Nádašpétër István: Egérkaland

Illusztráció: pixabay.com
Illusztráció: pixabay.com

Hajdanában-danában, a mezőgazdasági gépesítés hősi korszakában nagyüzemi módon rázott szilva utóéletét vizsgáltuk ëgy nád födeles padláson Csirib-pusztán. Tele és üres szilvás rekeszëk tucatjai, mindënfelé lim-lom, köztük nagy befőttes üvegëk, de mind ehhëz ráadásként rengeteg egér nyüzsgő surrogása. Nyíltan randalíroztak. Hiszen ők a padlás honos lakói, mi alkalmi betolakodók voltunk.

Ám Feri ëgyáltalán nem illetődött mëg ettől az alapállástól. Tízórai csomagjából lókolbászt vett elő. Ëgy üveg szája és ëgy tetőgerenda közé kis lécből billenő hidat építëtt, melynek az üveg fölötti végére kolbász darabkát rakott. Az iIlat terjengeni kezdëtt, hamarosan be is töltötte a padlásteret. Jöttek is az egerek. Szëmmel láthatón nagyon izgatta őkët a ritka falat reménye. Többjük el is indult a lécën. Hanem mielőtt az átbillenési ponthoz ért volna, gyanakodva visszavonult.

Ez a neki-neki buzdulás több egérrel ugyanígy ismétlődött, mígnem jött ëgy nagy, magabiztos példány, végig osont a lécën és zutty!, beleesëtt az üvegbe. Méghozzá olyan szërëncsétlenül, hogy a léc — mely a kikapaszkodás némi reményét jelëntëtte volna — kívülre hullott. Sőt, e kaland fő tárgya, a kolbász darabka is.

Feri újra állította a csapdát. Közben mi, többiek szorgosan válogattuk, számolgattuk a szilvát küllem szerint: hibátlan, beszáradt sérüléses, erjedő és penészëdő szëm. A válogatást ezután az egerek sűrű csapdába potyogása tëtte némileg mellékëssé. Amikor a második egér az első mellé került, hátsó tappancsára, mëg farkincájára támaszkodva villámgyors pofonokkal lesorozta az előzőt. Ez mëg bőszen viszonozta. Ekkor hullott közibük a harmadik, kisvártatva a negyedik és sorban a többi, tucatnyi egér. Sorra mind bekapcsolódott a bunyóba, úgyhogy tömegverekëdés tört ki. Amelyet Feri gyorsan s határozottan lecsillapított.

A szilva sorsok kidolgozott és szakszerűn értékëlt eredményét a vonatkozó tudományos jelëntés őrzi a kísérleti intézet irattárában. Az egerek tanulságos esetét mindeddig csak az emlékëző gondolatok. Köztük földereng nekëm ëgy régës-régën látott operett címe: Ëgy bolond százat csinál. Persze, az embëri párhuzamok…

Sok mást is tanulhatunk az eseményből. Vajjon nem viselkëdünk-e néha oktalan egér módjára? Különösen, ha szűk térbe szorulunk össze. Mint az embër természetës életteréből és közösségéből nagyvárosba zsúfolódva – ëgyre mëgy, hogy űzve, menekülve vagy kalandvágyból – embërségét és testi-lelki épségét is könnyen a hűtlenül elhagyott falun felejti.

Egy hozzászólás a(z) “Nádašpétër István: Egérkaland” bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kérjük adja meg a hiányzó számot *