Ifj.Burgermeiszter József 1938. április 4-én született Nagymaroson. Később nagyon büszke volt rá, hogy az ő születésnapját az egész ország megünnepeli. Hanem azt meg is kellett élnie valahogy, mert előbb még volt egy világháború, utóbb pedig a származásában találtak kivetnivalót illetékes emberek. Bojár Cassino: Menni, maradni, meghalni bővebben…
Őszül a levél
fut a nyár elől
pazarló színek,
vörösre írnak.
Bágyad a zöld,
bársonyt ír a barna,
réznarancsot vált
az okker aranya.
Momi legszívesebben letépte volna magárál a ruhát, amibe a két bennszülött lány félórával ezelőtt beletuszkolta. Nem elég, hogy a nagy melegben a bőre csúszós volt az izzadtságtól, a száraz fűből szőtt koktelruhától még viszketett is. Már öt perce tipródott a szafari bár ajtajában, hogy ne szaladjon-e vissza a kellemesen hűvös párducmintás selyemruhájáért. Biztos volt benne, hogy ebben a fűszőnyegben inkább fonnyadt szobanövenynek tűnik, mint csábító ragadozónak. Végül úgy döntött, mégsem öltözik át. A ruhát Madame Pampa küldte, és ő tudja, mire harapnak itt a halak. Utolsó találkozásukkor a Madame azt ígérte, mindent megtesz annak érdekében, hogy segítsen Mominak becserkészni egy nagyvadat. Sütő Fanni: Vadász és préda bővebben…
A Nobel-díj kapcsán beszélni az irodalomról olyan, mintha a Michelin-csillag kapcsán beszélnénk az ételekről. Az étel az elkészített, evésre szánt készítmények halmaza, az irodalom megírt, közzétett, elolvasásra írt szövegek összessége. A jó étel enni való, ami élvezettel fogyasztható, de legalábbis úgy csillapítja az éhséget, hogy egészséges. A valódi irodalom szöveg, ami jobbá teszi az olvasót, vagy legalább élhetőbbé az életét. Szeretek főzni és írok is. El tudom képzelni, hogy szakács azért hajt, mert három Michelin-csillagot szeretne, de azt nem, hogy egy író azért ír, hogy Nobel-díjas legyen. Egy Michelin-csillagos étterembe nem vágyok, de az ismeretlen Nobel-díjasok szövegeit szívesen veszem kézbe. Eddig még nem csalódtam. Lehet, hogy nem a legjobb író kapja a díjat, de még olvashatatlanul rossz nem kapta. Tudom, hogy nem létezik olyan eljárás, amivel a legjobb író kiválasztható. De arról, hogy a rosszak kiszűrhetők, engem meggyőztek az irodalmi Nobel-díj osztók.
Kreatív írókurzus indul diákoknak a Gödöllői Városi Könyvtárban. Ajánlott életkor: 15-20 év
Témakörök:
Írói bakik – ne légy közhelyes!
Időutazás – a történet felépítése.
A szatírszabály – egy mű pillérei.
Miből mennyit? – A hozzád illő műfaj.
Szabad-e megírni az ismerőseinket?
Mesterfogások nem csak nagyoknak.
Melyiket a sok közül? Nézőpontok piaca.
A szereplők megformálása, életre keltése.
Miből építkezzünk? A téma az utcán hever.
És még nagyon sok minden…
Ha szeretsz írni, ha szeretnéd megtudni, milyen az, amit írtál, akkor jelentkezz!
További információ és jelentkezés:
ISTÓK ANNA – email: istoka@gvkik.hu
tel: 06-70-67-44-199
Nagy örömmel vettem részt 2016. szeptember 30-án Vörös Eszter Anna legújabb kiállításának megnyitóján a gödöllői Pálmaház Herbáriumában. A különleges helyszín kitűnő kerettel szolgál a különleges képekhez.
