Szabados Bettina: Gyászvers (cím nélkül)

Illusztráció: Pixabay

Hirtelen öregszem, mint az állat,

amely végét érezve,

elválik a többitől.

Úgy vonultam én is

e bánatból szőtt magányba.

A festék barnája megkopott,

fekete helyett őszbe öltözöm.

Hogy sirassam el azt, aki csak bennem élt?

(2022 IRKA tábori feladat: Írj egy gyász-vagy veszteségverset, amit Peer Krisztián „42” kötete inspirált)

2 hozzászólás a(z) “Szabados Bettina: Gyászvers (cím nélkül)” bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Kérjük adja meg a hiányzó számot *