Vörös Eszter Anna: Vörös éjszakák

Csavargásaim során sok kalandot megéltem, sokat elmeséltem. Talán most már ideje van ezt is kiadnom magamból, még ha fájdalmas sebeket szaggatok is fel.

Én mindig is szerettem az állatokat, de nem mindig volt alkalmam hol tartani őket. Párizsban a kezdeti időkben magamat sem mindig tudtam alkalmas helyen elhelyezni. Később, amikor már önálló egzisztenciám lett, hozzá új feleségem, ez is megoldódott, mert Kriszti rajongott értük. Én meg érte. Sok kedves kalandot megéltünk velük.

Talán Árival kezdeném.

Erik Nikorowiczot már korábbról ismertem. Először ötvennyolcban találkoztam vele a Sorbonne-on. Ő egy osztrák tisztviselő árvájaként, én ötvenhatos menekültként próbáltam megkapaszkodni a szigorú elvárások grádicsán. Én a kapott segélyen tengődtem, amíg kezembe nem vehettem építészmérnöki diplomámat, ő viszont az első év végén feladta. Azt mondta, erre most nem ér rá, pénzt kell keresnie.

A nyolcvanas évek közepén láttam viszont Eriket, ő keresett meg egy igen zsíros megbízással. Már tehetős embernek számított, vagyonát a jól ismert kávé- és üdítő automaták üzemeltetéséből szerezte. És ez igen tekintélyes vagyon volt. Akkorra már nekem is volt nevem a szakmában, így talált rám. Egy Bécs környéki parasztház palotává alakításával kívánt megbízni.

De volt egy feltétele: vállaljak el helyette egy gyilkosságot.

A teljes novella elolvasható a Darwin parázik c. Irka antológiában. Megvásárolható a Gödöllői Városi Könyvtár regisztrációján.

Ára: 2 700,-Ft

illusztráció: pixabay.com

az albérlet küszöbén
feküdt mozdulatlan
szinte észre sem vette
mint lépek át felette
Hozzád
hófehértiszta szőrét
hajnalonta
megérintettem
búcsúzáskor
mint egy kedves barátot
aki mindent látott
de nem szólt
hogy oly könnyedén
lépsz majd át rajtam
ahogy én tettem vele
minden alkalommal

Megjelent a Darwin parázik c. Irka antológiában. Megvásárolható a Gödöllői Városi Könyvtár regisztrációján.

Ára: 2 700 Ft

Istenek jókedvben

teremtették a kis kegyet,

bársonyos, selymes szeretetet.

Felis Catust, a puha ragadozót,

szenvedélyes, vidám  játékost,

simulékony, doromboló kis állatot.

Mutatványok bájos bajnokát,

szabadságszerető spirituszát,

szemében hordva túlvilágok titkát.

Mikor nehéz a lelkem,

elég, ha őt hosszan elnézem,

visszatér  a jókedvem.

Megjelent a Darwin parázik c. Irka antológiában. Megvásárolható a Gödöllői Városi Könyvtár regisztrációján.

Ára: 2 700,-Ft

Már napok óta harsány hangok hallatszottak a domboldal felől.

– Hozzad már Petikém, hozzad már, sose leszünk készen!

– Milyeneket kértél? Ez vastagnak számít?

– Már mondtam Petikém, hozzáméred a lábadhoz, ha olyan vastag, hozzad.

– Nem lesz gond Kapa, ha tüzet gyújtunk?

– Nem, nem lesz gond, ne aggódjál.

A faluban gyorsan terjedt a hír, egyesek már füstöt is láttak felszállni az elhagyott barlanglakásokból.

– És az sem lesz gond, ha a hiénák megérzik a sült hús szagát?

– Itt nincsenek hiénák, te állat.

–  Kapa, de ha mégis vannak, akkor elfutunk?

–  El, akkor elfutunk. Hova futnánk Petikém, hova? Ide jöttünk, itt fogjuk leélni az életünket.

– Nem is megyünk vissza a városba soha?

– Értsd meg, itt fogunk lakni, itt fogunk főzni, mosdani, mindent itt csinálunk. Itt élünk majd az erdő közepén, fogunk nyulakat, megsütjük…

– Megesszük.

– Igen, megesszük.

