Rébb Terézia: Az isteni porszem

Salvador Dalí: Gyöngy
Salvador Dalí: Gyöngy

Van az a találós kérdés. Senki és valaki élnek egy nagy házban. Senki elment vadászni, valaki madarászni. Ki maradt a házban? A kérdésre persze nincsen helyes válasz, nem jó a senki, és nem jó a valaki. Esetleg senki, aki voltaképpen valaki? Netán valaki, aki egyúttal senki? Nem. Az a jó válasz, hogy nincs válasz.

Egy barátommal filmet néztünk Szilveszter estéjén. Coco Chanel életéről szólt a film, mire a végén a barátnőm megjegyezte: – Látod, ő is milyen sokra vitte végül, pedig éppen olyan senki volt, mint te. Picit zavarodottan válaszoltam: – Általában a senkik viszik sokra.   Bevallom akkor nagyon rosszul esett az a megjegyzés. Valaki azzal vigasztalt később: végtére is mindannyian senkik vagyunk.

Ha küszködsz, senki leszel, ha küzdesz, lehetsz valaki. Mi a különbség? Talán az, ha valaki bármibe beleteszi a lelkét is, és nem csak csinálja vakon, mint egy gép… akkor valaki van abban, amit csinál, és ezért lesz őbelőle is valaki.

Tulajdonképpen nincs okom megsértődni. Igen, egy senki vagyok. Egy senki lánya. Apám ötven szorgos éve alatt rengeteg munkával avatta magát senkivé. Nem tudja senki, mennyi nyelés, fájdalom, izzadság kell hozzá, hogy azt a házat, amelyet valaki megálmodott, vagyis szűk körben publikált, azt ő, a kőműves megépítse.

Aki valaha hasonló cipőben járt az tudja, mennyi kreativitás kell hozzá, hogy ami papíron jól működik, az az anyag világában, esőben, hóban, sárban, köröm alá szorult hidegben létrehozva is biztosan jó legyen. Hogy mennyi ötlet veszett így kárba, nyilvánosságra hozatal nélkül, azt senki sem tudhatja. Igen, vér és verejték tapad minden épülethez. Úgy tűnik, kell nekik ez az áldozat. A senkik vére és verejtéke, mint a piramisoknál és a nagy falaknál.

Mi volt előbb, hogy senkinek éreztem magam, ezért senki lettem, vagy senkinek születtem és az maradtam. Vagy csak nem tudom elképzelni, hogy valaki leszek, ezért nem bírok átugrani abba az idősíkba, ahol valaki lehetek.

Az az igazság, hogy egyes senkik és porszemek azt álmodják, hogy az ő gyerekükből, is lehet majd valaki. Igen, ez az álom merész és szemtelen, de mégis az ilyen álmok egyszer beteljesülnek. Az én szüleim nem mertek ilyet álmodni. Még élnek mindketten, de még most sem mernek ilyet álmodni, inkább egy illedelmes, kishitű álmot álmodnak.

Álmodjatok rólam nagyot! Enélkül senki maradok, mert a senkik valakije, többnyire senki, ha nincs óriási lelki ereje kimászni ebből a hatalmas pókhálóból. Jól látja ezt, aki valakinek született, és ezért gondolhatja, hogy máris valaki. Őt már valakik, valakinek álmodták.

Én meg azért sem vagyok még valaki, mert ha az lennék, egyszerűen leperegnének rólam mások szódobálódzásai. Nem érdekelnének a jelzők, a nevek, a címek, a címkék. Tanulnom kell még, hogy valaki legyek, de nem az iskolapadban.

Egy porszem vagyok csupán, akit fél évszázad alatt egy-egy pillanatra felkapott a szél, de folyton leejtett. Sohasem repülhetek folytonosan, talán mert túl könnyű vagyok még, túl kevés. A szél is tudja, nem érdemes velem vacakolni. De ha egyszer végre szállok a szelek szárnyán, és elérek a nagy vízhez, ahol minden kezdődött, elveszek majd a tengerben, alámerülök a fenekére, bekerülök kagyló belsejébe. De a kagyló sem akarja ezt a porszemet.

Van Salvador Dalinak egy képe, a címe: Gyöngy. Gondolkodtam rajta, mit üzenhet a cím. Később rájöttem. Ha a gyöngyről lefejtenénk a mindenféle lerakódást, ami azt olyan selymes fényűvé teszi, a megkövült kagylónyálat, és ami marad nem több, csak egy kis piszok. Tökéletes porszem, ha úgy tetszik isteni. Mint az a lány a Dali képen.

Vállalom pillanatnyi senkiségem, vállalom a porszemet, aki vagyok, tudva, hogy bennem van a gyöngy lehetősége. Kezdem már érteni: csak akkor érhetek el oda, ha már eszem ágában sincs gyönggyé válni, ha megbékéltem a porszemmel, aki vagyok.

Akárki akármit gondol, ez lehetséges! Valaki tagadni fogja ezt, és valakik majd megmosolyogják kicsinyes álmodozásaimat.

De egyet biztosan tudok: senki sem tudhatja. Én magam sem.

