Feketéné Bencsik Julianna: Kékség

kékség
illusztráció: Horváth Piroska

Ha kék fehér és lila színekre gondolok,

úgy érzem, visszatért gyermekkorom:

mikor kéklő, fehér tarajos vízben úsztam

a túlparton lila virág van, súgta

az enyhén fuvolázó szellő

a kék égen kószált egy fehér felhő

rám mosolygott és tele volt a zsákja

éltemet adó reményteli lánggal.

A túlparton egy ifjú várt reám

illatfelhőben úszott kezében a virág,

szeme kékje olyan volt, mint tavasszal az ég

szikrázó mosollyal tekintett felém,

mikor partot értem, odajött hozzám

felettünk átsuhant egy fehér fényfoszlány

Ő rám nézett, de csak ennyi hangzott el:

Neked szedtem és egy köszönet.

2 hozzászólás a(z) “Feketéné Bencsik Julianna: Kékség” bejegyzéshez

  1. Köszönöm kedves Julika, képemmel együtt a szép, gyermekkori élményedet felidéző versedet, melyben oly csodásan játszol a színekkel…
    Ez volt számomra az est meglepetése! Mert véletlenül láttam meg az előbb.
    Gyorsan beteszem a linket a blogomba is, hogy mások is olvassák el, s gyönyörködjenek benne.
    Mind kerestem a gödöllői képsorban az általad “megénekelt” miniatürt, de nem sikerült megtalálnom. Újra láttam viszont a sok mosolygó arcot s most is feltöltödtem örömmel, mint azon a felejthetetlen márciusi találkozón…

    https://picasaweb.google.com/piroskaho/GodolloiTalalkozo

    1. Kedves Piroska!
      Festményed visszafogott színvilága ihlette soraimat: gyermekkorom nyári fürdőzését a Körös vizében, a szikrázó kék égbolton átsuhanó fehér felhők emlékeit, és a túlparton lévő illatos virág varázsát. Köszönöm a képet.

      Julika

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kérjük adja meg a hiányzó számot *