amoda lenn volt egy apám
jaj, de igen messze volt
közepibe a szívébe
zengő küllő nem jutott

gyökértelen fába bújtam
jaj de vágytam ott lenni
helyette a kerti eper
be akart már kormozni

hullámtalan érbe dőltem
jaj de vágytam ott úszni
túlfolyó apám a parton
be nem akart fogadni

Amoda fenn lesz egy apám
jaj de közel engede’
közepibe a szívébe
ott pihegek egyenest.

(A feladat Antal Balázs: Vad című kötete alapján készült: egy természeti jelenség tulajdonságaival kellett felruházni egy családtagot és ebből verset írni.)

Filep-Pintér Eszter – Gyógypedagógusból lett édesanya, anyafából faragott írótanonc. Utazáskor megismeri önmaga kevéssé ismert szegleteit. Új színeket, hangokat, illatokat gyűjt, de mind mögött keresi az örök emberit.

Lennék mókus, vagyok is.
Gombszemem, ha ragyog is.
Ugrálhatnék ágról ágra,
Fentről néznék a világra.

Lennék gerle, láthatatlan,
énekében halhatatlan.
Tavaszt hoznék, nyarat, telet,
hoznék boldog üzenetet.

Lennék róka, ravasz, hamis,
átverném még magamat is.
Lennék bárány, puha, meleg,
hozzám bújna, ki fél, remeg.

Lennék páva  – modellkednék,
tarkaságban nagy sztár lennék.
Lennék medve, aludhatnék,
mennyi álmot álmodhatnék!

Lennék cica, nagyon kedves
de csak ritkán engedelmes.
Lennék gyönyörű paripa,
Ott laknék a nappaliba’

Száguldoznék mezőn, réten,
eltűnnék a messzeségben.
Sörényemből selyem szálak
adnák hírül a világnak:

Messze mentem, de még vagyok,
csupán ennyi nyomot hagyok.

azt hittem nagyapából is
csak egy van mint apából
hatéves koromban lett még egy

kovács volt
nem tudtam az mi csak füleltem
pájinka tűz vas
izgalmas volt mégis
féltem
arca felizzott a sötétségben aztán
gyorsan elégett

nagyanyám a másik
egyedül maradt a befejezetlen
házban
a téesz gabonát tárolt az egyik
szobában ebből lett
élet
kakasok gubbasztottak a kajszinfán
a tyúkszaros udvar végiben
a mély alföldi kútban a víz
sötétlett

Mersdorf Ilona – Gyerekkorában a holdra is eljutott Verne Gyulával, majd húszévnyi kényszerű bezártság után ismét útra kelhetett – igaz, szerényebb úticélok felé. Iránytűje mindig a nagy vizek és az ókori kultúrák felé viszi. Ha nyerne a lottón, venne egy nagyobbacska hajót, amin az egész család elfér, és körbeutazná velük a Földet.

széles tenyér éjjel
szálfa termetével megráncigált
zavart gondolatok lázálma
visító émelygésé lett a remény
pedig csak zúgó villámok tépték
az ablak megfáradt redőnyét
hol rég halott nagyapámat láttam
hol fenyegető rémképek izzasztottak
örvénylő rendet riadtan nézem
zuhannom kell más nyugalma felé

(A feladat Antal Balázs: Vad című kötete alapján készült: egy természeti jelenség tulajdonságaival kellett felruházni egy családtagot és ebből verset írni.)

Almási Lajos – Sajószentpéterről indult fiatal felnőttként, majd Miskolc után megérkezett Gödöllőre. Számára minden újabb útban ott van az a csoda, amit Isten ad az embereknek, az motiválja őt, hogy ezt képes legyen átadni az olvasónak. Szeret olyan helyeken megállni, ahol más sohase tette még, legyen ez egy házrom, vagy csak egy kereszteződés, és azon tűnődik hány élete érintette ezt a helyet az elmúlt években, és szinte látja a lépéseik nyomát.

Morzsalékos földdé vált az agyam,
ha hallgattam őt.
Mindent befogadtam,
nem is vettem levegőt…

Erdőnyi terjedelemben ömlöttek
a szobába az emlékei.
Árnyék jelent meg fölötte,
e folyó hordalékát már nem cipeli.

Boszorkánynak hittem néha,
mint tudatlan gyermek.
Elkéstem, én béna,
Csak utolsó telén ismertem meg.

Kalandos élete volt dédinek,
Kis apró domb, a hegyek között.
Mondhatták volna csak néninek,
de túl sok könnyet látott méhlepények fölött.

(A feladat Antal Balázs: Vad című kötete alapján készült: egy természeti jelenség tulajdonságaival kellett felruházni egy családtagot és ebből verset írni.)

Dr. Kenéz Árpád

A gödöllői székhelyű Állattenyésztési Teljesítményvizsgáló Kft. Tejvizsgáló Laboratóriumának igazgatója. Közel 20 éve ír, elsősorban filozofikus,elvont témájú lírák születnek tőle, de kedveli a szójátékos, a magyar nyelv szépségét kihasználó, vicces írásokat is. Nagy kedvencei a limerickek.
Feleségével és két gyermekével (egy fiú egy lány) Gödöllőn, családi házban éli életét.
Hobbija az írás mellett a történelmi újrajátszás, a bicskakészítés és a
néprajz.

(egyperces)

A fiú kamaszodásával szaporodni kezdtek a családi viták. A dolog addig fajult, hogy apa úgy döntött, kőbe vési a kívánatos rendet. Elkészítette a Családi Alapszabályt (CSASZ). Apa – anya néma támogatásával – rögvest örök érvénybe helyezte. Mégis gyakran lett szükség kiegészítésre. Legutoljára a “fiam, ha visszapofázol felpofozlak” passzussal egészült ki a családi “alaptörvény.” A dokumentum legfőképp azokat a szabályokat rögzítette,
amelyeket a serdülő fiúnak kell betartania. A legújabb regulát anyával együtt, kétharmaddal – hárman voltak a családban – rögtön meg is szavazták,  és azonnal hatályba lépett. Mivel apa pedáns ember, lábjegyzetben sorszámot is adott a módosításoknak. A fiúban időnként felmerültek ötletek kiegészítendő a szabályokat, de apa – szigorú szemmel anyára nézve – infantilis ötletnek minősítette, és elutasította minden javaslatát. A dolog működött egészen addig, amíg a fiú hirtelen el nem hagyta a szülői házat, kivonva magát CSASZ hatálya alól.

Az eredetileg társas, ősi kínai játék a modern korban egyfajta számítógépes pasziánsszá változott. Lényege, hogy a piramisszerű alakzatban elrendezett mintás köveket párosával felszedjük az asztalról. Csak szabad és összeillő kövek vehetők fel, s ha egyet felveszünk, másikat tehetünk ezzel szabaddá. Cél a száznegyvennégy kő maradéktalan felszedése úgy, hogy az induláskor rejtettek a játék folyamán apránként válnak csak ismertté, ahogy a rajtuk lévő, őket eltakarókat levesszük. Minden motívumból négy darab van, tehát két pár.

Néha sok lépésre előre lehet látni, mi a következő jó lépés. Ilyenkor gördülékeny, sima a játék. Bár könnyen a döntési pozíció bűvkörébe kerülhetünk, és mi akarjuk irányítani a dolgokat, rá kell jönnünk, hogy valójában sosem kell választanunk. Szabó Anikó: Madzsong bővebben… →

Nyáridőn Nap ragyog a tájon,
Fény és hőség bőviben árad.
Bizony a tél szűken ad ebből!
Ám a nyár hagyott tűzrevalót,
Vígaszul didergő embernek.