Istók Anna: Sovány vigasz

kissnoemifk

Kiss Noémi: Sovány angyalok

A fülszöveg kemény témát ígér: meddőség, családon belüli erőszak, gyilkosság. A történet izgalmasan is indul, sőt, a gödöllői helyszín kapcsán felfokozott bennem a várakozás, vajon milyen lesz egy igazi helybéli regényt olvasni?

Az első oldalak után Encsy Eszter alakja rémlik fel a sorok között. Aki olvasta Szabó Magda regényét, az tudja, hogy Az őz nem más, mint egy vádirat a kor ellen, ami kiölte a hitet és bizalmat a főhősből, majd végén gyilkossá tette. Kiss Noémi Líviája és Öcsije is éppúgy áldozatok és bűnösök, akiket bedarált a kor, a munka, a kilátástalanság és a gyermektelenség, hogy aztán a végén ne legyen hova futniuk egymás elől. A jó felütés után, ellentétben Szabó Magda regényével, a Sovány angyalok sajnos ellaposodik. Az író próbálja a feszültséget folyamatosan szinten tartani, de ebbe az olvasó egy idő után belefárad, úgy érzi, már régen túl van a regény idősíkja a rendszerváltáson, amikor kiderül még alig telt el három év és még mindig az úttörőkendők lobognak a szélben. A visszatérő ismétlés, folyamatos nyavalygás során persze sok mindent megtudunk a főhősről, Líviáról, de nem úgy a férjről. Öcsit nem ismerjük meg igazából, alakja túl személytelen marad, a bántás, erőszak éppen ezért nem veri mellbe az olvasót. Súlytalanul lebeg a férfi a regény lapjain, nem értjük az ő érzéseit, nem tudjuk, ő min megy keresztül, hogyan lesz bűnösből a végén áldozat.

Amit leginkább hiányoltam a regényből, az maga a dráma csúcspontja. A gyilkosság nincs megírva, Lívia összezuhanása után már csak a temetés és a tárgyalás következik, és ott maradok a kérdéssel: mit akart ezzel üzenni az író, hogy ezt a részt kihagyta?

Mielőtt sikerülne megválaszolnom a kérdést, máris vége a könyvnek és újabb gondolkoznivalót kapok. Vége? Mi lett a vége?

Hát, nincs vége, amitől egy könyv még lehetne jó, de itt erős hiányérzettel lapozok tovább és csalódottan látom, nincs tovább. Nincs feloldozás, nincs katarzis, nincs megkönnyebbülés. Semmi sincs, még bűnbánat sem, egyszerűen csak elfogynak a sorok, mint ahogyan elfogyott a két ember között is a mondanivaló. Sovány vigasz számomra, hogy közben megtudom, kik is azok a címben szereplő angyalok.

Azért persze érdemes elolvasni Kiss Noémi regényét. És nem csak azért, mert az oldalakon visszaköszön az Erzsébet park, a kastély, vagy az Alvég utcáinak képe, hanem mert az ember szembesül azzal, mit él át egy nő, akinek nem lehet gyereke és ugyanakkor, vajon mi az oka annak, hogy a főhős számára a szabadulást csak a gyilkosság hozza meg…

Egy hozzászólás a(z) “Istók Anna: Sovány vigasz” bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kérjük adja meg a hiányzó számot *