illusztráció: pixabay
Dolgozó nőként nem tudtam kiteljesedni a gasztronómia területén. Sütemények helyett pohárban szivárványcsíkosra rétegezett pudingokkal kápráztattam el a gyerekeimet. Nyugdíjasként sem lett belőlem egy süti-mama. De ha a lányom – a telefonban – felsóhajt, hogy milyen jó lenne olyan darázsfészket enni, amilyent óvodás korában a sarki péknél sütöttek, akkor nekifogok. Mersdorf Ilona: Kockázatfelmérés (10) bővebben…
illusztráció: Török Tamara Gödöllői Fotós Kör
Amikor Anna megszületett, sok-sok ajándékkal halmozták el a családtagok, barátok és az ismerősök. Kiságyában számtalan plüss és bárányszőrből készült állatka várta azt a pillanatot, amikor gazdájuk hozzájuk ér, megcibálja, esetleg meg is kóstolja őket. A hónapok teltek, a jó étvágyú Anna szépen gyarapodott, míg egy napon a szülők észrevették, hogy ágyában nem ott fekszik, ahová letették. Majdnem harminc centiméterrel arrébb, egy bárányszőrből készített Bari mellett szuszogott. Örültek, hogy gyermekük megkezdte a helyváltoztatást, de amikor már másodszor, sőt sokadszor is Annát ott találták, elgondolkoztak azon: vajon miért pont a Bari felé igyekezett? Feketéné Bencsik Julianna: A Bari bővebben…
Suhajda Zsuzsa fotója Gödöllői Fotós Kör
Fiaim kicsi korukban meg voltak győződve arról, hogy van úszó hal, és van evéshal. Nem tudták elképzelni, hogy azt az állatot, ami a vízben úszkál, egyszer csak hipp-hopp megesszük. Pedig a háziállatok sorsa az, hogy megegyük őket. Az ember minden állatot megeszik, ami nem mérgező. Az állatok nemesítésének, tenyésztésének fő célja a több tej, tojás, zsír, nagyobb comb, mell, máj. A társállatok a kivételek. De ma is vannak kultúrák, ahol őket is megeszik. Emlékszem az érzésre, amikor a tejelésben csúcstartó tehenet megláttam a mezőgazdasági kiállításon. Négy karólábon satnya test, azon elképzelhetetlen méretű tőgy. Az állat önmaga karikatúrája volt. A lókolbászt nagyon szeretem, és a ló steakje is vetekszik a marháéval. Erre lovaglás közben kevesen gondolnak. Sok évet éltem együtt kutyákkal, gyerekkoromban macskával, később díszhalakkal, díszmadarakkal és teknőssel is. Elgondolkodtató, hogy mégis mind fajra, mind darabra, jóval több háziasított állat ment keresztül a gyomromon, mint a lakásomon.
Fanni most lesz tíz éves. Egy hónapja nem látta már anyucit. Kedden és szerdán skype-on együtt tanulnak, a többi napon anya a kórházban dolgozik.
Apánál jó. A kertben van hinta, és ugrálóasztal is, amit Fanni a tavalyi születésnapjára kapott. A Cirmi cica is csak az övé. A házba sajnos nem viheti be, de ott a sok plüsi, nekik süt-főz, terít meg ágyaz Fanni. Mióta a kistesója át tud bújni a mászóalagúton, vele is lehet már játszani. Mersdorf Ilona: Ünnepeink (9) bővebben…
Szentiványi-Székely Enikő: inkognitó
fotó: Rimán Dorottya
Pap-Klára Márta: tűn(őd)és
illusztráció: Rimán Dorottya: Mongol varázslat (Gödöllői Fotós Kör)
A szómágia régi emberi rítus. A varázsló – vagy sámán – szertartása szimbolikussá vált, a cselekvés helyét mágikus szavak vették át. Egyes mítoszi hősök énekükkel tudták alakítani környezetüket. A monoteista hit istene a szó erejével: igével teremtette a világot, és bele az embert. Az író szövegből alkot irodalmi valóságot. A cselekvés – a társadalomban különösen – nem szimbolikus rítus, hanem a külvilágban változást előidéző aktus. A társadalmi cselekvés az emberek szükséglet-kielégítésének eszköze és/vagy feltétele, amely érdek és/vagy kényszermotivált, de magába foglalja a másokra hatás, és a másokhoz való igazodás igényét is. Bármely tettekkel kapcsolatos terv alapértelmezésben tartalmazza a végrehajtás igényét. A megvalósítás külön hangsúlyozása elértékteleníti, hitelteleníti az elhatározás komolyságát. Csak a felvállalt, elvégzett, tárgyiasult, mások által anyagi értelemben is megtapasztalható, változtató tettek sora cselekvés, az igehirdetés nem az.
