Galló Kovács Zsuzsanna: In memoriam

angel-1502351_960_720

illusztráció: pixabay

Édesanyám emlékére

angyal megfogott
elvitt messze
itt maradt
huncut mosolyod
egy pillanatra
érzem mint nézel
a felhők mögül rám
ne sírj mondod
nevess velem
mint boldog
napjainkban együtt
nagyon szerettelek
ne félj
fogom a kezed
szorítalak erősen
énekelnek az angyalok
várnak, s már látom
közéjük tartozol

4 hozzászólás a(z) “Galló Kovács Zsuzsanna: In memoriam” bejegyzéshez

  1. Ó, de szép!!!!!!!!!!!!!!! Köszönöm, hogy elküldted személyesen nekem is. Nagyon köszönöm! Megvallom, megijedtem, mikor elolvastam: In memoriam,- hogy esetleg valaki az ismerősök közül… De, nem! Szerencsére nem!
    Szíves engedelmeddel, kedves Zsuzsa, ezt beteszem a blogomba halottak napjára. Mert mindenkihez szól!
    További eredményes alkotó tevékenységet kívánok!

  2. Köszönöm szépen.
    Nagyon szép vers!
    Sokat szoktam gondolni édesanyádra, gyakran emlegetem, kedvességét, vidámságát, a szép miskei napokat, baráti együttléteket.
    Kedves lényét őrzöm jó emlékezetemben.

  3. Köszönöm, hogy megosztottad. Szép, igaz vers.
    Veled örülök, hogy már tudsz írni édesanyád elvesztéséről és a szíved megbékélt.
    “…érzem mint nézel a felhők mögül rám…”

  4. Kösz Klári. Ez 3 éves vers, szívem megbékélésében az idő múlásában bízhatok. Szabó T. Anna sorai segítenek ebben:

    Nézd, kedves É.: nem kérlek, hogy legyél,
    sem hogy gondolj rám odaátról, a
    pelyhes sötétből, hol frissen kikelt
    halottain ül a karmos halál.
    Cserébe annyit kérek csak: te se
    kívánd, hogy rád gondoljak, álmaim
    ne kísértsd többé sírásoddal, én
    nem tudlak visszahozni — hadd legyek,
    még egy kicsit, sötét ágyamban: ez
    más, mint a tied: dobog, meleg.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Kérjük adja meg a hiányzó számot *