kiemelt címkével jelölt bejegyzések

Szófa

Pecznik Éva: Add édesen az életed

5 hozzászólás

túróshabos

Újra ugyanott vagyok. Hogy is van az a hasonlat a saját farkába harapó kígyóval? A dolgok körbeérnek, és ugyanott végződnek, ahol kezdődtek. Még jó, hogy nincs farkam! Bár az mindent megoldana. Akkor ÉN diktálnék, ÉN röhögnék a markomba és miattam rágnák a körmüket a luvnyák. Az olyan öreg csajok, mint én. Végül is harmincöt fölött mit akar még az ember? Pláne az ember lánya! Nem, már nem akarom megmutatni sem a világnak, vagy neki, vagy akárkinek. Igenis gyenge nő akarok lenni! Tessék nekem udvarolni, meghódítani, a kívánságaimat lesni! Na jó, egyelőre csak tessék engem hívni. Egy icipici telefoncsörgést akarok. Egy csörrenést, egy zörrenést, egy berregést, egy villanást legalább! Be fogok dilizni, ha ez így megy tovább. Pecznik Éva: Add édesen az életed bővebben… →

Ruhatár

Galló Kovács Zsuzsanna: Irka táborozás harmadszor

5 hozzászólás

IMG_1123

A hagyományokhoz híven  Irka táborozásra gyűltünk össze aug. 12-14-e között Siófok-Szabadi Sóstón, hogy finomakat együnk, igyunk, s együtt alkossunk. Főszakácsként szintén hagyományosan felfogadtuk lórit, a kisbetűs, középkorú költőt, írót, szerkesztőt, abban a reményben, hogy most is megcsillantja főzési tehetségét bográcsozás terén. Az első estebéd székelykáposztájáról sajnos lemaradtam, de a róla hallott dicshimnusz, és szombat-vasárnap az általam is megízlelt ételek alapján elmondhatom, lóri ismét bevált szakácsnak. Az éppen születésnapját ünneplő táborvezető Panni újfent remekelt a szervezésben, precízen beosztva ki kivel utazzon, ki hol aludjon, s magára vállalva a vásárlás terhét. A tavalyi hibán okulva (senki nem hozott töményet), most sikerült annyit felhalmoznunk, hogy egy népes lakodalmat is elláttunk volna. No, de mindennek megvan az ideje, éppen csak koccintottunk Panni egészségére  az ízletes birspálinkával, s máris törhettük a fejünket a bemelegítő feladaton: Galló Kovács Zsuzsanna: Irka táborozás harmadszor bővebben… →

Bienvenue!

Bojár Cassino: Gaston

1 hozzászólás

gombaleves

Párizs az Párizs. Aki élt, vagy akár csak járt már ott, pontosan tudja. Aki meg nem, ne is álmodja, hogy elbeszélésekből, útikönyvekből valaha is kiderítheti. Korábban Tihával, aztán amikor ő elutazott Svájcba, Etienne Várbókival minden héten betértünk a Pantheon melletti Tion-Fa kínai vendéglőbe, kisámfázni gyomrunkat. Egyszerű, barátságos hely volt, talán Krúdy óbudai kiskocsmáihoz hasonló. Mivel kiváló konyhájuk volt, nemigen törődtem a pénztár mögött ülő kínai tulajjal, az sem izgatott, ha néha változott a személye, igaz, mindig egy újabb ferdeszeműre. Bojár Cassino: Gaston bővebben… →

Bienvenue!

Galló Kovács Zsuzsanna: Egy falat Bordeaux

6 hozzászólás

canelé

A Rue Sainte-Catherine sarkán álltak, Bordeaux sétálóutcáján egy kis bisztró előtt, közvetlenül a Lafayette áruház mellett.

– Je voudrais deux croque monsieur s’il vous plaît – hallotta lánya hangját, s élvezte az arcát melengető élénk napsütést.

