Nekem Apám mindig azt mondta: történjék bármi, nem kell gatyába szarni. Ezt egy életre megjegyeztem.
Hat és fél évesen félni is csak Estilától féltem. Egyrészt, mert személyesen soha nem láttam – a magas kerítés eltakarta -, másrészt, mert rekedtes, borzongató hangjától a hideg is kirázott. Pedig ez az Estila naponta, rendre megjött úgy öt óra tájban. Bojár Cassino: Estila bővebben…
Az IRKA sok szeretettel vár mindenkit, aki kíváncsi arra, hogy 19 előadójának menyire szárnyaló a fantáziája, milyen novellák és versek születtek a következő tárgyak felhasználásával: gumicsizma, cápa állkapocs, vasfüggöny darab, szobainasok, póker bőrönd, ikon, tűzpiros, hímzett szoknya, parfüm, szövőszék, fakanál.
Be lehetett állni a tető alá, itt nem érhetett minket az eső, a szürkepala tetőn most is álmosan ereszkednek le az esőcseppek. Megkedveltem ezt a helyet. Nem túl szép mégis praktikus, sokat gondolkodtam azon, milyen módon lehetne felújítani. Mindig attól félek, ha megteszem, akkor elvesztem örökre azt a piciny illatot, amit még néha megsejtek, a hosszú tavaszi estében miközben hallgatom a madarak énekét. Még hallani a kapu záródását, ahogy lassan távolodsz. Azóta évek teltek nyomasztó magányban. Tudom a búcsú órái ezek, már csak kis időm van hátra, az asztalt az idén elő sem veszem, csak egy magányos széken helyezkedem el. Most lassú mozdulatokkal ezt is elteszem egy időre, már hallom a munkások zaját. Az idő elérkezett, búcsúzom. A szürke palatető emlék marad csupán.
(Részletëk egy készülő szakkönyvből)
Előszó
A szentírási terëmtés-elbeszélés gyönyörű kertbe helyezi az első embërpárt. Odabenn jó dolga volt, de túllépte (szűntelen túllépjük) az adott keretëket, ezért a Teremtő kiakolbólította őket (minket. Bár csak annyi sütnivalónk lënne, mint amennyit e következő szakasz példáz!):
Növényëk a konyhakertben
Sütőtök.
Amióta helyben lakom, még nem volt olyan év, amikor ne fizetëtt volna legalább fél mázsányi ízës kabakkal. Nádašpétër: Az édenkert tövében bővebben…
A lány léptei ütemesen kopogtak az utcán, mint a múló másodpercek. A házak diszkréten elfordították a szemüket, a csillagok pedig a felhők sötét selymébe rejtették arcukat. Éjfél összehúzta magán bánat-vörös köpenyét, és megszaporázta a lépteit a kastély irányába, ahol a nővére, Príma, már a kapuban türelmetlenkedve várta visszatértét. Éjfélnek nem akaródzott hazamenni, a szive üres harangként kongott a mellkasában, és a szája sarkában egy bizonytalan csók emléke ült. Sütő Fanni: Éjfél bővebben…
Amit én már korábban is sejtettem, azt egy 48 percig halott pap ki is mondta végre. Így tudhatjuk.
Az egyházszolga így fogalmazott. “A tény, hogy Isten valójában Szentanya, és nem Szentatya, egyáltalán nem zavar. Minden vágyamat teljesíti, még többet is. […] Isten nagy és mindenható, még ha nő is.”
Az egyház nem volt lelkes. „O’Neal atya tanítása a Szentanyáról elég nagy kavart okozott, annyira, hogy felettes érsekének sajtótájékoztatót kellett összehívnia. Sean P. O’Malley érsek szerint O’Neal atya csak halucinált a halálközeli élménye közben, mert Isten ’természetesen nem nő’. ” [1]
Az jut eszembe, hogy végül is nem mindegy? Ha mindenható, az lehet, aki és ami akar, miért ne akarhatna nő lenni?
[1] http://444.hu/2015/02/22/a-48-percig-halott-pap-szerint-isten-no/
Méz, méz, méz, termett méz, termett méznek áldottsága… Ez a gyerekdal motoszkál a fejemben, iskolai énekkarban azt hiszem én is énekeltem, de hiába erőltetem az agyam, a mézről egyetlen történet sem jut eszembe.
Mit is írhatnék róla? Mi a méz?
fotó: Ocsovszky Zsófia
Egy júliusi napon elfogadva egyik írótársunk, Béla kedves invitálását, a Mátrában tartottunk írói alkotói tábort, ahol a kortárs költőnők közül Szabó T. Anna és Kiss Judit Ágnes költészetét ismertük meg. Az előadó, Márti szerint Anna a megtestesült harmónia, a fény költőnője, Ágnes harsányabb, vadabb, vagányabb, amit megzenésített verseinek előadása, a Vadon Nő c. rendezvény is bizonyított.
Galló Kovács Zsuzsanna: IRKA nap Mátrakeresztesen 2015. július bővebben…
Nemrég még ott álltam az – innen nézve – túlsó parton. Előttem volt a végtelen víztükör, amin át kellett kelnem, amit meg kellett hódítanom.
Tudtam úszni, de nem mertem nekivágni. Nem tudtam, milyen távol van a túlsó part, ahol ott van minden, amire vágyom.
Úgy gondoltam, alaposan fel kell készülnöm az utazásra.
“Az igazságról beszéltem, Jocókám, az igazságról. A hazugság akkor is van, ha hallgatunk róla.” (91. o.)
Grecsó sokkal tudatosabb szerző annál, hogy azt gondolhassuk, hogy a mákonykínálás véletlen allegória lenne. Nem az. Szerves része a táncnak. Az ő generációjának az előző generáció (apák, nagybátyák) – az én generációm – a legkülönbözőbb kábítószereket termesztették és főzték ki. A rendszervált/oz/ta/ás (kinek mi) ideje alatt, Grecsó “nagybátyái” rendesen hülyítették egymást és másokat ezekkel a „szerekkel”. Nem nagyon igényelte senki a józanságot. Főleg a számító haszonélvezők nem. Van is rendesen másnaposság. A magyar valóság jóval cifrább helyzeteket is hozott, hoz, mint a regény extrémnek tűnő jelenetei. Sorolhatnánk.
Ha minden regény önálló totalitás, akkor ez az extrémitás normális és hatékony eszköz valóságunk tükrözésére.
Ujj Béla: Recenzió Grecsó Krisztián Tánciskolájáról bővebben…
