Szabó Anikó: Kedvenc regényem kötött versformában

Illusztráció: pixabay.com
Illusztráció: pixabay.com

Úgy született, hogy az anyja titkolta,

Bűzös a város, amely felnevelte.

Csak neki nem volt saját illata, így

Átnéztek rajta a nők és az emberek.

 

Orra cimpája, mint reszkető dúvadé,

Legfinomabb illatokért remeg.

Gyenge leányok bőre a rút tét, mi

Szíve választottjához elvezet.

3 hozzászólás a(z) “Szabó Anikó: Kedvenc regényem kötött versformában” bejegyzéshez

  1. Mi ez a versforma?
    A regényt nem olvastam, de a fészbúkos komment alapján ráismertem, hogy filmben már láttam.

    1. Kedves Franciska! Tőlem kérdezed, a prózástól? 10 perces feladat volt az IRKA nyári táborában, amit igyekeztem a Szeptember végén rímelésére ráilleszteni, gondoltam, azzal nagyot nem tévedek 🙂 vagy mégis? De az is lehet, hogy számolni nem tudok 🙂 a versírás nem az erősségem, főleg nem időre! Az internet szerint időmértékes és anapestus a jellegzetes tá-ti-ti …

  2. Csupán érdeklődésből kérdeztem. Az első versszakban nincs rím, a másodikban félrím, az ütemhangsúlyokat illetően magam sem vagyok szakértő, szóval pont ezért kérdeztem, hátha megtudok valamit 🙂
    10 perc alatt ilyen műfaji megkötésekkel nehéz alkotni.
    De biztosan jó szórakozás volt ott a helyszínen.
    Most pedig érdekes rejtvény 🙂
    Köszi!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kérjük adja meg a hiányzó számot *