Így kéne élni. A hinta lengésével mérve az időt, figyelve a bougainvillea színeváltozásait. Reggel a fázósan gyűrött szirmok lilásak voltak. Most, hogy átsüt rajtuk a déli nap, pipacsvörösen világítanak. Az alsó néhány virág a levelek árnyékában, korallpiros. Várom, milyenek lesznek majd este, mikor lemegy a nap. Mersdorf Ilona: Színek és tervek (8) bővebben…
Ülök a számítógép előtt, írni szeretnék. Valami szépet, jót, e nehéz időben: felemelőt. Nem megy! Leblokkoltam. Pedig folytatnom kellene a már elkezdett írásomat, ráadásul most időmilliomos vagyok. Miért nem jön a múzsa, hogy homlokon csókoljon? Csak nézek ki a fejemből. Bekapcsolom a tévét, a vírustájékoztatót, és az írás helyett új szavakat tanulok: kontakt, home office, pandémia, mandiner, genom, stb. Hallom, mennyi a fertőzött, meggyógyult, halott, és hányan vannak karanténban. Lehet, hogy az én múzsám is ott van, esetleg már a lélegeztető gépen? Tűnődöm. Talán veszélyeztetett korú, netán krónikus betegsége is van? És egyáltalán van esélye, hogy meggyógyuljon? Feketéné Bencsik Julianna: Karanténban bővebben…
Ötvenhat novemberi világgá menetelem történetét már ismerhetitek, hanem a folytatással adósotok vagyok.
Néhány hetes bécsi tartózkodás után a francia követségen sikerült elhitetnem, hogy életem egyetlen vágya építészmérnöknek lenni – ami igaz –, és ehhez éppen a Sorbonne-on akarnék diplomát szerezni – ami lehetőség. Bojár Cassino: A Châteauroux-i eset (Alex történetei) bővebben…
Nincs olyan fontosember-interjú, amelyben a megkérdezett el ne mondaná, mennyire lényeges számára, hogy együtt legyen a családjával. Ez a kijelentés többnyire akkor hangzik el, mikor már kiderült, hogy a sikere odaadó, komoly munka eredménye, ami minden idejét lefoglalja. Többnyire az is kiderül, hogy a szükséges jelentős, olykor erőfeletti erőfeszítések miatt alig marad ideje másra. Esetenként arról is szó esik, hogy egyáltalán nem marad szabadideje. Ilyenkor a nyilatkozó már olyan hősként tűnik fel, aki feláldozza magát a munka oltárán. Ekkor logikusnak tűnik a következtetés, hogy nem jut ideje szeretteire sem. Érdemes belegondolkodni abba is, mit jelent az, hogy szabadidő. Mitől, milyen kényszertől, rabságtól szabad? Csak nem a munkának nevezett tevékenységtől? Az is megfontolandó, hogy a családdal milyen időt töltünk. Szabadot? Hogyan nevezhető legfontosabb társadalmi alapegységnek egy olyan közösség, amire csak akkor jut idő, ha marad szabad? És egyáltalán, kategorizálható-e a valódi jelenlét ideje?
illusztráci: Pixabay