A croque tökéletesen ropogósra sütött külseje lágy, omlós belsőt rejtett, a sonka sós íze mellett a besamelmártás fűszerei, bors, mustár, és szerecsendió harmóniává elegyedtek az olvadt gruyére sajt enyhén diós zamatával. S miközben a pirítós falatkái ropogtak foga alatt, megállapította: ez a titkuk a franciáknak, hogy az egyszerű melegszendvicset is egyedivé, különlegessé varázsolják. Galló Kovács Zsuzsanna: Egy falat Bordeaux bővebben… →

Könyvkoktél

Istók Anna: Versek több oktávban

8 hozzászólás

Balogh Ádám: Nyers c. verseskötetének ajánlója

Soha nem szoktam verseskötetet elejétől a végéig, sorrendben elolvasni. Tudom, hiba, de nekem a vers arra való, hogy szusszanásnyi levegőhöz jussak, megálljak egy kicsit elmélázni és utána lehet rohanni tovább. Nem tudom, miért gondoltam úgy, hogy Balogh Ádám kötetével ezt nem lehet megtenni.

Istók Anna: Versek több oktávban bővebben… →

Szófa

Tóth M. Erika: Lacuska

1 hozzászólás

mákosguba

Édesmamának édes szaga van, biztosan azért hívjuk így. Almás pite illatú a ruhája, a köténye meg fahéjas szagú. Mondogatja is neki Édespapa, hogy „Édesilonkám, Édesilonkám, cukor falatom nekem” – és ilyenkor belecsíp Édesmama hátsójába. Mondjuk, ezt csak akkor csinálhatja Édespapa, ha Apám nem látja, mert Édespapa a fia előtt soha nem tenne ilyesmit.

Arra viszont még nem jöttem rá, hogy Édespapa mitől édes, mert neki sem a neve, sem a szaga nem indokolja az ilyen finom megnevezést. Őt még senki nem szólította Édesjóskának. Tóth M. Erika: Lacuska bővebben… →

Szófa

Istók Anna: A macskapálinka

Hozzászólás

bodzapálinka-1

Mielőtt belépett volna, felszívta az orrát, majd egy férfias herákolással kicsapta az aszfaltra a légutait zavaró, nikotinba kövesedett turhadarabkát. Józsi fél kézzel a Pub-lik ajtaját fogta, másik karját óvón egy befőttesüveg köré fonta.

– Szevasztok! – rikkantotta.

Az ajtónyitástól meglebbent a sűrű füst, és láttatni engedte Egyfogú Ferit, amint éppen sört csapolt a pult mögött. A fojtó levegő fullasztó köhögésre ingerelte Józsit, aki végül egy bosszús basszaistennel bevágta az ajtót maga mögött, és megállt lihegve. Homlokán az erőlködéstől apró izzadságcseppek indultak meg borostás álla felé. Sanyikabagról a pultnál éppen remegő kézzel gyújtott egy talpas szofira, miközben kocsonyás tekintetét a belépőre emelte. Nem értette a hirtelen támadt zavar okát. Istók Anna: A macskapálinka bővebben… →

Szófa

Mersdorf Ilona: Az uzonkai csihány

1 hozzászólás

puliszka

E meseszerű cím után akár úgy is kezdhetném, hogy hol volt, hol nem volt, szép Erdélyországban, a Morgó hegy oldalában, volt egyszer egy falu, úgy hívták, hogy Uzonkafürdő. De szerencsére Uzonka nem csak volt, hanem megvan most is, sőt, még szép magyar neve is felkerült a falu határát jelző táblára, ami bizony nagy előrelépés a régi időkhöz képest.

Bizonyára megvan még az az embernyi gerendákból ácsolt családi nyaraló is a patak fölötti marton, udvarában a tűzhellyel, ahol flekken sül a parázson, és jóféle szilvapálinka melegíti a flékenyezők nem tűz felé eső oldalát. Talán az a szokás is megvan még, hogy elalvás előtt a gyerekeknek mesét mondanak a Morgó vulkánról, ami így, öregen, már csak a borvizeket bugyborékoltatja a völgyben, de fiatalon szörnyű dolgokra volt képes. Mersdorf Ilona: Az uzonkai csihány bővebben… →

Ruhatár

Bojár Cassino: A legslamesebb irkás

Hozzászólás

13495399_1081701265209891_212600696453527580_o (2)

Előszó:

(bevezetés, amelyben a szerző sejtetni engedi a nyájas publikummal mindazt a gyönyört, amit reá fog zúdítani.

Talán ismerkedjünk is össze egy kicsinység, Bojár Cassino vagyok, én kezdek egy mondatot, lehet folytatni: Fabulon a bőre őre, (ne feküdjél öreg nőre).

