“A gépi tanulás és a nagy nyelvi rendszerek alkalmazása számos vállalati feladatra remekül alkalmazható, és hatékonyan alkalmazva sok emberi munkát szabadít fel más feladatok elvégzéséhez.” *

(mondatértelmezés)

Egy vállalat, mint jogi személy, a kapitalizmus terméke. A római jog csak természetes személyeket ismer. Egy cég mesterséges képződmény, ami önállóan gazdálkodik és “megszerzett” erőforrásai használatával, kockázatot vállalva nyereség szerzésére törekszik.

A kapitalista tulajdonosok (vállalkozók, befektetők) álma egy olyan “vállalat”, ami olyan árukat állít elő, lehetőleg autonóm módon, problémát okozó (jogaikat érvényesítő) emberek alkalmazása nélkül, amelyek maximális profitot hoznak. Ezzel ellentétben egy fenntarthatóságra törekvő társadalom igényeinek olyan “gazdasági szervezet” felel meg, ami képes az egyéni és közösségi szükségleteket kielégítő termékeket és szolgáltatásokat úgy előállítani, hogy az embereket (lekötve életidejüket) csak a szükséges mértékben vonja be a tevékenységekbe. Mindezt úgy, hogy az a lehető legkisebb környezetterheléssel járjon. A MI alkalmazása rendkívül hasznos lehet az emberek kiváltásában, de egyáltalán nem mindegy, hogy magának a termelésnek mi a célja. Egy késsel kenyeret szelni és ölni egyaránt lehet.

*https://www.vg.hu/velemeny/2024/05/a-nagy-nyelvi-rendszerek-elonyei-es-korlatai

“Optimista becslések szerint minden német háztartásnak jutna egy üres kínai lakás.” *

(mondatértelmezés)

“Kínában több tízmillió üres, gyakran félkész lakás van, a világ végén, ahol senki nem akar és soha nem is fog akarni lakni.” Karl Marx 1853-ban fogalmazta meg a kommunizmus leegyszerűsített meghatározásává lett “mindenki képességei szerint, mindenkinek szükségletei szerint” mondatát. A Kínai Népköztársaság, ahol a Kommunista Párt van hatalmon, láthatóan nem vallja a marxi elvet. Az üres lakásokat nyilvánvalóan nem a szükséglet hozta létre, hanem a kínai “kommunista kapitalizmus”. Semmi sem jellemzőbb a kapitalizmusra, mint hogy olyan dolog lehet befektetés – vagyontárgyak megszerzése jövőbeni profit reményében – ami konkrétan senkinek sem igénye. Hiába nem racionális olyan lakóingatlant építeni, finanszírozni, amiben soha senki nem fog lakni, mégis megtörténik, ha profitot ígér. A marxi utópia kritikusai szerint a “kommunista” világban “mindenki tétlenül élne, egekbe szökő szükségletekkel”. Valódi kísérlet nélkül ezt nehéz cáfolni, de az biztos, hogy a profit hübrisz szülte Németországnyi üres lakásokra pazarolt erőforrás-tömeg nagy valószínűséggel ökológiai és társadalmi katasztrófához vezet, miközben a Földön tömeges a hajléktalanság.

*https://kiszamolo.hu/a-kinai-szellemvarosok/

„… nem minden intézkedés működik a gyakorlatban, sok szociális problémával küzd az ország, de maga a gesztus, hogy a kormány nemcsak a gazdasági növekedésre kíváncsi, hanem a lakosság lelki, mentális és fizikai jóllétére is, már önmagában értékelendő, éppen ezért mindenképp hasznos lehetne itthon…” *

(mondatértelmezés)

