
Nagy örömmel vettem részt 2016. szeptember 30-án Vörös Eszter Anna legújabb kiállításának megnyitóján a gödöllői Pálmaház Herbáriumában. A különleges helyszín kitűnő kerettel szolgál a különleges képekhez.
Álmában valami névsort olvasott fel. Nem volt különösen érdekes álom. És amikor a férfi felébredt, arra nem emlékezett, hol és mikor történt a dolog, és arra sem, mire szolgált a lista. De azt megnyugtatónak találta, hogy ő olvasta fel a neveket, mert a névsorolvasók soha nem szerepelnek az általuk felolvasott listán. A tapasztalata pedig azt mutatta, hogy listázva lenni nem jó, az meg pláne nem, ha a nevét nyilvánosan felolvassák. Miközben belefogott a szokásos reggeli rutinba, felöltözés, kávé, azon gondolkodott, vajon ö maga milyen listákon szerepel. Mivel dolgozó, választóképes, adófizető, társadalombiztosított, személyigazolvánnyal, útlevéllel, jogosítvánnyal, lakóhellyel, ingatlannal, gépjárművel, telefonnal, internettel, áram, víz, gáz, csatorna, kábeltévé szolgáltatással, bankszámlával rendelkező személy volt, maga is meglepődött, hogy csak így hirtelen mennyi listát tudott felsorolni, amin ő maga rajta van. Kávéivás közben elhatározta, hogy elkészíti azon listák listáját, amin szerepel.
Június 27. hétfő
Egy hónapos vacillálás után ma reggel eldöntöttem. Lesz, ami lesz. Tök béna vagyok, de nem baj. Elvégre azért megyek, hogy tanuljak. Megírtam Panninak is e-mailben. Idén megyek IRKA táborba. Autóval. Még utasokat is vállalok fuvarozásra.
Június 28. kedd
Gyomorgörccsel ébredtem. Már bántam előző napi hirtelen döntésemet. A többi résztvevő vérprofi. Még irodalmi díjakat is nyertek. Mi keresnivalóm nekem közöttük? Le kellene mondanom az egészet.
Június 29. szerda
Reggel elolvastam az üzeneteimet. Béla és Ilona utasnak jelentkeztek. Délelőtt felhívtam a barátnőmet. Tíz perc alatt tömören vázoltam neki a patthelyzetet. Nem értette. Azt mondta, hogy dolgozik, beszéljük meg este. Este újra hívtam. Nem vette fel.
Június 30. csütörtök
Rosszul aludtam. Álmomban Panni verses feladatot talált ki. Kivert a veríték tőle. Felébredtem. Levegő után kapkodtam. Mellettem a férjem békésen szuszogott az ágyban. Egész nap használhatatlan voltam a munkahelyemen.
Július 6. szerda
Egy hete nem bírok aludni. Még altatóval sem. Visszatáncolni már késő. Nem tehetem meg a többiekkel. Szakembertől kell segítséget kérnem.
Július 12. kedd
Felhívtam három pszichológust. Egy nyaralni ment. A másik idegösszeomlással került kórházba. A harmadik szeptemberre tudna időpontot adni. Teljesen kétségbe estem.
Július 18. hétfő
Panni elküldte a tábor programját. Tele lesz verses gyakorlatokkal. Ez a vég. Elvesztem.
Július 25. hétfő
A kollégáim ma megkérdezték, rendben vagyok-e. Mert a kutatási jelentésben mindenütt jambust írtam bambusz helyett.
Augusztus 8. hétfő
Ma reggel hasmenésem volt. Még otthon. Nem értem el a WC-ig vele. Pénteken kezdődik a tábor.
Augusztus 10. szerda
Ilona lemondta az utazást. Édes kettesben megyünk Bélával. Szép időt mondanak hétvégére.
Augusztus 12. péntek
12.35-kor indultunk el Béla házától. Az M31-esen hívott Panni. Visszamentünk Gödöllőre Zsófiért. 14.45-kor érkeztünk a nyaralóhoz. Zsófi és Béla kiszálltak a ház előtt. Elkezdtem remegni. Megfordultam a kocsival, és elindultam hazafelé.
(A 3. nap feladata: naplóírás a tábor eseményeiről Bólya Péter: Az udvar közepe c. novellája szikár stílusában, a feszültség fokozására főleg tőmondatokkal.)
Este van. A kastély hidegen hallgat,
mint az úrnő, ha a férje ismét mással hált,
de a báró csak legyint: nem hűséges alkat.
S másnap újra áll a bál. Varázsos estély,
folyosón osonó szerelmesek, lopott csókok,
lebbenő szoknya, fénylő sisak rostély.
Csak történelem. Nincs folyó bor vagy édes párlat,
fénykép kattan, üvegdobozban lapul a múlt.
