A “művészet” (is) keresi a helyét.

Jó hétvégém volt. Két kiállítást is meg tudtam nézni úgy, hogy csak néhány száz méterre mozdultam ki a házamból. Már jó ideje foglalkoztat az egyediség és tömegesség viszonya, de csak most a két tárlat egymás utáni és egymást kiegészítő, teljessé tévő hatása után derengett fel bennem, hogy ez a “kérdésfelvetés” a mai művészet talán legalapvetőbb dilemmája.

Mai valóságunk jól látható sajátossága, hogy a tömegember tömegtermékeket fogyasztva éli tömeges, szinte teljesen egyforma és azonos mindennapjait. Már csak egy kisebbség törekszik arra, hogy valahogy különbözzön. De ez a csoport sem azonosítható már elitként. Egyre növekszik azok száma, akik a nyáj-meleg, másság-mentes azonosság-identitásban vélik megtalálni maguknak a
legfőbb értékként kezelt biztonságot.

A Florárium kiállítás alkotói – mind (fiatal) nők – arra vállalkoztak, hogy a helyi művészeti egyediség tradícióiból hozzanak létre színvonalas, tömegesen alkalmazható iparművészeti formákat, motívumokat. Ezt nagyon meggyőzően tették. A GIM ház (Gödöllői Iparművészeti Műhely) puritán, de példásan igényes környezete kiváló helyszínnek bizonyult.

Az Esőnap kiállításon a GÖMB (Gödöllői Művészbarátok) csoport

különböző műfajú és korú alkotói, kihasználva a kiállítótér – a Nagy Sándor Ház – adottságait, az amúgy is sokféleképpen egyedi műtárgyakat egyénítik még tovább a varázslatos atmoszférájú épület enteriőrjeibe helyezve el őket. Az alkotói megközelítések és eszközök kavalkádja inspiráló volt, bizonyította a különbözés élmény és általában élet gazdagító voltát.

Mindkét kiállítás koncepcióban tetten érhető a törekvés arra, hogy
helyet találjon a művészi létezésmódnak a mindennapokban. Én még azt az üzenetet is felfedezni véltem, talán függetlenül a rendezők közvetlen szándékától, hogy művészet nélkül lehet élni, de nem érdemes.

Mindkét tárlat – bár gyökeresen más módon – felhívja a látogató
(betévedő?) fenntarthatatlan anyagi felhalmozás kulisszái között rohanva botladozó, elmélyedésre egyre alkalmatlanabb ember (néző?) figyelmét arra, hogy csak a minőség felé van kiút. És az a tanulság is bátran levonható, hogy ha túl akarunk élni, sokkal több teret kell biztosítani az életünkben a művészetnek. Ehhez az alkotást magát kell – egyszerre alkotói és befogadói gesztusként – a mindennapok szerves részévé tenni. Az életben és nem a piacon kell egymásra találnia a művésznek és a műélvezőnek, nota bene akár
önmagunkban. Ez a viszony az, ami értő és építő továbbvitele lehet a
gödöllői művészeti tradícióknak is.

Sok szeretettel várunk mindenkit 2021. október 1-jén pénteken 18 órakor a gödöllői városi könyvtárba.

Az Irka mentora, Kabai Lóránt lesz a vendégünk az Országos Könyvtári Napok nyitórendezvényén. Beszélni fogunk a legújabb kötetének, a Moaré születéséről, az el sem kezdett versekről, a fotózásról, a #mosthallottamakocsmában sorsáról, és még egy csomó mindenről.

Előzmények: https://irkave.gvkik.hu/gallo-kovacs-zsuzsanna-spanyol-lepcso/

Az idei Irka tábor kicsit nehezen indult, sokan az utolsó pillanatban mondták le, mert közbejött valami, de a végére kialakult a kemény mag, és igazán tartalmas és vidám együttlétre sikeredett ez is, ahogy azt már megszokhattuk az irka találkozókon.

