kiemelt címkével jelölt bejegyzések

Nádašpétër: Elvégezve

(Máté 27,45-51…60; és 28,5-7…20;
Márk 15,38…46; és 16,14…20;
Lukács 23,44-46…50-53; és 24,46-47;
János 19,30…38-42) és 21,1…14)

fëlmorajlanak a jelek
s a bámész nép rettent raján
félelëm uralkodik el

a beálló félhomályban
bűnére döbbenő tömeg
mellét verve oldalog el

míg a mëgtagadott király
mögöttük a kërëszt trónján
karját vérësen kitárja

függöny nem hull – ám széthasad –
a zárókép még hátra van:


hol a kősírba zárt halott
harmadnaptól nyája élén
örök létre ébred immár

 

illusztráció: Raffaello: Keresztre feszítés (1502 )

A vers megjelent  az “Érted vagyok” folyóiratban.

 

 

Ujj Béla: Karanténelégia (önbeszély)

Illusztráció: Pixabay

Ragyogó a tavaszi reggel. Kisvárosi házam hálószobaablakán át nézem a diófát a kertemben. Még nincsenek rajta levelek. Jól látszanak a pihenő madarak. Egy vastagabb ágon varjú, tisztes távolságban, magasabban egy gerle. A fények bearanyozzák a még csupasz ágakat. Az ablakot körbefutó borostyán leveleit szellő borzolja. Nincs kedvem kikelni az ágyból. Önkéntes itthoni karanténom már huszadik napja tart. Egy ideig hírportálokat lapozgatok okostelefonomon. Unalmasak. A legnépszerűbb megosztón valami érdekesebb néznivalót keresgélek. Találok egy videót, amin egy villamos vezetőfülkéjéből látható a kijárási korlátozástól megritkult forgalom. Nincs beszéd, csak a beszűrődő utcai zajok hallatszanak. Nézem a szokatlanul néptelen nagyvárost. Arrafelé gyakran megfordulok. Állandó ott a dugó. Most alig vannak emberek, az autómozgás is gyér. A villamos a végállomásra ér. Majd fél óráig néztem a néma felvételt. A galamb már a párkányon ül. A borostyán közül, az üvegen át, bámul engem.

Feketéné Bencsik Julianna: A furcsa fa GÖMB-IRKA – egy kiállítás lenyomata

Bányai Gizella: Jelenet

fotó: Braun Katalin

Feketéné Bencsik Julianna: A furcsa fa

Egy furcsa fa áll az alsó parkban,
mely egykor sebzetten várta,
hogy letört ágát felemeljék,
vihar dúlása után neveljék,
lombja az ég felé térjen
gyökere lent nyugodjon a mélyben,
árnyéka hűsítse a tájat,
ne legyen roncsoltan megfáradt.
Szokatlan fává növekedett
életnek-halálnak egyformán tiszteleg
magányos ugyan, de örömöt ad,
törzsén gyermekzsivaj fakad.
Része a rétnek, része a parknak,
örül minden madárdalnak
megsérült törzse átélt már sok telet
melyen tavasszal friss hajtás ered
hirdeti az örök megújulást
a sebzetten is valós megmaradást.

 Elhangzott 2019. dec. 2-án az Artjárás könyvbemutatón

Galló Kovács Zsuzsanna: Aperitif GÖMB-IRKA – egy kiállítás lenyomata

 Dercsényiné Horváth Gabriella:

Különböző valóságok

fotó: Rimán Dorottya

Galló Kovács Zsuzsanna:  Aperitif

évek óta őrzöm
annak a csokinak a papírját
amit akkor a kastélyban vettél
a jobb kezedre mutatva
enyém lett a sissis a császári párból
mint akik összetartoznak
egymás mellé írtuk nevünket
a vendégkönyvbe
a parkban a máriaterézia szobornál
hópelyhek hulltak homlokunkra
kalapod sapkámhoz simult
a fogason a cukrászdában
unikumot ittunk
dideregtem
pedig ez még csak
hiányod aperitifje volt
rövid szárú
gyűszűnyi kelyhű
pohárban szervírozva

Elhangzott 2019. dec. 2- án az Artjárás könyvbemutatón

Kővágó Éva: Gödöllői képeslapok GÖMB-IRKA – egy kiállítás lenyomata

részlet Pirók Irén szerkesztette fóliából

fotó: Juhász Tamás

Kővágó Éva: Gödöllői képeslapok

I.

fehér őrök közt tátongó
reménytelen ürességű
madárka kérdi
kapok tavaszt karácsonyra
a halál jön
hópárnán nyugtatom fejem
tél van