(Az írás korábban megjelent a www.terezanyu.hu oldalon)

Mentsd meg a macskát! – írókurzus diákoknak

diákkurzus

Kreatív írókurzus indul diákoknak a Gödöllői Városi Könyvtárban 2017 októberében.

Ajánlott életkor: 15-20 év

Témakörök:
Írói bakik – ne légy közhelyes!
Az író szerszámosládája – a leírás eszközei.
A szatírszabály: mondjam vagy mutassam?- egy mű pillérei.
A jéghegy csúcsa – a jó párbeszéd titka.
Melyiket a sok közül? – nézőpontok piaca.
Mentsd meg a macskát! – a tökéletes karakter.
The pope in the pool – a jó információadagolás.
A kezdet és a vég – dramaturgiai gyorstalpaló.
Miből mennyit? – A hozzád illő műfaj.
És még nagyon sok minden…

Az órákon az elméleti oktatást kortárs szövegek olvasása és bőséges kreatív írásfeladat egészíti ki.

A kurzus vezetője:
Istók Anna író, a Könyvmolyképző Kiadó szerzője.

A kurzuson való részvétel ingyenes.
Feltétele: érvényes könyvtári olvasójegy.

Jelentkezési határidő:  2017. szeptember 30.

Ha szeretsz írni, ha szeretnéd megtudni, milyen az, amit írtál, akkor jelentkezz!

A lila, a nyaló és a pusztító – amit a kritikaírásról tudni kell

illusztráció: pixabay.com

A kritika az írásnak szól és nem az írónak.
Hogyan kell jó kritikát írni egy szövegről és hogyan kell íróként fogadnunk a kritikát?
Van-e különbség a kritika és a lektori munka között?
Milyen kritikai módszerek vannak?
Milyen szempontok szerint lektoráljuk a szöveget?

Erről és még sok minden másról lesz szó évadnyitó Irka találkozónkon 2017. szeptember 8-án pénteken 18 órakor.

Helyszín: Gödöllői Városi Könyvtár – kistárgyaló

Várunk mindenkit szeretettel!

Víg Dóra: Két évig egyáltalán nem

illusztráció: pixabay.com
illusztráció: pixabay.com

Már csak ez hiányzott! Agyagos vödrök, színtelen szőkén málló sár, házilag összetákolt keverőteknők, tapasztószerszámok és megannyi,  modern nappaliba nem illő eszköz. Petra óvatosan lépkedett a házat elborító idegen tárgyak között. Nem, nem attól félt, hogy bepiszkolja a cipőjét. Attól tartott, hogy őrült pusztítást visz végbe, ha hirtelen jött indulatának engedve szétrúgja az előtte kaotikusan szétszórt szerszám-egyveleget. Precíz, racionális, rendszerető nő volt. Új házuk belseje, amelybe fél éve költöztek, pontosan tükrözte egyéniségét. Szerette a modern dolgokat. Szívesen követte a divatot, de öltözékébe szeretett becsempészni egy-egy mértéktartó eleganciát képviselő örök darabot. A házat is így rendezte be –mindenütt az acélszürke, a fehér és fekete színek üveggel keresztezett kombinációja, amelyben a szemet itt-ott a nagyanyai örökségből származó klasszikus vonalú kristályváza, lágyan ívelt vonalakkal kidolgozott falióra hökkentette meg.

A férje nem volt otthon, egy idegen férfihang zavarta meg a csendet.

Víg Dóra: Két évig egyáltalán nem bővebben…

Galló Kovács Zsuzsanna: Képes beszámoló az IRKA 5. táborozásáról Mátrakeresztesen

Az Irka táborozni szerető tagjai, úgy is mondhatni, az Irka magja gyűlt össze az augusztus 20-i hétvégén. Ki-ki kedvére, 1-2 ottalvással, vagy egy napig, vagy csak pár órát. Semmi nem kötelező, lényeg a jó kedv és a kikapcsolódás a mindennapok egyhangúságából. Béla, a házigazda szavával élve: Nem kell mást csinálni, csak jót tenni (magunkkal és másokkal). A helyszín a 2015. júliusi találkozó óta gyarapodott egy kemencével a kertben, és sok-sok horgolt angyalkával a tornácon és a konyhában. Üde fehérségükkel fokozták a tábori hangulat varázsát.

IMG_3216

DSC_1307

Galló Kovács Zsuzsanna: Képes beszámoló az IRKA 5. táborozásáról Mátrakeresztesen bővebben…

Eddig hallgattak, most beszélnek

ilona

Mersdorf Ilonának, az Irka műhely tagjának 2017. augusztus 15-én mutatták be dokumentumregényét a Kolozsvári Magyar Napok rendezvénysorozat keretében. A Kriterion Kiadó gondozásában megjelent: Erről nem beszéltünk című kötet társszerzője ifj. Horváth Pál.

Hogyan kapcsolódik egy család múltfeldolgozása a közösségi múlttal való szembenézéshez? Miről mesélnek a titkosított megfigyelési akták, és mi történik akkor, ha egy fiú az édesapja történetét igyekszik felkutatni? Ezekre és sok más kérdésre is választ kaptak mindazok, akik ellátogattak a Kolozsvári Magyar Napok kedd reggeli programpontjára, a Bocskai-házban szervezett könyvbemutatóra.