Azt, hogy Bhutánban boldogságban mérik az ország fejlettségét, sokan tudják. A szkeptikusok hozzáteszik, Bhután messze van és nálunk nem a buddhizmus a fő hit. Az azonban, hogy boldogságügynökök mérik fel a lakosság boldogságszintjét figyelemre méltó. A “boldogság interjú” 148 kérdésből áll. A mindennapi létezés olyan területeit ölelik fel, mint a lelki egyensúly, az életszínvonal, a közösségi élet, a kulturális sokszínűség, az időbeosztás, a hatékony kormányzás, a természeti környezet, az egészség és az oktatás. Biztosan lehetne lokalizált, helyi kérdéscsoportokat is alkotni, de az a tény, hogy a társadalmat szolgálni hivatott állam legalább foglalkozik a polgárok közérzetével, és ezt ráadásul olyan módon teszi, hogy az alkalmas legyen valamiféle fejlődésmérésre, olyan gyakorlat, amit minden állam polgára igényelne. Miért nem követelik ezt meg mindenhol? Miért nem vezeti be az Európai Unió? Egy közös életminőség mutatóra égető szükség lenne.

*https://m.hvg.hu/360/hetilap360/2024/20/20242011szellem4

“Nagyon sokat kell dolgozni és végül győzni fogunk.” *

(mondatértelmezés)

E törekvés a mai világban anakronisztikus, sem a munka mennyisége, sem a győzelem nem lehet legfontosabb cél. Sőt ellenkezőleg, a felesleges csinálás és a verseny maga is inkább kerülendő, mint kívánatos. Az, hogy a sok tevékenység önmagában, a dolog céljának és értelmének ismerete nélkül érték lenne, már senki sem állítja. Mióta a munka elidegenedett a hasznától, vagyis mióta a munkás nem tudja figyelemmel kísérni tevékenysége eredményét, valódi értéke nehezen belátható. A növekedés, a mennyiség hajtóereje nem az igény, hanem a profit. Egy sebész nem attól jó, hogy mennyit vág, hanem attól, hogy megfelelő helyen és csak annyit, amennyi kell. Nem lehet egy tett fő értelme a győzelem. Az ember tevékenységének célja a társadalomban nem a harc és nem is a verseny, hanem a boldog, alkotó, empatikus jelenlét. A civilizált, erkölcsös, nyugati, keresztény kultúra legfontosabb sajátossága a “létért folytatott küzdelem” pogány kényszerének meghaladása. Mára a túlbuzgóság és győzelmi vágy elleni legfontosabb érv a fenntarthatóság igénye. Csak annyit szabad tenni, amennyit szükséges, és nem legyőzni kell sem egymást, sem a természetet, hanem inkább egyensúlyra és harmóniára kell törekedni.

*https://hang.hu/belfold/orban-viktor-nagyon-sokat-kell-dolgozni-es-vegul-gyozni-fogunk-163624

“…a mesterséges intelligenciára épülő megoldások vállalati bevezetése során egy holisztikus szemléletmódot célszerű alkalmazni, aminek a középpontjában az emberi erőforrás áll. A technikai megvalósíthatóság mellett nagyon fontos az MI-nek az emberek mindennapjaira gyakorolt hatásainak felmérése, mert a technológia elterjedésének komoly társadalmi hatásai lesznek.” *

(mondatértelmezés)

A fenti mondat nagyon általánosan hangzik, de rendkívüli mértékben aktuális. A mai gazdaságban/társadalomban, ahol a termelés fő célja nem az igények kielégítése, hanem azok teremtése (a profit maximalizálás érdekében), a mesterséges intelligenciát (mint általános munkaerőt) a munkavállalók ellen lehet fordítani. Nem az MI léte a probléma, hanem működésének/működtetésének módja. A mesterséges intelligenciának mint munkaerőnek azonban az a tulajdonsága, hogy lényegét tekintve klasszikus, embert helyettesítő gép, ami egyúttal azt jelenti, hogy nem jogalany, nem vonható felelősségre, nem fogyaszt és nem fizet adót. Az MI alkalmazása azt eredményezi, hogy az általa kiváltott, munkához nem jutó állampolgárt saját államának kell(!) támogatnia. Fontos figyelembe venni, hogy ez az új munkanélküli tömeg már nem a legképzetlenebb, magát képviselni nem képes rétegből kerül ki.

