New Yorkban megváltozott az idő. A hatalmas viharban a huzat kidobta a cserép krizantént és az üvegpoharat. Egy közeli autó tetején landolt a születésnapi csokitorta. Újszülött és felnőtt üvöltött, mint kiöntött lónyál a linóleumon borított be mindent az Új Köd. 2056. Az emberiség a szájápolási termékek fénykora felé halad. Az írás órai műhelyfeladatra készült: 8 adott szó felhasználásával kellett egy tájleírást adni egy választott képhez. A nyolc szó: szájápolás, krizantém, köd, autó, lónyál, újszülött, csokitorta, üvegpohár
kiemelt címkével jelölt bejegyzések
Richter Anikó: tűnő idő
Felsír a szél, mint kapuba kitett vacogó, fázó, lila újszülött. Tovatűnt autó ablakát, Hunyt szemű házak homlokát, fásliba kötözi a tejfehér köd. Távolból fölsejlik akár egy csálé csokitorta az alvó kisváros barna dombja. Csatakos foltokban olvad a szürke hó. Kék karámban szunnyad egy kiscsikó. Lába gyönge még, épp csak ácsorog. Anyja fölnyerít. Lónyál csorog. A sűrű ködlepel szanaszét szakad vad szél szór krizantém szirmokat. Virágok fehére őrzi a tűnő időt. Befednek mindent. Házakat, tájat, kiscsikót és kapuba kitett kis csecsemőt. Pitymallik lassan. S mint szájápolás után a fogkrém maszatját őrző üvegpohár Úgy sejlik elénk lágyan a derengő, tél végi táj. Az írás órai műhelyfeladatra készült: 8 adott szó felhasználásával kellett egy tájleírást adni egy választott képhez. A nyolc szó: szájápolás, krizantém, köd, autó, lónyál, újszülött, csokitorta, üvegpohár
Richter Anikó
Az ötvenes évek elején születtem, majdnem áldozatául esve a ténynek, hogy megkereszteltek. Csoda-e, hogy mégis itt, e világban hetvenkedhetek? Életművem a pedagógus pályán töltött fél évszázad, valamint mesebeli három lányom, és az unokák. Ötcsillagos nagymamaként is hobbim az írás, gyerekversektől az ötpercesekig.
“… a világbéke fenntartásához és az éghajlatváltozás kezeléséhez olyan globális kompetenciákat kell megtanítani a gyerekeknek, amik képesek az országok közötti együttműködéseket fenntartani.”
(mondatértelmezés)
Még nem hallottam, egy nemzeti politikustól sem, hogy nemzeti időjárást ígért volna. A meteorológia globális, és az sem vitatható, hogy sok ma használt eszköz termelése is az. Alig van olyan a mai élethez szükséges modern dolog, amit lokálisan elő lehet állítani. A modernitás értelmezése lokalizálható, az eszközök termelése kevésbé. Az energiaforrások, ritkaföldfémek, a technológiai tudás stb. nem egyenletesen elosztottak a világban. A globális termelés az élelmiszerekre is kiterjed, akkor is, ha ezeknél nem annyira szükségszerű, mint a technikai eszközök esetében. Az ételválaszték leszűkíthető helyi termékekre, de ahhoz életminőségre vonatkozó szemléletet kell váltani. A technológia fejlettségének mai szintjén a nemzeti határok közé zárkózás nem járható út. A világ különböző helyein élőknek mindenképpen együtt kell működniük. Ennek az közös tevékenységnek kell olyan módokat találni, ami figyelembe veszi a Föld szerves egészségét. Az embereknek – bárhol élnek – meg kell tárgyalniuk egymással közös dolgaikat. Az ezt elősegítő “nyelvet” mindenhol tanítani szükséges.
kiemelt kép: pixabay.com
Mersdorf Ilona: Őszi születésnap
Újszülött ködök ébredeznek a völgyben. Lónyálnak csúfolt pókhálók a krizantém menyasszonyokon. A verandán damaszt abrosszal terített asztal. Porcelántányérok, csokitorta, metszett üvegpoharak, pezsgő. A fürdőben hófehér potpourri, ánizs a szájápoláshoz. Autóduda kergeti szét a csendet, a magány egy napra elköltözik. Az írás órai műhelyfeladatra készült: 8 adott szó felhasználásával kellett egy tájleírást adni egy választott képhez. A nyolc szó: szájápolás, krizantém, köd, autó, lónyál, újszülött, csokitorta, üvegpohár
Mersdorf Ilona – Gyerekkorában a holdra is eljutott Verne Gyulával, majd húszévnyi kényszerű bezártság után ismét útra kelhetett – igaz, szerényebb úticélok felé. Iránytűje mindig a nagy vizek és az ókori kultúrák felé viszi. Ha nyerne a lottón, venne egy nagyobbacska hajót, amin az egész család elfér, és körbeutazná velük a Földet.