Álmában valami névsort olvasott fel. Nem volt különösen érdekes álom. És amikor a férfi felébredt, arra nem emlékezett, hol és mikor történt a dolog, és arra sem, mire szolgált a lista. De azt megnyugtatónak találta, hogy ő olvasta fel a neveket, mert a névsorolvasók soha nem szerepelnek az általuk felolvasott listán. A tapasztalata pedig azt mutatta, hogy listázva lenni nem jó, az meg pláne nem, ha a nevét nyilvánosan felolvassák. Miközben belefogott a szokásos reggeli rutinba, felöltözés, kávé, azon gondolkodott, vajon ö maga milyen listákon szerepel. Mivel dolgozó, választóképes, adófizető, társadalombiztosított, személyigazolvánnyal, útlevéllel, jogosítvánnyal, lakóhellyel, ingatlannal, gépjárművel, telefonnal, internettel, áram, víz, gáz, csatorna, kábeltévé szolgáltatással, bankszámlával rendelkező személy volt, maga is meglepődött, hogy csak így hirtelen mennyi listát tudott felsorolni, amin ő maga rajta van. Kávéivás közben elhatározta, hogy elkészíti azon listák listáját, amin szerepel.
Június 27. hétfő
Egy hónapos vacillálás után ma reggel eldöntöttem. Lesz, ami lesz. Tök béna vagyok, de nem baj. Elvégre azért megyek, hogy tanuljak. Megírtam Panninak is e-mailben. Idén megyek IRKA táborba. Autóval. Még utasokat is vállalok fuvarozásra.
Június 28. kedd
Gyomorgörccsel ébredtem. Már bántam előző napi hirtelen döntésemet. A többi résztvevő vérprofi. Még irodalmi díjakat is nyertek. Mi keresnivalóm nekem közöttük? Le kellene mondanom az egészet.
Június 29. szerda
Reggel elolvastam az üzeneteimet. Béla és Ilona utasnak jelentkeztek. Délelőtt felhívtam a barátnőmet. Tíz perc alatt tömören vázoltam neki a patthelyzetet. Nem értette. Azt mondta, hogy dolgozik, beszéljük meg este. Este újra hívtam. Nem vette fel.
Június 30. csütörtök
Rosszul aludtam. Álmomban Panni verses feladatot talált ki. Kivert a veríték tőle. Felébredtem. Levegő után kapkodtam. Mellettem a férjem békésen szuszogott az ágyban. Egész nap használhatatlan voltam a munkahelyemen.
Július 6. szerda
Egy hete nem bírok aludni. Még altatóval sem. Visszatáncolni már késő. Nem tehetem meg a többiekkel. Szakembertől kell segítséget kérnem.
Július 12. kedd
Felhívtam három pszichológust. Egy nyaralni ment. A másik idegösszeomlással került kórházba. A harmadik szeptemberre tudna időpontot adni. Teljesen kétségbe estem.
Július 18. hétfő
Panni elküldte a tábor programját. Tele lesz verses gyakorlatokkal. Ez a vég. Elvesztem.
Július 25. hétfő
A kollégáim ma megkérdezték, rendben vagyok-e. Mert a kutatási jelentésben mindenütt jambust írtam bambusz helyett.
Augusztus 8. hétfő
Ma reggel hasmenésem volt. Még otthon. Nem értem el a WC-ig vele. Pénteken kezdődik a tábor.
Augusztus 10. szerda
Ilona lemondta az utazást. Édes kettesben megyünk Bélával. Szép időt mondanak hétvégére.
Augusztus 12. péntek
12.35-kor indultunk el Béla házától. Az M31-esen hívott Panni. Visszamentünk Gödöllőre Zsófiért. 14.45-kor érkeztünk a nyaralóhoz. Zsófi és Béla kiszálltak a ház előtt. Elkezdtem remegni. Megfordultam a kocsival, és elindultam hazafelé.
(A 3. nap feladata: naplóírás a tábor eseményeiről Bólya Péter: Az udvar közepe c. novellája szikár stílusában, a feszültség fokozására főleg tőmondatokkal.)
