Szabadságról többféleképpen

(válogatott törpeesszék)

Nyaralás

Van olyan hely, ahol mindig nyár van. Akinek nyaralásra van szüksége, gondolom, nem jól él. A nyaralás mindenki által megélt esete az “iskolai szünet”. Ha a tanulás olyan természetes emberi funkcióvá vált volna, mint az evés, akkor nem lehetne szüneteltetni. Étkezésben nincs nyári szünet. Ha nem eszünk, éhen halunk. Ha a munka társadalmilag nem természetellenesen intézményesült volna, nem áhítozna mindenki (fizetett) szabadságra. Ez utóbbi fogalom létezésével maga igazolja közösségi működésünk anakronisztikusságát. A szabadság alatti nyaralás a felénk szokásos létezésmódok adott kereteinek alkalmatlanságát bizonyítja. Egy oroszlán nem vágyik turistának a tengerpartra, ahol müzlit szolgálnak fel, miközben ő heverészik a homokon. A nyaralás igénye megélhetésünk biztosításának mai formájából, annak elidegenedett és manipulált jellegéből fakad. Nem több nyaralásra kell törekednünk, hanem jó, boldogító – pazarlás nélkül éltető, alkotó tevékenységgel, szabadságban töltött – mindennapokra.

Jólétbiztosíték

Az egyes életek hasonlóak és különbözőek. A személyességnek kisebb tere van, mint tűnik. A hasonlóság okai egyszerre belsők és külsők. Az emberek testi és tudatos mechanizmusai, algoritmusai azonosak, adottak. A természeti és mesterséges környezet – a társadalmi viszonyokkal kiegészülve – korlátokat állít az egyedek és közösségek kiválása, elkülönülése elé. Ez fokozottan igaz a nemzetfogalomra is, bárhogyan definiálják. Ezt az objektív körülményt hívják globalizációnak, ami maga is az emberi faj evolúciójának terméke. Az individualitás szerepe az, hogy lehetőségeket teremtsen a külső, embertől független változásokhoz való alkalmazkodásra. Az egyéni sokféleség védelme képes a fékezhetetlen globalizáció uniformizáló hatásait ellensúlyozni, nem a kezelhetetlen lokális-nemzeti különbözésre törekvés. Az utóbbit elkerülhetetlenül emészti fel a szűkülő világ. Az előbbi színesség pedig tulajdonképpen maga az élet értelme. Az emberség védelmének legjobb eszköze az egyének szabadsága.

Metadinamika

Az eddigi gondolkodók szövegeiből lepárolható, hogy Istennek, szabadságnak és halhatatlanságnak nincs tárgyiasult alakja. Az „Egy” és a „sok lélek” között van a „valószínűségek tere”. A metadinamika tárgya az „összes létenergiák” kölcsönhatása a „teljes mindenséggel”. Tételezzük, hogy a világ, mint rendszer, szavakba foglalható fogalmakkal leírható. A metadinamika eszköze a nyelvi reprezentáció és a szimuláció, amely során megbecsüljük a dolgok helyét a kezelt változók által kifeszített ideatérben, és jelentéseket társíthatunk a feltűnő „fogalmi tájakhoz”. Ily módon közelíthető a „valóság”. E tevékenység filozófiai értelemben a megismerés. A leírás időbelisége ellehetetleníti a korábbi állapotokhoz visszatérést. A megismételhetetlenség oka az „idő”, ami meghatározott iránnyal bír. A valóság jellemzői információként rögzíthetők, így olyan, újabb dimenziók jönnek létre, amelyekben a világ képes saját magát modellezve kiterjedni. Az ebben a szabadságban létrejövő új a „teremtés”.

Sziget

Szeretek egy kis szigetet a tenger közepén

Szeretek egy kis szigetet a tenger közepén

A tenger öleli, a tengert szépíti

Szeretek egy kis szigetet a tenger közepén

Bár magányos vagyok talán

A mindenségben egy kicsiny-parány

Nem, nem, nem vagyok egyedül

Velem a Nagyság, Velem a Nagyság

illusztráció: Horváth Piroska

Áfonya?

