Almási Lajos: Ünnep előtti csend

mikor nem tudok megszólalni
a csend ajándék
fakó szürke nappal
kopott szőnyeg előttem
vonakodó viszonyokról
ábrándozok a pillanatban
 
csak valahol egy rezdülés
megrántja vállam
nem láthatok senkit itt
képtelenség megmozdulni
mély illat árad valahonnét
csokorba szedett lehetőség
tudom az emlékek mozaikjai
szorongatnak fejem zsibbad
 
most az elmúlás sodor
és újra megérint
az általam ismert illat
a mézeskalács lassan szénné válik
és még mindig itt ülök
kezemben forró kávéval
szivarom lassan körmömre ég
az ajtó kivágódik és a hang
majd az illat belém áll…
Jöjjetek dicsérni…

(Az írás a Minden jó, ha a vége jó? című IRKA felolvasóest alkalmából született 2023 decemberében, a feladat szerint minden szöveg utolsó pár szava egy ismert karácsonyi dal címe kellett legyen.)

Almási Lajos
Életem első csodája Sajószentpéteren ért ahol egy erdőben sétálva, a fák között fényjátékot láttam a levelek között, számomra ez egy varázslatos találkozás volt a Szépséggel.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Kérjük adja meg a hiányzó számot *