Az első giccses (talán inkább közhelyes) feladathoz a házigazda, Ujj Béla várt minket egy fantasztikus installációval, ami meg is adta az alaphangulatot az íráshoz:

A giccses feladat során keletkezett giccstelen kifejezéseket a frottázs szöveg megírásához használtam fel.  Ez egy igazi csapatmunka volt, jól szórakoztunk, és végre tanultunk egy kiváló módszert arra, hogyan lehet kikerülni a közhelyeket.

A frottázs szöveg írásától kicsit tartottam, nem tudtam, mennyire fogják nehéznek találni, ezért egy szíverősítő elfogyasztásával vágtunk neki a feladatnak. A frottázsvers másnéven halandzsavers (Frottázs azaz átdörzsölés, a francia “frotter, frottez” szavakból jön. Képzőművészeti technika, melynek során érdes vagy térbeli kiterjedéssel rendelkező felületre helyezett papír felületén grafittal, szénnel, zsírkrétával, krétával stb. végzett dörzsölés hatására a felületi egyenetlenségek leképződnek.) jeles hazai képviselője Tandori Dezső. Mi mégis egy Kiss Judit Ágnes frottázsverset választottunk műfordításra:

Kiss Judit Ágnes: Kajmontara

 Ajha kajmontara, szikhaszami ráki,

ajha lái moszten kalkheszúmi vái,

Ajha khalle szonten? Ajha kajmontara?

Ráki mosszelúen vái laj mosztera.

Kan allún ráki szún, lúen te odrai,

Lúen te, trami te, szikkena lotrai.

Szikkena vitemon, lúen szala meton,

Szekhe kajmontara mossze. Ráki. Telon.

És akkor következzenek a fantasztikus műfordítások:

Filep-Pintér Eszter: Kajmontara variáció:

Ejha pacsirtalány, zengőhangú madár,
Ejha szépen dalolsz, aranyhangú vágy
Ejha merre lépdelsz, ejha pacsirtalány?
Madár voltál mindig, magasba felszállsz.

Ha madárként újra jössz, ne hozz nádat,
vádat se, esküt se, csókoddal itass át,
csókoddal ölelj, vádat messzire vesd el
Édes pacsirtalány, madárkám úgy szeress!

Winter-Karsai Gizella: Kajmontara

Ajjaj Kajmontara kősziklámnak éke,

Ajjaj nem jöhetsz már hozzám ölelésre.

Ajjaj, hova szálltál? Ajjaj Kajmontara!

Kincsem, üdvösségem, boldogságom ára?

Bár az Úr elszakít, megyek én utánad.

Szeretlek, becézlek, átölelem vállad.

Követlek utadon, el nem hagylak soha.

Ha te halálba mész, elrepülök oda.

Ujj Béla: Bajnokpara

Akkor, ha a bajnokpara elkap engem.
Akkor, ha a bronzéremért kell tekernem.
Akkor majd mit tegyek? Kihez fohászkodjak?
Mi képesít, hogy győzelemről álmodjak.

Húsz éve, hogy engem győzni dresszíroznak.
Edzéssel, szerekkel, sok mással kínoznak.
Ha nem nyerek olimpián egy aranyat,
Még nekem kell majd eltartanom magamat.

Istók Anna: Kajmánszív

Mily hős kajmánszív, mit tesztoszteron éget.

Mily tűztől okádik miattad a lélek.

Mily hagymázas lobogás ez? Mily kajmánszív?

Parazsak szunnyadó tüzén fakuló szín.

Édes pácokban puhára főzve pulzál.

Puha is, álmos is, arra kér, hogy púzzál.

Púzzál hangosan, a puha csend beterít.

Tüzes kajmánszívtől ánuszom sikít. Nyerít.

(Reméljük, a költőnek tetszenek majd a lefordított változatok).

A teljes programot nem tudtuk befejezni, inkább kötetlen társasozással zártuk a napot, és megtanultunk négyszeresen összetett szavakat gyártani a Fedőnevekben.

Az est nem végződhetett zene nélkül, a seregnyi finom falat mellett Winter-Kassai Gizella gitározott és énekelt nekünk egy saját musicelből.

Jövőre reméljük,  ismét találkozunk!