…Á, dehogy! Bor út!

Öt ballonját Á. befonja,

Velük indul hosszú útra.

Tokaj, Eger, Badacsony;

Szekszárd talán alacsony?

Végül Villány végállomás:

Itt fogy el a nagy áldomás.

Visszaútra nincs is mersze…

Mëgvárja a rëggelt véle!

Szada, 2018. augusztus 2.                            

illusztráció: pixabay.com

Ifjúság, te édes!

Forrónak induló nyári nap. Egymást követően a kilencedik. A város divatos élelmiszer boltjában az eladó lányok mosolygósan, lendületesen munkába pirulva. Kényszerből térek be a júliusban korainak számító órán, házfelújításunk ígéretesen kezdődő dinamikáját egy új szereplő, a gázszerelő eltűnése akadályozza már négy napja. Emiatt kávét sem tudok otthon főzni. Komótosan kortyolom a megszokottan finom forró italt, pásztázom a kínálatot az egyszerű mazsolás kalácstól a teljes kiőrlésű sajtos csigáig. Hosszan szemezek a szezámmagos párnával, míg végül füstölt sajtos croissant-t kérek. Felkapaszkodom a magasított székre, hogy lássam az utca ráérős ébredését. Közben nézem a bejövőket. A nyári szabadságok alatt is vannak, akik nem a lustálkodást választják: alig nyolc óra, és teltház ígérkezik. Egymás után térnek be a láthatóan nyaralásukat töltő harmincas férfiak. Mindannyiukat feszíti az életerő, amely végre nem a munkáltatót gazdagítja. Egy-két hétig saját maga örömét keresi a tettvágy. Akár a mama-hotel kényelmének elszürkülése, akár a legénylakás fojtogató egyedülléte hajtja őket, ide szemmel láthatóan jólesik beülniük. Kecskesajtos sonkás szendvicseikben kacéran fodrozódik a salátalevél, ínycsinklandó csigáikban szemérmesen tekeredik a tésztára a fahéj. Frissen borotválva, tökéletesen összehangolt stílusú laza rövidnadrágban és pólóban flörtölnek a játékba belemenő, de mégis óvatosan távolságtartó eladókkal. Körbeleng bennünket a pékáruk és az ifjúság édesen friss illata.

Bolt hidegkékben és szenvtelen vörösben

– Jó reggelt! – viszonozza köszönésemet három férfi, kik marconák, ahogy mesterségükhöz illik. Az üzletben hideg komolyság. A pultban katonásan sorakozó áruk, a sápadt márványtól a mélyvörösig tartó színskála minden árnyalatában felvonultatva. A gyomor tartalmas megtöltéséhez illően, kontrasztos színek és drámai hangulat uralja a helyiséget. Ezt az ünnepélyes komorságot tükrözi a vásárlóközönség is: a korai, még hűvös nyári reggelen tisztességes, mindennapi főzésben tekintélyt növesztett, ötven pluszos hölgyek sorolják ellentmondást nem tűrően kívánságaikat: még fél kiló a szaftosra főzhető marhaszegyből, egy kacsacombbal kevesebb a két kilósnak kért szárnyashalomból, és egy kis kolozsvári szalonna csak úgy nyalánkságnak a vacsorához. A kiszolgálás precíz, a párbeszédek lényegre törőek, a felesleges szavak élesen lenyesésre kerülnek, mielőtt még idejük lenne félénken kibuggyanni. Nincsenek légből kapott elvárások és felesleges ígéretek, így nincs csalódott vásárló sem. Itt törzsvevőkör van, akiknek egy idő után kijár a kimért „régen láttam” vagy „a szűzérme most érkezett” bizalmas megjegyzése.

