Csiki Krisztina bejegyzései

Csiki Krisztina: Krumplistészta

Tomkó Ádám: Vasúti átjáró

 

 

 

 

 

 

Zötyköl a villamos, a táskád lecsúszik a válladról, a sarka a szorosan melletted álló hátának nyomódik, de most nem érdekel. Fáradt vagy, a főnök ismét visszaélt a hatalmával és megoldhatatlan feladatot bízott rád, egy újabb kudarc, ehhez sem voltál elég. Gépiesen forgatod a gyűrűt az ujjadon, próbálod elterelni a közvetlen figyelmedet arról, amiről nem akarsz tudomást venni. Olyan sok ilyen van, hogy szinte folyamatosan kattogsz rajtuk, intézni valók, sérelmek, megbánások, ritkán és tétován felderengő álmok, amik egy kávékorty erejéig meglebegtetik a reményt a változásra. Csiki Krisztina: Krumplistészta bővebben…

Csiki Krisztina: Emberállat

Vörös Eszter Anna: Szelídítés
Vörös Eszter Anna: Szelídítés

Utoljára a nagyapám udvarán láttam így állatot lélegezni, mielőtt leszúrták volna Béla disznót. Vali helyében én sem szívesen mennék közelebb, pedig muszáj lesz, mert ha kijön a sajtó, nem prezentálhatunk nekik egy kérges bőrű, csapzott hajú, rohadó fogú mit is? Mi a rossebnek nevezzem? Mauglinak?

– Hozzanak be két ventillátort, ki kell hajtani ezt a bűzt. Szedjék ki alóla a lepedőt, és szerezzenek néhány állatprémet, birkabőrt, mit tudom én, amit találnak a környéken. Ott a kínai bolt, hátha árulnak benne valami műszőrmét. Lehet ócska, lehet koszos, csak valamelyest emlékeztessen állati irhára.

Ha kell, gyorsabb vagy a villámnál is, te kényelmes tündér. Nem baj, Marcsi strapabíróbb, legalább hasznát veszi a sportos múltjának.

Na, a szerencsétlen beszart, ami várható volt.

– Nyomjon be neki másfél adag Rivotrilt. Csak addig kell, hogy hasson, amíg tisztába tesszük.

FÁJ 

mi ez

fognak

nem akarom

miért

nem akarom nagyon fáj

mi ez NEM AKAROM NEM AKAROM

NEM AKAROM…

 

A teljes novella elolvasható a Darwin parázik c. Irka antológiában. Megvásárolható a Gödöllői Városi Könyvtár regisztrációján.

Ára: 2 700,-Ft

Csiki Krisztina: Metróangyal

megálló
Tomkó Ádám: Téli este

Nem merek felpillantani.

Tudom, mit gondolnak, érezni haragjukat, vágni lehetne.

Szinte teljesen üres a szerelvény, helyet foglalok hát a hosszú pad kellős közepén, a lehető legtávolabb a két szélen ülő személytől. Kínos csend ülepszik le a bűzzel együtt, melynek létezéséről tudomásom van ugyan, de már nem érzem. Érzékeim megszokták, orrom már nem facsarodik el, mint azoké, akik a szerelvényre föllépve alig leplezett undorral hőkölnek vissza. Egykedvűen várom, hogy az ajtók bezáródjanak.

Csiki Krisztina: Metróangyal bővebben…