Kávészünet kategória bejegyzései

Egy korty kávé – egy falat írás.

Mersdorf Ilona: Megküzdés

illusztráció: pixabay.com

A kávét is a legyőzött ellenfelek közé sorolom, ezért némi megvetéssel tudok csak róla beszélni.

Több ízben megkísértett, sőt, az életemre tört, de nem bírt el velem.

Az első menetet akkor vívtuk meg, mikor épphogy betöltöttem a tizennyolcat. Nem sikerült az egyetemi felvételim, szüleimet azzal riogattam, hogy meg sem próbálom többször. Inkább leszek fényképész vagy varrónő, abban sokkal több a sikerélmény, mint a tanári pályán. Szüleim meg akarták éreztetni velem az élet nehézségét, ezért „bevittek” a gyárba idénymunkásnak. Helyettes könyvelő voltam hat hónapig. Utána már minden pálya hívogatónak tűnt, így lettem mérnök végül, ahogy apám mindig is szerette volna. Mersdorf Ilona: Megküzdés bővebben…

Szolnoki Irma: Augusztus 20.

a szerző fotója

kiemelt kép: pixabay.com

Nekem az augusztus 20. különleges ünnep, hiszen az ürömi Nagymamám is e napon született. A nyarat nála töltöttük az öcsémmel, a hatvanas évek iskolai szüneteiben. Sokat kellett dolgozni, segíteni, hisz ott volt a háztáji, az állatok és a dolgos mindennapok teendői. Nagymamám örült a segítségnek, én annak, hogy játszva tanulhatok. Anyám gondos tanításai mellé, beléptek Nagymamám és a paraszti életforma tennivalói, többek közt a kenyérsütés.

Élet. Így hívták otthon a búzát és a kenyeret. Különleges, mindenek felett álló helye volt az ételek között. Hamar megtanultam, minden morzsája kincs, eldobni belőle semmit nem szabad. Hát még, amikor először láttam, hogyan készül. Nagyapám lehozta a padlásról a zsákban az előzően már megőrölt búzát, a hófehér lisztet. Nagymama kovászt készített.

– Menj aludni pulyám – simogatta meg fejem – holnap korán kelünk. Pirkadatkor már dagasztjuk a kenyeret. Ha látni akarod, hogy készül, a kakassal ébredni késő lesz!

Késő is lett. Mire felébredtem, Nagymama már hófehér kendővel a fején, szitálja a teknőbe a lisztet. Felgyűrt ingujjal mosolyogva gyúrja egybe a kovászt, a sót, a krumplit és az életet. Kitágult szemekkel ijedten nézem a teknőt.

– Minek ez a sok liszt Nagymama? Ez rengeteg!

– Sok éhes száj jut erre a kenyérre pulya, s a kenyér egy egész hétre lesz!

– Egy hétig? Mi lesz abból egy hét alatt? – Szemem előtt megjelent a bolti kenyér, amit otthon eszünk. Na, ebből én biztos nem eszem a hét végén, nem fogják belém gyűrni, erre esküszöm!

Míg magamban dohogok, Nagymamám már serényen dagaszt. Reng a teknő a kezek súlyától, ahogy püföli, dagonyázza a tésztát. Féltem őt. Egyre szaporábban kapkodja a levegőt, zihál és fújtat. Néha felemeli kezét, figyelmesen öklére néz és dagaszt tovább.

– Ezt miért teszem kislyányom, tudod-e?

– Tudom!- dagadt keblem a büszkeségtől – Anyu tanította már nekem a fánk dagasztásakor. Akkor jó a tészta, ha a tálban van és nem az ujjamon. De Nagymama, hagyja abba, ömlik a víz a homlokáról, még a végén baja lesz. Mit csinálok, ha rosszul lesz itt nekem?

– Ha csöpög a padlás, kész a dagasztás. Tudod, így mondják Szabolcsban, mifelénk. Ha izzad a homlok, már jó a tészta, ezt jelenti.

Lágyan betakarja a tésztát, míg a szakajtókat előveszi. S jön a porciózás. Nézem az öreg, fáradt ujjakat. Hogy tudja mérleg nélkül ilyen pontosan kimérni! Nyolc szakajtó, nyolc egyforma adag. Takarja, bugyolálja a tésztát. Aludni küldi, hadd pihenjen, hadd dagadjon, míg a kemencét előkészíti. Szolnoki Irma: Augusztus 20. bővebben…

Galló Kovács Zsuzsanna: Engedjetek elmenni!

illusztráció: saját fotó

kiemelt kép: pixabay.com

 

„A szeretetnek nincs színfoka, mint a gyöngédségnek, nincs hőfoka, mint a szerelemnek. Tartalmát nem lehet szavakban közölni: ha kimondják, már hazugság. A szeretetben csak élni lehet, mint a fényben vagy a levegőben.” (Márai)

Engedjetek elmenni!

Gyermekkorom nagymamámnál eltöltött nyaralásairól rétesek és kelt kalácsok, kacsasültek és kacsamájak fenséges ízei jutnak eszembe.

A nagymamával az otthon dagasztott és kelesztett kenyeret hetente egyszer a pékhez vittük kisütni. A kenyértésztából a kemencében lepény is készült, s az erre ráolvadó kacsazsír íze egyet jelent számomra a gyermekkorral.
A nagymamám gyakorlott mozdulatai természetessé tették a kacsa tömését is. A sült kacsamáj nemcsak nekem volt kedvencem, hanem a falusi búcsúra meghívott vendégeknek is.
Galló Kovács Zsuzsanna: Engedjetek elmenni! bővebben…

Istók Anna: Az elvekről

illusztráció:pixabay.com

Mindenki tudja, hogy az anyáknak elveik vannak. Mindegy is, ha néha homlokegyenest ellentmondanak egymásnak, szigorú, sziklaszilárd elveken nyugszik az anyák világa. Ha megkérdezed, miért és honnan is gondolják ezen elveket jónak, miért érzik, hogy így a helyes, megfellebbezhetetlenül igaz, annyit felelnek csak: elvből.

