Reitinger Jolán: Gesztenyék

Illusztráció: pixabay.com
Illusztráció: pixabay.com

Parázsba hulltak a gesztenyék,
pattogva gurultak szerteszét.

Tegnap még könnyen, szem előtt,
ringatta őket a délelőtt.

Töprengtek, itt-ott tűz, árulás,
váratlan volt e változás.

Szétrepedt bennük a gondolat,
ami a lelkükben megfogant.

Amíg a fán ültek szabadon,
csüngtek ki nem mondott szavakon.

S ahogy sültek, a mondd miértek
kiszabadulva szénné égtek.

Hamuvá lett a közös jövő,
pernyeként szállt a romlott idő.

 

3 hozzászólás a(z) “Reitinger Jolán: Gesztenyék” bejegyzéshez

  1. Pár szócskát üzenek, vésd elmédbe jól, … ezt hágyd örökül fiadnak ha kihúnysz:
    GONDOLAT MINDEN ELŐTT!
    Ebben van. Igaz írásoktól ez várja az olvasó.
    (Itt a bevezető szavak mintha idézet lennének…)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Kérjük adja meg a hiányzó számot *