Hegy éneke magassága,

Tölgy éneke bölcsessége,

Völgy sóhaja folyó medre.

Virág színe éltető,

Tenger színe égi tükör

Vihar zaja felkavaró.

Szikla szilárd keménység

Nap melegség ragyogás,

Hold udvarban megnyugvás.

Tavasz pezsgő csacsogás

Bokor sűrű mély varázs.

Barlang háza embernek

Szivárvány színe életnek.

(A feladat ez volt: Mit énekel, sóhajt, suttog, beszél, kiált a Természet? Szólaltasd meg! Próbálj Te is hangutánzó vagy hangulatfestő szavakat, kifejezéseket találni hangjaira és jelenségeire Szécsi Magda: KIOLVASÓ című verse nyomán)

Kiolvasó

Hegy éneke: időtlenség

Tölgy éneke: levélbontás

Völgy sóhaja: csobogás

Felhő sóhaja: ábrándozás

Virág színe: beporzás

Tenger színe: mélység

Vihar ereje: tombolás

Szikla csendje: keménység

Nap fénye: tündöklés

Hold világa: sejtelem

Tavasz illata: ébredés

Bokor rezzenése: fészkelés

Barlang visszhangja: mélység

Szivárvány ívelése: reménység

(A feladat ez volt: Mit énekel, sóhajt, suttog, beszél, kiált a Természet? Szólaltasd meg! Próbálj Te is hangutánzó vagy hangulatfestő szavakat, kifejezéseket találni hangjaira és jelenségeire Szécsi Magda: KIOLVASÓ című verse nyomán)

Konditerem folyosó, 2016.08.13 10 óra 15 perc

Hívom az írótársam Évit. Ő visz le kocsival az írótáborba. Remélem, késik. Akkor tudnék még hajat is mosni a kondi teremben.

Konditerem öltöző kabinoknál, 2016.10 óra 17 perc

Évi késik. Nagyon bosszús. Húsz perce várja, hogy felszállhasson a fia a tábori buszra. Nem engedik fel a kölyköket. A fia rá se hederít, csak a haverokkal dumál.

Kondi terem női mosdó,2016.10 óra 18 perc

A kondi terem lány WC csapja fuldoklásba kezd a tömérdek beleborult hajamtól.  A kézmosó folyadéktartály ütemesen pumpál, míg a lefolyó mély cuppogással kapkod levegőért. Végül az öblítés sikeres.

Kondi terem recepció,10 óra 22 perc

Mobil kiírja 3. próbálkozás sikertelen. Utolsó próbálkozás. Mély sóhaj. Pitty-pitty. Mobil bekapcsolt. Azonnal csörög. Évi sipákolva közli napszúrást kapott. Úton van a kondi terem felé. Nincs idő hajat szárítani.

Kondi terem bejárata előtt 2016.08.13. 10 óra 24 perc

A hajam nomád stílusú, ázott. Évi szép és rendezett. Évi közli, idegen anyát kért meg, integessen helyette a kamasz fiának. Gyorsan bedobja a csomagjaimat. Azonnal indít. Azt mondja, az írótáborban nem takarít, nem főz. Írni fog.  És sokat.

Városközpont elágazás 2016.08.13. 10 óra 29 perc

Évi úgy dönt, kanyarodjunk a templom felé. Meg akarja nézni, felengedték-e már a gyerekeket a buszra. Bólintok. Nézzük!

Templom 2016.08.13. 10 óra 30 perc

Odaérünk. Busz sehol. Mindenütt beszélgető anyukák. Van néhány apuka is. Évi szerint napszúrást fognak kapni. Dühösen nyomja neki a gázt. Pont 30-kor indultunk el, ahogy terveztük.

(A 3. nap feladata: naplóírás a tábor eseményeiről Bólya Péter: Az udvar közepe c. novellája szikár stílusában, a feszültség fokozására főleg tőmondatokkal.)

A király látta, hogy az emberek nem akarnak házasodni. Ismerkednek, együtt vannak, aztán külön mennek. Pedig aki házas és gyerekes, nem ugrál annyit. Úgy döntött, nem jó a kapcsolatok esetlegessége, hogy az emberek szabályozás nélkül találnak egymásra. Nyilvánvaló, hogy egy központi társkeresőre van szükség, ahol az ismerkedés rendezetten, és nem csak úgy, ingyen történhet. Kérdés volt, hogy kapcsolat értékét adóztassa, vagy közvetítési díjat vessen-e ki. Végül mindkettő mellett döntött. Sőt a szolgáltatás értékével arányos ÁFA alkalmazását is indokoltnak tartotta. Elégedettsége akkor lett teljes, mikor a kapcsolatok olykor elkerülhetetlen erkölcsileg káros volta miatt a szolgáltatás jövedéki adóval való megterhelését is elhatározta. Ez felvillanyozta, így törvény lett, hogy a bevétel felét a hűtlenség megelőzését szolgáló kampányra kell fordítani. Az ország a Nemzeti Társkereső Ügynökségtől (NTÜ) lett hangos. A közmédia, az emberek nevében, köszönetet mondott a királynak az újabb gondoskodásért.