Este van. A kastély hidegen hallgat,
mint az úrnő, ha a férje ismét mással hált,
de a báró csak legyint: nem hűséges alkat.
S másnap újra áll a bál. Varázsos estély,
folyosón osonó szerelmesek, lopott csókok,
lebbenő szoknya, fénylő sisak rostély.
Csak történelem. Nincs folyó bor vagy édes párlat,
fénykép kattan, üvegdobozban lapul a múlt.
A régi élet ma csupán turista tárlat.
Lena Andersson: Jogtalan elbirtoklás c. könyvének ajánlója
Egy szerelmi kapcsolatban a felek soha nem egyenlők. Az egyiknek mindig több a veszítenivalója, ő a gyengébb, mondhatni, ő az, aki jobban szeret. Aki birtokolni akarja a másik minden gondolatát, érzését, annak ellenére, hogy a másik erre nem is igazán vágyik, akinek esetleg terhes ez a ragaszkodás, ez a birtoklási vágy. Igen ám, de mi van akkor, ha az egyik fél okkal, sőt joggal hiszi azt, hogy birtokolhatja a másikat?
Amikor még volt illem és meghatározott szabályrendszer szerint zajlottak a társas kapcsolatok, amikor a legyező állásából következtetni lehetett a hölgy hajlandóságára, a férfi vizitjeiből annak udvarlási szándékaira, lényegesen egyszerűbb volt a dolog. Lehetett sejteni, hogy mik az elvárások, hogyan alakul a tartozik-követel oldal. Mikor lehet készülni házasságra, és mikor komolytalanok a szándékok. Az ember nem lépett át csak úgy határokat, mert következményei voltak. Így hát kevesebb volt az esély arra, hogy valaki jogtalanul formáljon jogot a másik érzéseire, illetve jogtalan módon rabolja el a gyengébbik fél szívét.
Merthogy a szerelemnek van egy csúnya tulajdonsága, amit az őseink még tudtak és igyekeztek is mindenféle írott-íratlan törvényekkel kivédeni: a szerelem hirtelen, ok nélkül támad fel, ellenben annál nehezebben lehet tőle megszabadulni. Márpedig ha felelőtlen módon olyan jelzéseket teszünk a másik felé, amit tévesen úgy értelmez, hogy az szerelem, akkor a csíra szárba szökken, elburjánzik és a jogtalan birtoklón erőt vesz az őrület. És innentől hiába vonogatjuk a vállunkat, hogy én nem úgy gondoltam, én csak udvariasságból mondtam azt, amit, a másik soha nem fog már hinni nekünk. Mert a szerelem második legrondább tulajdonsága, hogy azt hiteti el az emberrel, hogy pusztán a szerelem okán joga van birtokolni a másikat. Ha te szerelmes vagy egy másik emberbe, aki mondjuk egy ideig úgy tűnik, viszonozza az érzéseidet, akkor ez éppen elegendő indokot jelent számodra, hogy jogot formálj a másikra akkor is, amikor az már menne. Pedig jogtalanul teszed ezt, hiszen a szerelem nem elég jogalap arra, hogy birtokoljunk egy másik embert. Akkor sem, ha egy ideig kölcsönös volt.
A regénybeli Ester úgy hiszi, joga van birtokolni Hugot, csupán csak abból kifolyólag, mert szerelmes belé. Nem képes megérteni azt, hogy amit a férfi mond, az tényleg úgy van, nincs mögötte semmi hátsó szándék. A férfi nem tesz semmit, nem akar semmit. Merő udvariasságból nyújt néhány udvarias gesztust, amit a nő átértelmez és a szerelme jogán tovább táplálja birtoklási vágyát. És az olvasó csak sajnálni tudja Estert, mert nem érti meg azt, amit Lawrence Durrell Justine-je óta pedig tudunk, hogy az egész szerelem nem más, mint egy rohadt nagy fikció.
