Chagall: Én és a falu

„… egy bizonyos kép emléke csak egy bizonyos perc sajnálata; s a házak, a fasorok, az utak éppoly mulandók sajnos, mint az évek.”(Proust)

Galló Kovács Zsuzsanna: Én és a falu

Ötven év elmúltával is emlékszem annak a borsólevesnek az ízére, amit tízenéves barátnőmmel főztünk vacsorára a határból fáradtan hazatérő családjának. A falusi gyerekeket korán munkára fogták, volt, aki a földekre járt segíteni, vagy ebédet vinni, barátnőmnek a főzés jutott. Csodálattal néztem gyakorlott mozdulatait, ahogyan a zsírban párolódó borsóra lisztet hintett, majd egy kevés piros paprikát, s a vöröshagymát sötétzöld szárával együtt dobta bele a levesbe, s az hosszan kilógott a fazékból. A csipetke gyúrása közben arról álmodoztunk, hogy én orvos leszek, ő pedig tanárnő. Galló Kovács Zsuzsanna: Én és a falu bővebben… →

Horváth Piroska: Rejtett kincsek

Tóth M. Erika: Bubó mese

Bubó egész éjjel dolgozott, öblös foteljében éppen csak megpihentette fájó hátsóját, amikor könnyű szárnysuhogást hallott. Mire kikászálódott odújából, már csak az elsuhanó szürke árnyat látta.
A szokásos reggeli erdei összejövetel előtt Csóri szarka repülte körbe az erdőt, hírt adva a fontos eseményről, hogy a mai találkozót senki el ne mulassza. Kettőt csörgött Bubó odúja előtt, és sietve távozott, illatfelhőt hagyva maga után. Tóth M. Erika: Bubó mese bővebben… →

illusztráció: pixabay.com

Pecznik Éva: Kisvárosi sajtárus

Exkluzív sajt- és egyéb finomságok üzlete. Szomorú tekintetű, olaszos amorózó a pult mögött, udvarol a csinos, fiatal női vevőknek. Tekintetében a Fellini-filmek hőseinek örök vágyódása: Mastroianni és Alain Delon egybegyúrva. Rezignáltan szeletel és vág, mér és csomagol, miközben félig lehunyt szemhéja alól méricskél.

Vajon mi jár a fejében? Ki az, akitől borravalót kaphat? Ki lesz az, aki nagyvonalú hanyagsággal egész százasra kerekíti a nyolchetvenet? Ki ajándékozza meg egy hálás mosollyal, amiért két dekával meghosszabbítja az Asiago olasz öregsajtot? Ki az, aki kacér évődéssel kér egy hajszálvékony szelet kóstolót abból az új limoncellós ricottából?

A sajtárus szájából már csak a félig leégett cigaretta hiányzik, amelyről folyton hosszan lóg a hamu. Tökéletes fivére lenne Rocconak. Testtartásában hanyagság és valami megmagyarázhatatlan melankólia, amellyel a világ mulandóságát nyugtázza. Halkszavú ez a sajtárus, ereszkedő hangsúllyal kérdezi, mintha utolsó lehelete lenne:

– Lehet 5 dekával több? Szinte mindannyian megadjuk magunkat ennek a néma könyörgésnek. Így szolgálja a jól kiszámított üzletpolitikát az okosan megválasztott alkalmazott. Vajon mindig sajtárusnak készült ez a mélabús gigolo? Lehetett volna elegáns dzsentri egy más világban vagy hanyag arisztokrata, esetleg az éjszakai életben jól eligazodó underground-zenész.

Ami bizonyos, hogy a gyengébb nem kedvence lett volna mindenképp. Ahogyan a nőkre néz, abból érezhető, kitalálja legtitkosabb kívánságaikat is.Ösztönösen tudja, ki melyik sajthoz vonzódik, kinél meddig lehet elmenni a kóstoltatásban, ki az, akinek felajánlhatja a cég ajándékát, az ingyenkávét. A szemébe nézünk és elhisszük: ért a sajtokhoz, ért a nőkhöz, ért az élethez.

kiemelt illusztráció:trendmano.blog.hu

Tomkó Ádám: Tavaszi hérics

Bojár Cassino: Tavasz

Táncolnak a violák a kertben,
Gyöngyhálót sző álmában egy pók,
Tovaillan emléke a télnek,
Mosoly villan s elcsattan egy csók.
Tavasz-illat száll a levegőben
(szivárványszín szappanbuborék)
Ág tövének harmat könnye csordul,
Ezer színben fürdik a vidék.

