Ujj Béla: “A hálapénzt is kivezetjük a magyar ellátó rendszerből.” (mondatértelmezés)

Almási Lajos: szellem

 

 

 

 

 

 

 

A mondatot – most – egy “politikus” mondta. Olcsó élcelődés lenne, hogy a kivezetés feltételezi a bevezetést. Sokadszor felsejlik, hogy a nyelv veszélyes fegyver, gyakran sül el visszafelé. A hálapénz olyan evidencia mifelénk, amiről mindenki tud, de senki nem akar foglalkozni vele. Már maga a fogalom is farizeus. Sok kínlódással lehet csak elhatárolni a vesztegetéstől, ami minden jogállamban köztörvényes bűncselekmény. Vannak, akik az ajándékozáshoz kötéssel enyhítik elfogadását. Az igazi specialitás itt abban van, hogy olyasmiért adják, aminek értéke nehezen forintosítható: egészségért. Pontosabban a gyógyulás reményéért. A mértéke nem kirívó, egy olcsó köztelek megszerzése – egy hamarosan fejlesztendő helyen – jóval több pénzt hozó “hálát” generál. Csak látszólag világos, kinek jó, ha “kivezetik” – honnan is? – ezt az “intézményt”. Az adónak sokszor – növelve hitét a gyógyulásban – gyógyszer, a kapónak gyakran nélkülözhetetlen megélhetési forrás. Nincs olyan normális polgár, aki a hálapénz megszüntetésének szándékát ellenezné. De, aki belát az “egészségügy” mindennapi valóságába, nem gondolhatja komolyan, hogy az előnyhöz jutás kiskapuját az orvosi bérek akármekkora emelésével be lehet zárni.

kiemelt kép: pixabay.com

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kérjük adja meg a hiányzó számot *