Húsz évig tartott. Gyönyörű emlék minden perce. Szép hangja volt apámnak, zengő tenor. Sanyarú sorsa nem engedte, hogy komolyabban képezhesse, hát úgy edzette, hogy szinte mindig énekelt. Énekelt, ha öröm érte, ha fájdalom gyötörte. Tudta, hogyan kell vidáman, dalolva venni az akadályokat, és hogyan lehet nótaszóval elviselni a megpróbáltatásokat. Szolnoki Irma: Elveszett bővebben… →

 

Őszidő

életnek fáját

mëgrázogatják

égi parancsra

mennyei szolgák

hull a gyümölcs

lombok susognak

búsan inognak

itt maradottak

fájón siratják

hitük ellenére

haza szólított

szeretteiket

ám kurta idő

sorukat adja

hullanak ők is

föl éghazába

 

 

Szerelemmagány

a szép a jó a hű

vonz éltet s reméltet

a napok átszöktek már életeken

a Mindenség mellém bújik az ágyba

Testemen végig lezúdul

jöhettél volna hamarabb

Holnap már messze jársz, távol

Leplét magára öltve suhan az éj

siettetném a napot

Te varázsolsz belém bűntudatot

Tudom mekkorát hazudik a tükörkép

elromlott összetört hiába minden rendezőelv

Nincs elég könnyem, hogy elsirassam

átfestem magamon emlékedet

(A vers az IRKA 10 – Jubileumi kötet verseiből szerkesztődött)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Óda a turbulenciához

Mi lehet ez széles föld felett szebb dolog nálad,

drága turbulenciám?

a két órás fásult reptér-rutin után,

szekjuriti, csekin, s a fapados tehénkarám,

ahol túlsúlyos bőröndöm bújtatom sután,

„Tele van könyvvel!” sápadt el anyám,

„ez lesz a veszted.” És tessék, megint igaza van,

az egek téged küldtek büntiként.

De hát nem adhatok mást, mint lényegem,

és hát ez az esszenciám,

mint neked az, hogy a reggelit belőlem jól kirázod,

lesben állsz, a pillanatot kivárod, aztán lecsapsz.

Erről nem nyitok vitát.

Jobban térítesz, mint a jezsuiták.

Szalad a stewardess, lába remegő,

a gép hátuljában felbőg egy csecsemő,

mellettem a srác békésen szendereg,

míg lábát diszkréten rám tolja,

amott egy néni, szemében rettenet,

rózsafüzért morzsolva mormog egy imát,

bennem is spirituális reflexiót ébresztesz, nahát.

Huppanunk, s rögvest eszembe jut Ikarusz,

na nem a busz,

bár az is hasonlóan rázós lehetett.

Szó bennszakad, a szív félreketyeg,

ebben senki sem konkurenciád,

tubicám, mucikám, turbulenciám,

azért áj lávjú mégis,

hisz Magyarország felett kátyús még az ég is.

 

 

 

 

 

Szabadságról többféleképpen

(válogatott törpeesszék)

Nyaralás

Van olyan hely, ahol mindig nyár van. Akinek nyaralásra van szüksége, gondolom, nem jól él. A nyaralás mindenki által megélt esete az “iskolai szünet”. Ha a tanulás olyan természetes emberi funkcióvá vált volna, mint az evés, akkor nem lehetne szüneteltetni. Étkezésben nincs nyári szünet. Ha nem eszünk, éhen halunk. Ha a munka társadalmilag nem természetellenesen intézményesült volna, nem áhítozna mindenki (fizetett) szabadságra. Ez utóbbi fogalom létezésével maga igazolja közösségi működésünk anakronisztikusságát. A szabadság alatti nyaralás a felénk szokásos létezésmódok adott kereteinek alkalmatlanságát bizonyítja. Egy oroszlán nem vágyik turistának a tengerpartra, ahol müzlit szolgálnak fel, miközben ő heverészik a homokon. A nyaralás igénye megélhetésünk biztosításának mai formájából, annak elidegenedett és manipulált jellegéből fakad. Nem több nyaralásra kell törekednünk, hanem jó, boldogító – pazarlás nélkül éltető, alkotó tevékenységgel, szabadságban töltött – mindennapokra.

