Posztobányi Péter: …és dúdol, dúdol…
fotó: Braun Katalin
Ocsovszky Zsófia: Evolúció: Sorozatfelvétel
egy
túl nagy a zaj.
sokadik a sorban,
még egy gyerek vagyok.
hét
Biciklin ülve felfelé mosolygok,
isten figyel.
Viharban, ha vakuz, ne pislogj.
tizennégy
negatív szűrés.
legjobb barátom a szomorúság.
tizenkilenc
saját tükörképem leszek
bizonyítom magam.
huszonegy
korai következtetés.
ha széttárom a lábam
-teszt-re-teszt-
bejön-e ott az egyetlenegy?
huszonhat
magam után itt hagyom neked
fotelban a langyos süppedést-
testmeleg egyenetlenség
leszek én benned.
harminc
lézer pontossággal vágok el
minden fontosnak tűnőt;
csak az épet metszem,
a halott szövet érintetlen marad.
Növeszt majd bele
új eret a kétségbeesés.
harmincegy
tévedek
harminchárom
tévedünk
harminchét
kritikus pont:
az ürességet célzom magamban.
nem lehet nem eltalálnom.
harminckilenc
hajszálvékony egyenes
a felező, ami elválaszt
az igazságtól.
Még mindig
korai a következtetés.
negyvenkettő
És dúdol, dúdol, mintha volna,
mintha volna, mintha volna
mintha élete az övé volna.
Elhangzott 2019. dec. 2-án az Artjárás könyvbemutatón