kiemelt címkével jelölt bejegyzések

Giczi Mariann: Tiszavirágok

Fotó: pixabay.com
Fotó: pixabay.com

Késő délutánba fordult az idő. Az Őszirózsa Otthon nővérei a közelgő vacsorához készülődtek. Evőeszközök csörömpölése, tányérok tompa koccanása hallatszott odabentről. A lemenő nap fényei mézarany színnel ragyogták be az étkezőhöz tartozó teraszt, ahol Emi néni kifejezéstelen arccal üldögélt egy régi karosszékben. Reszketeg mozdulatokkal húzta összébb magán elnyűtt, kockás plédjét. Ezernyi ránc fogságában vergődő, fénytelen tekintete a semmibe révedt, és leginkább csak az unalom lassan szétfolyó, mindent beborító, néma áradását érzékelte. De lelke mélyén mintha mégis várt volna valamire. Olyasmire, ami végre megdobogtatja megfáradt, kiüresedett szívét.

Miközben takarója redőit simitgatta, s lassan behunyta szemét, érezte, hogy a meg-meglibbenő szél játékosan borzolja liliomfehér haját. Pontosan úgy, mint amikor régen, még fiatalasszony korában, egy júniusi vasárnap a Tisza-parton voltak a gyerekekkel. Míg a félmeztelen kicsik egy földig hajló, árnyas fűz tövében játszadoztak, ő férjével egy kidőlt fa törzsén üldögélt. Jó ideje figyelték, ahogy a kérészek a násztánc tovaillanó mozdulatait járják a napfényben csillogó víztükör fölött.

Giczi Mariann: Tiszavirágok bővebben…

Jager Luca: Miért olvassam el?

Fotó: pixabay.com
Fotó: pixabay.com

Jiang Rong: Farkastotem 

A regény Kína Mongóliával határos területén, a nomád állattartással hasznosított legelők végtelenségén, a pusztán játszódik. Nagyjából bő egy év történéseiről tudósít, valamikor a hatvanas évek második felében, illetve röviden rápillanthatunk a helyszínre harminc évvel később. A szereplők elsősorban az állatok, tenyésztettek és vadon élők: lovak, juhok, hattyúk és más vadmadarak, gazellák, mormoták, ürgék és természetesen a farkasok. Az emberek egy része mongol, és mint azt lépésről lépésre megismerhetjük, a nomád életmódot génjeiben hordozzák évezredek óta, más részük viszont kínai, akik a letelepedett, földműves életet folytatják.

A kínaiak közül a főbb szerepeket a pusztára érkezett, a szerző által „tanult fiataloknak” nevezett ifjak kapják. Ők a húszas éveiken még innen levő fiúk, akik életébe a középiskola és a pekingi egyetem elvégzése közé néhány évnyi nomád táborozás ékelődik. A könyv végén már meglett, középkorú, felelős pozícióban levő vezetőként térnek vissza egykori ismerőseik, egykori mindennapjaik közé, hogy számot vessenek az azóta eltelt idővel.

Jager Luca: Miért olvassam el? bővebben…

Pecznik Éva: Kisvárosi sajtárus

httpspixabay.comstaticuploadsphoto201512261108kaseplatte-1108564_960_720.jpg

illusztráció: pixabay.com

Pecznik Éva: Kisvárosi sajtárus

Exkluzív sajt- és egyéb finomságok üzlete. Szomorú tekintetű, olaszos amorózó a pult mögött, udvarol a csinos, fiatal női vevőknek. Tekintetében a Fellini-filmek hőseinek örök vágyódása: Mastroianni és Alain Delon egybegyúrva. Rezignáltan szeletel és vág, mér és csomagol, miközben félig lehunyt szemhéja alól méricskél.

Vajon mi jár a fejében? Ki az, akitől borravalót kaphat? Ki lesz az, aki nagyvonalú hanyagsággal egész százasra kerekíti a nyolchetvenet? Ki ajándékozza meg egy hálás mosollyal, amiért két dekával meghosszabbítja az Asiago olasz öregsajtot? Ki az, aki kacér évődéssel kér egy hajszálvékony szelet kóstolót abból az új limoncellós ricottából?

A sajtárus szájából már csak a félig leégett cigaretta hiányzik, amelyről folyton hosszan lóg a hamu. Tökéletes fivére lenne Rocconak. Testtartásában hanyagság és valami megmagyarázhatatlan melankólia, amellyel a világ mulandóságát nyugtázza. Halkszavú ez a sajtárus, ereszkedő hangsúllyal kérdezi, mintha utolsó lehelete lenne:

– Lehet 5 dekával több? Szinte mindannyian megadjuk magunkat ennek a néma könyörgésnek. Így szolgálja a jól kiszámított üzletpolitikát az okosan megválasztott alkalmazott. Vajon mindig sajtárusnak készült ez a mélabús gigolo? Lehetett volna elegáns dzsentri egy más világban vagy hanyag arisztokrata, esetleg az éjszakai életben jól eligazodó underground-zenész.