Mersdorf Ilona és ifj. Horváth Pál szerzők – valamint a kiadó képviseletében H. Szabó Gyula – a Horváth Pál besztercei magyartanárról szóló Erről nem beszéltünk című kötetet mutatták be. Amint az a beszélgetésen elhangzott, a könyv egy olyan „lámpásról” szól, aki igyekezett fényt vinni a kommunista diktatúra mindennapjaiba, és aki – meghurcoltatása ellenére is – fontos és jó gazdája volt közösségének: nem csak anyanyelvén tanított, de számos közösségi esemény mozgatórugója is volt.

A megjelent kötet hangsúlyozottan szubjektív összeállítás, melyben a fiú – ifj. Horváth Pál – megpróbálja felkutatni apja múltját, s így egyes szám első személyben számol be a közel 3000 oldalnyi megfigyelési dossziéban találtakról. A kommunizmus legsötétebb pillanatai elevenednek meg a beszámolóban: a félelem és hallgatás mozzanatai válnak újra valósággá, s kiderül, miként lehetett valakiből célszemély, vagy besúgó, hogyan működött az áldozatgyártás és kik mozgatták a háttérből a szálakat?

A Kriterion kiadó gondozásában megjelent kötet mindenképp hiánypótló: az erdélyi magyar történelmi múltfeldolgozás egy fontos adaléka, mely úgy meséli el egy családfő élettörténetét, hogy közben a besztercei, sőt az egész erdélyi magyarság kommunizmus alatti élethelyzete kirajzolódik.

Gratulálunk a szerzőknek és reméljük, hamarosan Gödöllőn is bemutatásra kerül a kötet!

Bojár Cassino: Rémálom Bugacon…

kutya2

Vörös Eszter Anna: Vörös éjszakák

Csavargásaim során sok kalandot megéltem, sokat elmeséltem. Talán most már ideje van ezt is kiadnom magamból, még ha fájdalmas sebeket szaggatok is fel.

Én mindig is szerettem az állatokat, de nem mindig volt alkalmam hol tartani őket. Párizsban a kezdeti időkben magamat sem mindig tudtam alkalmas helyen elhelyezni. Később, amikor már önálló egzisztenciám lett, hozzá új feleségem, ez is megoldódott, mert Kriszti rajongott értük. Én meg érte. Sok kedves kalandot megéltünk velük.

Talán Árival kezdeném.

Erik Nikorowiczot már korábbról ismertem. Először ötvennyolcban találkoztam vele a Sorbonne-on. Ő egy osztrák tisztviselő árvájaként, én ötvenhatos menekültként próbáltam megkapaszkodni a szigorú elvárások grádicsán. Én a kapott segélyen tengődtem, amíg kezembe nem vehettem építészmérnöki diplomámat, ő viszont az első év végén feladta. Azt mondta, erre most nem ér rá, pénzt kell keresnie.

A nyolcvanas évek közepén láttam viszont Eriket, ő keresett meg egy igen zsíros megbízással. Már tehetős embernek számított, vagyonát a jól ismert kávé- és üdítő automaták üzemeltetéséből szerezte. És ez igen tekintélyes vagyon volt. Akkorra már nekem is volt nevem a szakmában, így talált rám. Egy Bécs környéki parasztház palotává alakításával kívánt megbízni.

De volt egy feltétele: vállaljak el helyette egy gyilkosságot.

A teljes novella elolvasható a Darwin parázik c. Irka antológiában. Megvásárolható a Gödöllői Városi Könyvtár regisztrációján.

Ára: 2 700,-Ft

Galló Kovács Zsuzsanna: A tanú

dog-1027371_960_720

illusztráció: pixabay.com

az albérlet küszöbén
feküdt mozdulatlan
szinte észre sem vette
mint lépek át felette
Hozzád
hófehértiszta szőrét
hajnalonta
megérintettem
búcsúzáskor
mint egy kedves barátot
aki mindent látott
de nem szólt
hogy oly könnyedén
lépsz majd át rajtam
ahogy én tettem vele
minden alkalommal

Megjelent a Darwin parázik c. Irka antológiában. Megvásárolható a Gödöllői Városi Könyvtár regisztrációján.

Ára: 2 700 Ft

Braun Katalin: Macska

macsk1

Istenek jókedvben

teremtették a kis kegyet,

bársonyos, selymes szeretetet.

 

Felis Catust, a puha ragadozót,

szenvedélyes, vidám  játékost,

simulékony, doromboló kis állatot.

 

Mutatványok bájos bajnokát,

szabadságszerető spirituszát,

szemében hordva túlvilágok titkát.

 

Mikor nehéz a lelkem,

elég, ha őt hosszan elnézem,

visszatér  a jókedvem.

 

Megjelent a Darwin parázik c. Irka antológiában. Megvásárolható a Gödöllői Városi Könyvtár regisztrációján.

Ára: 2 700,-Ft

Az IRKA blogja. Gödöllő és irodalom.