Hallhattok majd rosszabbat is, divatosan modernet / ha csak ez kell, majd én nyomom, nem kell hozzá internet / fába szorult konok kis szú, hajtogatja egyre-másra / bolond lukbó, bolond szél fú, tele van már a gatyája / hülyeséget én is tudok, maratonit már nem futok / öregember nem vénember / csak megkopott a remember

Tárgyalás:

(Amelyben a szerző részletesen kifejti véleményét a kor divatos irodalmi irányzatairól, különös tekintettel egy bizonyos – de meg nem nevezett – kiadványról.)  Ime:

Műutam.

Epeédes mézkeserű / tölgyfahordó nagy fenekű, / menvejöttél vakkánéztél / megsiratva kiröhögtél / semmi ágán kis veréb / gittet rág a nagy Geréb / nem szabadna rímelnie / berohanva kimennie / ámde akkor mit sem ér / nincsen takony nincsen vér / ezt most szépen összerontom / káromkodva rontom-bontom / odanézz az égre le / hadd hulljon a férgese / barátom volt Frankenstein / ellenségnek több nem kell / inkább kell egy villamos / jó a kőrúti hatos / ha elvisz majd maradok / nagyokat káromkodok / elment ez a hajó is /

itt hagyott a faló is / mi a francot csináljak / suttogva hogy kiáltsak, / nem való ez már nekem / szórakoztok csak velem / a  fehér is fekete / pedig zöld volt a leve / sarokban egy nagykabát / nem ismeri ki magát / felnyűgözve lekacag / ez már szar nemcsak vacak, / itt az ott és ott az itt / a seggedre nagy pacsit, / elkezdem, hogy vége legyen / folyton-folyvást csak szart egyen, / ha anyád is megtagad / álmodban hányd el magad, / volt énnékem szeretőm / lett belőle temetőm / jókedvemet temette, / betevőmet megette, / mégis beléje tettem/ itt repked most felettem, / leesik a földre fel, / belerúgok mert nem kell, / nincsen ebben semmi rossz / én vagyok a főgonosz,/ elment eszem messzire, / egész Budakeszire, / ott vár engem jó barát, / megiszom majd a borát, / asszonyával cicázok, / kerítésre pisálok, / nincsen szabály csak a tézis, / ars longa vita brevis,/  jönnek még rám szebb napok / égi jutalmat kapok, / tündököl majd hírnevem, / fonnyadtan szép seggemen, / álatok majd felakad / szemetek is leesik, / sikeremnek titkos nyitját / reggel óta keresik / – de nem lelik, de nem lelik, / de nem lelik, de nem lelik./

Utószó:

Ha nem érted ne bánkódjál / de ha tetszett majd lájkoljál.

Elhangzott 2016.06.25-én a Slam poetry verseny és szabad mikrofon Gödöllőn rendezvényen a Múzeumok éjszakáján.

Kávészünet

Ujj Béla: Társkereső

Hozzászólás
Fotó: Tomkó Ádám
Fotó: Tomkó Ádám

A király látta, hogy az emberek nem akarnak házasodni. Ismerkednek, együtt vannak, aztán külön mennek. Pedig aki házas és gyerekes, nem ugrál annyit. Úgy döntött, nem jó a kapcsolatok esetlegessége, hogy az emberek szabályozás nélkül találnak egymásra. Nyilvánvaló, hogy egy központi társkeresőre van szükség, ahol az ismerkedés rendezetten, és nem csak úgy, ingyen történhet. Kérdés volt, hogy kapcsolat értékét adóztassa, vagy közvetítési díjat vessen-e ki. Végül mindkettő mellett döntött. Sőt a szolgáltatás értékével arányos ÁFA alkalmazását is indokoltnak tartotta. Elégedettsége akkor lett teljes, mikor a kapcsolatok olykor elkerülhetetlen erkölcsileg káros volta miatt a szolgáltatás jövedéki adóval való megterhelését is elhatározta. Ez felvillanyozta, így törvény lett, hogy a bevétel felét a hűtlenség megelőzését szolgáló kampányra kell fordítani. Az ország a Nemzeti Társkereső Ügynökségtől (NTÜ) lett hangos. A közmédia, az emberek nevében, köszönetet mondott a királynak az újabb gondoskodásért.