A város ugyanaz. Az utca szintén. Mégis két kibékíthetetlenül távoli világ az árkádok alatti egymással szembeni két üzlet: a hentesbolt és a pékség.

illusztráció : Horváth Piroska

Szabad a vers*

Azt mondta a Zsófi,
írjunk szabadverset és
legyen önreflexív.
Hát bassza meg, ez a két
dolog nekem soha nem ment,
kényszerítenek a rímek, a ritmus,
nem tud a villamosversem
leugrani a sínekről.
– Ön reflexív?  – Magázva
kérdezem magam.
Ha vizsgálódom is, a füzet lelkem
lapjai úgy egymáshoz préselődtek,
hogy orkán se fújná szét őket és
inkább elégetem a füzetem,
nem hagyom, hogy kiolvassanak mások.
Ki a faszt érdekel, hogy mennyire
utálom reggelente nézni az órát,
hogy letelt-e a három perc,
mert ennyi kell, hogy
a Correga fertőtlenítse a
fogsorom és mire
felráncigálom magamra a
kompressziós harisnyát az
összes busz régen elment,
mehetek megint gyalog a 40 fokban,
ma is csurogni fog az izzadtság
a parókám alól
és minden erőmet össze kell
szedni, hogy ne káromkodjam
el magam, amikor a recepción azt
mondják, csak 4 hónap múlva
van időpont a szemészetre.
Hát igaza van mégis Zsófinak.
Legalább a vers legyen szabad.

*Írótábori gyakorlat, amelyben két feladat ötvöződik. Formai megkötés: szabadvers. Tartalmi megkötés: trágár szavak használata úgy, hogy ne legyen pornográf a tartalom. Lásd az erre vonatkozó utalást Istók Anna  tábori beszámolójában.

Szó élten át

motyogó dödögő vénember

forgatja csiszolja félhalkan

szavait szólásra készségben

társalog íly módon magában

életkor gyarapszik szokása

változik bölcsőben sírástól

kemence zugában morgásig

változó zajgástól legvégső

nyugtáig

Szada, 2016. VI. 28.        

Amikor belépett a terembe, szinte késsel vágták el a várakozás megszokott zsongását. Minden szem rátapadt, és őszinte kíváncsisággal nézték, amint fellépked a pódiumra. A stáb tagjai a felvevők REC gombjait nyomogatták és keresték a premier plán legjobb szögét. Mr. Tom Hardy elégedetten nézet körül, lerakta a hóna alatt hozott iratköteget a pulpitusra, és minden előzmény vagy köszönés nélkül belekezdett előadásába. Mr. Hardy agykutató volt, és új felfedezéséért kapott Nobel díját alig egy hete vette át.

Előadása elején leszögezte, hogy téves az a nézet, miszerint két különböző személyiség lakik a fejünkben. Nincs külön verbális és művészi terület, amint ezt korábban a Harvard Business Review és a Psychology Today állította. Bizonyított tény, hogy bizonyos agysérülések esetén a terület funkcióját képes átvenni az agy más területe. Különben nem lehetne rehabilitáció. Az agy tehát tanulóképes, és ez a folyamat meg is tudja változtatni. Ezt hívjuk agyi plaszticitásnak vagy neuroplaszticitásnak. Saját kutatási eredményeit a világ legrangosabb idegtudományi folyóiratában, a Nature Neuroscience-ben ismertette. Ebben leírta az emberi- és az egéragyban megfigyelt alapvető fontosságú mozgásokat. Ez pedig gyökeres szemléletváltozást eredményezett az agyvelővel foglalkozó különféle ágazatok, mint az anatómia, a fiziológia, a biokémia vagy pszichológia addigi felfogásában. Az elektroenkefalográfia (EEG) kimutatta az ébrenlét alfa- és béta-hullámait, az elalvás és a mélyalvás teta- és delta-hullámait, valamint az ún. paradox (álomlátási) szakasz újbóli béta-görbéit. Vagyis a Mismatch Negativity: MMN (illesztési negatív hullám) eltérő impulzusait az agyvelő képes felismerni. Ezzel, és az agyi képalkotás módszereivel (a PET és az MRI, valamint a MEG kombinációjával) kimutathatóvá vált az agyi kognitív képviselet unilaterális féltekéinek jellege. Végezetül rátért az eredmény hasznosulásának területére. Kifejtette, hogy nyomon lehet követni a végtagamputált betegek már nem létező végtagjának jól ismert fantomérzését, fantommozgását, vagy fantomfájdalmát. Ezek a fantomjelenségek az amputált kéz vagy láb még meglévő, a PET+MRI fényképen jól látható, aszimmetrikus, agyvelői rögzület képviseletéből indulnak ki és egyre gerjesztődnek. Ezt kihasználva pedig túl van az ezredik sikeres beavatkozáson, amelyben pl. az egér amputált végtagjai a stimulált agyi reakció következtében újra kinőnek, és teljes értékűek lesznek.