Galló Kovács Zsuzsanna: Amikor a főnök kérdez
Szubjektív beszámoló az Elejétől a végéig c. könyvbemutatóról.
Március 17-én, a könyvtár újranyitásának másnapján, Istók Anna legújabb könyvének bemutatását Karsai Gizella handpan hangszeren elővarázsolt zenéje nyitotta meg. Ez a meditatív hangulat illett az eseményhez, hiszen Panni harmadik könyve, az Elejétől a végéig a zene regénye. Fóthy Zsuzsanna igazgató asszony köszöntőjében elárulta, nem kellett sokat törni a fejüket, hogy kivel kezdjék a könyvtári programokat, adott volt Panni, az író-kolléganő. A sors úgy hozta, hogy betegség miatt az igazgató asszony lesz a moderátor, aki Rettegj Panni! felkiáltással kezdte a debütálást, s egyben azon örvendezett, hogy végre kedvükre beszélgethetnek. Erre, bármennyire is hihetetlen, a mindennapokban nem sok idejük adódik.
– Hogy lehet az, hogy a regény csak most jelent meg, pedig emlékszem, már két-három éve mesélted, hogy írod? – kezdte az érdeklődést Zsuzsa.
– Akkoriban home officeban voltunk, ráértem – kacsintott Panni a főnökére, s elmesélte, hogy a covid időszak alatt minden kiadónál leállt az élet, sajnos csak tavaly nyáron szóltak, hogy elkezdődhet a szerkesztés. Tulajdonképpen a téma, a bántalmazás azóta már idejét múlttá is vált. A lektor kesztyűs kézzel bánt a művel, Panni jobban szereti a kritikusabb szerkesztést. Feketéné Bencsik Julianna szerint, aki már a kéziratot is elolvasta, jót tett a regénynek a javítás, főleg a befejezésben. Ebben egyetértettek a fiatal irkások is, szerintük letisztult a kamaszhang.
Zsuzsa kitért Panni írói munkásságára is, versei, novellái országos folyóiratokban való megjelenésére, rákérdezett, hogy készül-e a negyedik regény, és elismerően szólt arról, hogy Panni folyamatosan képezi magát, kurzusokra jár, mert szüksége van a feladatokra, az értő visszajelzésekre, kritikákra.
Azt, hogy mit jelent a regény címe, a da capo al fine zenei kifejezés, a kedves kolléganőjük, Győri Krisztina és zenekara, a Győri Band szemléltette. A hangulatos zenei betét után a regény egyes fejezeteinek QR kódja közül három dalt ismerhettünk meg. Megtudtuk, hogy a finn The Rasmus – In the Shadows az utolsó előtti fejezetben mindent megold, a The Offspring – Want You Bad szerint nem tudunk jól szeretni, és a pszichedelikus rock Red Hot Chili Peppers – Sick Love dalát Elton John is nagyra értékelte. Ennyi kulisszatitok után következett a kvíz, immár hagyományosan mobilon. Panni sokrétű kérdésekkel készült, nemcsak a regény kapcsán. Pl: mi a kedvenc itala mostanában, vagy: kinek a véleményét fogadja el? Ez utóbbin sokan elvéreztek, mert a senkiét gondolták evidensnek.
A fogadáson Panni kedvencével, a padlizsánkrémes szendvicsekkel, mákos és citrom tortával, és Gizinek az isteni krumplis pogácsájával kedveskedtek nekünk a szervezők. Köszönet érte!
Gratulálok a könyv megjelenéséhez és a szórakoztató könyvbemutatóhoz. Fóthy Zsuzsa igazgató asszony sikeresen debütált. Közte és Panni között érződött a sokévi harmonikus baráti viszony. Az időnként tettetett főnöki szigorral feltett kérdések és a válaszokban felcsillanó humoros élcelődés még inkább szórakoztatóvá és különlegessé tette az egész beszélgetést: Elejétől a végéig.