II.

az erdő puha némaságától várom
a választ ki nem mondott kérdésemre
valaki tudja a megoldást

 

III.

belemerülök a szürkeségbe
csábító fekete emel ki a fénybe
új élet vár
cukortól ragad a szám

 

IV.

vörös forgószél havon
kutyám rohan felém
hazaérek
V.
a mohó cethal felzabál minden
engem is elnyel
feneketlen börtönben
szabadulást remélek

 Elhangzott 2019. dec. 2-án az Artjárás könyvbemutatón

 

Nádašpétër: Fénykép GÖMB-IRKA – egy kiállítás lenyomata

Lőrincz Ferenc: Együtt-lét

Fotó: Braun Katalin

Nádašpétër: Fénykép

Gombnyomás, villanás. Az idő pillanattá, a látvány képpé merevült. A múlt látványát sík, lapos papírkép őrzi; tér s idő nélkül. Az idő – a Teremtő egyik nagy találmánya – suhan tovább. Csak előre, sosem vissza.

Tér. Gyermekkoromban térhatású képek mélységeit sanda üveg nézőkén át szemlélhettem. Képzeletem bejárhatta mélységeinek látszatát. Előtérben kerti pad, középütt virágágyás, háttérben bóklászó eb.

Idő. A múlt csak képzeletemben térhet vissza. Nyári szünet. Kerekező kiruccanás Rákospalotáról az addig csak hallomásból sejtett Gödöllőre. A Patkó hajtű kanyarja után hullámvasút az út. Partjain termetes cseresznyefák pirosló gyümölcsök özönével. Meg is szedtük ingünk öblét mind a hárman.

Lazán tekerve, csemegézve tekeregtünk keresztül a régi Gödöllőn. Macskaköves úton megkerültük a sejtelmesen idegen kastély egybefüggő, hatalmas kertjét a vasúti állomásig. Akkor még itt ágazott ketté az országút Valkó és Isaszeg felé.

Mesevilág emlékeimben; porban, csöndben… Ma mintegy alig hihető fakuló kép dereng vissza két emberöltő távolából.

Elhangzott 2019. dec. 2-án az Artjárás könyvbemutatón

 

Ujj Béla: Megérkezésem GÖMB – IRKA – egy kiállítás lenyomata

Márvány Miklós: Tisztítótűz

fotó: Csiki Krisztina

Ujj Béla: Megérkezésem

minden mi volt
délibáb csak
jót és rosszat
sűrűsödő füst lep el
szürke homályból
tűzszikrák villannak
perzselőn
lobban a láng
élénkfehér jelenés
tűnik fel
tisztító tüze
vérvörös-narancssárga
körös-körül
élénk feketeség
abból ragyog elő
a tiszta fény

 Elhangzott de. 2-án az Artjárás könyvbemutatón

 

Ocsovszky Zsófia: Evolúció: Sorozatfelvétel GÖMB-IRKA – egy kiállítás lenyomata

Posztobányi Péter: …és dúdol, dúdol…

fotó: Braun Katalin

Ocsovszky Zsófia: Evolúció: Sorozatfelvétel
egy
túl nagy a zaj.
sokadik a sorban,
még egy gyerek vagyok.
 
hét
Biciklin ülve felfelé mosolygok,
isten figyel.
Viharban, ha vakuz, ne pislogj.
 
tizennégy
negatív szűrés.
legjobb barátom a szomorúság.
 
tizenkilenc
saját tükörképem leszek
bizonyítom magam.
huszonegy
korai következtetés.
ha széttárom a lábam
-teszt-re-teszt-
bejön-e ott az egyetlenegy?
 
huszonhat
magam után itt hagyom neked
fotelban a langyos süppedést-
testmeleg egyenetlenség
leszek én benned.
 
harminc
lézer pontossággal vágok el
minden fontosnak tűnőt;
csak az épet metszem,
a halott szövet érintetlen marad.
Növeszt majd bele
új eret a kétségbeesés.
 
harmincegy
tévedek
 
harminchárom
tévedünk
 
harminchét
kritikus pont:
az ürességet célzom magamban.
nem lehet nem eltalálnom.
 
harminckilenc
hajszálvékony egyenes
a felező, ami elválaszt
az igazságtól.
Még mindig
korai a következtetés.
 
negyvenkettő
És dúdol, dúdol, mintha volna,
mintha volna, mintha volna
mintha élete az övé volna.

Elhangzott 2019. dec. 2-án az Artjárás könyvbemutatón