Kávészünet kategória bejegyzései

Egy korty kávé – egy falat írás.

Filep-Pintér Eszter: Türkiz vagy lila?

Illusztráció: Pinterest

 

 

 

 

 

 

 

 

A körömdarabok úgy szállingózták a délelőtti napsütésben, mint a gránátkő csillogó pora. Könnyedén suhant az olcsó reszelő a géllakkos felületen. Egy kis pihenést ő is megérdemel – gondolta Dzsenifer – míg pár percre lehunyt szemmel, a napsugarakat magába gyűjtve, a sírkő szélén üldögélt. Mostanában állandóan csörög a telefon. Annyi a rendelés, hogy nem győzik teljesíteni. Néha vissza is mondanak egyet-kettőt, mert nem bírják szusszal.
Most legalább van egy szabad félórája, amikor végre kifestheti a körmeit. A főnök az okmányirodában gubbaszt: egyhamar nem várható. Otthagyta hát Dzsenifer a bódét – ahol a rendeléseket veszi fel telefonon –, és ráhelyezte narancsbőrős fenekét a minta sírkőre. Nem tudta eldönteni, hogy az ametiszt lila, vagy a türkiz legyen a befutó. Csillag mintákat ragasszon rá vagy cicákat? Nehéz döntés, mert hát, egész héten ezt kell majd bámulnia. A kliensek sem tudják könnyen eldönteni, hogy márványból vagy gránitból készüljön a sírkő. Fekete vagy inkább szürke legyen a színe, ovális vagy négyzetes a formája. Dzseni végül a lilát választja, de az egyik körmöt megcifrázza egy csík türkizzel.
Az első héten, mikor betanuló volt, azt mondta a Béla, hogy ezt a munkát nem szabad hazavinni. Felejtse el a könnyes arcokat, meg a szipogó hangokat: tárgyilagosnak kell maradnia! Semmi érzelem. Ez nem az a meló, ami széparcúaknak való. Éppen ezért választotta éppen őt.
Aztán mikor először hívta fel magához – a felesége persze nem volt otthon –, megmutatta a saját koporsóját a padláson: díszes bársonyhuzattal. A kopaszodó főnök arra bíztatta, hogy nyugodtan feküdjön mellé:
– Mindenkinek jár egy kis szórakozás a hosszú nap végén – mondta, majd hozzátette: – Hidd el, pár perc alatt a menyországba juttatlak!
– Oda eljuttat egy frontális ütközés is, Béla bá – válaszolta akkor.
Nem hiányzott neki az a szalonna szagú, izzadt mennyország, amit Béla igért. Megtanulta már leszerelni ezeket a fonnyadt bőrű sápadtakat.
Bezzeg a nevelőapját sosem tudta leszerelni, naponta többször rámászott. Aztán egy nap beütött a szerencse. Keresztbe állt a torkán egy méretes halszálka. Ha igaz a mondás, hogy az ember úgy hal meg, ahogy él, akkor nem a torkát kellett volna átfúrnia a szálkának, hanem a farkát. Na, annak a görénynek nem lett gránit sírköve. Nem volt arra se pénz, se akarat.
Dzseninek néhány szép hete volt, mielőtt kilakoltatták őket, aztán csak járta a falut, munka után. A sírköves volt a sokadik próbálkozása. Maga sem gondolta volna, hogy az üzlet így beindul. Neki csak a telefonokat kellett felvennie, meg leírni néhány fontos dolgot. A kliensekkel Béla vagy az asszonya beszélt.
Nem tudja még, mi lesz vele, ha véget ér a korona, s kevesebb lesz a meló. Sebaj, a nap süt. Chipsre, kólára, lakkra, néhány használt göncre még mindig futotta. Az az álma, hogy műkörmös legyen. Sok jó ötlete van, például a temetési körmökhöz.
– Műkörmös – rebegte szem lehunyva a sírkövön, miközben várta, hogy a türkiz és a lila megszáradjon. Csak azután következhet rá vékonyan a fekete szegély.

