Batyuval érkeztem, Batyuban kereszttel. Engem a pap is még titokban keresztel. Anyám még ártatlan, Apám már pártatlan, Nagyapám vezető, Kutyabőr terelő. Gyönyörű szeme kék, Hallom az énekét. Az autó Volga volt, Kerültünk Balatont. Az emlék ködbe száll. Repül üvegpohár, Repül és összetör’, Minden gyász meggyötör. Gyásza a pohárnak, Gyásza a halálnak, Gyásza a válásnak, Árvává válásnak. Szerettem - elvesztem Egyre nő keresztem. Nagymamák elmennek, Virágot teremnek. Sírjukon krizantém, Kelyhében élek én, Tinédzser újszülött, Valóságtól szökött, Menekül paripán, Lónyál a homlokán, Nincs Apám, nincs Anyám. Születésnapi bál Sosem volt, sosem lesz, Csoki-tortát sem vesz Senki már, senki már, Nincs több tél, nincs több nyár. Társsal is egyedül A szívem elvegyül Városi tömegben, Illatos ligetben. Komposztált hulladék Szép emlék, rossz emlék. Lassan már ébredek, Reális képletek Gyötörnek éberen, Szagokkal érnek el. Szájápolás helyett Jókora felleget Habzsolok szüntelen, Étvágyam végtelen. Vattacukor-szerű Édes és keserű életem egy narancs, fahéjból rá agancs. Villanó képekkel Kusza beszédekkel, Ébren is álmodott Rettenet filmekkel Fut velem, fut, rohan Az idő, boldogan, Nem tudja, Nem sejti mi t érzek én. Az írás órai műhelyfeladatra készült: 8 adott szó felhasználásával kellett egy tájleírást adni egy választott képhez. A nyolc szó: szájápolás, krizantém, köd, autó, lónyál, újszülött, csokitorta, üvegpohár
Kávészünet kategória bejegyzései
Egy korty kávé – egy falat írás.
Feketéné Bencsik Julianna: Úton
Színek kavalkádjában ballagok a hajnali ködöt már áttörte a nap lónyálas felhők alatti léptem a Pireneusok szikláin úgy koppan mint üvegpohár amikor földet ér a hegyek orma oly fehér mint szájápoláskor a fogkrém a lélek útján haladok felejteni a gyászt e fésűkagylós úton Santiago felé keresek valamit talán önmagamat a krizantém ne csak a gyászt jelezze az autó a tragédiát harmóniámat megtalálva süthessek csokitortát újszülött unokám névnapjára de zarándoklatom célja még messze van. Borítókép: Fekete József festménye
Az írás órai műhelyfeladatra készült: 8 adott szó felhasználásával kellett egy tájleírást adni egy választott képhez. A nyolc szó: szájápolás, krizantém, köd, autó, lónyál, újszülött, csokitorta, üvegpohár
Feketéné Bencsik Julianna – Gimnazista korában megjósolták neki: sokat fog utazni, több földrészre is eljut. Az öregasszonynak igaza lett! Nem csak Európát utazta be, de Kubában is eltöltött négy évet. Jön-megy a világban, sőt fia is követte útját, aki több éve külföldön él.
Nagy Magdolna: 2056
New Yorkban megváltozott az idő. A hatalmas viharban a huzat kidobta a cserép krizantént és az üvegpoharat. Egy közeli autó tetején landolt a születésnapi csokitorta. Újszülött és felnőtt üvöltött, mint kiöntött lónyál a linóleumon borított be mindent az Új Köd. 2056. Az emberiség a szájápolási termékek fénykora felé halad. Az írás órai műhelyfeladatra készült: 8 adott szó felhasználásával kellett egy tájleírást adni egy választott képhez. A nyolc szó: szájápolás, krizantém, köd, autó, lónyál, újszülött, csokitorta, üvegpohár
Richter Anikó: tűnő idő
Felsír a szél, mint kapuba kitett vacogó, fázó, lila újszülött. Tovatűnt autó ablakát, Hunyt szemű házak homlokát, fásliba kötözi a tejfehér köd. Távolból fölsejlik akár egy csálé csokitorta az alvó kisváros barna dombja. Csatakos foltokban olvad a szürke hó. Kék karámban szunnyad egy kiscsikó. Lába gyönge még, épp csak ácsorog. Anyja fölnyerít. Lónyál csorog. A sűrű ködlepel szanaszét szakad vad szél szór krizantém szirmokat. Virágok fehére őrzi a tűnő időt. Befednek mindent. Házakat, tájat, kiscsikót és kapuba kitett kis csecsemőt. Pitymallik lassan. S mint szájápolás után a fogkrém maszatját őrző üvegpohár Úgy sejlik elénk lágyan a derengő, tél végi táj. Az írás órai műhelyfeladatra készült: 8 adott szó felhasználásával kellett egy tájleírást adni egy választott képhez. A nyolc szó: szájápolás, krizantém, köd, autó, lónyál, újszülött, csokitorta, üvegpohár
Richter Anikó
Az ötvenes évek elején születtem, majdnem áldozatául esve a ténynek, hogy megkereszteltek. Csoda-e, hogy mégis itt, e világban hetvenkedhetek? Életművem a pedagógus pályán töltött fél évszázad, valamint mesebeli három lányom, és az unokák. Ötcsillagos nagymamaként is hobbim az írás, gyerekversektől az ötpercesekig.
Mersdorf Ilona: Őszi születésnap
Újszülött ködök ébredeznek a völgyben. Lónyálnak csúfolt pókhálók a krizantém menyasszonyokon. A verandán damaszt abrosszal terített asztal. Porcelántányérok, csokitorta, metszett üvegpoharak, pezsgő. A fürdőben hófehér potpourri, ánizs a szájápoláshoz. Autóduda kergeti szét a csendet, a magány egy napra elköltözik. Az írás órai műhelyfeladatra készült: 8 adott szó felhasználásával kellett egy tájleírást adni egy választott képhez. A nyolc szó: szájápolás, krizantém, köd, autó, lónyál, újszülött, csokitorta, üvegpohár
Mersdorf Ilona – Gyerekkorában a holdra is eljutott Verne Gyulával, majd húszévnyi kényszerű bezártság után ismét útra kelhetett – igaz, szerényebb úticélok felé. Iránytűje mindig a nagy vizek és az ókori kultúrák felé viszi. Ha nyerne a lottón, venne egy nagyobbacska hajót, amin az egész család elfér, és körbeutazná velük a Földet.
Filep-Pintér Eszter: Desztináció
Végül eléri-e a célját? a sziromba bújt kétéltű élet megragadja-e a zsákmány élénk lepkeszárnyát? a sírokra fektetett krepp krizantém témája lesz-e gyászos irománynak? a ködbe fordult szürke Ford autó eléri-e végállomást a Park Avenue-n? eléri-e célját az éjjeli kísértés a vágyott csokitorta, vagy a szájápolás diadala lesz új idő, új dala? eléri-e célját a lóarcú csapos ha semmi kis lónyálat nyújt de nincs rajta haszon? eléri-e célját a pár órás újszülött ha koccintanak üvegpoharat a pár órás nagyszülők? eléri-e a célját a vers, ha szavakat benyelve, rímet keresve éppen nálad ér földet? végül eléri-e a célját a kultúra, ha eszméket túr a sárba, kútba dobja, ami szépen csengő üvegpohár volt valaha? végül eléri célját mindaz, aminek célja nem önmaga? eléri a célját mindaz, aminek célja nem önmaga. Az írás órai műhelyfeladatra készült: 8 adott szó felhasználásával kellett egy tájleírást adni egy választott képhez. A nyolc szó: szájápolás, krizantém, köd, autó, lónyál, újszülött, csokitorta, üvegpohár

