a fél világot, csodálatos tájakon barangoltam. Még éppen gyertyafényben keringőztem amikor Csaba kedélyesen feltette az első kérdést: Miért éppen utazás?

A kedélyesség, felszabadultság a beszélgetés egész idejére megmaradt, s bár a kötet keletkezéséről nem tudtunk meg túl sokat, annál többet Panni utazási szokásairól, vágyairól és élete legrosszabb ételéről, az általa „pacalhurkának” keresztelt francia Andouillette-ről. Panni szerint ezt még a skót Haggis sem tudja felülmúlni. Skócia kapcsán adódott egy könyvnyeremény lehetőség: hányféle skót whisky létezik? (5) Ezt nem találtuk el, de Csiki Krisztina tudta, hogy világ első filmje az Utazás a Holdba (eredeti cím: Le Voyage dans la lune), 1902-ben bemutatott fekete-fehér tudományos-fantasztikus némafilm. A film története két népszerű regényen alapszik: Jules Verne Utazás a Holdba és H.G. Wells Emberek a holdban című művén. A film 14 perc hosszúságú, ha másodpercenkénti 16 képkockás sebességgel játsszák, ami a standard sebesség volt a film készítésekor. (wiki)

 

L. Péterfi Csaba a kötet szerzőinek önéletrajzai alapján egyénre szabott kérdésekkel készült. Szigorúan névsor szerint, mindenki egy percet kapott a szereplésre. Almási Lajos élete csodájának gondolja, hogy Gödöllőre hozta a sors. Bojár Cassino Jánosnak, aki az utolsó békeévben született, legszebb emléke, amikor ifjú házasként az ausztriai tavaknál sátoroztak. Csiki Krisztina nem szívesen utazna az űrbe, de férje szeretne eljutni a Marsra. D. Tóth Norbert az élet kettősségéről mesélt, Feketéné Bencsik Julianna pedig egy nehéz kérdést kapott: Mi a közös a világban? Megtudtuk, hogy Filep-Pintér Eszternek nemcsak a ruhája színes, hanem az egyénisége is. Galló Kovács Zsuzsanna reméli, hogy útiélményeiből  könyvet tud szerkeszteni.

Kolozs Kitti Londonba vágyik, ahol mindent megnézne, amit csak lehet. Mersdorf Ilona hajóval járná a világot a családjával, ehhez kellene egy lottónyeremény is. Mihályffy Balázs utazásai közül a legérdekesebb kultúra Egyiptom volt. Nádas Péter manapság a szadai Várdombra csavarogna legszívesebben. Pap-Klára Márta, ahogy villamoson, metrón nézi az embereket, elképzeli az életüket. Pataki Pál nehezen fogadta lánya Ausztráliába költözését, de örül, hogy ott boldog. Szabados Bettina szerint nem biztos, hogy az utazások során válaszok kell, hogy szülessenek. Szabó Anikó úton lenni szeret, számára ez a varázslat. Ujj Béla nem szeret utazni, szerinte ilyenkor  mindenki saját maga elől menekül.

A fotósok következtek a Mit szeretnének megörökíteni egyszerű, közös kérdéssel. Angyal Nikoletta a pillanat szépségét, a soha vissza nem térő múló pillanatot szeretné képi formában, sajátos szemszögből megörökíteni. Török Tamara sajnálja, hogy kamaszkorú lánya jelenleg nem engedi magát fotózni, hiszen ezzel sok együtt töltött boldog pillanatról nem lesz dokumentációjuk. Által Anikó a naplementétől a légy fenekéig, mindent szeret lefotózni. Suhajda Zsuzsa szerint a fotók az emlékeink visszaidézésével sokat segíthetnek abban, hogy elviseljünk egy adott élethelyzetet. A fotósok remélik, hogy a pillanat szépsége másoknak is átadható.

Befejezésül Karsai W. Gizella két szicíliai dallal kápráztatott el minket, melyeket örömmel énekeltünk együtt vele.

A fogadással most is kitettünk magunkért. Felsorolni is nehéz a kínálatot: padlizsánkrémes és zakuszkás szendvicsek, palacsinta, kapros túrós lángos, pogácsa, francia almatorta, banánkenyér, Brownie, Biberle, házi Limoncello, pálinka, és borok vártak kóstolásra. Az év első könyvbemutatója után reménykedünk abban, hogy immár visszakaptuk a régi életünket.

Szent Ágoston szerint: A világ egy könyv, és aki nem utazik, az csak egyetlen lapját olvassa el. Az Öt perc indulásig az IRKA nyolcadik antológiája. Kérem olvassák el minden lapját!

A könyv megvásárolható a könyvtár recepcióján

illusztráció: a szerző és a könyvtár fotói

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Irka tábor hatodszor

2020 július 31-én, a járványhelyzet miatt csak egynapos Irka tábort tartottunk Ujj Béla tagunk vendégszeretetét élvezve. Régóta nem találkoztunk már egymással, így a meghirdetett témák egy részére nem is tudtunk sort keríteni. Amiről sikerült beszélnünk és írnunk:

  • Sirokai Mátyás munkássága, az űrzsoltárok és növénylés a szövegekben
  • David Foster Wallace-tól a Végtelen tréfa megismerése és a gyerekkori traumák megírása
  • Hajtsad ekédet a holtak csontjain át – az ökothriller, mint új műfaj megismerése, kreatív feladattal.

Irka tábor hatodszor bővebben…