Kávészünet kategória bejegyzései

Egy korty kávé – egy falat írás.

Nagy Magdolna: 2056

New Yorkban megváltozott az idő. 
A hatalmas viharban a huzat kidobta
a cserép krizantént és az üvegpoharat. 
Egy közeli autó tetején landolt a születésnapi
csokitorta. Újszülött és felnőtt üvöltött, mint
kiöntött lónyál a linóleumon borított be mindent
az Új Köd. 2056. Az emberiség a szájápolási
termékek fénykora felé halad. 

Az írás órai műhelyfeladatra készült: 8 adott szó felhasználásával kellett egy tájleírást adni egy választott képhez. A nyolc szó: szájápolás, krizantém, köd, autó, lónyál, újszülött, csokitorta, üvegpohár 

Richter Anikó: tűnő idő

Felsír a szél, mint kapuba kitett
vacogó, fázó, lila újszülött.
Tovatűnt autó ablakát,
Hunyt szemű házak homlokát,
fásliba kötözi a tejfehér köd.
 
Távolból fölsejlik
akár egy csálé csokitorta
az alvó kisváros barna dombja.
Csatakos foltokban olvad a
szürke hó.
Kék karámban szunnyad
egy kiscsikó.
Lába gyönge még,
épp csak ácsorog.
Anyja fölnyerít. Lónyál csorog.
 
A sűrű ködlepel
szanaszét szakad
vad szél szór
krizantém szirmokat.
Virágok fehére őrzi
a tűnő időt.
Befednek mindent.
Házakat, tájat, kiscsikót
és kapuba kitett
kis csecsemőt.
 
Pitymallik lassan.
S mint szájápolás után a
fogkrém maszatját őrző
üvegpohár
Úgy sejlik elénk lágyan a 
derengő, tél végi táj. 

Az írás órai műhelyfeladatra készült: 8 adott szó felhasználásával kellett egy tájleírást adni egy választott képhez. A nyolc szó: szájápolás, krizantém, köd, autó, lónyál, újszülött, csokitorta, üvegpohár 

Richter Anikó
Az ötvenes évek elején születtem, majdnem áldozatául esve a ténynek, hogy megkereszteltek. Csoda-e, hogy mégis itt, e világban hetvenkedhetek? Életművem a pedagógus pályán töltött fél évszázad, valamint mesebeli három lányom, és az unokák. Ötcsillagos nagymamaként is hobbim az írás, gyerekversektől az ötpercesekig.

Mersdorf Ilona: Őszi születésnap

Újszülött ködök
ébredeznek 
a völgyben.

Lónyálnak csúfolt
pókhálók a krizantém
menyasszonyokon.

A verandán damaszt
abrosszal terített
asztal.

Porcelántányérok,
csokitorta, metszett
üvegpoharak, pezsgő.

A fürdőben hófehér
potpourri, ánizs a
szájápoláshoz.

Autóduda kergeti szét
a csendet, a magány
egy napra elköltözik.


Az írás órai műhelyfeladatra készült: 8 adott szó felhasználásával kellett egy tájleírást adni egy választott képhez. A nyolc szó: szájápolás, krizantém, köd, autó, lónyál, újszülött, csokitorta, üvegpohár 

Mersdorf Ilona – Gyerekkorában a holdra is eljutott Verne Gyulával, majd húszévnyi kényszerű bezártság után ismét útra kelhetett – igaz, szerényebb úticélok felé. Iránytűje mindig a nagy vizek és az ókori kultúrák felé viszi. Ha nyerne a lottón, venne egy nagyobbacska hajót, amin az egész család elfér, és körbeutazná velük a Földet.

Filep-Pintér Eszter: Desztináció

Végül eléri-e a célját?
a sziromba bújt
kétéltű élet 
megragadja-e a zsákmány
élénk lepkeszárnyát?
a sírokra fektetett krepp krizantém
témája lesz-e 
gyászos irománynak? 
a ködbe fordult szürke
Ford autó 
eléri-e végállomást a Park Avenue-n?
eléri-e célját az éjjeli kísértés 
a vágyott csokitorta, 
vagy a szájápolás diadala lesz 
új idő, új dala? 
eléri-e célját a lóarcú csapos
ha semmi kis lónyálat nyújt
de nincs rajta haszon?
eléri-e célját a pár órás újszülött
ha koccintanak üvegpoharat 
a pár órás nagyszülők? 
eléri-e a célját a vers, 
ha szavakat benyelve, rímet keresve
éppen nálad ér földet? 
végül eléri-e a célját a kultúra, 
ha eszméket túr a sárba, 
kútba dobja, ami szépen csengő 
üvegpohár volt valaha? 
végül eléri célját mindaz, 
aminek célja nem önmaga? 
eléri a célját mindaz, 
aminek célja nem önmaga. 

Az írás órai műhelyfeladatra készült: 8 adott szó felhasználásával kellett egy tájleírást adni egy választott képhez. A nyolc szó: szájápolás, krizantém, köd, autó, lónyál, újszülött, csokitorta, üvegpohár 

Filep-Pintér Eszter – Gyógypedagógusból lett édesanya, anyafából faragott írótanonc. Utazáskor megismeri önmaga kevéssé ismert szegleteit. Új színeket, hangokat, illatokat gyűjt, de mind mögött keresi az örök emberit.

