bársonyos reggeleken
a hófehér
gyöngyvirágkelyhekben
megbúvó esőcseppeket
bámultam a kertben,
s a magnólia bíbor szirmain
megcsillanó fényt

maradj otthon! mondták
s a megállt időben
fehér ködfátyol alól
néztem hiányod
mint ömlik magányom
ezüst poharába

(Feladat: Nagy Márta Júlia: Elígért lány című verseskötete alapján kellett modern szecessziós verset írni eklektikus témában, formában.)

Kedélye és szemüvege töretlen.
Családi indíttatásból fran​cia rajongó, az utóbbi években trópusokra utazó lett.
Az élet tartogatott számára valamit, ami egyszerre mámor és borzongás, gyógyír és áldás, ez az írás. Negyven év várakozás után most boldogan lubickol benne.

Amikor úgy szeretsz, mintha először csókolnál,

mintha lennék crottin de Chavignol

zsírosan, lágyan omlok szét feszülő karodban

mintha lennék pikáns, zamatos túlérett nő,

kéjes harmatod után sóvárgó-reszkető.

Amikor úgy szeretsz, mint hamvadó zsarátnok,

mintha lennék óízű Gouda

elfonnyadt nyomata bíborló tüzes nyárnak,

mintha lennék évekig érlelt narancs burka

reszketeg sóvárgója az elrejtett vágynak.

Amikor úgy szeretsz, mintha törvénybe iktatnál

mintha lennék Parmigiano-Regian

szétporlok tebenned, ízem édesen kesereg

mintha lennék nélküled alkonyi lejtmenet

bús tanúja kérges, azelőtt omló jövőnknek.

(Feladat: Nagy Márta Júlia: Elígért lány című verseskötete alapján kellett modern szecessziós verset írni eklektikus témában, formában.)

Filep-Pintér Eszter – Gyógypedagógusból lett édesanya, anyafából faragott írótanonc. Utazáskor megismeri önmaga kevéssé ismert szegleteit. Új színeket, hangokat, illatokat gyűjt, de mind mögött keresi az örök emberit.

vibráló fénnyel suhan alá
a színharmónián
a ragyogó napsugár
tűzárba borul az erdő
a fűrészek kvarcosan nyikorgó hangját
gyászos akkordok kísérik
belenyüszít a békés táj
fuvolafüttyös madártrilláiba
a környezet vitája

pusztul az erdő
zöldessárgán izzó foltokon
csak néhol lejti táncát
a légiesen tovasuhanó fény
a fűrészek sikoltozása bűntény

mi lesz ha eltűnik ez erdő
sárgákat szaggató tűzpiros
tarka virágok átható illata
madarak andalító dallama
a természet nyugalma

szélsüvítő sivárság köszönt ránk
színtelen illattalan fuvallatok
vad intenzitással száguldanak
a hajdani erdők kietlen helyén
ahol megszűnt az áttörő fény

(Feladat: Nagy Márta Júlia: Elígért lány című verseskötete alapján kellett modern szecessziós verset írni eklektikus témában, formában.)

Feketéné Bencsik Julianna – Gimnazista korában megjósolták neki: sokat fog utazni, több földrészre is eljut. Az öregasszonynak igaza lett!  Nem csak Európát utazta be, de Kubában is eltöltött négy évet. Jön-megy a világban, sőt fia is követte útját, aki több éve külföldön él.

A legyengült tél még éles szellőin szörfözik a városban a polisztirol,

Révedve nézi üveges szemmel egy beszörpözött polihisztor

a fűrésze által leválasztott apró igazgyöngyöket,

A fény hirtelen szivárványra esik szét valamin: göngyöleg.

A ragasztó kibuggyanó habos-babos fodra olyan, mint lágy kenyér,

Oldószer nincs rá, fekete marad a dolgos munkástenyér,

Manapság már a régi, cifra oromzatok vagy ezerarcú furcsa falak

Olyanok, mint óvodásnak az akvarell vagy ornamentika: nagy falat.

(Feladat: Nagy Márta Júlia: Elígért lány című verseskötete alapján kellett modern szecessziós verset írni eklektikus témában, formában.)