Kenyérpirító

(törpeesszé)

Az ember a bonyolultságot magyarázatnak használja elveszettségére. Pedig az a lényegtől való eltávolodás miatt van, nem a technika összetettsége az oka. A törekvésnek, hogy valaki minden alkatrészt saját kezűleg előállítva kenyérpirítót hozzon létre,  a háttere az, hogy néhány hajónyi válogatott görög mesterember és földműves képes volt reprodukálni egy lakatlan szigeten a görög „kultúrát”. Azt bizonyítani, hogy ez ma lehetetlen, nem szükséges, már Robinsonnak sem ment. A saját kezűleg előállított kenyérpirító értelmetlen, mert az áram, amivel működik társadalmi termék. De nem ez a fő baj vele, hanem a lényeges és lényegtelen elválasztásának képtelensége. Pedig ez a képesség sokak szerint az intelligencia meghatározása (nem a körök és egyéb idomok sorrendi variálása). A lényeges és lényegtelen pedig a jó és szép fogalma nélkül értelmezhetetlen. A kenyérpirítás lényege a pirított kenyér, ami ha kenyér van bármilyen platnin, rácson, nyílt tűzön előállítható. Én rendszeresen így csinálom.

Műtermi csend, félhomály,

átható lakk szaga árad

kókadt virág szenderül

festék beszárad

a képen nem baj

úgy is csak másolat.

Egy váza régóta várakozik,

jó szolga volt, sok ihletet adott.

Tekintet rávetül, elkalandozik,

oldalára vastag por rakódott

Öreg művész görnyed

keze meg-megremeg.

állványán üres vászon ernyed

használt festéktubusok

Fércelt vázlatok

várják a valóságot megélni,

még nem tudják

a külvilágot.

Itt minden talált kincs

A beszüremlő fény is.

Kész kép sehol sincs

Töredéknyi fétis,

antik szobor torzó.

Kintről halk zenét sugároz,

egy kopott rádió.

Fest a vén piktor

Fejében letisztul a világ

Végül is egy szál virág elég

A műterem balladához neki.

„Ne felejtsd el eldugni!” Ezt a mondatot találtam fiam ágyán egy cetlin, a féléves kora óta vele alvó macija mellett. Abban nem volt semmi meglepő, hogy napok óta emlékeztetetőket írtunk, hiszen a kilencéves szülinapi partijára készültünk, és a tizenhárom vendég, a meghívottakat lefoglaló játékok, a torta, a gyertya, a tűzijáték, stb. miatt folyton fel kellett jegyeznünk az elintézendőket. Pecznik Éva: Az alvóka és a kamaszodó gyermeki lélek bővebben… →

Már elmúlt hatvan, amikor életében először, hosszas hezitálás után, vett körömlakkot. Nem a mostani divat szerinti harsány színűt, hanem amolyan diszkrét, alig látszó rózsaszínt.

Csak az érzés miatt, hogy neki is lakkos a körme. Soha nem szerette a nagy körmöt, mindig tövig vágta, állandóan sikálta a körömkefével. A főzéshez ez elengedhetetlen volt. Most is inkább a lábára gondolt, amikor hosszas válogatás után a Rossmannban a leértékelt áruk közül kiválasztotta azt a gyöngyházfényű rózsaszínt. Kusnyarikné Pap-Klára Márta: Körömlakk bővebben… →

Van olyan mondás, hogy a fák állva halnak meg. Nálam a cserépkályhában mindig fekve végzik, csak úgy férnek be. Az erdőben is fekve korhadnak el. Az ablakomból látható patakparti diófa néhány éve egész nyáron leveletlen maradt. Látszólag elpusztult, aztán következő évben mégis kihajtott. Azóta is állva él. Szerencséje volt, senki sem fogott rá fejszét. A fák többségét élve vágják ki. Hullva már nem értékesek, fekve pedig lassan enyésznek el. Manapság, bár nem használják, vigyázzák a kidőlt törzseket, leesett ágakat is az erdők új tulajdonosai. A rőzsegyűjtőket sokszor várja rendőr az erdőszélen. Nem tudom, miért lenne jó állva meghalni. Meghalni sehogyan sem jó. Legfeljebb időszerű, ha elfogyott az élet lehetősége. Aki még tud állni, ne a halállal foglalkozzon, hanem az élettel. Egyébként élni sem mindig állva kell, jó néha fekve, ülve lenni is. Van olyan, amit állva nem lehet, vagy nem jó csinálni. Az állás egy az élés állapotai közül. Nincs köze a halálhoz.

Eget lesve

Fecskék, hol késtek?

Tavaszunk híjas, míg ti

itt nem cikáztok.

Nyár-nyitány

Ficserkél, szálldos

számtalan kicsi fecske

– nyárias a kép.

Esti vadászat

Fecskék cikáznak

lángoló felhők alatt

– Nap leszentül.

Tomkó Ádám: Tájkép