Jólétbiztosíték

Az egyes életek hasonlóak és különbözőek. A személyességnek kisebb tere van, mint tűnik. A hasonlóság okai egyszerre belsők és külsők. Az emberek testi és tudatos mechanizmusai, algoritmusai azonosak, adottak. A természeti és mesterséges környezet – a társadalmi viszonyokkal kiegészülve – korlátokat állít az egyedek és közösségek kiválása, elkülönülése elé. Ez fokozottan igaz a nemzetfogalomra is, bárhogyan definiálják. Ezt az objektív körülményt hívják globalizációnak, ami maga is az emberi faj evolúciójának terméke. Az individualitás szerepe az, hogy lehetőségeket teremtsen a külső, embertől független változásokhoz való alkalmazkodásra. Az egyéni sokféleség védelme képes a fékezhetetlen globalizáció uniformizáló hatásait ellensúlyozni, nem a kezelhetetlen lokális-nemzeti különbözésre törekvés. Az utóbbit elkerülhetetlenül emészti fel a szűkülő világ. Az előbbi színesség pedig tulajdonképpen maga az élet értelme. Az emberség védelmének legjobb eszköze az egyének szabadsága.

Metadinamika

Az eddigi gondolkodók szövegeiből lepárolható, hogy Istennek, szabadságnak és halhatatlanságnak nincs tárgyiasult alakja. Az „Egy” és a „sok lélek” között van a „valószínűségek tere”. A metadinamika tárgya az „összes létenergiák” kölcsönhatása a „teljes mindenséggel”. Tételezzük, hogy a világ, mint rendszer, szavakba foglalható fogalmakkal leírható. A metadinamika eszköze a nyelvi reprezentáció és a szimuláció, amely során megbecsüljük a dolgok helyét a kezelt változók által kifeszített ideatérben, és jelentéseket társíthatunk a feltűnő „fogalmi tájakhoz”. Ily módon közelíthető a „valóság”. E tevékenység filozófiai értelemben a megismerés. A leírás időbelisége ellehetetleníti a korábbi állapotokhoz visszatérést. A megismételhetetlenség oka az „idő”, ami meghatározott iránnyal bír. A valóság jellemzői információként rögzíthetők, így olyan, újabb dimenziók jönnek létre, amelyekben a világ képes saját magát modellezve kiterjedni. Az ebben a szabadságban létrejövő új a „teremtés”.

 

 

 

 

 

Sziget

Szeretek egy kis szigetet a tenger közepén

Szeretek egy kis szigetet a tenger közepén

A tenger öleli, a tengert szépíti

Szeretek egy kis szigetet a tenger közepén

 

Bár magányos vagyok talán

A mindenségben egy kicsiny-parány

Nem, nem, nem vagyok egyedül

Velem a Nagyság, Velem a Nagyság

illusztráció: Horváth Piroska

Áfonya?

…Á, dehogy! Bor út!

 

Öt ballonját Á. befonja,

Velük indul hosszú útra.

Tokaj, Eger, Badacsony;

Szekszárd talán alacsony?

Végül Villány végállomás:

Itt fogy el a nagy áldomás.

Visszaútra nincs is mersze…

Mëgvárja a rëggelt véle!

 

Szada, 2018. augusztus 2.                            

illusztráció: pixabay.com

Ifjúság, te édes!

Forrónak induló nyári nap. Egymást követően a kilencedik. A város divatos élelmiszer boltjában az eladó lányok mosolygósan, lendületesen munkába pirulva. Kényszerből térek be a júliusban korainak számító órán, házfelújításunk ígéretesen kezdődő dinamikáját egy új szereplő, a gázszerelő eltűnése akadályozza már négy napja. Emiatt kávét sem tudok otthon főzni. Komótosan kortyolom a megszokottan finom forró italt, pásztázom a kínálatot az egyszerű mazsolás kalácstól a teljes kiőrlésű sajtos csigáig. Hosszan szemezek a szezámmagos párnával, míg végül füstölt sajtos croissant-t kérek. Felkapaszkodom a magasított székre, hogy lássam az utca ráérős ébredését. Közben nézem a bejövőket. A nyári szabadságok alatt is vannak, akik nem a lustálkodást választják: alig nyolc óra, és teltház ígérkezik. Egymás után térnek be a láthatóan nyaralásukat töltő harmincas férfiak. Mindannyiukat feszíti az életerő, amely végre nem a munkáltatót gazdagítja. Egy-két hétig saját maga örömét keresi a tettvágy. Akár a mama-hotel kényelmének elszürkülése, akár a legénylakás fojtogató egyedülléte hajtja őket, ide szemmel láthatóan jólesik beülniük. Kecskesajtos sonkás szendvicseikben kacéran fodrozódik a salátalevél, ínycsinklandó csigáikban szemérmesen tekeredik a tésztára a fahéj. Frissen borotválva, tökéletesen összehangolt stílusú laza rövidnadrágban és pólóban flörtölnek a játékba belemenő, de mégis óvatosan távolságtartó eladókkal. Körbeleng bennünket a pékáruk és az ifjúság édesen friss illata.

