kiemelt címkével jelölt bejegyzések

Istók Anna: Atomok tánca

EYCIIR_Nullgravitacio - Zero Gravity

Vörös Eszter Anna: Nullgravitáció

Istók Anna: Atomok tánca

Mint szerenádkor diáknak dobott borosüveg
A kifeszített pokrócot,
Úgy görbíted meg bennem a teret.
Egyre kisebb leszek.

Mint egymásnak csapódó elemi részecskék,
Véletlen ütközünk.
Üveg nem tört soha,
Mi hullunk darabokra.

Mint felejtés gravitációja vonzza
A közénk szorult szilánkokat,
Úgy merülsz el bennem
Tehetetlen.

Sütő Fanni: Bolygunk

első érintés

Vörös Eszter Anna: Első érintés

 Sütő Fanni: Bolygunk

Ég bennem valami,
mint egy parányi Bunsen-láng.
Hív a sok ismeretlen világ
éteri hangja,
de körülötted már pályára álltam.
Feléd gravitálok.
Félek, nem lesz már belőlem Voyageur,
csak egy darab rozsdamarta űrszemét – letét.
Hány fényév kellett, mire rájöttem
téves számok alapján szerettem beléd,
rossz csillaghajóra szálltam.
A folyamat megfordíthatatlan.
Bennem a fekete lyuk egyre nő,
elgörbül tőle a téridő,
csak a tudatom legszélén látlak.
Szkafanderben csókolózunk,
vádlón hallgat a műholdunk,
közös rádiónkon nem sugárzunk tovább.
Távolodsz. Közénk feszül egy dimenzió,
nincs visszaút.
A légzsilipen állok
előttem a végtelen lebeg
és a légtelen egek alatt
súlytalan szabadságot látok.
Futok, ugrok, rohanok.
Aláhullok, mint a kő,
de új világok felé zuhanok.

Ujj Béla: Célozd meg a holdat

index

Vörös Eszter Anna: Célozd meg a holdat

Ujj Béla: Célozd meg a holdat

ha a csillagokba vágysz
ambíciód legalább a hold legyen
lépésekből áll minden elérhető végtelen

első érintés

Vörös Eszter Anna: Első érintés

Ujj Béla: Első érintés

ami most még külön van
holnapra egyesülni kész
magányos jövő vár rád ha nem vagy elég merész

együtt formáljuk...

Vörös Eszter Anna: Együtt formáljuk a bolygót

Ujj Béla. Együtt formáljuk a bolygót

halmozott kevés a sok
amit nem teszel meg hiányozni fog
nélküled nem születik semmi igazi dolog

Istók Anna: Szüntelen

Aranysziget

Vörös Eszter Anna: Aranysziget

Istók Anna: Szüntelen

Olyan egyszerű ez. Vagyok íme:
Mindenkié és senkié se.
Árnyamat a föld magában tartja.
Én vagyok a naprendszer sugárzó kacaja.

Én vagyok tavaszi füvek fuvalma,
Minden lelkes lény rokona.
Vihar ölemben megpihen,
Akárcsak szívem a kezedben.

Olyan vagyok, mint virágos karkötő,
Átfonom a világot: vegyen el ő
Is mátkául engem,
Olvadjunk eggyé szüntelen:

Zöldben is, fagyban, is finoman,
Óvón őrizzen a víz ringásaiban,
Ha fogytán a levegő, emeljen föl
Óceánok magányos szögletéből.

Ha jönne fagyos áradat,
Ha törött jégpáncél metéli szárnyamat,
Suhintson rám varázspálcája,
Legyen az én szárnyam az ő szárnya.

 

 

Almási Lajos: Panasz

bujócska a holddal

Vörös Eszter Anna: Bújócska a Holddal

Almási Lajos: Panasz

Megfeszített izom
hadakozó Isten
morajló tenger
csak elsodort szándék
fent a hegytetőn
egyedül a bosszúval
az mondtad én vagyok
a győztes
aki a világ lábához
leteríti ezüst talárját
nem leszek varázsló
sohasem kértem
csak a küzdelem szívét
szeretem örökké.

Galló Kovács Zsuzsanna: Széllel zengő

fagyott remények

Vörös Eszter Anna: Fagyott remények

Vörös Eszter Anna: Felhőtáncosok

Vörös Eszter Anna: Felhőtáncosok

Galló Kovács Zsuzsanna: Széllel zengő

lebegőgyökerű fák
tetején táncolunk
elhagyunk
zord szemű házakat
álomfelhőkön
vágyakat lépünk át
időtlenül

tárd ki házad ajtaját
melegedni jövünk
múltunkon áthajló
hídon át vezet hozzád
kezünkben
a széllel zengő
papírsárkány

(A vers mindkét képre íródott)

Mersdorf Ilona: Időtlenségbe hullva

kitartva

Vörös Eszter Anna: Kitartva

Mersdorf Ilona: Időtlenségbe hullva

Előbb a “muszáj” partja omlott le,
aztán a “kell” is utánadőlt.
A “lehet” peremébe is hiába kapaszkodtam,
szétporladt az ujjaim között.
Ott lebegtem a semmiben,
mint egy űrhajós,
akit a nemléttől egy vékony ruha választ csak el,
amit egy mozdulat levetni.
De a Föld, az élet, egyre szebbnek látszott,
ahogyan távolodtam tőle.
Kitárt karokkal repülni kezdtem
vonzás és taszítás,
lét és nemlét határán,
időtlenül.

Almási Lajos: Szabadulás

vándorlás

Vörös Eszter Anna: Vándorlás

 Almási Lajos: Szabadulás

Leránt a föld
érzed a sárbolygó porát
elgyengülve élsz
álmaidban repülsz
eléred a csillagokat
határtalan bolondság

ne mondj le
csak szabadulj meg
a vonzás hatásától
a létezés megszületik
gyötrődés a részed
ha elindulsz messzire
engedd meg magadnak.
mert a válaszok léteznek.