 

Nádas Péter: A küngösi kisegér („Abban az évben…” – nagyapó emlékezik)

Illusztráció: Pinterest

 

 

 

 

 

 

 

 

Régen történt. Még évtized sem múlott el a nagy háború óta. Hanem a hadakozás mégis folyt tovább. Hidegen. Így is nevezték: hidegháború. A világ csoportokra különült: két szembenállóra és egy közöttire. Idehaza hivatalosan imperialisták, béketábor és harmadik országok volt a fölosztás.
Minket az úgynevezett béketáborba szorított a győztes nagyhatalmak egyezkedése. Az ellenfelek hidegvérrel, elszántan, de alattomosan küzdöttek egymás ellen. Az akkori propaganda szerint a kapitalista államok háború kirobbantására törekedtek. A „béketábor” – persze – a békére. A népi akasztófa-humor erre ezt mondta: mi háború árán is megvédjük a békét!
Abban az évben jött egy ellenséges repülőgép körülnézni hazánk légterében. Vadászrepülőink lekényszerítették Kecskemétre. Később besorolták a MALÉV utasszállító flottájába. Végül egy sétarepülés során lezuhant Zuglóban.
Abban az évben vitték át a Pajtás – akkori nevén Beloiannisz – hajót a Balatonra. Ez még nem lett volna baj. De befogadó képességét minden további nélkül jóval nagyobbnak nyilvánították. Utassal telve fedélzetén éppen egy vitorlásverseny idején futott ki a nagy vízre. Mindenki a látvány felé néző oldalára tömörült. A hajó vészesen dőlni kezdett. Erre a tömeg megriadt és átfutott a másik oldalra. Ez már túl sok volt. Átfordult s a kirándulásnak gyászos vége lett.
Abban az évben terjesztették el a „gaz imperialisták” a burgonyabogarat a „béketáborban”. De rajtunk nem fognak ki! Az amerikai hadseregtől itt hagyott kis dzsipeket – mostanság a japán Szamuráj terepjárók emlékeztetnek rájuk – öblös torkú porozó gépekkel szerelték föl, aztán neki az ellenségnek! Mármint a bogaraknak. Az azóta rég betiltott, mérgező DDT por hatalmas felhőivel borították a határt.
Abban az évben, nyári munkaként középiskolás csapatok csatár-láncai járták a Dunántúl burgonya tábláit, hogy leleplezzék a lombok közt alattomosan pusztító ellenséget. Egyik rokonunk akkor épp a megyei növényvédő állomáson dolgozott. E kapcsolaton át kerültem veszprémi diákok bogár-kutató csapatába.
Levonatoztam Csopakra. Onnan Küngösre irányítottak, ahol a csapat éppen állomásozott. Az állami gazdaságban – az előző napi nagy zápor után – javában folyt a behordás. A learatott, kévékbe kötött búzát hordották be pőre kocsikon a cséplés helyére, a szérűre. A pőre kocsi sima rakfelületű lovas kocsi, melynek oldalait levették, gerendákkal toldották, hogy bővebben rakhassák a kévéket föl rá, azután le a szérűn.
Délben érkeztem. Az aratók, fogatosok ebédre igyekeztek a központ étkezőjébe. Megéheztem, oda tartottam hát én is. A címben említett kisegér is. Valahová sürgős útja lehetett, mert nagy vidáman potyázott egy kétlovas pőre kocsi tetején. Bizonyára élvezte a kényelmes, macskáktól biztonságos magasságban utazást, a fáradozás-mentes gyors haladást. Ihaj, csuhaj, sose halunk meg! – mintha cincogta volna is.
Hamarosan a majorság bejárati útjához értünk. Én gyalog a járdán, a kocsihajtó a rakodóval, meg az egérkével a falu fő utcájának úttestjén. Gyeplő sem rezdült, nem volt rá szükség. A lovak tudták, hogy ebédidő van, ismerték is a járást. Elkezdték a befelé kanyarodást. A bohó potyautas ekkor döbbenhetett rá, hogy nem a tarlóra, az ő ebédlője felé mennek. Mielőtt a kocsi fara túljutott volna a földút peremén, gondolkodás, körültekintés, mérlegelés nélkül lehuppant a…
A tegnapi zápor emléke híg iszapként maradt meg az útszéli, leveses tálnyi mélyedésben. Ploccs!, az egér bele. Nem is került többé elő onnan. A barátságosan langymeleg sár magába ölelte és fogva tartotta. A híg sár felszíne pár pillanat múltán kisimult.
Hát ennyi történt. Bús, de példázatos. Mint néhány nappal korábban a meggondolatlan viselkedés a túlterhelt hajón. Tanulság? Mindig nézzünk, lássunk és gondolkodjunk előre! A járművezetés meg az életvezetés sokban hasonló. A biztonságos vezetés hármas szabálya: tilosat soha! Kötelezőt mindig! Megengedettet módjával, előrelátással, körültekintéssel! Így vezessünk gépkocsit! Életünket százszor inkább e hármas szabály szerint!