 

Bolt hidegkékben és szenvtelen vörösben

– Jó reggelt! – viszonozza köszönésemet három férfi, kik marconák, ahogy mesterségükhöz illik. Az üzletben hideg komolyság. A pultban katonásan sorakozó áruk, a sápadt márványtól a mélyvörösig tartó színskála minden árnyalatában felvonultatva. A gyomor tartalmas megtöltéséhez illően, kontrasztos színek és drámai hangulat uralja a helyiséget. Ezt az ünnepélyes komorságot tükrözi a vásárlóközönség is: a korai, még hűvös nyári reggelen tisztességes, mindennapi főzésben tekintélyt növesztett, ötven pluszos hölgyek sorolják ellentmondást nem tűrően kívánságaikat: még fél kiló a szaftosra főzhető marhaszegyből, egy kacsacombbal kevesebb a két kilósnak kért szárnyashalomból, és egy kis kolozsvári szalonna csak úgy nyalánkságnak a vacsorához. A kiszolgálás precíz, a párbeszédek lényegre törőek, a felesleges szavak élesen lenyesésre kerülnek, mielőtt még idejük lenne félénken kibuggyanni. Nincsenek légből kapott elvárások és felesleges ígéretek, így nincs csalódott vásárló sem. Itt törzsvevőkör van, akiknek egy idő után kijár a kimért „régen láttam” vagy „a szűzérme most érkezett” bizalmas megjegyzése.

A város ugyanaz. Az utca szintén. Mégis két kibékíthetetlenül távoli világ az árkádok alatti egymással szembeni két üzlet: a hentesbolt és a pékség.

 

illusztráció : Horváth Piroska

Szabad a vers*

Azt mondta a Zsófi,
írjunk szabadverset és
legyen önreflexív.
Hát bassza meg, ez a két
dolog nekem soha nem ment,
kényszerítenek a rímek, a ritmus,
nem tud a villamosversem
leugrani a sínekről.
– Ön reflexív?  – Magázva
kérdezem magam.
Ha vizsgálódom is, a füzet lelkem
lapjai úgy egymáshoz préselődtek,
hogy orkán se fújná szét őket és
inkább elégetem a füzetem,
nem hagyom, hogy kiolvassanak mások.
Ki a faszt érdekel, hogy mennyire
utálom reggelente nézni az órát,
hogy letelt-e a három perc,
mert ennyi kell, hogy
a Correga fertőtlenítse a
fogsorom és mire
felráncigálom magamra a
kompressziós harisnyát az
összes busz régen elment,
mehetek megint gyalog a 40 fokban,
ma is csurogni fog az izzadtság
a parókám alól
és minden erőmet össze kell
szedni, hogy ne káromkodjam
el magam, amikor a recepción azt
mondják, csak 4 hónap múlva
van időpont a szemészetre.
Hát igaza van mégis Zsófinak.
Legalább a vers legyen szabad.

*Írótábori gyakorlat, amelyben két feladat ötvöződik. Formai megkötés: szabadvers. Tartalmi megkötés: trágár szavak használata úgy, hogy ne legyen pornográf a tartalom. Lásd az erre vonatkozó utalást Istók Anna  tábori beszámolójában.

 

 

 

 

 

Szó élten át

motyogó dödögő vénember

forgatja csiszolja félhalkan

szavait szólásra készségben

társalog íly módon magában

 

életkor gyarapszik szokása

változik bölcsőben sírástól

kemence zugában morgásig

változó zajgástól legvégső

nyugtáig

 

Szada, 2016. VI. 28.