Filep-Pintér Eszter: Desztináció
Végül eléri-e a célját? a sziromba bújt kétéltű élet megragadja-e a zsákmány élénk lepkeszárnyát? a sírokra fektetett krepp krizantém témája lesz-e gyászos irománynak? a ködbe fordult szürke Ford autó eléri-e végállomást a Park Avenue-n? eléri-e célját az éjjeli kísértés a vágyott csokitorta, vagy a szájápolás diadala lesz új idő, új dala? eléri-e célját a lóarcú csapos ha semmi kis lónyálat nyújt de nincs rajta haszon? eléri-e célját a pár órás újszülött ha koccintanak üvegpoharat a pár órás nagyszülők? eléri-e a célját a vers, ha szavakat benyelve, rímet keresve éppen nálad ér földet? végül eléri-e a célját a kultúra, ha eszméket túr a sárba, kútba dobja, ami szépen csengő üvegpohár volt valaha? végül eléri célját mindaz, aminek célja nem önmaga? eléri a célját mindaz, aminek célja nem önmaga. Az írás órai műhelyfeladatra készült: 8 adott szó felhasználásával kellett egy tájleírást adni egy választott képhez. A nyolc szó: szájápolás, krizantém, köd, autó, lónyál, újszülött, csokitorta, üvegpohár
Filep-Pintér Eszter – Gyógypedagógusból lett édesanya, anyafából faragott írótanonc. Utazáskor megismeri önmaga kevéssé ismert szegleteit. Új színeket, hangokat, illatokat gyűjt, de mind mögött keresi az örök emberit.
“Ha majd a bőség kosarából Mindenki egyaránt vehet…”
(mondatértelmezés)
Nincs igazságosabb “közjószág” megosztási mód, mint a természetes személyek egyenlő részesedése belőlük. Ennek megvalósítása mindaddig, amíg vannak, akik többet vesznek ki a közösből, mint amennyi jár nekik, többlet lehetőséget jelenthet az alul-részesedő többségnek. De nem ez a legfontosabb hatás, hanem az, hogy az egyenlően elosztás közvetlen viszonyt teremt az egyén és a köz gyarapodása között. Az egyenlő részesedés ugyanazokon az örök emberi alapelveken alapul, mint a “jog” maga. Belátható, hogy a jogrendszer tapasztalható eróziójának oka a természetes személyhez kötöttség háttérbe szorulása. Hiába nyilvánvaló, hogy szenvedni és szeretni csak élő emberek tudnak, ha más mesterséges entitások, olyanok, mint csoport, vállalat, vagyon(tárgy) stb. is szerephez jutnak a jogban és a javak elosztásában. Ezen szereplők “büntethetetlensége” aránytalan terhet ró a bűn-képes hús-vér emberekre. Az egyenlő juss csak az embernek biztosíthat a “jognak asztalánál” egyenrangú helyet. De az egyenlőséget nem csak deklarálni, hanem tudatosítani is szükséges, nem csak azokban, akik eddig nélkülözték, hanem azokban is, akik “felette” éltek. A Kánaán csak azután lehet majd közös, de teljesen soha el nem érhető cél.
kiemelt kép: pixabay.com
Galló Kovács Zsuzsanna: szürreális múltidézés
a hegycsúcsokon felkelő nap
melege voltam számukra
nem kaptam lónyálat és
nem ettek csokitortát
halotti torodon
üvegpohárból csöpögött
újszülött arcomra a hűs jelen
a múlt krizantémjai
mint a szájápolás kopott
fogkeféi kísértek
ködfátylas autóutakon
a hegycsúcsokon felkelő nap
melegének tótükrében
Az írás órai műhelyfeladatra készült: 8 adott szó felhasználásával kellett egy tájleírást adni egy választott képhez. A nyolc szó: szájápolás, krizantém, köd, autó, lónyál, újszülött, csokitorta, üvegpohár
Galló Kovács Zsuzsanna
Kedélye és szemüvege töretlen.
Családi indíttatásból francia rajongó, az utóbbi években trópusokra utazó lett.
Az élet tartogatott számára valamit, ami egyszerre mámor és borzongás, gyógyír és áldás, ez az írás. Negyven év várakozás után most boldogan lubickol benne.