Kosztolányi: Húsvét

Már kék selyembe pompázik az égbolt,
tócsákba fürdenek alant a fák,
a földön itt-ott van csak még fehér folt,
a légen édes szellő szárnyal át.

Pöttön fiúcskák nagyhasú üvegbe
viszik a zavaros szagos vizet,
a lány piros tojást tesz el merengve,
a boltokat emberraj tölti meg.

S míg zúg a kedv s a víg kacaj kitör,
megrészegül az illaton a föld,
s tavasz-ruhát kéjes mámorban ölt –

kelet felől egy sírnak mélyiből,
elrúgva a követ, fényes sebekkel
száll, száll magasba, föl az isten-ember.

Ujj Béla: Arany platán

Folyton felbukkannak
A színarany álmok.
Pedig eljöttükre
Már régen nem várok.
Ha a kék égboltot,
Felhők el nem fedik,
A hatalmas platán
Mindig megjelenik.
Vaskos törzse foszlik,
Felette szivárvány.
Madárrajok ülnek
Minden csupasz ágán.
Tudom ez nem mese.
Ez maga az élet.
Gyönyörű valóság
Nem csalfa igézet.

(Feladat: Nagy Márta Júlia: Elígért lány című verseskötete alapján kellett modern szecessziós verset írni eklektikus témában, formában.)

Galló Kovács Zsuzsanna: Szerelem covid idején

bársonyos reggeleken
a hófehér
gyöngyvirágkelyhekben
megbúvó esőcseppeket
bámultam a kertben,
s a magnólia bíbor szirmain
megcsillanó fényt

maradj otthon! mondták
s a megállt időben
fehér ködfátyol alól
néztem hiányod
mint ömlik magányom
ezüst poharába

álmomban
kézen fogva vezetett
az Angyal a téren át
a halványzöld rügyek
édes illatában
a Notre-Dame büszkén
viselte faragott kőcsipkéjét

 

 

 

 

(Feladat: Nagy Márta Júlia: Elígért lány című verseskötete alapján kellett modern szecessziós verset írni eklektikus témában, formában.)

Kedélye és szemüvege töretlen.
Családi indíttatásból fran​cia rajongó, az utóbbi években trópusokra utazó lett.
Az élet tartogatott számára valamit, ami egyszerre mámor és borzongás, gyógyír és áldás, ez az írás. Negyven év várakozás után most boldogan lubickol benne.

Filep-Pintér Eszter: Amikor…

Amikor úgy szeretsz, mintha először csókolnál,

mintha lennék crottin de Chavignol

zsírosan, lágyan omlok szét feszülő karodban

mintha lennék pikáns, zamatos túlérett nő,

kéjes harmatod után sóvárgó-reszkető.

Amikor úgy szeretsz, mint hamvadó zsarátnok,

mintha lennék óízű Gouda

elfonnyadt nyomata bíborló tüzes nyárnak,

mintha lennék évekig érlelt narancs burka

reszketeg sóvárgója az elrejtett vágynak.

Amikor úgy szeretsz, mintha törvénybe iktatnál

mintha lennék Parmigiano-Regian

szétporlok tebenned, ízem édesen kesereg

mintha lennék nélküled alkonyi lejtmenet

bús tanúja kérges, azelőtt omló jövőnknek.

(Feladat: Nagy Márta Júlia: Elígért lány című verseskötete alapján kellett modern szecessziós verset írni eklektikus témában, formában.)

Filep-Pintér Eszter – Gyógypedagógusból lett édesanya, anyafából faragott írótanonc. Utazáskor megismeri önmaga kevéssé ismert szegleteit. Új színeket, hangokat, illatokat gyűjt, de mind mögött keresi az örök emberit.