A hangoskodásból gyorsan rá lehetett jönni, hogy két férfi költözött a falu szélén üresen álló barlanglakásokba. Úgy tűnt, nehezen megy nekik a beilleszkedés. Sanyi bátya már megleste őket, régi deszkákból próbáltak padokat ácsolni, de Sanyi bátya szerint „kutyábul nem lesz szalonna”.

– Kapa, segíts már!

– Petikém, engedd már el az istenért. Miért nem teszed már le a büdös francba?

– Ide?

– Hát hova a megmeredtbe lehetne még letenni?

– Kapa ne idegeskedjünk, azt mondtad, itt nem fogunk idegeskedni, azt mondtad itt béke, nyugalom vár ránk.

– Az lesz Petikém, az lesz, csak kurvára be kell rendezkedni a nomád életre, érted?

A teljes novella elolvasható a Darwin parázik c. Irka antológiában. Megvásárolható a Gödöllői Városi Könyvtár regisztrációján.

Ára: 2 700,-Ft

Későn értem haza és a lakás romokban hevert. A tapétán fél méteres magasságig karomnyomok díszlettek, az ágyneműm széttúrva, a bútorok sarkai megrágva, az ételes zacskó feltépve, az alufóliával lezárt konzervek kibontva és tartalmuk kis garzonlakásom különböző pontjain szétkenve. A rohadt dög nem tétlenkedett.

Ahogy próbáltam kitakarítani, a macska végig ott trónolt az ablakpárkányon és megvetően nézett – pont olyan pózban feküdt, mint az egyiptomi Szfinx. Akkor vettem észre, hogy a kispárnámon hevert, amit kitúrt az ágyamból és valahogy felrángatott az ablakpárkányra. Mérgemben kirántottam alóla a párnát, lecseréltem a huzatát és próbáltam a humoros oldalát látni az egésznek. Nem volt. Ha legalább egy kamerát beállítottam volna a lakásba, ami felveszi a macska ámokfutását! Akkor azt feltehettem volna a youtube-ra. Lehet, hogy akkor már gazdag lennék. De így… Csak a bosszúság és takarítás.

Ekkor jutott eszembe az állvány, amit apám hozott utánam. Lehet, hogy az hiányzott a macskának? Felhoztam az autóm csomagtartójából. Egy faoszlop, vastag kötéllel körbetekerve, két polccal. Macskaparadicsom, gondoltam. De mégsem neki. Reggelre ismét a kispárnámon hevert az ablakpárkányon, nekem meg fájt a nyakam, párna nélkül elfeküdtem.

Túl akartam járni a dög eszén, jól letakartam az ágyam, ne férjen a párnámhoz, a macskatápot a konyhaszekrénybe zártam. Este ismét a párnámon heverve fogadott, újabb karmolás- és rágásnyomok a lakásban. De legalább a konzervek között nem garázdálkodott. Másnap a szekrényembe tettem a párnám. Kárörvendően vigyorogtam, onnan szedd ki haver, ha tudod. Kiszedte. Ott trónolt este a párnámon és szfinxként nézte végig őrjöngésem, majd elegánsan leugrott, a konyhába ment és megállt a táljai mellett. Vacsoraidő volt…

A teljes novella elolvasható a Darwin parázik c. Irka antológiában. Megvásárolható a Gödöllői Városi Könyvtár regisztrációján.

Ára: 2 700,-Ft

Amikor már a harmadik testes, görögdinnye keblű asszony gyalogolt át a lábán, Zeusz kezdte úgy érezni, nem ér annyit a házsártos neje bűnbocsánata, hogy ő még egyszer az athéni piacra bedugja az orrát. Idegesítette az a sok hangoskodó halandó: az árusokkal harsányan alkudozó szolgálók, a tavernákon a vendégeket kiszolgáló karcos hangú kocsmárosnék és a zengőtorkú zenészek. A pergő athéni dialektus hangjai betöltötték az egész agorát. Az emberek egyre csak tülekedtek, hogy közelebb kerüljenek a friss áruhoz. Zeuszt például oldalba könyökölte egy kecskeképű uraság, ahogy a nyárszagú fűszereket kóstálta, és a sült húsos pultnál valaki ráfröccsente az olajat.

Ennyi szenvedést elviselni csak azért, mert elment egy hosszú munkahétvégére az egyik nimfával! Sütő Fanni: Papucsférj bővebben… →