Szégyen
A szégyen pírja skarlátvörös,
íze a sós véré.
Pórusba ivódott izzadtságszaga 
folyton kísér.
Tapintása nyálkás, hangja a
duruzsoló szélé.
 
Éhség
Az éhség lángvörösen marja gyomrom,
keserű íze számig elér.
Szaga az öregek kipárolgása,
nyilalló fájdalom a tapintása,
hangja az üvöltő farkasoké.
 
Orgazmus
A napkitörés narancsszín lángcsóvája égeti a testet,
melyet a gyönyör édes mámorában 
térből s időből kilépve egyetlen pillanatra 
néma csönd vesz körül, hogy alázuhanva,
a verejtékszagú gyűrött lepedő ráncain 
eszmélve megértse, nem a test éri el a végtelent.

Az írás órai műhelyfeladatra készült: az öt érzéket kellett egy-egy érzelemhez társítani.

Szabó Anikó – Mindene az utazás. Úton lenni – ötven éve éppúgy, mint ma – egy életérzés számára: a megszokott környezetétől való eltávolodás kíváncsisággal fűszerezett izgalma. De jelenti a kilépést is a komfortzónából, ami új tapasztalatokhoz, megélésekhez vezet. Megannyi lehetőség a horizont tágítására, a rácsodálkozásra bonyolultságában is egyszerű világunkra.

Batyuval érkeztem,
Batyuban kereszttel.
Engem a pap is még
titokban keresztel.

Anyám még ártatlan,
Apám már pártatlan,
Nagyapám vezető,
Kutyabőr terelő.

Gyönyörű szeme kék,
Hallom az énekét.
Az autó Volga volt, 
Kerültünk Balatont.

Az emlék ködbe száll.
Repül üvegpohár,
Repül és összetör’,
Minden gyász meggyötör.

Gyásza a pohárnak, 
Gyásza a halálnak,
Gyásza a válásnak,
Árvává válásnak. 

Szerettem - elvesztem
Egyre nő keresztem.
Nagymamák elmennek,
Virágot teremnek.

Sírjukon krizantém,
Kelyhében élek  én, 
Tinédzser újszülött,
Valóságtól szökött,

Menekül paripán,
Lónyál a homlokán, 
Nincs Apám, nincs Anyám.
Születésnapi bál

Sosem volt, sosem lesz,
Csoki-tortát sem vesz
Senki már, senki már,
Nincs több tél, nincs több nyár.

Társsal is egyedül
A szívem elvegyül
Városi tömegben,
Illatos  ligetben.

Komposztált hulladék
Szép emlék, rossz emlék.
Lassan már ébredek,
Reális képletek

Gyötörnek éberen,
Szagokkal érnek el.
Szájápolás helyett
Jókora felleget

Habzsolok szüntelen,
Étvágyam végtelen.
Vattacukor-szerű
Édes és keserű

életem egy narancs,
fahéjból rá agancs.
Villanó képekkel
Kusza beszédekkel,

Ébren is álmodott
Rettenet filmekkel
Fut velem, fut, rohan
Az idő, boldogan,

Nem tudja, 
Nem sejti 
mi t érzek 
én.

Az írás órai műhelyfeladatra készült: 8 adott szó felhasználásával kellett egy tájleírást adni egy választott képhez. A nyolc szó: szájápolás, krizantém, köd, autó, lónyál, újszülött, csokitorta, üvegpohár 

Színek kavalkádjában ballagok
a hajnali ködöt már áttörte a nap
lónyálas felhők alatti léptem
a Pireneusok szikláin
úgy koppan mint üvegpohár 
amikor földet ér
a hegyek orma oly fehér
mint szájápoláskor a fogkrém
a lélek útján haladok 
felejteni a gyászt e fésűkagylós úton
Santiago felé
keresek valamit
talán önmagamat 
a krizantém ne csak a gyászt jelezze
az autó a tragédiát
harmóniámat megtalálva
süthessek csokitortát
újszülött unokám névnapjára
de zarándoklatom célja
még messze van.

Borítókép: Fekete József festménye

Az írás órai műhelyfeladatra készült: 8 adott szó felhasználásával kellett egy tájleírást adni egy választott képhez. A nyolc szó: szájápolás, krizantém, köd, autó, lónyál, újszülött, csokitorta, üvegpohár 

Feketéné Bencsik Julianna – Gimnazista korában megjósolták neki: sokat fog utazni, több földrészre is eljut. Az öregasszonynak igaza lett!  Nem csak Európát utazta be, de Kubában is eltöltött négy évet. Jön-megy a világban, sőt fia is követte útját, aki több éve külföldön él.

New Yorkban megváltozott az idő. 
A hatalmas viharban a huzat kidobta
a cserép krizantént és az üvegpoharat. 
Egy közeli autó tetején landolt a születésnapi
csokitorta. Újszülött és felnőtt üvöltött, mint
kiöntött lónyál a linóleumon borított be mindent
az Új Köd. 2056. Az emberiség a szájápolási
termékek fénykora felé halad. 

Az írás órai műhelyfeladatra készült: 8 adott szó felhasználásával kellett egy tájleírást adni egy választott képhez. A nyolc szó: szájápolás, krizantém, köd, autó, lónyál, újszülött, csokitorta, üvegpohár 

Felsír a szél, mint kapuba kitett
vacogó, fázó, lila újszülött.
Tovatűnt autó ablakát,
Hunyt szemű házak homlokát,
fásliba kötözi a tejfehér köd.
 