Galló Kovács Zsuzsanna: szürreális múltidézés

a hegycsúcsokon felkelő nap

melege voltam számukra

nem kaptam lónyálat és

nem ettek csokitortát

halotti torodon

üvegpohárból csöpögött

újszülött arcomra a hűs jelen

a múlt krizantémjai

mint a szájápolás kopott

fogkeféi kísértek

ködfátylas autóutakon

a hegycsúcsokon felkelő nap

melegének tótükrében

Az írás órai műhelyfeladatra készült: 8 adott szó felhasználásával kellett egy tájleírást adni egy választott képhez. A nyolc szó: szájápolás, krizantém, köd, autó, lónyál, újszülött, csokitorta, üvegpohár

Galló Kovács Zsuzsanna

Kedélye és szemüvege töretlen.
Családi indíttatásból fran​cia rajongó, az utóbbi években trópusokra utazó lett.
Az élet tartogatott számára valamit, ami egyszerre mámor és borzongás, gyógyír és áldás, ez az írás. Negyven év várakozás után most boldogan lubickol benne.

Nádašpétër: Tél végi kép

az égen mint foszlott rongyok

komor fellegek úsznak tova

föl és fölharsanó böjti

szelek szárnyán méltósággal

a Nap izzó kohójában

lángolva amíg dombjaink

meredélyén rohamozó

vad szeleken holló hadak

gyakorlatoznak csapongva

pördülve forogva olykor

bukfencekkel színesítve

vonzó gyakorlataikat

dombtetőn hatalmas fenyők

bókolva tűrik a vihart

míg sötét röpművészeink

időnként szélárnyékukban

pihennek kicsit hogy aztán

újra fergeteges táncba

fogjanak a tű levelek

sziszegő suhogó zúgó

zenéjének hangjaira

2023. II. 2. Nádašpétër

(„dum graves Cyclopum Volcanus

ardens urit officinas” — Vergilius)

Bella István: Falevélen talált sanzon

Igen, és egyszer meghalok 
és nem leszek, csak puszta név, 
vagy az se, falevélvacok 
résekből egy szín visszanéz, 
nem lát meg ember, se madár, 
te sem, pedig súgom: „vagyok”, 
– bár torkom sincs, s hangom, akár 
az augusztusi csillagok, 
elég a lombbal, mielőtt 
szólhatnék… Fű, hamu dadog. 
Simítsd meg majd a levegőt 
testeddel, s tudd, hogy az vagyok.

Bella István (1940-2006) Kossuth és József Attila díjas költő, műfordító

In memoriam

egészen hétköznapi szombatnak indult.

felkeltem, kávét főztem, a fészbukon láttam, eltűntél,

keres a rendőrség, lóri, hol vagy, írták a barátok

óránként néztem a mobilom, elhinni vágytam

ez csak performansz tőled, fricska a világnak,

eljött a másnap, és hétfőn se találtak,

megérzek dolgokat, élni láttalak,

ez nem vers, vázlat, mondtad félszeg mosollyal

és kihúztad legjobb mondatomat.

te vagy a költő, sose tudtam dicsérsz vagy kritizálsz

írj bátran, terelgettél tovább,

kedd reggel már tudtam, nem vagyok boszorka,

élni láttalak, s nem vettem észre

te már lehúztál gyűrűt, órát, ruhákat, címeket,

köszönök mindent lóri. Isten veled!

(dőlt betűvel részletek kabai lóránt verseiből)

kiemelt kép: kabai lóránt

kABAI lÓRÁNT: egészen hétköznapi másnap

kABAI lÓRÁNT: egészen hétköznapi másnap

egészen hétköznapi másnapnak indult szégyenkezve pillantottam a telefonomra
vajon mit posztoltam tegnap a kocsma vécéjéből hajnal egykor 
két vodkasör között avas keserű íz a torkom mélyén #holakurvaistenben lehetek 
talán ismeretlen szobában ébredek idegen az ablakon is a minta 
a hullámzó fosbarna selyemszövet soha nem gondoltam volna
hogy anyagnak lehet rám ekkora hatása #minekiszikakinembírja csak úgy
a kijelzőn pontok jelennek meg és ferde vonalak szabályos sortöréssel
és megint mintha valaki a fejemben egy el sem kezdett szöveget recitálna  
tulajdonképpen lehetnének ezek a pontok és vonalak egy festmény
derékszögbe tört illúziói is vajon honnan ismerős ez a magányos kép
a mobilom rezeg most jött el az a nap amikor a 361 (192) darabszámú versem
összes elhagyott központozása vette magának a bátorságot
és mit sem törődve ázott szorongásommal
egyetlen hosszú afféle szabályos versbe tömörült ellenem 
így jár aki szélnek ereszti őket szorítsam számra pehelysúlyú kezem
vajon mindez tényleg megtörtént a valóságban vagy csak 
#mosthallottamakocsmában


(Írta Istók Anna kabai lóránt: Moaré (2021) című verseskötete alapján, elsősorban az egészen hétköznapi szombatnak kezdetű vers mintájára, a Bárka folyóirat paródia pályázatán).

Az IRKA tagsága búcsúzik mentorától.

Filep-Pintér Eszter: Október 5.

Az ősz néhol epe színbe rejti az üdeséget
máshol bíborba borul a zsengezöld, 
lábam alatt sűrű homály az avar
ELÁRVULTUNK végképp. 
Napsugárredőn át lásd a fényt
az októberi színek ezernyi derűjét,
de lábad alatt ingoványos a föld
mocskos, áruló sárba dönt.  
ÁRVÁK lettünk, mi nemzetet nevelők. 
Sóhajunk fölfelé nem ér
talpunk a nemzetünk peremén
egyensúlyozunk, lélegzünk
de eltaszított, csúfolt béranyák lettünk. 
Csak téged vinnélek át, te drága gyermek
béranyád, aki az ölébe rejtett, 
taníts te minket, régiből teremts építő hitet
taníts te minket, te ezerszer leírt z nemzedék, 
taníts minket, hogy elnyomni a szívet, a józan észt
nem lehet, tanítsd te magad, ha már másképp nem lehet!