kABAI lÓRÁNT: egészen hétköznapi másnap egészen hétköznapi másnapnak indult szégyenkezve pillantottam a telefonomra vajon mit posztoltam tegnap a kocsma vécéjéből hajnal egykor két vodkasör között avas keserű íz a torkom mélyén #holakurvaistenben lehetek talán ismeretlen szobában ébredek idegen az ablakon is a minta a hullámzó fosbarna selyemszövet soha nem gondoltam volna hogy anyagnak lehet rám ekkora hatása #minekiszikakinembírja csak úgy a kijelzőn pontok jelennek meg és ferde vonalak szabályos sortöréssel és megint mintha valaki a fejemben egy el sem kezdett szöveget recitálna tulajdonképpen lehetnének ezek a pontok és vonalak egy festmény derékszögbe tört illúziói is vajon honnan ismerős ez a magányos kép a mobilom rezeg most jött el az a nap amikor a 361 (192) darabszámú versem összes elhagyott központozása vette magának a bátorságot és mit sem törődve ázott szorongásommal egyetlen hosszú afféle szabályos versbe tömörült ellenem így jár aki szélnek ereszti őket szorítsam számra pehelysúlyú kezem vajon mindez tényleg megtörtént a valóságban vagy csak #mosthallottamakocsmában (Írta Istók Anna kabai lóránt: Moaré (2021) című verseskötete alapján, elsősorban az egészen hétköznapi szombatnak kezdetű vers mintájára, a Bárka folyóirat paródia pályázatán).
Az IRKA tagsága búcsúzik mentorától.