Előadását azzal fejezte be, hogy ma már elmondhatjuk, a protokoll teljesen biztonságos és bármikor megismételhető. Persze a kutatás-fejlesztés nem állt le, ezen a területen is van még néhány apró megoldatlan folt, de teljes kapacitással folytatják a megkezdett munkát.

Mr. Hardy a közönség óriási tapsvihara közepette hóna alá csapta jegyzeteit és ruganyos léptekkel távozott a teremből.

Mintegy fél év telt el az említett előadás óta, amikor felkereste egy fiatal hölgy. Mutatta, hogy bal karja hiányzik, és kérte a tudóst, segítsen rajta. Elmondta, hogy ott volt azon az előadásán, és azóta csak arra az ezer sikeres beavatkozásra tud gondolni. Mr.Hardy ekkor emlékeztette a hölgyet, hogy már az előadásában is jelezte, van néhány nem teljesen kimunkált tennivaló, ami majd teljessé teszi a felfedezését. Ugyanis ahhoz, hogy a beavatkozást embereken is biztonságosan elvégezhesse, előbb egérré kell változtatni őket. Most ezen a projekten dolgoznak.

„Ha az agy olyan egyszerű lenne, hogy megértsük, akkor olyan buták lennénk, hogy nem érthetnénk meg.” Ez a mondat villan fel a férfi fejében, munkába menet az autóban ülve. Miközben próbálja leküzdeni az indulatot, amit a dugóban pofátlanul előzni próbálók mindig kiváltanak belőle. A munkába meneti forgalmi helyzet és bunkó vezetők mindig felizgatják, pedig hosszú évek óta próbálja tudatosan kezelni ezt a reakcióját. Fiatal korában megszállottan hitt az akarat racionalitásában. Abban, hogy az ember képes tudatos döntések mentén élni. Valószínűleg ez is oka volt annak, hogy végül agykutató lett. Ujj Béla: Akarat bővebben… →

Zötyköl a villamos, a táskád lecsúszik a válladról, a sarka a szorosan melletted álló hátának nyomódik, de most nem érdekel. Fáradt vagy, a főnök ismét visszaélt a hatalmával és megoldhatatlan feladatot bízott rád, egy újabb kudarc, ehhez sem voltál elég. Gépiesen forgatod a gyűrűt az ujjadon, próbálod elterelni a közvetlen figyelmedet arról, amiről nem akarsz tudomást venni. Olyan sok ilyen van, hogy szinte folyamatosan kattogsz rajtuk, intézni valók, sérelmek, megbánások, ritkán és tétován felderengő álmok, amik egy kávékorty erejéig meglebegtetik a reményt a változásra. Csiki Krisztina: Krumplistészta bővebben… →

I. Az írás és az élet dilemmája

Az írás megszállottság. Eluralkodik az ember agyán – míg ír, nem érzékel semmi mást a világból, még saját testének jelzéseit sem fogja. Tehát: az írás árt az egészségnek  és tönkreteszi az életet. Mersdorf Ilona: Az írásról két tételben bővebben… →