Ma van Gyertyaszentelő Boldogasszony napja. Általában hajnalban, tettre készen ébredëk. Ma viszont bágyadtan, kedvetlenül. Még az sem villanyozott föl, hogy hosszú borús napok s a mai köd gyors múltával végre derűsen ragyogott a Nap. Mindössze ezt az írógépet kapcsoltam a napelemre, hogy végre írhassak. Aztán mëgadón visszafeküdtem. Hja, a kor! Bár már ifjontin is mëgzavart az időjárás meleg hulláma. Hát még most, tyúklépésre a nyolcvanadik születésnapomtól! Nádašpétër: Ëgy télvégi vacsorám bővebben… →

Vörös Eszter Anna: Béke múló pillanata

Sütő Fanni: Bárányból farkas

Éjszakába hanyatlik Szent Iván
Engedek az elhívó varázsnak.
Megteszem, mit a szokás megkíván,
S talpam alatt izzik a parázslat.
Fehér még a szívem, báránypuha,
Ártatlanul göndörödik rajtam
A meleg szóból szőtt gyapjúruha
A tűz-csóktól átváltozom lassan.
Szűz talp és láng-hamu: kölcsönhatás
Régóta farkasbundát kívántam,
Vadállattá tett a beavatás
Ebben a kifordult világban,
Ahol a bárányok üvöltenek
És hallgatnak a farkasok.

Vörös Eszter Anna: Akik nem félnek szembenézni a viharral

Almási Lajos: Senki pillanatai

Kecses karodon csoda a karkötő,
Álmot láttam csípőd ringásaiban.
Napfény komor felhőkből bukkant elő,
Késő őszt szellők jelezték finoman.
Gondolataidon kaptam szárnyamat.
Csodáink lehetőségei íme,
Tenger hulláma hatalmas áradat.
Mosoly az arcon nem lesz már senkié se.

Föld moraja, a világunk kacaja,
Viharban állunk kétkedve nézzünk föl.
Zeusz bosszankodott, remegett pálcája,
Szökésem világ minden szögletéből.
Arra gondolok hol ma fejed pihen,
Nem jött még fagyos szeleknek fuvalma.
Szebb pillanatról álmodom szüntelen,
Tova libben-e gondjaimnak szárnya.

Ott a senki földjén nincs még rokona,
Messziség mezőin várhatsz még engem.
Nyár melegét a látóhatár tartja,
Reménységeink ott vannak kezedben.

Sütő Fanni: Magányerdő

Áttetszel rajtam, mint dér a hidegen
Vagy testemen a köd és lelkemen a fák.
Nem vagy itt. Hangod mégis a fülembe csüng:
Letörhetetlen cseppkő, visszhang-kristály.
Lábamnál halott levelek hevernek
Értünk hulltak.
Olvasatlanul és értelmetlenül,
mint a garzonlakás padlóján a kottalapok.
Mert valami bennünk nem egyszerre dobog
A szerteágazó ösvények erdejében
hatványozódik a távolság,
míg csak olyan messze nem vagy,
hogy újra itt állsz mellettem,
de már nem látlak.

Vörös Eszter Anna: Kétszemélyes magány

Istók Anna: Sostenuto, ritardando

Fiúk még harcolnak tankokkal
A lányok még játszanak kivájt szemű babákkal
Öreg zöld folyók tekerik még körbe a világot
A gyerek feje beszorul a szülőcsatornába
És mégis mindenkinek esélyt kell adni
Papagáj szín, fröccsöntött életet élni
9 gyerek – az annyi mint 3×3 pont mint a mesében
Menyecskék sütnek hamuba sült pogácsát
Szegény barátom hisz csak tréfáltam nincsenek már csak tetovált lányok
Kívül smink belül semmink sincs
A napsütés csak kiemeli a Föld ráncait
Ó ki merítené meg magát a cseppfolyós iszonyatban?
Talpunk temetők hulladékán tapos és
Te még azt hiszed, ér az valamit ha két emberi kéz
Egymáshoz ér?

Vörös Eszter Anna: Erdőszemek

Galló Kovács Zsuzsanna: Éjhozó

Vörös Eszter Anna: Faölelő

Galló Kovács Zsuzsanna: Faölelő haiku

pillanatindák
átölelnek erdei
fátyoltáncukkal