Kusnyarikné Pap-Klára Márta bejegyzései

Pap-Klára Márta: Ráírás – ráolvasás

(Palimpszeszt Jónás Tamás Önkéntes vak című versére)

nem beszél, nem beszél
minden dolga elvetél
szeretne tán hogyha bírna
minden napját összesírja
útra viszi bánatát
bírja még tovább?

élni kell, élni kell
nagyon élni és állni fel
hitet keres és hallgató
ne fogadd őt be néma tó
legyen lelke szép lakás
nyissa ajtaját

Fotó: Által Anikó – A képen Szentiványi-Székely Enikő: Meg van varrva feketén-fehérrel c. alkotása látható.

 

A vers megjelent: GÖMB – IRKA ARTJÁRÁS – Egy kiállítás lenyomatai c. kötetben. Gödöllő, 2019

Pap-Klára Márta- Nyugdíjas pedagógus. Látószögének középpontjában az ember áll. Utazásai során is az emberekre fókuszál. Apró gesztusokat, beszélgetéseket megfigyelve írja rövid történeteit.

Pap-Klára Márta: Utazunk

– részlet –

Udvariasság

Az  Astoriánál egy idős házaspár száll fel. Nem néni és bácsi, hanem hölgy és úr. Valaha jobb napokat láttak, a hölgy még innen van az elnéniesedésen. Ápolt megjelenés, aranygyűrű, lakkozott köröm, diszkrét rúzs, szőkített haj. Az úr feltűnően rosszabb fizikai állapotban van, a rövidnadrág láttatni engedi cingár lábait. Félve, totyogósan keres valami kapaszkodót. Bizonytalan mozgásával ellentétben tekintete élénk, érdeklődést mutató. A lelki befelé fordulás még nem kezdődött el nála.

Az egyik ötös ülés közepén van egy szabad hely. A feleség odairányítja csoszogó járású férjét. Szélen gyorsan feláll egy fiatalember, átadná helyét a hölgynek. De így nem ülnének egymás mellett. A közöttük ülő úr felajánlja a feleségnek, hogy cseréljenek helyet. Ő zavartan tiltakozik, de végül megtörténik a csere, a házaspár egymás mellett ülve folytathatja útját.

Arra gondolok, milyen jó lenne, ha mindig ilyen ügyesen elrendeződnének a dolgok.

– Hát ez van. Megöregedtünk, apám – mondja beletörődve a megváltoztathatatlanba a nej.

Somogyvári Zsóka: A kettes villamos

(Megjelenés helye: Öt perc indulásig  – IRKA Antológia, Gödöllő, 2021 A kötet megvásárolható, vagy kikölcsönözhető a Gödöllői Városi Könyvtárból.)

Pap-Klára Márta- Nyugdíjas pedagógus. Látószögének középpontjában az ember áll. Utazásai során is az emberekre fókuszál. Apró gesztusokat, beszélgetéseket megfigyelve írja rövid történeteit.

Pap-Klára Márta: tűn(őd)és GÖMB-IRKA – egy kiállítás lenyomata

Szentiványi-Székely Enikő: inkognitó

fotó: Rimán Dorottya

Pap-Klára Márta: tűn(őd)és

hova tűnik, ki mindig el
magán magányköpenyt visel
szemek elől rejtőzködő
kavics szíve menekülő
redőny szempilláit zárja
sötétség a jóbarátja
lelkét hogyha kibogoznád
hideg ködöt lehelne rád
segíteni kéz ha nyúlna
küldene a Holdon túlra
maradj mégis szalmaszálnak
kibe lelke ki-be járhat

Elhangzott 2019. dec. 2-án az Artjárás könyvbemutatón

Kusnyarikné Pap Klára-Márta: Borszonett

illusztráció: pixabay.com

Tokaj szőlővesszein
Nektárt csepegtettél”

Borszonett

Furmint, hárslevelű és sárgamuskotály
házasságra léptek, ó, fenséges ízjegyek
születnek ekkor, mit élvezve ízlelek.
Benne van minden, mit érlel e táj.

Úri tor, kék penészes sajt, sült libamáj,
hízott kacsa, pompás fűszeres ételek,
gazdagon táplálják testemet, lelkemet.
Kései cuvée, mire most vágyik a száj.

„Bitang szép bor”, izmos test, savíz, szárnyaló,
szőlőt, körtét, mangót érez a kóstoló.
Színében sugárzó napfény, aranysárga.

Egzotikus gyümölcsök tömött sorokban,
citrusfélék, édes méz igéz e borban,
kóstoljuk hosszan, jövő szüretre várva.

Elhangzott 2019.  május 3-án a Bor-Sajt-Irka esten.

Kusnyarikné Pap-Klára Márta: Szabad a vers

illusztráció : Horváth Piroska

Szabad a vers*

Azt mondta a Zsófi,
írjunk szabadverset és
legyen önreflexív.
Hát bassza meg, ez a két
dolog nekem soha nem ment,
kényszerítenek a rímek, a ritmus,
nem tud a villamosversem
leugrani a sínekről.
– Ön reflexív?  – Magázva
kérdezem magam.
Ha vizsgálódom is, a füzet lelkem
lapjai úgy egymáshoz préselődtek,
hogy orkán se fújná szét őket és
inkább elégetem a füzetem,
nem hagyom, hogy kiolvassanak mások.
Ki a faszt érdekel, hogy mennyire
utálom reggelente nézni az órát,
hogy letelt-e a három perc,
mert ennyi kell, hogy
a Correga fertőtlenítse a
fogsorom és mire
felráncigálom magamra a
kompressziós harisnyát az
összes busz régen elment,
mehetek megint gyalog a 40 fokban,
ma is csurogni fog az izzadtság
a parókám alól
és minden erőmet össze kell
szedni, hogy ne káromkodjam
el magam, amikor a recepción azt
mondják, csak 4 hónap múlva
van időpont a szemészetre.
Hát igaza van mégis Zsófinak.
Legalább a vers legyen szabad.