Dr. Kenéz Árpád

A gödöllői székhelyű Állattenyésztési Teljesítményvizsgáló Kft. Tejvizsgáló Laboratóriumának igazgatója. Közel 20 éve ír, elsősorban filozofikus,elvont témájú lírák születnek tőle, de kedveli a szójátékos, a magyar nyelv szépségét kihasználó, vicces írásokat is. Nagy kedvencei a limerickek.
Feleségével és két gyermekével (egy fiú egy lány) Gödöllőn, családi házban éli életét.
Hobbija az írás mellett a történelmi újrajátszás, a bicskakészítés és a
néprajz.

nem billentyűzhetek gépbe
tizennégy versszakot
annyit ti el nem olvastok
tán ha fél tucatot

minden eddig épített fal
rendületlenül áll
hányja rá a borsót
mind aki kiabál

helyettetek nem akarok
sehol jelen lenni
nevetekben én nem tudok
elidegenedni

csak valószínű a minden
s nem biztos a semmi
közös a kockázatotok
itt magyarnak lenni

józanul nehéz viselni
hogy pusztul az erény
virtuális boldogságra
sincsen valós remény

el hiába menekültök
mindenhol ti lesztek
haza csak bennettek lehet
akárhová mentek

2008-ban alapítottam meg az IRKÁ-t néhány lelkes írótársammal együtt. Az akkori tagok közül ketten már örökre elmentek, de a többiekkel azóta is együtt alkotunk, kiegészülve számos lelkes új taggal. A közös alkotás öröme mellett nagyszerű emberekre, barátokra találtam itt, de büszke vagyok arra is, hogy hányan indultak el az írói pályán, hány könyv, novella, vers jelent meg tőlük, milyen sikereket értek el az irkások, köztük én is. Itt és most szeretném nektek bemutatni a saját írói honlapomat, ami az elmúlt közös évek eredményeként jöhetett létre, hiszen az Irkának köszönhetem, hogy 2008 óta folyamatosan alkotok.

Nézzetek be hozzám, ismerkedjetek meg szépirodalmi és könyvtárszakmai írásaimmal is! Kattints a képre!

amoda lenn volt egy apám
jaj, de igen messze volt
közepibe a szívébe
zengő küllő nem jutott

gyökértelen fába bújtam
jaj de vágytam ott lenni
helyette a kerti eper
be akart már kormozni

hullámtalan érbe dőltem
jaj de vágytam ott úszni
túlfolyó apám a parton
be nem akart fogadni

Amoda fenn lesz egy apám
jaj de közel engede’
közepibe a szívébe
ott pihegek egyenest.

(A feladat Antal Balázs: Vad című kötete alapján készült: egy természeti jelenség tulajdonságaival kellett felruházni egy családtagot és ebből verset írni.)

Filep-Pintér Eszter – Gyógypedagógusból lett édesanya, anyafából faragott írótanonc. Utazáskor megismeri önmaga kevéssé ismert szegleteit. Új színeket, hangokat, illatokat gyűjt, de mind mögött keresi az örök emberit.

Lennék mókus, vagyok is.
Gombszemem, ha ragyog is.
Ugrálhatnék ágról ágra,
Fentről néznék a világra.

Lennék gerle, láthatatlan,
énekében halhatatlan.
Tavaszt hoznék, nyarat, telet,
hoznék boldog üzenetet.

Lennék róka, ravasz, hamis,
átverném még magamat is.
Lennék bárány, puha, meleg,
hozzám bújna, ki fél, remeg.

Lennék páva  – modellkednék,
tarkaságban nagy sztár lennék.
Lennék medve, aludhatnék,
mennyi álmot álmodhatnék!

Lennék cica, nagyon kedves
de csak ritkán engedelmes.
Lennék gyönyörű paripa,
Ott laknék a nappaliba’

Száguldoznék mezőn, réten,
eltűnnék a messzeségben.
Sörényemből selyem szálak
adnák hírül a világnak:

Messze mentem, de még vagyok,
csupán ennyi nyomot hagyok.

azt hittem nagyapából is
csak egy van mint apából
hatéves koromban lett még egy

kovács volt
nem tudtam az mi csak füleltem
pájinka tűz vas
izgalmas volt mégis
féltem
arca felizzott a sötétségben aztán
gyorsan elégett

nagyanyám a másik
egyedül maradt a befejezetlen
házban
a téesz gabonát tárolt az egyik
szobában ebből lett
élet
kakasok gubbasztottak a kajszinfán
a tyúkszaros udvar végiben
a mély alföldi kútban a víz
sötétlett

Mersdorf Ilona – Gyerekkorában a holdra is eljutott Verne Gyulával, majd húszévnyi kényszerű bezártság után ismét útra kelhetett – igaz, szerényebb úticélok felé. Iránytűje mindig a nagy vizek és az ókori kultúrák felé viszi. Ha nyerne a lottón, venne egy nagyobbacska hajót, amin az egész család elfér, és körbeutazná velük a Földet.