Bors Lili: Különös randi
Gyanútlanul megállok a Harangvirág utca 11 alatt. A telefont a kezemben szorongatva próbálom kitalálni, jó helyen járok-e. A csaj csak egy címet dobott át, mikor tegnap randira hívott. Kicsit mondjuk égett a pofám, hogy neki jutott eszébe először, de hát tíz per tízes a gádzsi, úgyhogy végül is nem bánom. Bár egy hangyányit be vagyok fosva, mert még rendes randin sem voltam soha, nem hogy rögtön átlógjak egy csajhoz. Végül aztán mégis úgy döntök, hogy becsöngetek, és nem leszek egy kis beszari pöcs.
Ő nyit nekem ajtót. Meg kell hagyni, döglesztően néz ki. Rövid feszes haspólót visel, ami kiemeli kerek melleit, haját pedig szexi lófarokba fogta. De hát az embernek vannak is elvárásai, ha már így áthívják, úgyhogy még szerencse, hogy nem okozott csalódást.
Kissé hevesen betessékel a nappaliba, ami meglepetésként ér. Úgy tűnik, nem akar finomkodni, ami nagyon is bejön. – Nincs kedved felmenni a szobámba?- szegezi nekem a kérdést, miközben zavartan csavargatja egy copfjából kilógó hajtincsét. Meredten bámulom, hirtelen nyelnem kell egyet. Az ajtó előtt még azt gondoltam, hogy talán mégis otthon kellett volna maradnom EB összefoglalót nézni, de ha rögtön a szobájába megyünk…Még szép, hogy előre engedem a lépcsőn, egyrészt én még nem is tudom, mi merre van, meg hát udvarias is akarok lenni. De igazából rohadtul nem ezért, hanem hogy megbámulhassam a seggét. Arra eddig még nem esett jó kilátás.
Megállunk az ajtó előtt. – Kérlek, ne ijedj meg – néz rám. – Elsőre talán kissé furcsának tűnhet, amit látni fogsz.
– Már mitől ijednék meg? – kérdezem értetlenül. Ennyire csak nem fest rémesen meztelenül.
Nem válaszol. Kitárja az ajtót.
Érzem, ahogy megmerevedik a testem. A szoba tele van plakátolva rólam készült képekkel. Én, ahogy felszállok a sulibuszra. Én, miközben vacsorázom. Én, miközben otthon tévézem, házit írok, videójátékozom. Én, miközben a haverommal beszélgetek a suliudvaron, én fogmosás közben. Én, a fürdőszoba ablakából fotózva, miközben a levetett boxeremet fogva állok a fürdőkád mellett.
Elszorul a torkom, fuldoklom. Megfordulok, és mintha az életem múlna rajta, lerohanok a lépcsőn, majd pedig ki a házból.
Hazáig futok.
Lili vagyok, 17 éves, a diák írókör lelkes tagja. Legfurcsább tulajdonságom, hogy művészi vénáimat kizárólag hajnali 2 és 4 óra között tudom kibontakoztatni. Amíg ez az írásnál nem olyan zavaró, a festésnél már jobban. Ebből következik, hogy általában papírra vetek csomó baromságot, amiből néha kikerekedik valami egészen jó. Emellett szeretek felvágni vele, hogy én vagyok a Premi suliújságjának a megalapítója, szerkesztője. Az elhangzottak senkit ne tévesszenek meg, a töri és az irodalom mellett imádok bulizni, táncolni, hangosan vitatkozni. Sportolni meg utálok.
Nádašpétër: Tél végi kép
az égen mint foszlott rongyok
komor fellegek úsznak tova
föl és fölharsanó böjti
szelek szárnyán méltósággal
a Nap izzó kohójában
lángolva amíg dombjaink
meredélyén rohamozó
vad szeleken holló hadak
gyakorlatoznak csapongva
pördülve forogva olykor
bukfencekkel színesítve
vonzó gyakorlataikat
dombtetőn hatalmas fenyők
bókolva tűrik a vihart
míg sötét röpművészeink
időnként szélárnyékukban
pihennek kicsit hogy aztán
újra fergeteges táncba
fogjanak a tű levelek
sziszegő suhogó zúgó
zenéjének hangjaira
2023. II. 2. Nádašpétër
(„dum graves Cyclopum Volcanus
ardens urit officinas” — Vergilius)