Távolból fölsejlik
akár egy csálé csokitorta
az alvó kisváros barna dombja.
Csatakos foltokban olvad a
szürke hó.
Kék karámban szunnyad
egy kiscsikó.
Lába gyönge még,
épp csak ácsorog.
Anyja fölnyerít. Lónyál csorog.
 
A sűrű ködlepel
szanaszét szakad
vad szél szór
krizantém szirmokat.
Virágok fehére őrzi
a tűnő időt.
Befednek mindent.
Házakat, tájat, kiscsikót
és kapuba kitett
kis csecsemőt.
 
Pitymallik lassan.
S mint szájápolás után a
fogkrém maszatját őrző
üvegpohár
Úgy sejlik elénk lágyan a 
derengő, tél végi táj. 

Az írás órai műhelyfeladatra készült: 8 adott szó felhasználásával kellett egy tájleírást adni egy választott képhez. A nyolc szó: szájápolás, krizantém, köd, autó, lónyál, újszülött, csokitorta, üvegpohár 

Richter Anikó
Az ötvenes évek elején születtem, majdnem áldozatául esve a ténynek, hogy megkereszteltek. Csoda-e, hogy mégis itt, e világban hetvenkedhetek? Életművem a pedagógus pályán töltött fél évszázad, valamint mesebeli három lányom, és az unokák. Ötcsillagos nagymamaként is hobbim az írás, gyerekversektől az ötpercesekig.

Újszülött ködök
ébredeznek 
a völgyben.

Lónyálnak csúfolt
pókhálók a krizantém
menyasszonyokon.

A verandán damaszt
abrosszal terített
asztal.

Porcelántányérok,
csokitorta, metszett
üvegpoharak, pezsgő.

A fürdőben hófehér
potpourri, ánizs a
szájápoláshoz.

Autóduda kergeti szét
a csendet, a magány
egy napra elköltözik.


Az írás órai műhelyfeladatra készült: 8 adott szó felhasználásával kellett egy tájleírást adni egy választott képhez. A nyolc szó: szájápolás, krizantém, köd, autó, lónyál, újszülött, csokitorta, üvegpohár 

Mersdorf Ilona – Gyerekkorában a holdra is eljutott Verne Gyulával, majd húszévnyi kényszerű bezártság után ismét útra kelhetett – igaz, szerényebb úticélok felé. Iránytűje mindig a nagy vizek és az ókori kultúrák felé viszi. Ha nyerne a lottón, venne egy nagyobbacska hajót, amin az egész család elfér, és körbeutazná velük a Földet.

Végül eléri-e a célját?
a sziromba bújt
kétéltű élet 
megragadja-e a zsákmány
élénk lepkeszárnyát?
a sírokra fektetett krepp krizantém
témája lesz-e 
gyászos irománynak? 
a ködbe fordult szürke
Ford autó 
eléri-e végállomást a Park Avenue-n?
eléri-e célját az éjjeli kísértés 
a vágyott csokitorta, 
vagy a szájápolás diadala lesz 
új idő, új dala? 
eléri-e célját a lóarcú csapos
ha semmi kis lónyálat nyújt
de nincs rajta haszon?
eléri-e célját a pár órás újszülött
ha koccintanak üvegpoharat 
a pár órás nagyszülők? 
eléri-e a célját a vers, 
ha szavakat benyelve, rímet keresve
éppen nálad ér földet? 
végül eléri-e a célját a kultúra, 
ha eszméket túr a sárba, 
kútba dobja, ami szépen csengő 
üvegpohár volt valaha? 
végül eléri célját mindaz, 
aminek célja nem önmaga? 
eléri a célját mindaz, 
aminek célja nem önmaga. 

Az írás órai műhelyfeladatra készült: 8 adott szó felhasználásával kellett egy tájleírást adni egy választott képhez. A nyolc szó: szájápolás, krizantém, köd, autó, lónyál, újszülött, csokitorta, üvegpohár 

a hegycsúcsokon felkelő nap

melege voltam számukra

nem kaptam lónyálat és

nem ettek csokitortát

halotti torodon

üvegpohárból csöpögött

újszülött arcomra a hűs jelen

a múlt krizantémjai

mint a szájápolás kopott

fogkeféi kísértek

ködfátylas autóutakon

a hegycsúcsokon felkelő nap

melegének tótükrében

Az írás órai műhelyfeladatra készült: 8 adott szó felhasználásával kellett egy tájleírást adni egy választott képhez. A nyolc szó: szájápolás, krizantém, köd, autó, lónyál, újszülött, csokitorta, üvegpohár

az égen mint foszlott rongyok

komor fellegek úsznak tova

föl és fölharsanó böjti

szelek szárnyán méltósággal

a Nap izzó kohójában

lángolva amíg dombjaink

meredélyén rohamozó

vad szeleken holló hadak

gyakorlatoznak csapongva

pördülve forogva olykor

bukfencekkel színesítve

vonzó gyakorlataikat

dombtetőn hatalmas fenyők

bókolva tűrik a vihart

míg sötét röpművészeink

időnként szélárnyékukban

pihennek kicsit hogy aztán

újra fergeteges táncba

fogjanak a tű levelek

sziszegő suhogó zúgó

zenéjének hangjaira

2023. II. 2. Nádašpétër

(„dum graves Cyclopum Volcanus

ardens urit officinas” — Vergilius)