Galló Kovács Zsuzsanna: Garázsvásár felolvasóest

WP_000011

A tegnap lezajlott Garázsvásár felolvasóestet a műfajok sokasága jellemezte. Az előadók írásaik hangulatát megragadva igyekeztek megcsillantani színész adottságukat. A szórakoztató előadásokhoz kellemes zene társult.

Műsorrend:

1.      Bojár Cassino:  A tavasz 17 pillanata
2.      Tóth M. Erika: Bubó
3.      Kővágó Éva: Mese a szabadságról
4.      Rébb Terézia: Elcsúsztatás
5.      Mersdorf Ilona: Én – múzeum
6.      Fekete Józsefné: Hosszú hétvége
7.      Pecznik Éva: Deja vu
8.      Szabó Anikó: A nő beteg
9.      Jager Luca: Napsütéses november délután
10.     Nádas Péter: Terített betli
11.     Almási Lajos: Garázsvásár
12.     Braun Katalin: Titkos részem
13.     Galló Kovács Zsuzsanna: Szoba faliképpel Dali módra
14.     Ocsovszky Zsófia: Nagyítás
15.     Sztavridisz Alexandra: Ikonosztalgia
16.     Csiki Krisztina: Egyoldalú
17.     Giczi Mariann: Napló
18.     Kusnyarikné Pap-Klára Márta: Körömlakk
19.     Ujj Béla: Hálószobaajtóban
20.     Istók Anna: Garázsvásár

Galló Kovács Zsuzsanna: Garázsvásár felolvasóest bővebben…

Tóth M. Erika: Sz.

Tomkó Ádám: Füst
Tomkó Ádám: Füst

Melegem van. Irtózatosan melegnek érzem minden porcikámat. Nem izzadok, csak a forróság jár át. Arra gondolok, végül is szeretem a meleget, már hozzászoktam.
Évekkel ezelőtt fejlesztettem ki ezt a képességemet, amikor magamra maradtam. Őrülten szerelmes voltam Igorba, ő meg elhagyott. Persze egy másik nő miatt. Belázasodtam akkor, feküdtem 40 fokkal a testemben, és jó volt. Azt mondtam magamnak, megtisztulok a tűzben és elégetem a múltat. Így lett. Ki kellett szaggatnom a hozzám tapadt szálait, szó szerint éreztem amint egy-egy igordarabot ¬– így neveztem el a bennem lévő, megmaradt szálakat –kitépek izzó testemből. Főleg a nyakamban éreztem ezeket az igordarabokat. Tóth M. Erika: Sz. bővebben…

Bottyán Edit: Selyem (Alessandro Baricco könyvéről)

Illusztráció: Almási Lajos
Illusztráció: Almási Lajos

Kezemben a könyv: akárha selyem volna.

Súlytalannak ható története, gyöngéd „fehér zenéje” csodálatra késztet: azt hiszem, nem is a szavak, inkább a szóközök csöndje mesél. Ahogyan a cím s a könyv borítása: a regény maga is sallangtalan. Baricco írói mérlege látszólag fukaran mér: tartózkodó finomsággal, fegyelmezett képekben beszéli el történetét.

Technikája az impresszionista művész ecsetkezelését idézi: történés-foltokat helyez el egymás mellett, majd engedi, hogy bennünk, olvasókban érjenek össze – érzéssé.

De milyenekké is?

Bottyán Edit: Selyem (Alessandro Baricco könyvéről) bővebben…

Pecznik Éva: Hímzőkör

Népi hímzés
Népi hímzés

Szisszen a tű, ahogy átböki az anyagot. Cuppan az száj, ahogy nyálazza a fonalat. Percen a szú a fában, hallanánk, ahogy pereg a homok a homokórában – ha lenne a szobában. Lassulunk. Érezzük sorsfordító jelentőségét a mozdulatoknak. Van súlya a hallgatásnak és van ereje a szónak. Először csak a munkával kapcsolatos óvatos szójátékok, vicces megjegyzések hangzanak el. Próbálunk egymásra hangolódni, alakul a közösség. „Ahol ketten-hárman összejönnek a nevemben…” A szeretet jegyében vagyunk itt, megteremteni és adni akarunk valamit. Pecznik Éva: Hímzőkör bővebben…

Bojár Cassino: Estila

Illusztráció: Szathmári Blanka
Illusztráció: Szathmári Blanka

Nekem Apám mindig azt mondta: történjék bármi, nem kell gatyába szarni. Ezt egy életre megjegyeztem.