Feketéné Bencsik Julianna: Az erdő szomorú dala

vibráló fénnyel suhan alá
a színharmónián
a ragyogó napsugár
tűzárba borul az erdő
a fűrészek kvarcosan nyikorgó hangját
gyászos akkordok kísérik
belenyüszít a békés táj
fuvolafüttyös madártrilláiba
a környezet vitája

pusztul az erdő
zöldessárgán izzó foltokon
csak néhol lejti táncát
a légiesen tovasuhanó fény
a fűrészek sikoltozása bűntény

mi lesz ha eltűnik ez erdő
sárgákat szaggató tűzpiros
tarka virágok átható illata
madarak andalító dallama
a természet nyugalma

szélsüvítő sivárság köszönt ránk
színtelen illattalan fuvallatok
vad intenzitással száguldanak
a hajdani erdők kietlen helyén
ahol megszűnt az áttörő fény

(Feladat: Nagy Márta Júlia: Elígért lány című verseskötete alapján kellett modern szecessziós verset írni eklektikus témában, formában.)

Feketéné Bencsik Julianna – Gimnazista korában megjósolták neki: sokat fog utazni, több földrészre is eljut. Az öregasszonynak igaza lett!  Nem csak Európát utazta be, de Kubában is eltöltött négy évet. Jön-megy a világban, sőt fia is követte útját, aki több éve külföldön él.

Kenéz Árpád: 3+3-as állami támogatás szecesszív módon örökölt pénzből

A legyengült tél még éles szellőin szörfözik a városban a polisztirol,

Révedve nézi üveges szemmel egy beszörpözött polihisztor

a fűrésze által leválasztott apró igazgyöngyöket,

A fény hirtelen szivárványra esik szét valamin: göngyöleg.

 

A ragasztó kibuggyanó habos-babos fodra olyan, mint lágy kenyér,

Oldószer nincs rá, fekete marad a dolgos munkástenyér,

Manapság már a régi, cifra oromzatok vagy ezerarcú furcsa falak

Olyanok, mint óvodásnak az akvarell vagy ornamentika: nagy falat.

 

(Feladat: Nagy Márta Júlia: Elígért lány című verseskötete alapján kellett modern szecessziós verset írni eklektikus témában, formában.)

Dr. Kenéz Árpád

A gödöllői székhelyű Állattenyésztési Teljesítményvizsgáló Kft. Tejvizsgáló Laboratóriumának igazgatója. Közel 20 éve ír, elsősorban filozofikus,elvont témájú lírák születnek tőle, de kedveli a szójátékos, a magyar nyelv szépségét kihasználó, vicces írásokat is. Nagy kedvencei a limerickek.
Feleségével és két gyermekével (egy fiú egy lány) Gödöllőn, családi házban éli életét.
Hobbija az írás mellett a történelmi újrajátszás, a bicskakészítés és a
néprajz.

Ujj Béla: Utódaimhoz (Szózat-féle)

nem billentyűzhetek gépbe
tizennégy versszakot
annyit ti el nem olvastok
tán ha fél tucatot

minden eddig épített fal
rendületlenül áll
hányja rá a borsót
mind aki kiabál

helyettetek nem akarok
sehol jelen lenni
nevetekben én nem tudok
elidegenedni

csak valószínű a minden
s nem biztos a semmi
közös a kockázatotok
itt magyarnak lenni

józanul nehéz viselni
hogy pusztul az erény
virtuális boldogságra
sincsen valós remény

el hiába menekültök
mindenhol ti lesztek
haza csak bennettek lehet
akárhová mentek

író, költő, könyvtáros

2008-ban alapítottam meg az IRKÁ-t néhány lelkes írótársammal együtt. Az akkori tagok közül ketten már örökre elmentek, de a többiekkel azóta is együtt alkotunk, kiegészülve számos lelkes új taggal. A közös alkotás öröme mellett nagyszerű emberekre, barátokra találtam itt, de büszke vagyok arra is, hogy hányan indultak el az írói pályán, hány könyv, novella, vers jelent meg tőlük, milyen sikereket értek el az irkások, köztük én is. Itt és most szeretném nektek bemutatni a saját írói honlapomat, ami az elmúlt közös évek eredményeként jöhetett létre, hiszen az Irkának köszönhetem, hogy 2008 óta folyamatosan alkotok.

Nézzetek be hozzám, ismerkedjetek meg szépirodalmi és könyvtárszakmai írásaimmal is! Kattints a képre!