Ujj Béla: Kelet-Nyugat (egypercesek)

Ujj Béla fotója: Kelet-Nyugat
Ujj Béla fotója: Kelet-Nyugat

 

 

 

 

 

 

Úton keletről nyugatra

A terminál, ahol a csatlakozó légi járatra kellett várakozni, igazi zsibvásár volt. A férfi, amikor arra járt, mindig érdeklődéssel figyelte a soknemzetiségű forgatagot. Ez alkalommal is meglehetősen hosszú volt a várakozás. A mobiltelefon töltésekor kevesebb volt a konnektor, mint a lemerült készülék. Szóba elegyedett egy ázsiai kinézetű férfival, akiről kiderült, hogy üzbég, és éppen hazafelé tart Lengyelországból, ahol egy ukrán építőipari cég alkalmazottja. Szakipari mindenes, válaszfalat húz, burkol, villanyt és vízvezetéket szerel. Sok a munka, mert a lengyel szakmunkások nyugatra mentek, és hiány lett szakemberből. Nyelvi problémái nincsenek, vele, aki láthatóan nem orosz, hajlandóak oroszul is beszélni. Muszlimsága senkit nem zavar, mondta, bár igaz, ő sem zavar vele senkit. Mielőtt elsietett, mert indult a járata, épp arról beszélt, hogy tervezi, hamarosan a feleségét is magával viszi. A férfi sajnálta, hogy beszélgetőtársa elment, vele gyorsabban telt a várakozás.

Országváltoztatás

A város régen egészen más volt. Arrafelé nagyot változtak az idők az utóbbi negyedszázadban. Már az a nagy ország, amihez korábban tartozott, sem ugyanaz. A férfi ül az egykori főutcán, egy padon. A helyszín jó környék. A város időközben sokszorosára duzzadt, főváros lett. Középkorú nő telepszik mellé. Az eső lógó lába kapcsán szóba elegyednek. A megpihenő a nővéréhez jött látogatóba. A változások után nem sokkal költözött el innen. Most a régi nagy ország fővárosában él. Valamikor szeretett itt lenni, de ma már új lakóhelyén jobb. A szülei az ő születése előtt jöttek ide, itt is vannak eltemetve. De a változások ráébresztették őket arra, hogy ez nem a hazájuk. Helyben maradó nővérét orvosként megbecsülték, már nyugdíjas, de sosem lett őshonos. Mutatja nagy csomagját. Bevásárolt. Itt olcsóbbak a dolgok. Tagadhatatlan a fejlődés, de nem vágyik ide vissza. Az úttesten árad az autófolyam, de a járdán nincs tömeg. Csepegni kezd az eső. A nő megköszöni a társalgást és elsiet. A férfi marad a padon. Nincs cukorból.

Kapcsolatépítési kísérletek

Késő délután volt a közép-keleti országban. A férfi egy bérelt lakásban dolgozott. Szidta az Internet kapcsolatot. Éppen káromkodott, amikor csengettek. Két fiatal, munkásruhás fiú állt az ajtóban. A vonalas Internetet jöttek beszerelni. Szemrevételezték a terepet. A lépcsőházból akarták bevezetni a kábelt. Vizsgálódtak és megállapították, hogy itt faláttörés szükséges. Kéziszerszámaikkal nekiálltak a lyukkészítésnek. Néhány próbálkozás után nyugtázták, hogy ide fúrógép kell. Az pedig nem volt náluk. Használták a mellékhelyiséget, majd vizet kértek, és leültek a nappaliban a földre. Közben, kíváncsiságukat csillapítandó, szóba elegyedtek a férfival. Megtudták, hogy ő nem muzulmán és azt is, hogy semmilyen egyháznak nem tagja. Sajnálták a dolgot, mert, mondták, muszlimnak lenni jó. Kisvártatva összeszedelődzködtek. Közölték, másnap újra jönnek, fúrógéppel. A férfi távozásukkor tett megjegyzésére, hogy este a lányokhoz ne felejtsék el elvinni a fúrójukat, fülig pirultak.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kérjük adja meg a hiányzó számot *