Ami bizonyos, hogy a gyengébb nem kedvence lett volna mindenképp. Ahogyan a nőkre néz, abból érezhető, kitalálja legtitkosabb kívánságaikat is.Ösztönösen tudja, ki melyik sajthoz vonzódik, kinél meddig lehet elmenni a kóstoltatásban, ki az, akinek felajánlhatja a cég ajándékát, az ingyenkávét. A szemébe nézünk és elhisszük: ért a sajtokhoz, ért a nőkhöz, ért az élethez.

kiemelt illusztráció:trendmano.blog.hu

Bojár Cassino: Tavasz

Tavaszi

Tomkó Ádám: Tavaszi hérics

Bojár Cassino: Tavasz

Táncolnak a violák a kertben,
Gyöngyhálót sző álmában egy pók,
Tovaillan emléke a télnek,
Mosoly villan s elcsattan egy csók.
Tavasz-illat száll a levegőben
(szivárványszín szappanbuborék)
Ág tövének harmat könnye csordul,
Ezer színben fürdik a vidék.

Nádašpétër: Ëgy télvégi vacsorám

Mersdorf Ilona: Télvége
Mersdorf Ilona: Télvége

Ma van Gyertyaszentelő Boldogasszony napja. Általában hajnalban, tettre készen ébredëk. Ma viszont bágyadtan, kedvetlenül. Még az sem villanyozott föl, hogy hosszú borús napok s a mai köd gyors múltával végre derűsen ragyogott a Nap. Mindössze ezt az írógépet kapcsoltam a napelemre, hogy végre írhassak. Aztán mëgadón visszafeküdtem. Hja, a kor! Bár már ifjontin is mëgzavart az időjárás meleg hulláma. Hát még most, tyúklépésre a nyolcvanadik születésnapomtól! Nádašpétër: Ëgy télvégi vacsorám bővebben…

Sütő Fanni: Bárányból farkas

béke múló pillanata

Vörös Eszter Anna: Béke múló pillanata

Sütő Fanni: Bárányból farkas

Éjszakába hanyatlik Szent Iván
Engedek az elhívó varázsnak.
Megteszem, mit a szokás megkíván,
S talpam alatt izzik a parázslat.
Fehér még a szívem, báránypuha,
Ártatlanul göndörödik rajtam
A meleg szóból szőtt gyapjúruha
A tűz-csóktól átváltozom lassan.
Szűz talp és láng-hamu: kölcsönhatás
Régóta farkasbundát kívántam,
Vadállattá tett a beavatás
Ebben a kifordult világban,
Ahol a bárányok üvöltenek
És hallgatnak a farkasok.

Almási Lajos: Senki pillanatai

Akik nem félnek szembenézni a viharral

Vörös Eszter Anna: Akik nem félnek szembenézni a viharral

Almási Lajos: Senki pillanatai

Kecses karodon csoda a karkötő,
Álmot láttam csípőd ringásaiban.
Napfény komor felhőkből bukkant elő,
Késő őszt szellők jelezték finoman.
Gondolataidon kaptam szárnyamat.
Csodáink lehetőségei íme,
Tenger hulláma hatalmas áradat.
Mosoly az arcon nem lesz már senkié se.

Föld moraja, a világunk kacaja,
Viharban állunk kétkedve nézzünk föl.
Zeusz bosszankodott, remegett pálcája,
Szökésem világ minden szögletéből.
Arra gondolok hol ma fejed pihen,
Nem jött még fagyos szeleknek fuvalma.
Szebb pillanatról álmodom szüntelen,
Tova libben-e gondjaimnak szárnya.

Ott a senki földjén nincs még rokona,
Messziség mezőin várhatsz még engem.
Nyár melegét a látóhatár tartja,
Reménységeink ott vannak kezedben.

Sütő Fanni: Magányerdő

Vörös Eszter Anna: A magányos fa
Vörös Eszter Anna: A magányos fa

Sütő Fanni: Magányerdő

Áttetszel rajtam, mint dér a hidegen
Vagy testemen a köd és lelkemen a fák.
Nem vagy itt. Hangod mégis a fülembe csüng:
Letörhetetlen cseppkő, visszhang-kristály.
Lábamnál halott levelek hevernek
Értünk hulltak.
Olvasatlanul és értelmetlenül,
mint a garzonlakás padlóján a kottalapok.
Mert valami bennünk nem egyszerre dobog
A szerteágazó ösvények erdejében
hatványozódik a távolság,
míg csak olyan messze nem vagy,
hogy újra itt állsz mellettem,
de már nem látlak.

Istók Anna: Sostenuto, ritardando

kétszemélyes magány

Vörös Eszter Anna: Kétszemélyes magány

Istók Anna: Sostenuto, ritardando

Fiúk még harcolnak tankokkal
A lányok még játszanak kivájt szemű babákkal
Öreg zöld folyók tekerik még körbe a világot
A gyerek feje beszorul a szülőcsatornába
És mégis mindenkinek esélyt kell adni
Papagáj szín, fröccsöntött életet élni
9 gyerek – az annyi mint 3×3 pont mint a mesében
Menyecskék sütnek hamuba sült pogácsát
Szegény barátom hisz csak tréfáltam nincsenek már csak tetovált lányok
Kívül smink belül semmink sincs
A napsütés csak kiemeli a Föld ráncait
Ó ki merítené meg magát a cseppfolyós iszonyatban?
Talpunk temetők hulladékán tapos és
Te még azt hiszed, ér az valamit ha két emberi kéz
Egymáshoz ér?