Hat és fél évesen félni is csak Estilától féltem. Egyrészt, mert személyesen soha nem láttam – a magas kerítés eltakarta -, másrészt, mert rekedtes, borzongató hangjától a hideg is kirázott. Pedig ez az Estila naponta, rendre megjött úgy öt óra tájban. Bojár Cassino: Estila bővebben…

Almási Lajos: Veled először olyan közel

Tomkó Ádám: Black and White
Tomkó Ádám: Black and White

Be lehetett állni a tető alá, itt nem érhetett minket az eső, a szürkepala tetőn most is álmosan ereszkednek le az esőcseppek. Megkedveltem ezt a helyet. Nem túl szép mégis praktikus, sokat gondolkodtam azon, milyen módon lehetne felújítani. Mindig attól félek, ha megteszem, akkor elvesztem örökre azt a piciny illatot, amit még néha megsejtek, a hosszú tavaszi estében miközben hallgatom a madarak énekét. Még hallani a kapu záródását, ahogy lassan távolodsz. Azóta évek teltek nyomasztó magányban. Tudom a búcsú órái ezek, már csak kis időm van hátra, az asztalt az idén elő sem veszem, csak egy magányos széken helyezkedem el. Most lassú mozdulatokkal ezt is elteszem egy időre, már hallom a munkások zaját. Az idő elérkezett, búcsúzom. A szürke palatető emlék marad csupán.

 

Nádašpétër: Az édenkert tövében

Tökvirágok

 

 

 

 

(Részletëk egy készülő szakkönyvből)

 Előszó

A szentírási terëmtés-elbeszélés gyönyörű kertbe helyezi az első embërpárt. Odabenn jó dolga volt, de túllépte (szűntelen túllépjük) az adott keretëket, ezért a Teremtő kiakolbólította őket (minket. Bár csak annyi sütnivalónk lënne, mint amennyit e következő szakasz példáz!):

 Növényëk a konyhakertben

Sütőtök.

Amióta helyben lakom, még nem volt olyan év, amikor ne fizetëtt volna legalább fél mázsányi ízës kabakkal. Nádašpétër: Az édenkert tövében bővebben…

Sütő Fanni: Éjfél

Vörös Eszter Anna: Csillagokat kapok el a puszta kezemmel
Vörös Eszter Anna: Csillagokat kapok el a puszta kezemmel

A lány léptei ütemesen kopogtak az utcán, mint a múló másodpercek. A házak diszkréten elfordították a szemüket, a csillagok pedig a felhők sötét selymébe rejtették arcukat. Éjfél összehúzta magán bánat-vörös köpenyét, és megszaporázta a lépteit a kastély irányába, ahol a nővére, Príma, már a kapuban türelmetlenkedve várta visszatértét. Éjfélnek nem akaródzott hazamenni, a szive üres harangként kongott a mellkasában, és a szája sarkában egy bizonytalan csók emléke ült. Sütő Fanni: Éjfél bővebben…

Ujj Béla: Amit én már korábban is sejtettem

 

szathmary: mi vagy
Szathmári Blanka: mi vagy

Amit én már korábban is sejtettem, azt egy 48 percig halott pap ki is mondta végre. Így tudhatjuk.

Az egyházszolga így fogalmazott. “A tény, hogy Isten valójában Szentanya, és nem Szentatya, egyáltalán nem zavar. Minden vágyamat teljesíti, még többet is. […] Isten nagy és mindenható, még ha nő is.”

Az egyház nem volt lelkes. „O’Neal atya tanítása a Szentanyáról elég nagy kavart okozott, annyira, hogy felettes érsekének sajtótájékoztatót kellett összehívnia. Sean P. O’Malley érsek szerint O’Neal atya csak halucinált a halálközeli élménye közben, mert Isten ’természetesen nem nő’. ” [1]

Az jut eszembe, hogy végül is nem mindegy? Ha mindenható, az lehet, aki és ami akar, miért ne akarhatna nő lenni?

[1] http://444.hu/2015/02/22/a-48-percig-halott-pap-szerint-isten-no/