Az én anyámnak is vannak elvei. Az egyik például, hogy nem adunk borravalót étteremben, kávézóban, fagyizóban. Ha annyi az ára, akkor annyit fizetünk. Miért, a közalkalmazottaknak ki ad borravalót? Például, neked kislányom. Hát, szoktam néha csokit kapni az olvasóktól, jobb napokon becsúszik egy üveg bor, az irkásaimtól egy liter pálinka. A „Pali pálinkája” például. Na, az fogalom. Az első írótáborra küldte, 76-os szilva, tölgyfahordóban érlelt, három éve sajog az ínyünk utána. Mindegy, milyen puccos italt iszunk, tavaly például Zsuzsa hozott Reunionból eredeti francia fehér rumot Mojitónak, jó volt az is. Na de a Pali pálinkája! Istók Anna: Az elvekről bővebben…

Feketéné Bencsik Julianna: Borvacsora

 Isten hozott, de ki visz el
kedves vendég, ha itt eszel
s meglocsolod selymes borral
vidám, kiadós műsorral.

 

Van itt ezerjó és aszú
a hordóját nem rágta szú
testes, markáns íz tartalma
olyan, mintha simogatna.

Ahogy gurgulázva nyeled
Eszedbe jut sok-sok eset
mikor felettébb nevettél
vagy az asztal alá estél.

Aszú a királyok bora
kiknek mindig jól ment sora
hány puttonyos, már nem kérded
csak a bendőben sok férjen.

Hogy ki visz el, miért lényeg
hiszen sosem vagy te részeg
de ha az ördög várna rád
csak zendítsd meg a citerád.

illusztráció: pixabay.com
Elhangzott 2019.  május 3-án a Bor-Sajt-Irka esten.

 

 

Kusnyarikné Pap Klára-Márta: Borszonett

illusztráció: pixabay.com

Tokaj szőlővesszein
Nektárt csepegtettél”

Borszonett

Furmint, hárslevelű és sárgamuskotály
házasságra léptek, ó, fenséges ízjegyek
születnek ekkor, mit élvezve ízlelek.
Benne van minden, mit érlel e táj.

Úri tor, kék penészes sajt, sült libamáj,
hízott kacsa, pompás fűszeres ételek,
gazdagon táplálják testemet, lelkemet.
Kései cuvée, mire most vágyik a száj.

„Bitang szép bor”, izmos test, savíz, szárnyaló,
szőlőt, körtét, mangót érez a kóstoló.
Színében sugárzó napfény, aranysárga.

Egzotikus gyümölcsök tömött sorokban,
citrusfélék, édes méz igéz e borban,
kóstoljuk hosszan, jövő szüretre várva.

Elhangzott 2019.  május 3-án a Bor-Sajt-Irka esten.

Kenéz Árpád: Kínálós

illusztráció: pixabay.com

(Elképzelt eset egy nemlétező kenézlői borozóból.)

Vencelkém! Ne légy már olyan díszpinty,
Fröccsbe simán jó az Olaszrizling!
De, ha mégis hiányzik egy kis flanc,
Íme itt egy száraz Cabernet Franc.

Kellemes az Irsai Olivér,
Ma már úgysem jár a balsai rév.
De nem kell ám úgy elszomorodni,
Édesít rajtad a Szamorodni.

Ízlelgesd hát meg ezt a vén Aszút,
Elűzi a rettegett rézfa..út.
Esetleg innál egy jó kis Furmint?
Te tényleg nem ismered Niels Kurvint?

Megcsillant hátul a Csabagyöngye,
A tímár épp most hányja ki könnyen.
Íme itt egy zamatos Sauvignon,
Ez ugyanaz, amit a Szabi nyom.

Kóstolnál direkttermő Otellót?
Várj! Lassan nézz csak hátra ott egy ló!
Ja, nem is, az csak egy kék elefánt…
Ejha, Jó ütős ez a Balafánt!

Találunk neked valót, csigavér!
Mit szólsz például ehhez: Bikavér?
Hallod? A harang megint zakatol.
Nagyon régi fajtánk a Bakator.

Egyébként finom a Kékoportó.
Jól esik, ha vattát köpsz a portól.
Felfrissíthet téged a Kadarka,
Vagy két tucat fajtát elhadartam.

Légy szíves döntsd el! Góhér, Ezerjó,
Juhfark vagy Csóka? Itt egy ezres jó?
Vegyél egy decit vagy inkább kettőt,
Traminit, Hárslevelűt, vagy Zengőt.

Elhangzott 2019.  május 3-án a Bor-Sajt-Irka esten.

Anyák napjára

illusztráció: Bernardino Luini, 1532

Szabó T. Anna:

Mária mondja

Nézi egymást anya és gyermek.
Így csak a kisbabák figyelnek:
kíváncsian, mohón, merõn,
mindent értõn és ismerõn,
de végtelenül naivan –

Isten hozott, Isten küldött,
édes fiam, kisfiam.

Milyen a világ? Meg nem mondom:
dúdolok inkább, õsanya-módon,
megsimogatlak, megszoptatlak,
szívdobogással elringatlak.

Szeretet. Nem kell elmagyarázni.
Történhet veled és velem akármi:
én még tudom, te már tudod –
szemed nyugodtan lecsukod.