Filep-Pintér Eszter – Gyógypedagógusból lett édesanya, anyafából faragott írótanonc. Utazáskor megismeri önmaga kevéssé ismert szegleteit. Új színeket, hangokat, illatokat gyűjt, de mind mögött keresi az örök emberit.
Galló Kovács Zsuzsanna: szürreális múltidézés
a hegycsúcsokon felkelő nap
melege voltam számukra
nem kaptam lónyálat és
nem ettek csokitortát
halotti torodon
üvegpohárból csöpögött
újszülött arcomra a hűs jelen
a múlt krizantémjai
mint a szájápolás kopott
fogkeféi kísértek
ködfátylas autóutakon
a hegycsúcsokon felkelő nap
melegének tótükrében
Az írás órai műhelyfeladatra készült: 8 adott szó felhasználásával kellett egy tájleírást adni egy választott képhez. A nyolc szó: szájápolás, krizantém, köd, autó, lónyál, újszülött, csokitorta, üvegpohár

Galló Kovács Zsuzsanna
Kedélye és szemüvege töretlen.
Családi indíttatásból francia rajongó, az utóbbi években trópusokra utazó lett.
Az élet tartogatott számára valamit, ami egyszerre mámor és borzongás, gyógyír és áldás, ez az írás. Negyven év várakozás után most boldogan lubickol benne.
Nádašpétër: Tél végi kép
az égen mint foszlott rongyok
komor fellegek úsznak tova
föl és fölharsanó böjti
szelek szárnyán méltósággal
a Nap izzó kohójában
lángolva amíg dombjaink
meredélyén rohamozó
vad szeleken holló hadak
gyakorlatoznak csapongva
pördülve forogva olykor
bukfencekkel színesítve
vonzó gyakorlataikat
dombtetőn hatalmas fenyők
bókolva tűrik a vihart
míg sötét röpművészeink
időnként szélárnyékukban
pihennek kicsit hogy aztán
újra fergeteges táncba
fogjanak a tű levelek
sziszegő suhogó zúgó
zenéjének hangjaira
2023. II. 2. Nádašpétër
(„dum graves Cyclopum Volcanus
ardens urit officinas” — Vergilius)
Bella István: Falevélen talált sanzon
Igen, és egyszer meghalok
és nem leszek, csak puszta név,
vagy az se, falevélvacok
résekből egy szín visszanéz,
nem lát meg ember, se madár,
te sem, pedig súgom: „vagyok”,
– bár torkom sincs, s hangom, akár
az augusztusi csillagok,
elég a lombbal, mielőtt
szólhatnék… Fű, hamu dadog.
Simítsd meg majd a levegőt
testeddel, s tudd, hogy az vagyok.
Bella István (1940-2006) Kossuth és József Attila díjas költő, műfordító
In memoriam

egészen hétköznapi szombatnak indult.
felkeltem, kávét főztem, a fészbukon láttam, eltűntél,
keres a rendőrség, lóri, hol vagy, írták a barátok
óránként néztem a mobilom, elhinni vágytam
ez csak performansz tőled, fricska a világnak,
eljött a másnap, és hétfőn se találtak,
megérzek dolgokat, élni láttalak,
ez nem vers, vázlat, mondtad félszeg mosollyal
és kihúztad legjobb mondatomat.
te vagy a költő, sose tudtam dicsérsz vagy kritizálsz
írj bátran, terelgettél tovább,
kedd reggel már tudtam, nem vagyok boszorka,
élni láttalak, s nem vettem észre
te már lehúztál gyűrűt, órát, ruhákat, címeket,
köszönök mindent lóri. Isten veled!
(dőlt betűvel részletek kabai lóránt verseiből)
kiemelt kép: kabai lóránt