Vörös Eszter Anna: Bíbor erdő

Braun Katalin: Csend erdeje

A nap melege szerelmet ígér
a hold titkokat mesél
a csillagok körülölelnek
de mi egyedül maradtunk
vágyainkat csendben elrejtve
álmodunk egy világot
ahol egyszer egymásra találhatunk.

Vörös Eszter Anna: Kitartva

Mersdorf Ilona: Időtlenségbe hullva

Előbb a “muszáj” partja omlott le,
aztán a “kell” is utánadőlt.
A “lehet” peremébe is hiába kapaszkodtam,
szétporladt az ujjaim között.
Ott lebegtem a semmiben,
mint egy űrhajós,
akit a nemléttől egy vékony ruha választ csak el,
amit egy mozdulat levetni.
De a Föld, az élet, egyre szebbnek látszott,
ahogyan távolodtam tőle.
Kitárt karokkal repülni kezdtem
vonzás és taszítás,
lét és nemlét határán,
időtlenül.

Vörös Eszter Anna: Vándorlás

 Almási Lajos: Szabadulás

Leránt a föld
érzed a sárbolygó porát
elgyengülve élsz
álmaidban repülsz
eléred a csillagokat
határtalan bolondság

ne mondj le
csak szabadulj meg
a vonzás hatásától
a létezés megszületik
gyötrődés a részed
ha elindulsz messzire
engedd meg magadnak.
mert a válaszok léteznek.

Vörös Eszter Anna: Odaát

Mersdorf Ilona: Az ébredésről

Az ébredés az ajtó, amin kilépsz az éjszakából. Elenged a sötétség, megint, megkönnyebbülés. De benned marad a nosztalgia, hogy elvesztettél valamit, ami csak te voltál. A világot, ami csak benned él, mint a múltad. Ahová átköltöztek azok, akiket szerettél, és azok, akiket eltemettél, vagy csak el szerettél volna felejteni. Ott élnek mind, halhatatlanul, az éjszaka végtelen barlangrendszerében, s ha arra tévedsz, véletlenül, nyugodt örömmel fogadnak, elmúlhatatlan szeretettel, és benned orgonál a boldogság vízizenéje. Ez az öröklét? Vagy csak egy múló pillanat? Mersdorf Ilona: Az ébredésről bővebben… →

Megint temettünk.

De volt nyár is:
nyomdaillatú könyvlapok,
tábortűz, pajzán versek,
szinte kézzelfogható csillagok.

Elmúlt egy év. Vagy más is?
Ebben a decemberi
ködben-sárban
vajúdnak már a válaszok.

Gyere velem, drága

Ma éjjel gázálarcosbálba!

Ahogy rádfeszül az atombiztos overál

belőlem előtör a latin lover! Sütő Fanni: Posztapokaliptikus tangó bővebben… →

Karácsonyi haikuk

szép Betlehembe
háromkirályok mennek
Jézust köszöntik

fényes gyertyaláng
csillámlik ezüstfenyő
tűlevelein

boldogságpercek
pillanatgirlandokkal
táncolnak velem

szeretteinkkel
lelkünk díszbe öltözik
szent karácsonykor

kiemelt fotó: Tomkó Ádám

– Kedves barátaim, így a nap és e földi lét vége felé, tartozom egy vallomással, ha megengeditek.

– Halljuk, halljuk, milyen volt a kicsike?

– Nem, most tényleg másról van szó. Be kell vallanom Nektek: én is voltam besúgó.

-Most csak hülyéskedsz, mi?

-Nem, szó sincs róla. Jól esik, hogy nem akarjátok elhinni, de ha egyszer igaz, ha megesett, nem akarom magammal vinni, valamikor már el kell mondanom.

-Jól van, akkor gyónjál, kíváncsian várjuk.

-Nos, mentségemre legyen, nem tegnap történt, még a Rákosi időkben esett meg, hogy egy kedves barátomat megfigyeltem és be is köptem. Sajnálom, most már nagyon sajnálom.

-Ki volt az? Ha belekezdtél, tessék világosan beszélni. Ismerjük?

-Nem, nem ismerhetitek. Ez még a nyóckerben, történt, a Csobánc utcai intézményben. Kovácsnak hívták, igen, Kovács Istvánnak. Nekem ugyan csak Pisti, mert amint mondtam, jó barátok voltunk.

-Tovább, tovább. A lényeget, ha kérhetnénk.

-Szóval az úgy volt, hogy tulajdonképpen egy lány miatt történt az egész. A Pisti pontosan tudta, hogy tetszik nekem a Horváth Kati, mégis folyton meghúzta a coffját. És akkor én beárultam az óvónéninek.

A szerkesztő utóirata:

Ez az írás az első darabja a “Szerelem-másként” sorozatnak. A sorozatban a következő írás Sütő Fanni: Posztapokaliptikus tangó című verse lesz, 2015. december 27-én fog megjelenni.