“… lemondunk az egyéni gondolkodásról, és az elvárásoknak teszünk eleget. Az éltet bennünket, ami a többséget élteti, arra vagyunk kíváncsiak, amire mindenki más, azt olvassuk, amit mindenki olvas, éppúgy gyűlölünk mindent, ami váratlan és rendhagyó, mint mindenki más … “*
(mondatértelmezés)
Nincs ember, aki nem akart már másra hasonlítani, vagy éppen mindenkitől különbözni. Van aki állítja, hogy “mindenki másképpen egyforma”, és van aki azt, hogy a “sokaság hasonlóan másmilyen”. A közmondások sem igazán segítenek, mert egyrészt “a hasonló a hasonlónak örül”, másrészt az “ellentétek vonzzák egymást”. A dolog tartalma a sokévszázados tömeg-elit fogalom párral írható le. A mai tömeg már nem a fizikai gyülekezet, hanem a tömeg(köz)média alanya. Nem saját testi tapasztalatai szerint orientálódik, hanem a tömeg(köz)média szimbólumai, diskurzusai, divatjai, programjai és sztárjai mintáiból. Ez a tömegindividualizmus okozza, hogy a mai ember “tömegebb”, mint amilyen bármikor valaha volt. Ma az kerülhet az elitbe, aki ki tud törni a véleménybuborékokból. A tömeg akkor funkcionál jól, ha alkalmas az igények és célok közös alakítására, az elit akkor, ha képes megfogalmazni és tudatosítani, hogy a tömeg alkotta társadalomnak mire van szüksége.