A régi élet ma csupán turista tárlat.
Lena Andersson: Jogtalan elbirtoklás c. könyvének ajánlója
Egy szerelmi kapcsolatban a felek soha nem egyenlők. Az egyiknek mindig több a veszítenivalója, ő a gyengébb, mondhatni, ő az, aki jobban szeret. Aki birtokolni akarja a másik minden gondolatát, érzését, annak ellenére, hogy a másik erre nem is igazán vágyik, akinek esetleg terhes ez a ragaszkodás, ez a birtoklási vágy. Igen ám, de mi van akkor, ha az egyik fél okkal, sőt joggal hiszi azt, hogy birtokolhatja a másikat?
Amikor még volt illem és meghatározott szabályrendszer szerint zajlottak a társas kapcsolatok, amikor a legyező állásából következtetni lehetett a hölgy hajlandóságára, a férfi vizitjeiből annak udvarlási szándékaira, lényegesen egyszerűbb volt a dolog. Lehetett sejteni, hogy mik az elvárások, hogyan alakul a tartozik-követel oldal. Mikor lehet készülni házasságra, és mikor komolytalanok a szándékok. Az ember nem lépett át csak úgy határokat, mert következményei voltak. Így hát kevesebb volt az esély arra, hogy valaki jogtalanul formáljon jogot a másik érzéseire, illetve jogtalan módon rabolja el a gyengébbik fél szívét.
Merthogy a szerelemnek van egy csúnya tulajdonsága, amit az őseink még tudtak és igyekeztek is mindenféle írott-íratlan törvényekkel kivédeni: a szerelem hirtelen, ok nélkül támad fel, ellenben annál nehezebben lehet tőle megszabadulni. Márpedig ha felelőtlen módon olyan jelzéseket teszünk a másik felé, amit tévesen úgy értelmez, hogy az szerelem, akkor a csíra szárba szökken, elburjánzik és a jogtalan birtoklón erőt vesz az őrület. És innentől hiába vonogatjuk a vállunkat, hogy én nem úgy gondoltam, én csak udvariasságból mondtam azt, amit, a másik soha nem fog már hinni nekünk. Mert a szerelem második legrondább tulajdonsága, hogy azt hiteti el az emberrel, hogy pusztán a szerelem okán joga van birtokolni a másikat. Ha te szerelmes vagy egy másik emberbe, aki mondjuk egy ideig úgy tűnik, viszonozza az érzéseidet, akkor ez éppen elegendő indokot jelent számodra, hogy jogot formálj a másikra akkor is, amikor az már menne. Pedig jogtalanul teszed ezt, hiszen a szerelem nem elég jogalap arra, hogy birtokoljunk egy másik embert. Akkor sem, ha egy ideig kölcsönös volt.
A regénybeli Ester úgy hiszi, joga van birtokolni Hugot, csupán csak abból kifolyólag, mert szerelmes belé. Nem képes megérteni azt, hogy amit a férfi mond, az tényleg úgy van, nincs mögötte semmi hátsó szándék. A férfi nem tesz semmit, nem akar semmit. Merő udvariasságból nyújt néhány udvarias gesztust, amit a nő átértelmez és a szerelme jogán tovább táplálja birtoklási vágyát. És az olvasó csak sajnálni tudja Estert, mert nem érti meg azt, amit Lawrence Durrell Justine-je óta pedig tudunk, hogy az egész szerelem nem más, mint egy rohadt nagy fikció.
Úgy született, hogy az anyja titkolta,
Bűzös a város, amely felnevelte.
Csak neki nem volt saját illata, így
Átnéztek rajta a nők és az emberek.
Orra cimpája, mint reszkető dúvadé,
Legfinomabb illatokért remeg.
Gyenge leányok bőre a rút tét, mi
Szíve választottjához elvezet.
Szombaton érkeztem. Késve.
Egy napot és egy órát késtem.
Ez sok. Egy éve készültem erre a három napra.
Háromra, nem kettőre!
A három is kevés. Ennyi idő alatt fejlődni. Továbblépni.
Bár – ugrásszerűen is lehet fejlődni…
*
Figyelek. Befelé, magamra.
Nehogy ne vegyem észre azt az ugrást. Amikor már sokkal jobb leszek.
NAGYON jó!!!
Amilyen mindig is lenni akartam. Tavaly is, a tavalyi három nap előtt.
Bár – tavaly is, egy nappal korábban hazamentem…
*
Kevés a két nap.
Jövőre három napot maradok.