*https://www.portfolio.hu/uzlet/20240413/fenekestul-forgatja-fel-a-munkahelyeket-az-ai-hogyan-lehet-elkerulni-a-kaoszt-679695

“… manapság már nem az a kérdés, hogy bízhatunk-e az MI-ben hanem hogy megtehetjük-e egyáltalán azt, hogy nem bízunk meg benne.”*

(mondatértelmezés)

A huszonegyedik században a “mesterséges környezet” a tudományos-technológiai fejlődés következtében olyan bonyolultsági fokot ért el, hogy az egyes emberek számára átláthatatlan és teljes részletességgel megismerhetetlen. Ez igaz ősidők óta a természetre is, de annak kezelésére, az evolúció révén, létrejöttek az ösztönök, amelyek megértés nélkül segítenek a komplex viszonyok közötti (túl)élésben. Hasonló emberi funkció a tudat vezérelte, tudományos-technológiai fejlődés létrehozta “második természet” kezelésére, annak sebessége miatt eddig nem tudott létrejönni. E mechanizmus megalkotása égető feladatként jelenik meg a társadalom (vagyis az evolúció egyénnél magasabb szerveződési szintje) számára. Nyilvánvaló, hogy az egyre összetettebb rendszerek biztonságos “uralása” sürgető feladat. Eszközként kínálkozik erre alkalmas intézmények/szervezetek kialakítása. Ezekben lehet megoldás a Mesterséges Intelligencia alkalmazása. Az MI mély-tanulási képessége gyorsíthatja bonyolult rendszerek felügyeletéhez szükséges, ösztönökhöz hasonlóan gyors (bár sokszor részleteiben nem ismert) döntési mechanizmusok evolúcióját.

*https://www.portfolio.hu/uzlet/20240422/felul-tudja-mulni-a-mesterseges-intelligencia-a-termeszetes-hulyeseget-681951

“A női lét nem egy misztikus létállapot, és nem is azon mérhető, hogy az adott ember mennyire képes azonosulni a nemi sztereotípiákkal. Nem az, amit a pornó vagy a Biblia sugall. A nőiesség nem ‘tátott száj, várakozó hüvely és üres szemek’, ahogy azt Andrea Chu Long transznő állítja, de nem is Isten másodlagos teremtménye, aki Ádám oldalbordájából vétetett.”*

(mondatértelmezés)

Egy átlagos nőnek születéskor egy-kétmillió petesejtje van, amelyek a menopauzáig kb ötszáz ciklusban érnek. Húszévesen kétszázezer, harmincasan százezer, negyven felett pedig kétezer van belőlük. Biológiai értelemben az tesz nővé, hogy az ember olyan testben született, amely – ha élete egészségben zajlik – végzi a petesejtek termelését, alkalmas a megtermékenyítő sperma fogadására és a szülésre. Ez a képesség független attól, hogy akarja-e, megteszi-e ezeket a dolgokat bármikor vagy nem. Tehát a nő olyan ember, aki képes petesejteket termelni. De női minőségének meghatározásában nincs jelentősége, hogy “ivarsejtjei megtermékenyültek-e valaha vagy sem, hogy kihordott-e egy kisbabát vagy sem, nem számít, ha bármilyen olyan szexuális fejlődési eltéréssel született, amely a fentiek egyikét sem teszi lehetővé, vagy ha már idősebb annál, hogy képes legyen életképes petéket termelni.”

*https://twitter.com/jk_rowling/status/1776616861888655835

“… keverednek a tudáselit buborékjai a tudatlanok buborékjaival. De akár egyik, akár másik tagja vagy, ugyanaz a cipő szorít: ha nem menekülsz a vallásba, akkor hiába az evilági tudományos tudás vagy áltudás, az életed szorongással teli.” *

(mondatértelmezés)