*Írótábori gyakorlat, amelyben két feladat ötvöződik. Formai megkötés: szabadvers. Tartalmi megkötés: trágár szavak használata úgy, hogy ne legyen pornográf a tartalom. Lásd az erre vonatkozó utalást Istók Anna  tábori beszámolójában.

Kusnyarikné Pap-Klára Márta: Ha, ha…

Horváth Piroska: Metamorfózis
Horváth Piroska: Metamorfózis

 

 

 

 

 

 

 

 

Ha én lennék az udvari bolond
mindig igazat mondanék
mindenkinek megmutatnám
hogy mi a szép meg a jó
mindig vidám lennék és tréfálkoznék
és nem haragudnának rám az emberek
mindenki nevetne a másikon
de én addig mesterkednék
amíg mindenki megtanulna magán
is jóízűen nevetni
csak akkor hagynám abba
amikor a király megköszönné
hogy figyelmeztettem rá:
meztelen.

Ha udvari bolond lennék…

Kusnyarikné Pap-Klára Márta: Lenne

Vörös Eszter Anna: A ház, amely sohasem alszik
Vörös Eszter Anna: A ház, amely sohasem alszik

 

 

 

 

 

 

 

 

Lenne egy város, ahol
mindenkinek lenne otthona,
az utcán mosolyognának egymásra
az emberek, a buszsofőr jó utat kívánna,
a hentes mindig kikeresné a legszebb karajt,

nem nevetne ki senki, ha lefújja a kalapomat a szél,
nem mondanák az idősek, hogy bezzeg az én időmben,
a felnőttek soha nem lennének türelmetlenek a gyerekekkel,
minden különbözőségre azt mondanánk, milyen szép színes a világ,
az autósok nem dudálnának a nénire, amikor nem ér át a zöld alatt a zebrán,
a szomszéd nem haragudna Buksira, mert hajnalban sokáig ugatott,
a kocsma előtt nem kellene a köpeteket kerülgetni a járdán,
a vadi új padba nem vésné bele Ricsi, hogy itt járt,
a fiatalok nem nyuggereznék le az időseket,
senki nem szólná le Nikolt a kék hajáért,
nem lenne átverés, bizalmatlanság,
mindenki mindenkit elfogadna,
azt mondanák az emberek,
de szép a mi városunk.
Ha lenne egy város.
 

Kusnyarikné Pap-Klára Márta: Körömlakk

Illusztráció: Szathmáry Blanka
Illusztráció: Szathmáry Blanka

Már elmúlt hatvan, amikor életében először, hosszas hezitálás után, vett körömlakkot. Nem a mostani divat szerinti harsány színűt, hanem amolyan diszkrét, alig látszó rózsaszínt.

Csak az érzés miatt, hogy neki is lakkos a körme. Soha nem szerette a nagy körmöt, mindig tövig vágta, állandóan sikálta a körömkefével. A főzéshez ez elengedhetetlen volt. Most is inkább a lábára gondolt, amikor hosszas válogatás után a Rossmannban a leértékelt áruk közül kiválasztotta azt a gyöngyházfényű rózsaszínt. Kusnyarikné Pap-Klára Márta: Körömlakk bővebben…

Kusnyarikné Pap-Klára Márta: Jegyzetek egy utazásról

Illusztráció: Szathmári Blanka

Nem, nem az Eiffel torony minden fölé magasodó terpeszkedő dölyfössége, hanem a madzsarmadzsar kurjongatással gagyi kulcstartót áruló feketék, nem a diadalív kimért eleganciája,  hanem a kamerámba mosolygó díszmenetelésre várakozó katona, nem az aranyozott szobrokkal díszített hidak a Szajnán,  hanem a partról integető horgászok, nem a Notre-Dame tiszteletre áhítozó monumentalitása, hanem a Szent Antal szobor lábát simogató, könyörgő tekintetű anyóka, nem a Lafayette áruház szentélyeknek kijáró pompája, hanem a hölgy, ahogy bocsánatot kért mosolyogva, amikor meglökött; Pardon madame-mondta, és megsimogatott. Nem Versailles pazar gazdagsága  és nem, nagyon nem a geometriai formákba kényszerített bokrok, fák, hanem a három japán kisgyerek, ahogy ölelték egymást apjuk fényképezőgépe előtt és a fáradtságtól kicsit kába japán néni, aki hangos böfögéssel botorkált a család után. És az ezüst álarcos lány, aki hagyta, hogy lefényképezzem,  pedig tudta, hogy nem fogok beülni az étterembe. A kovácsoltvas erkélyrácsok is, a fekete kosztümös lány,  aki az erkélyen cigizve telefonált, majd laza mozdulattal dobta az égő csikket a járókelők közé. De legfőképpen a sármos francia, aki Delon-Belmondó-Montand mosollyal nézett rám, s emiatt egy pillanatra elfelejtettem, hogy elmúltam hatvan.