(A 3. nap feladata: naplóírás a tábor eseményeiről Bólya Péter: Az udvar közepe c. novellája szikár stílusában, a feszültség fokozására főleg tőmondatokkal.)
illusztráció: kabai lóránt
senki semmi
utaim kereszteződése
mikor hova merre
vezet mi a célom
eltérített-e démon
mit tudsz te erről
elmentem mindettől
megszállt a nyugalom
madár ül huzalon
lelkem rendben
nem idegesít engem
ha rám szólsz csaholva
mint felbőszült kutya
vállamon egyet rántok
hangom mint a bádog
nem érdekel a végén
látszik-e fémfény
nem vonz semmilyen állás
nem vagyok senkinek hálás
velem senki nem játszik
egyedül megyek a házig
(A feladat versírás volt a megadott rímek alapján: kereszteződése, merre, célom, démon, erről, mindettől, nyugalom, huzalon, rendben, engem, csaholva, kutya, rántok, bádog, végén, fémfény, állás, hálás, játszik, házig)
Ez nem is igazán regény, csak egy történet, ami elmondja önmagát.
Egy történet, amit másképpen elfelejtettünk volna, hiszen aki megélte, az is elfelejtette, egyszerűen azért, mert továbbélt. Hagyta, hogy a tegnapokra mindig rárakodjanak a mák, hogy végleg eltemessék a holnapok.
*
Ez a könyv a mában élés története. A mában, amelyben nincs más cél, csak megélni a holnapot. Gárdos Péter: Hajnali láz bővebben…
Arra vágyik, hogy megértsék. Azért kezdett el írni, hátha az segít. Nem a siker a fontos számára, hanem inkább a figyelem. Amikor megérkezik, páran már ott vannak. Néhányan még mára ígérkeztek, a többiek csak holnap reggelre várhatók. Örül, hogy ott van. Mindig nagyon szeretett volna megfelelni a felé irányuló várakozásnak. Nem igazán tudja miért nem sikerül ez mégsem neki, annyira, amennyire szeretné. Megissza az első pálinkát. Jó közösen írni. Most ezért van itt. Már éppen belefognának az írásba, mikor megjönnek a még vártak. Újabb koccintás. Majd elkezdik. “Klári azt veszi észre magán, hogy Juli barátnője kedvéért, inkább férfi szeretne lenni.” Töltenek, isznak. Vacsora. Újabb felesek, egészen hajnalig. Lefekvés előtt elhatározza, hogy holnap nem iszik annyit, csak ír. Enyhe fejfájással ébred. Kikászálódik az ágyból. Kávé, szendvics. Megérkeznek az aznapiak és poharat nyomnak a kezébe. Apósomféle, kutyaharapástszőrével, hallja. Nincs ereje ellenkezni. Lemegy az első feles. Együtt folytatják. “Klárit, kérésére, férfivé operálják. Már Karcsiként sokáig hiába keresi Julit.” Délre nála ürül ki a whiskys üveg. Ebéd után némi lézi aftenún. Majd ismét írás. “Mikor Karcsi végre megtalálja Julit, kiderül, azért tűnt el, mert közben, éppen őmiatta, a kórházban Józsivá lett.” Ekkor bontanak tequilát. Azt nagyon szereti. Elfogy az is, különböző sörökkel lekísérve. “A két új férfi sülve, főve együtt van, jól érzik magukat egymás társaságában.” Még mielőtt az esti tűz elhamvad, álomba ájul. Reggel az ágyban, ahová nem tudja hogyan került, földrengésre ébred. Félrefordított fej, lassú, óvatos mozdulatok, kávé, sok ásványvíz, néhány keksz. Ma vezetnie kell, nem lehet szó ráivásról. Nagy nehezen csatlakozik a többiekhez, akik már írnak. “Az újdonsült férfi barátok kéz a kézben tüntetnek az azonos neműek házasságáért.” Előkerül egy üveg különleges rum. Ásványvizet tölt magának. Egy darabig hallgatja koccintásokat és a gyakran röhögésbe oldódó fecsegést. Aztán odamegy absztinens ismerőséhez, akit idefelé ő hozott kocsival, és megkéri, hogy ő vezessen hazafelé. Mikor elvállalja, megkönnyebbülve csatlakozik a rumivókhoz. Közösen cifrázzák. “Józsi növekvő vonzódással bámulja Karcsit, magában elhatározza, hogy a kedvéért visszaoperáltatja magát nőnek. Karcsi fejében eközben az jár, hogy ő is.” A közös mű kész. A rumosüveg is kiürül. Vége a bulinak. Hazaindulnak. Jöhetnek a hétköznapok. Jövőre, együtt, ugyanitt. Arra gondol, ha meg nem is értették, együtt írni jó volt.
(A 3. nap feladata: naplóírás a tábor eseményeiről Bólya Péter: Az udvar közepe c. novellája szikár stílusában, a feszültség fokozására főleg tőmondatokkal.)