Baj, ha csak a hit olyan eszköz, ami valamiféle támpontot képes adni az “idegenségben”. Ez a helyzet előrevetíti egy vallásosnak mondott, de félelmekre és hiedelmekre alapuló elidegenült, szétszakadt világ rémképét. Ma a családban és a még létező közösségekben, már egészen kis kortól, a látszat vette át a hatalmat a tényleges összefüggések megismerésétől. A szorongás ellenszereként a feladat éppen az, hogy a társadalom készítse fel ifjú polgárait a hamis logikák, a hazugságok leleplezésére. Nem az emlékezeti reprodukciót kell az iskolának szolgálnia, hanem a kreativitást, a kritikai gondolkodást, az önállóságot, az együttműködést, a csoportmunkát, és a képességet, hogy egyénileg és csoportként tolerálják a másságot. Ha nem tudják kihámozni az igazat a töméntelen hamisból, nem tudják megkülönböztetni a lényeget a lényegtelentől, ha fecsegnek ahelyett, hogy párbeszédet folytatnának egymással, ha nem az élet értelmét keresik – nem csak boldogok nem lesznek, hanem életképesek sem.

*https://24.hu/belfold/2024/03/25/csepeli-gyorgy-nagyinterju-az-elet-ertelme/

“Az ökoszisztéma … egy önfenntartó, reciklizáló rendszer, mivel az együtt élő élőlények kölcsönhatásban vannak, egymást kordában tartják, például nem tud semelyik nagyon elszaporodni. Ez egy kölcsönös kontroll, körülbelül ez az ökológiai egyensúly lényege. Ebből elvileg senki nem tud kiugrani, na de nekünk, embereknek mégis sikerült, mert kiiktattuk a minket limitáló tényezőket.” *

(mondatértelmezés)

Az átlagember abban a tévhitben él – mert abban tartják -, hogy a(z anyagi) növekedés megoldás. A hatalom megszerzésére törekvők mindig jövőbeli megoldással szédítenek, pedig az nincs, csak az van, amit ma teszünk. Az emberi társadalomnak nincs más útja, mint az önkorlátozás. Mindenképpen korlátozni kell az ember szerepét az ökoszisztémában. Ennek két – párhuzamosan is működő – megoldása lehetséges: a túlnépesedés kezelése és a meglévő lakosság környezetterhelésének mérséklése. Az előbbihez tudatosítani kell, hogy néhány százezer ember is elég egy gazdag és sikeres kultúra fenntartásához. Az utóbbira példa a húsmentes étkezés és a jóval környezetkímélőbb életmód. Fontos az is, hogy a mérnökök és a jogászok ne ignorálják az ökológusokat. Nem kellene megvárnunk, hogy maga a természet nélkülünk oldja meg az általunk okozott problémát.

*https://index.hu/tudomany/2024/03/31/jordan-ferenc-okoszisztema-zold-balaton-globalis-felmelegedes-fogyasztas-fenntarthatosag/ 

“A legtöbb ember életében a szexuális intimitás kritikus tényező. Meghatározó a kapcsolatok minőségében és az élettel való elégedettségben. Nem csak arról van szó, ami a hálószobában történik. A dolognak több dimenziója van, mint bárki gondolná. A szexuális diszfunkció összefügg a mentális problémákkal, olyanokkal, mint a depresszió és a szorongás, de kapcsolatban van a fizikális egészség problémáival és a gyógyszer-használattal. Azoknak is vannak szexuális aggodalmai, akik problémái nem olyan mérvűek, hogy az nemi diszfunkciónak minősülne.” *

(mondatértelmezés)

Az anya nő, az apa férfi, ezért együttélésükből nem csak gyerekek következ(het)nek, hanem ösztöneik folyamatos “konfrontációja” is. A szexualitás megélése “veszélyes üzem”, ezért minden társadalom próbálja meghatározni tagjai számára “normalitásának” határait. A szabályozás fő területei az erkölcs és a jog. Az előbbi eszközei a tabuk, az utóbbié a törvények. A tudatosság nehezen terjeszthető ki a szexualitásra, az többnyire megmarad az alig kezelhető ösztönök uralma alatt. Ezért a tabuk és törvények tiltásai, büntetései helyett/mellett, az emberi létezésminőség javítása szempontjából alapvető, hogy a szexualitás, mint téma, része legyen a nevelésnek és legyen róla folyamatos diskurzus.

*https://www.medscape.com/viewarticle/1000229?ecd=a2a