Feketéné Bencsik Julianna: A makrancos és a hölgy

illusztráció:pixabay.com

A fehér autó gyorsan hagyta maga mögött a kilométereket. Lámpája fénye belehasított a sűrű éjszakába, megvilágította az utat. Az autópályán alig volt forgalom, a műszerfalon egyetlen parancsikon sem gyulladt ki, vagyis minden tökéletes volt. Amikor a városba ért, a szemafor pirosra váltott. Az autó megállt, majd lefulladt. Vezetője a szabadjelzés után többször próbálta beindítani, de a motor meg se nyikkant. Nem nyüszített, kvarcosan sem krákogott, csak hallgatott, mint akinek elment a hangja. Vezetője megnyomta az elakadásjelző gombját. Meglepetésére, senki sem dudált rá, ketten is kiszálltak a várakozó autójukból, hogy segítsenek. Ők is próbálták beindítani, de nekik sem sikerült. Ekkor megtolták, és mintha mi sem történt volna, a motor felzúgott.
– Mi van? Valamiért megsértődtél? – kérdezte tőle a hölgy, aki vezette. – Úgy viselkedtél, mint egy durcás gyerek. Vagy talán Murphy törvénye jutott eszedbe, hogy ami elromolhat, az el is romlik? Mit vétettem, amiért ezt tetted velem?
Másnap reggel a dolog megismétlődött. A motor nyikkanásnyi hangot sem hallatott, mikor a hölgy be akarta indítani. Többször próbálkozott vele, de semmi. Felnyitotta a motorháztetőt, és belenézett. Úgy látta, minden rendben van. Az akkumulátort egy hónapja cserélte ki, mivel kis kedvence már korábban is többször megviccelte.
Mit tegyen? Töprengett.
Úgy gondolta, felteszi az akkumulátorra a töltőt, hátha az előző esti lámpázás miatt lemerült. De maga sem hitt ebben, hiszen menet közben az akku töltődik!
– Reggel elviszlek a szervizbe – határozta el –, hiszen így nem vagy biztonságos. Ha akkor sem indulsz, valakivel elvontattatlak.
A kis makrancosnak nem ez volt az első berzenkedése. Még egy éves sem volt, amikor egyik reggel gazdája nem tudta beindítani, mert rápattant a kormányzár. Akárhogy mozgatta a kormányt, az meg sem moccant. Kétségbeesett, és hívott egy autószerelőt, aki pár mozdulattal kioldotta. A hölgy akkor elpirult, és nagyon bénának érezte magát. Kedvenc autója megalázta őt. Ezután kormányfrásza lett, mert sosem tudhatta, mikor vicceli meg újra Hópihe autócskája. Nem kellet sokat várnia. Éppen késésben volt, időpontra kellett mennie, amikor az eset megismétlődött. Többször próbálkozott, de semmi. Pedig már leckét is vett, hogy ilyenkor mi a teendő. Ismét bénának érezte magát. Szerencséjére, arra jött éppen egyik szomszédja, akitől segítséget kért.
– Nyugodjon meg, én éppen így jártam az új autómmal egy pesti parkolóban – mondta a szomszéd nevetve –, a szervizbe is telefonáltam. Ott azt tanácsolták, toljam meg, s utána biztosan kioldódik a zár.
Ezután a kis makrancos kormányzár-szeszélyét tulajdonosa már jól tudta kezelni. De most vajon mi lehet a hiba?
A kis durcás másnap pöccenésre indult! Az úton sem fulladt le. Úgy viselkedett, mintha nem is vele történtek volna meg az elmúlt nap eseményei.
A szervizben az autót ott kellett hagyni, mert azonnal nem tudták megnézni. A harmadik napon telefonáltak, hogy lehet érte menni.
– És mi volt a hiba? – érdeklődött a hölgy.
– Semmi! A műszerekkel átnéztük, és mindent rendben találtunk – mondta a szerelő, és kételkedő pillantásokat vetett az idős nőre.
– Azt hiszi, szórakozásból hoztam el? Mint tavasszal is? – emelte meg hangját kissé a hölgy. – Ugye emlékszik? Én voltam az a szőkének ugyan nem mondható nő, aki kétszer is megjelent itt azzal a panasszal, hogy balra fordulva a kerék felől súrlódás hangja hallatszik. Akkor is átnézték, de nem találták meg a hiba forrását – a hölgy mély levegőt vett, meg akarta őrizni a nyugalmát. – És mi volt a kiváltó ok? – kérdezte visszafogottan.
– Nem emlékszem! Sok autót javítunk…
– A klíma! – vágott szavába a hölgy. – Miután balra forduláskor már a víz is ömlött az autó belsejébe, akkor hoztam el ismét, és megmondtam, mit nézzenek át. Szerelőjük szerint a légkondicionáló szűrője el volt tömődve, és az adott ki súrlódó hangot.
Hangját megemelve folytatta.
– Talán most is én jöjjek rá, időnként miért nem indul? Higgye el, már azt is megbántam, hogy megvettem ezt az autót. Még a régi kispolszkimnál is bizonytalanabb, pedig még csak két és fél éves. És mi lesz, ha útközben ismét leáll? Akkor jönnek és elvontatnak?
– Nem! Ilyet nem vállalunk – közölte a szerelő határozottan.
A hölgy már nem kérdezett semmit, átvette az autó kulcsát és idegesen távozott. Vezetés közben azon morfondírozott, hogy a szakszervizben a sok okos műszerrel miért nem tudják megállapítani a hiba forrását? Hol itt a szakértelem?
Ahogy haladt az úton, érezte, vérnyomása fokozatosan emelkedik, már szinte szédült is. A kis makrancos pedig mintha a trükkjei miatt szégyellte volna magát, a legszebb motorhangjával dorombolt.
A hölgyben még otthon is forrt a düh, míg eszébe nem jutott édesanyja idegesség elleni orvossága. Neki is van egy csorba bögréje! A konyhába sietett, leemelte a polcról, és minden erejével a földhöz vágta.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kérjük adja meg a hiányzó számot *