Kávészünet kategória bejegyzései

Egy korty kávé – egy falat írás.

Feketéné Bencsik Julianna: A furcsa fa GÖMB-IRKA – egy kiállítás lenyomata

Bányai Gizella: Jelenet

fotó: Braun Katalin

Feketéné Bencsik Julianna: A furcsa fa

Egy furcsa fa áll az alsó parkban,
mely egykor sebzetten várta,
hogy letört ágát felemeljék,
vihar dúlása után neveljék,
lombja az ég felé térjen
gyökere lent nyugodjon a mélyben,
árnyéka hűsítse a tájat,
ne legyen roncsoltan megfáradt.
Szokatlan fává növekedett
életnek-halálnak egyformán tiszteleg
magányos ugyan, de örömöt ad,
törzsén gyermekzsivaj fakad.
Része a rétnek, része a parknak,
örül minden madárdalnak
megsérült törzse átélt már sok telet
melyen tavasszal friss hajtás ered
hirdeti az örök megújulást
a sebzetten is valós megmaradást.

 Elhangzott 2019. dec. 2-án az Artjárás könyvbemutatón

Galló Kovács Zsuzsanna: Aperitif GÖMB-IRKA – egy kiállítás lenyomata

 Dercsényiné Horváth Gabriella:

Különböző valóságok

fotó: Rimán Dorottya

Galló Kovács Zsuzsanna:  Aperitif

évek óta őrzöm
annak a csokinak a papírját
amit akkor a kastélyban vettél
a jobb kezedre mutatva
enyém lett a sissis a császári párból
mint akik összetartoznak
egymás mellé írtuk nevünket
a vendégkönyvbe
a parkban a máriaterézia szobornál
hópelyhek hulltak homlokunkra
kalapod sapkámhoz simult
a fogason a cukrászdában
unikumot ittunk
dideregtem
pedig ez még csak
hiányod aperitifje volt
rövid szárú
gyűszűnyi kelyhű
pohárban szervírozva

Elhangzott 2019. dec. 2- án az Artjárás könyvbemutatón

Kővágó Éva: Gödöllői képeslapok GÖMB-IRKA – egy kiállítás lenyomata

részlet Pirók Irén szerkesztette fóliából

fotó: Juhász Tamás

Kővágó Éva: Gödöllői képeslapok

I.

fehér őrök közt tátongó
reménytelen ürességű
madárka kérdi
kapok tavaszt karácsonyra
a halál jön
hópárnán nyugtatom fejem
tél van

II.

az erdő puha némaságától várom
a választ ki nem mondott kérdésemre
valaki tudja a megoldást

 

III.

belemerülök a szürkeségbe
csábító fekete emel ki a fénybe
új élet vár
cukortól ragad a szám

 

IV.

vörös forgószél havon
kutyám rohan felém
hazaérek
V.
a mohó cethal felzabál minden
engem is elnyel
feneketlen börtönben
szabadulást remélek

 Elhangzott 2019. dec. 2-án az Artjárás könyvbemutatón

 

Mersdorf Ilona: Rejtett tehetség GÖMB-IRKA – egy kiállítás lenyomata

Dercsényiné Horváth Gabriella: Felkavaró

fotó: Braun Katalin

Mersdorf Ilona: Rejtett tehetség

Élmény a szombat reggeli piac. Az ilyeneknek, mint én, akik hét közben estig dolgoznak, különösen. A csarnok fala mellett paprikát szokott árulni egy férfi. Cserzett arcán látszik, hogy ő tényleg őstermelő.

Paradicsomot is hozott? Kérek abból is egy kilót! – csapok le a friss árura.

Már dél felé jár az idő, a férfi fáradt. Ahogy a szatyorba önti a paradicsomot, egy kigurul. Röptében elkapom.

Ez igen! – mondja az árus. – Maga biztosan valami olyan helyen dolgozik…

Tiltakozni akarok, hogy nem, nem vagyok cirkuszi zsonglőr. De aztán rábólintok. Valóban olyan helyen dolgozom, ahol az utolsó pillanatban, zsigerből kell a problémákat megoldani. Végre valaki méltányolja, hogy jól csinálom.

Elhangzott 2019. dec. 2-án az Artjárás könyvbemutatón

Nádašpétër: Fénykép GÖMB-IRKA – egy kiállítás lenyomata

Lőrincz Ferenc: Együtt-lét

Fotó: Braun Katalin

Nádašpétër: Fénykép

Gombnyomás, villanás. Az idő pillanattá, a látvány képpé merevült. A múlt látványát sík, lapos papírkép őrzi; tér s idő nélkül. Az idő – a Teremtő egyik nagy találmánya – suhan tovább. Csak előre, sosem vissza.

Tér. Gyermekkoromban térhatású képek mélységeit sanda üveg nézőkén át szemlélhettem. Képzeletem bejárhatta mélységeinek látszatát. Előtérben kerti pad, középütt virágágyás, háttérben bóklászó eb.

Idő. A múlt csak képzeletemben térhet vissza. Nyári szünet. Kerekező kiruccanás Rákospalotáról az addig csak hallomásból sejtett Gödöllőre. A Patkó hajtű kanyarja után hullámvasút az út. Partjain termetes cseresznyefák pirosló gyümölcsök özönével. Meg is szedtük ingünk öblét mind a hárman.

Lazán tekerve, csemegézve tekeregtünk keresztül a régi Gödöllőn. Macskaköves úton megkerültük a sejtelmesen idegen kastély egybefüggő, hatalmas kertjét a vasúti állomásig. Akkor még itt ágazott ketté az országút Valkó és Isaszeg felé.

Mesevilág emlékeimben; porban, csöndben… Ma mintegy alig hihető fakuló kép dereng vissza két emberöltő távolából.

Elhangzott 2019. dec. 2-án az Artjárás könyvbemutatón

 

Ujj Béla: Megérkezésem GÖMB – IRKA – egy kiállítás lenyomata

Márvány Miklós: Tisztítótűz

fotó: Csiki Krisztina

Ujj Béla: Megérkezésem

minden mi volt
délibáb csak
jót és rosszat
sűrűsödő füst lep el
szürke homályból
tűzszikrák villannak
perzselőn
lobban a láng
élénkfehér jelenés
tűnik fel
tisztító tüze
vérvörös-narancssárga
körös-körül
élénk feketeség
abból ragyog elő
a tiszta fény

 Elhangzott de. 2-án az Artjárás könyvbemutatón

 

Ocsovszky Zsófia: Evolúció: Sorozatfelvétel GÖMB-IRKA – egy kiállítás lenyomata

Posztobányi Péter: …és dúdol, dúdol…

fotó: Braun Katalin

Ocsovszky Zsófia: Evolúció: Sorozatfelvétel
egy
túl nagy a zaj.
sokadik a sorban,
még egy gyerek vagyok.
 
hét
Biciklin ülve felfelé mosolygok,
isten figyel.
Viharban, ha vakuz, ne pislogj.
 
tizennégy
negatív szűrés.
legjobb barátom a szomorúság.
 
tizenkilenc
saját tükörképem leszek
bizonyítom magam.
huszonegy
korai következtetés.
ha széttárom a lábam
-teszt-re-teszt-
bejön-e ott az egyetlenegy?
 
huszonhat
magam után itt hagyom neked
fotelban a langyos süppedést-
testmeleg egyenetlenség
leszek én benned.
 
harminc
lézer pontossággal vágok el
minden fontosnak tűnőt;
csak az épet metszem,
a halott szövet érintetlen marad.
Növeszt majd bele
új eret a kétségbeesés.
 
harmincegy
tévedek
 
harminchárom
tévedünk
 
harminchét
kritikus pont:
az ürességet célzom magamban.
nem lehet nem eltalálnom.
 
harminckilenc
hajszálvékony egyenes
a felező, ami elválaszt
az igazságtól.
Még mindig
korai a következtetés.
 
negyvenkettő
És dúdol, dúdol, mintha volna,
mintha volna, mintha volna
mintha élete az övé volna.

Elhangzott 2019. dec. 2-án az Artjárás könyvbemutatón

 

 

 

 

 

 

Csiki Krisztina: Csillagtalan GÖMB – IRKA – egy kiállítás lenyomata

Szentiványi – Székely Enikő: Mindenek felett

fotó: Csiki Krisztina

Csiki Krisztina: Csillagtalan

Sorra hunytak ki a csillagok, egymás után tűntek el a csillagképek a nyári égboltról: a Delfin, a Pegazus, a Hattyú, a Kefeusz, a Sárkány. Az Ökörhajcsár volt az utolsó, ami egy ideig megpróbálta beragyogni a nyugati eget, azonban a sötétség még a távozó lelkeket begyűjtő Arkturusz narancssárga, időtlennek hitt fényét is kioltotta. Dani nem félt, miközben a föld árnyékba borult. Tudta, hogy ez a világ rendje. Az anyja mindig azt mondta neki, fény nélkül árnyék sincs, árnyék hiányában pedig semmitől sem kell félned. Dani nyugodtan kivárta, hogy leteljen az Életkönyvben megjövendölt száz nap, melynek végére a sötétség mindent magába nyelt, és csak akkor indult útnak. Csiki Krisztina: Csillagtalan GÖMB – IRKA – egy kiállítás lenyomata bővebben…

Almási Lajos: Dermedten GÖMB-IRKA- egy kiállítás lenyomata

Sz. Jánosi Erzsébet: Artjárás

fotó: Braun Katalin

Almási Lajos: Dermedten

ezek azok a reggelek
amikben nem mozdulnék
önként az utcára
sínylődött éjszakán túl
az ágyamon fekszem
a matracom sem barát
fájó háttal indulok
keresem a kiszáradt szavakat
dermedt testem érzése
majd az első kávé felold
könnyebb lesz a folytatás
szónoklatok mosolya
vágy hogy meleg irodában
megérezzem a gondolatokat
az indulatszavak otthon
maradtak párnáim közt
boldogan megyek tovább

Elhangzott 2019. dec. 2-án az Artjárás könyvbemutatón